Karin Slaughter, a Nadragulya, a Sebek, a Hitetlen szerzője nő létére ezúttal is igen kemény, sokkoló krimit írt. Női szereplői – Sara Linton doktornő, akinek éppen egy műhibapert akasztanak a nyakába, és Lena Adams nyomozó, aki azt szeretné megtudni, hogyan is halt meg az édesanyja és az ikertestvére, Sibyl – szintén kemény asszonyok. Sara férjét és Lena kollégáját, Jeffrey Tolliver nyomozót pedig még keményebb fából faragták.

A helyszín egy amerikai kisváros, amelyet akár jelentéktelennek is mondhatnánk, ha nem lenne a bűn, a korrupció, a maffia, a drogkereskedelem, sőt a neonáci eszmék gyújtópontja.

Az igazságot egy szörnyű gyilkosságról, amelyben egy fiatal nőt felgyújtottak egy autóban, az új, fiatal seriff próbálja kideríteni, közösen Jeffrey-vel, akit mindenhová elkísér a felesége, Sara – bár ne tenné!

Ki áll a jó oldalon, és ki a rosszon? Mi történt a drogfüggő Hankkel, az ikerlányok, Lena és Sibyl nagybátyjával, aki felnevelte őket az anyjuk helyett? És egyáltalán: mi történt az anyával?

Természetesen a hátborzongatóan izgalmas történet végén mindenre fény derül, ám a befejezés olyasmit tartogat, amire senki nem számít.

„A krimiirodalom csúcsa” – Michael Connelly

„Karin Slaughter – a rettegés új szinonimája” – Detroit Free Press

Az olvasás nem jöhetett volna létre a BookandWalk nélkül! 

A könyv adatlapja: http://bookandwalk.hu/Bor-7725-ebook.aspx

Figyelem! A kötet a Grant County sorozat hatodik és befejező része!

Igaz, hogy sorra kaptam a figyelmeztető jeleket (fülszöveg, kedves molyok beszélgetése), de a vége felé úgy gondoltam, á biztos ez volt az utolsó kaland, de egyáltalán nem lepett meg és azt gondoltam, hogy nem tudom miről beszél mindenki, de mikor az utolsó oldalra értem... hát erre nem számítottam, már ezért a csavarért is megérte elolvasni! Tehát maximálisan elégedett vagyok a könyvvel. Reakcióm (kitakarva): Baszd meg! Csak úgy finoman és nőiesen, ahogy azt illik.

Az egyik előző bejegyzésemben már írtam arról, hogy a krimikkel milyen kapcsolatot ápolok (igen, AC fan vagyok, de nyitnék másfelé is) és arról is írtam, de azt inkább a molyon tettem, hogy nem szeretem az olyan könyvet ebben a műfajban, amiben nem lehet gyanúsítgatni. Illetve lehet, de nem sok értelme van, mert a gyilkos kilométerekkel arrébb van a történettől. Kicsit féltem, hogy a Bőr is ilyen lesz, de szerencsére nem ez történt.

Amúgy egy kicsit tartottam ettől a krimifajtától, mert úgy gondoltam, hogy ez nekem túl véres, vagy brutális és a skandináv krimiknek nevezett csoporttól is távol maradtam, egészen idáig. Jó, ez nem ide tartozik, de már a címtől is kiráz a hideg a műfaj ismeretében. Amúgy egy mangára emlékeztet engem, az Öngyilkosság klubra ott is a bőrrel szórakoztak és fontos jelentést kapott a ,,lehántott" bőr, ahogyan itt is. Igazából itt több jelentése is lehet, az egyik amikor a ,,hántás" (itt inkább vágás) történik illetve a rangjelzések mutatásánál, de a regény folyamán fontos szerepet tölt be.

,, Sara Grant megyében született és nevelkedett. Tudta jól, hogy ebben a városban elégetik a boszorkányokat."

Voltam olyan bolond, hogy nem néztem hogy egy sorozat része-e ez a regény vagy mégis merrefelé áll az író életművében és ezért sikerült kifognom, hogy az előző részeket nem ismerem... Így nekem teljesen újnak hatott a dolog, de az volt a jó, hogy szerencsére nem pottyantunk bele egy maffialeszámolás közepébe, teljesen új történetet kaptunk, így nem bűnhődtem meg a figyelmetlenségemért. Tehát Grant megyében járunk, ahol Sara és Jeffrey élnek ám mindketten más problémával néznek szembe, Sara éppen egy bírósági eljárás kellős közepén van, elmarasztalták egy kisfiú halála miatt és most a szülők kárpótlást kérnek. Jeffrey pedig aggódik a felesége miatt, aki egyre jobban zuhan a depresszióba és közben egy telefonhívást is kap, amiben közlik vele, hogy őrizetbe vették az egyik nyomozóját, Lenát, gyilkosság vádja miatt. Együtt elindulnak, hogy felderítsék, hogy mi történt a lánnyal, miért nem beszél és miért találtak egy megégett autóroncsot benne egy tetemmel?

A prológus erősre sikerült, most írhatnám, hogy keretes szerkezetű a regény (erős kezdés és befejezés) de ezt nem erre találták ki, viszont kényelmetlen ez a téma. Számomra egyszerűen a boszorkányégetéses regények is feszengő érzést váltanak ki, ez is ilyen volt. Egy éppen égő áldozat szemével nézni a világot... Tetszett, hogy az írónő kikérte a hivatásosak tanácsát és nem csak spekuláció volt az egész könyv.

Azt nem lehet mondani, hogy nem volt hangulata, de ezt nem a leírások miatt éreztem, hanem a szereplők tehettek róla. Ebben a világban nincs semmi jó és ezt komolyan kell érteni. A szerző bemutat egy sötét és komor világot, ahol mindenki a saját sebeit őrzi, minden egyes ember sérült és/vagy bűnöző és egyszerűen olyan szomorú és nyomasztó, hogy nem könnyű ezt olvasni. Ezzel együtt a naturalisztikus leírások is erősek voltak (pl. a boncolás), bár nem gondoltam volna, hogy bírja a gyomrom, bár a Battle Royale még mindig üti ezt a könyvet, ott enni is tudtam. Ebben a könyvben mindenkit megkínoztak, gyerekkori traumák sora jelenik meg, illetve a nemi erőszak is és amikor olvastam, a Hollywood Hírügynökség jutott eszembe, meg az, hogy Gergő azt mondta, hogy A tetovált lány filmben annyiszor jelenik meg a fenti elem, hogy elveszti a mély és borzalmas tartalmát (erre egy példa: ha sokáig ismételgeted magadban hogy fekete, fekete, fekete stb., akkor egy idő után csak egy sima, jelentés nélküli szóvá alakul), persze ebben a regényben erről szó sincs, itt minden komoly marad és cseppet sem eltúlzott és a tragédiák csak kihatással vannak a jelenre, nem minden oldal szól erről, csak a visszaemlékezésekből tudjuk meg mi történt, de abból kevés van.

A történet három szálon fut, Jeffrey, Lena és Sara gondolatai kerülnek bemutatásra. Lenát főleg a múltban mozgatja, onnan tudjuk meg mi történt valójában; Sara és Jeffrey pedig a jelenben próbál rájönni a dolgok összefüggésére. Nekem igazából az előbbi szál tetszett jobban, sokkal kíváncsibbá tett, mint a páros nyomozgatása. A regény letehetetlen, egyszerűen nem tudtam sokáig nélkülözni és erről a fejezetek végén lévő erős függővég kezeskedik. A szórakozás garantált, annak, aki nem lesz rosszul a durvább részektől, bár még mindig tartom, hogy a BR kegyetlenebb... Történésekből nincs hiány, fokozatosan rohanunk egyik helyről a másikra és még a fejezetek közepén sem unatkozunk. A múlt bemutatása Lenán keresztül szerintem nagyon jól lett leírva, tűkön ültem, hogy végre megint odajuthassak és egyszerűen nem lehetett letenni! Mindig bennem volt az, hogy most leteszem, most végre tényleg elmegyek aludni, de nem jött össze.

Lena az, akit az elején nem kedveltem, ám ahogy egyre jobban megismertem, rájöttem, hogy mindent okkal tesz, az élete izgalmas, Sara és Jeffrey pedig nekem olyan semmilyen volt, főleg Jeffrey, róla semmit sem tudtam meg. Igazából ezt nem tudom hibának venni, mert fogalmam sincs, hogy az előző részekben mennyire lehet őt megismerni. Saráról már inkább tudnék beszélni, de csak azért, mert ő több részt kapott, mint a férfi.

A regényben megjelennek a komoly témák és a mozgatórugók is, neonácizmus, drogügyletek és mindenféle ilyesmi dolog és persze a megfélemlítés is.

,, Ez az, amivel a függők nincsenek tisztában. Nem csupán a saját életüket barmolják el, hanem a körülöttük élőkét is."

Ezzel kapcsolatban mégis hiányoltam valamit, valamivel többet szeretnék tudni. Nagyon keveset tudunk meg, amit meg igen, arról igencsak kusza adatokat kapunk és azok csak úgy lógnak a levegőben, mindenféle támaszték nélkül, nekem ez így kevés. Amikor már minden elvarródik, akkor sem foglalkoznak vele többet, a darazsakat békén hagyják és az olvasó is úgy marad, hogy nem tud meg mindent amit akar. Amúgy itt lehet csak az én hülyeségem jön elő a minél bővebb világkidolgozásról, másoknak lehet, hogy pont elég lesz az információ.

A végén lévő jelenettel kapcsolatban kitalálható ki az értelmi szerző, bár annyira nem is olyan egyértelmű, sőt tudnék érvelni a mostani gondolatom ellen is.

A regény a Grant County sorozat hatodik és egyben utolsó része, nincs baj ezzel, lezáródik a sorozat. Az előtte lévő öt rész címei így alakulnak: Nadragulya, Sebek, Sikoly, Kín, Hitetlen és a mostani, a Bőr. Magyarul még A jelentéktelen szív jelent meg, szintén az Ulpius-ház gondozásában.

Mivel ebookban olvastam, azt kell írjam, hogy nem tudom milyen a könyv kötése. Igazából az ebookos borító nekem nem tetszik (itt balra) ezért a fő borítónak a papíralapút tettem meg, az sokkal jobban bejön. Viszont örülök, hogy így is megkülönböztették a két formátumot, jót tesz ez neki.