Szeretem a történelmi regényeket, főleg, ha egy ismertebb mondát láthatok megelevenedni a lapokon. Ezért figyeltem fel a Tűzkirályné c. kötetre, ami Ophelia és Hamlet unalomig ismert sztoriját dolgozza át. A széria, amiben megjelent a Shakespeare királynéi címet viseli és kapott egy aliast is ez a mű: "A harcos Ophelia története". A Hamlet, dán királyfi dráma egyik fontos szereplője Ophelia, akinek végzetes sorsa megindító. Így, amikor láttam ezt az alcímet, egyből beindult a fantáziám, mert kíváncsi lettem, hogyan válik harcossá ez a lány.

Az értékelés a Kosztümös könyvek hetére készült.

Történet

Ophelia Hamlet harcostársa. Több is lehetne köztük, de a lány nem szeretné és ezt a férfi tiszteletben tartja, ám a barátság extrákkal híve, úgyhogy néha egymásra találnak egyesülve a testiségben. A lány küzd a halottaival: anyja apja halotti máglyájára vetette magát és élve elégett a férfi holttestén, ennek pedig két gyermeke tanúja volt. Emiatt Ophelia úgy érzi, hogy nincs szüksége a szeretetre, mert az csak lerombolja őt és őrültségekre készteti és elhatározza, hogy sosem fogja hagyni egy férfinak és magának, hogy ennyire beleszeressen valakibe. A történet valamennyire az ismert dráma, de a közepétől még inkább a történelem egy bizonyos vonalát követi, vagyis Hamlet apja, Otto király meghal és helyére Feng kerül, annak a bátyja. A fiút elküldi követségbe az angolszászok közé és egy olyan parancsot ad számukra, ami megváltoztatja az unokaöccse életét és természetesen Ophelia, mint főkapitánya vele tart, hogy mindentől megvédje a társát.

Élménybeszámoló

A regény nagyon szép borítót kapott. Bár adná magát, hogy Ophelia szerepel rajta, de inkább Florát, egyik másik hölgy karaktert tippelem, mert a harcos lány régen leszámolt a szép hosszú ruhákkal és inkább a tunikát részesíti előnyben. Úgyhogy nagyon teszik a kép és egyből be is pozicionálja a könyv kategóriáját, vagyis egy történelmi műről van szó. Egy olyan fikcióról, ahol a szerző az eredetileg megtörtént esetből építi fel a kötet cselekményét némi írói kipótlással és nem a drámát követi teljesen. Ez a Tűzkirályné végi jegyzetekből világosan látszódik.

A regény nagyon erősen kezd a prológusban, hiszen azt láthatjuk, ahogyan régebben, még a gyermek Ophelia édesanyja ráveti magát a máglyára és ez nyomot hagy a lányban. Utána megismerhetjük az alapot, a könyvbeli jelent, vagyis azt, hogy Hamlet herceg lesz és megkapjuk a mű szereplőinek halmazát és azt, hogy ki milyen kapcsolatban áll másokkal. A sokkoló első oldalak után a cselekmény nem diktál olyan feszült tempót, mint vártam, legalább annyira foglalkozik ezután a karakterekkel és a köztük lévő viszonnyal, mint a történet fordulatosságával.

A Tűzkirályné legnagyobb erénye az, hogy izgalmas. A szerző nagyon szépen tartja fent az érdeklődést a regény végéig, amit emiatt nagyon szerettem olvasni. Mindig történik valami izgalmas, kapunk új szereplőket vagy éppen a már ismertek keverednek harcba és közben egymással is meg kell találniuk a közös hangot, ami inkább Ophelia esetében nagyon nehéz a tüskés jelleme és a fogadalma miatt. Ő komolyan gondolja, hogy nem fog szeretni senkit, mert ez fájdalomhoz vezet. 

A bűntudat teljesen értelmetlen dolog. Csak visszarántja az embert a múltba, amelyen már nem lehet változtatni, ahelyett, hogy felnyitná a szemét a jövőre, amelyben még nagy győzelmek várhatnak rá.

Nagyon tetszik Ophelia jelleme, őt egy egészen átgondolt és jól felépített szereplőnek gondolom a maga veszteségeivel, félelmeivel, problémáival és kiállásával. Izgalmas volt a dilemmáiról olvasni és bár egyáltalán nem olyan, aki közönségkedvenc tulajdonságokkal vérteződött fel, de érthető kb minden, amit tesz. Időnként olyan, mintha ugyanazokat a rossz köröket futná, de nem ez az, amit nem szerettem. Nála, amiről kevésbé kívántam olvasni, az a folytonos kanossága volt, bár ez nemcsak rá igaz. Mindenkinek elég sűrűn jut eszébe az, hogy kivel és hogyan hálna és ez egy idő után nagyon idegesítő, mert engem jobban érdekel a történelmi rész. Egyébként ezekből is akad szép számmal, mert a környezet bemutatása elég pazar. Lehet látni a népszokásokat, a harcokat, azt, hogy az országok hogyan állnak egymáshoz. Külön öröm volt számomra, hogy az északi népek hiedelemvilága ütközik a keresztény gondolkodással és ennek egy-két szereplő hangot is ad kérdések formájában. Ezek mind érdekes vonások, amelyeket szívesen láttam olvasás közben a lapokon.

Egyébként nemcsak Ophelia nézőpontját kapjuk meg, hanem több hölgyét is, Floráét és Mairiét. Mindenféle spoiler nélkül annyit írnék, hogy ők ketten fontos részei lesznek a történetnek, Hamlet sorsának. Ők hárman mindannyian egy-egy különböző szemléletet képviselnek: Ophelia az, aki azt teszi, amit akar, a másik kettő pedig azt, amit a férfiak, de ebből a saját személyiségükre jellemző módon szeretnének kijönni a legjobban. Hármójuk közül Flora kedvelhető a leginkább.  

Hamlet viszont számomra egy olyan alak, akiről rühelltem olvasni és szerintem a regény gyengesége hozzá köthető egyrészt azért, ahogyan viselkedik a karakter (miért drukkoljak neki, ha nem képes elnyerni a szimpátiám), másrészt a saját butasága sodorja bele egy-két helyzetbe (igen, arra a sírboltra gondolok), bár ebben az esetben a társa sem panaszkodhat (az alapvetően racionális Ophelia valamikor nem gondolkodik logikusan). Először azt hittem, hogy Ophelia sok számomra, de nem, Hamlet az és legtöbbször fárasztó, főleg, amikor a szerelem is képbe kerül. A közös csatajelenetek viszont tetszenek.

Nem az istenek, hanem az emberek miatt vagyunk bajban. Nem kell félnünk a túlvilágtól.

Úgyhogy zárszóként azt tudom írni, nem bántam meg, hogy olvashattam, mert Ophelia egy erős karakter, aki még a helyzetében is képes fejlődni. Ajánlom azon olvasóknak, akik szeretik a történelmi műveket és kíváncsiak egy harciasabb Opheliára.

Ajánlott évszak az olvasásra a borító színei alapján: 

❥ őszi

 

 Ha kíváncsi vagy a könyvre, lesd meg a kiadónál:

 

 

Szerző: Joanna Courtney

Illusztrátor: -

Sorozatcím (kiadói): Regényes történelem

Sorozatcím: Shakespeare királynéi

Következő rész címe: ?

Cím: Tűzkirályné

Eredeti cím: Fire Queen

Eredeti megjelenés: 2019

Kategória: történelmi, romantikus

Fordító: Frei-Kovács Judit

Oldalszám: 384 oldal

Kiadó: General Press

Megjelenés: 2021

Ár: 3.990 Ft

 

Fülszöveg:

Szerető ​vagy vezető? Gyenge nő vagy harcos? 

A világ Opheliát Hamlet zavart lelkű szeretőjeként ismeri, de Shakespeare tragédiája mögött egy karakteres nő áll. Ez az ő története…  

 

Fiatal lányként Ophelia tehetetlenül nézte végig, ahogy az édesanyja az apja temetési máglyájára veti magát. Tudta, hogy ez az odaadó feleségek sorsa, és megfogadta, hogy soha nem köti magát egyetlen férfihoz sem. Évekkel később Hamlet herceg jobbkezeként felesküszik a férfi kardjára, és főkapitányaként feltétlen hűséget fogad neki, de elutasítja a trónörökös valódi vágyát… a házasságot.  

 

Amikor Hamlet kapzsi nagybátyja fondorlatos csellel a herceg életére tör, Opheliának minden rendelkezésére álló eszközt latba kell vetnie, hogy a gyerekkori barátját megóvja azoktól, akik a vesztét akarják. Terve azonban csak majdnem tökéletes, végül ugyanis a saját rakoncátlan szíve lehet a legnagyobb áruló…

 

Joanna Courtney Shakespeare királynéi című sorozatának újabb kötete egy 7. századi időutazásra invitálja az olvasót. A szerző részletgazdag leírásai, a pogány és a keresztény hitvilág bemutatása nem csak a történelmi regények kedvelőinek ígér garantált kikapcsolódást.