Fülszöveg:

Többféle önéletrajz létezik, de számunkra most az a típus fontos, amely kendőzetlenül tárja olvasóik elé a szereplőjük igazi valóját. Ilyen könyv az Elit játszma, amely a pókerbirodalom tulajdonosának, Molly Bloomnak az életét mutatja be, méghozzá a szerző saját hangján, meglátásain keresztül több híres emberrel a középpontban, bár hogy kik ezek, az legyen meglepetés, nem fogom elspoilerezni ezt.

,,Az alkalmatlanság érzete egyre nő bennem, a végén már szinte megszállottan kerestem hogyan tudnám bebizonyítani: én is érek valamit."

Kirajzolódott előttem egy erős, határozott, ambiciózus illetve makacs nő képe, aki kitartóan küzd azért, hogy megálljon a saját lábán, na meg hogy kiharcolja a saját függetlenségét és ez nagyon tetszett. Ilyenkor tudok azonosulni a - mondhatom úgy - szereplővel, hiszen az, amit elterveztem nem kisebb feladat ennél - jó, nem lesz pókerbirodalmam, meg semmi ilyesmim - de az, amit ebből a könyvből tanultam, sokat fog érni később, ebben biztos vagyok. Molly okos és kitartó nő, na meg türelmes is, de nincs híján a negatív vonásoknak sem, így a története figyelmeztetés a túlkapásokra és sokféle más jellemvonásokra, de főleg arra, hogy ne vigyük túlzásba és mindig tudjuk megállapítani hol a mérték, vagy képesek legyünk időben megállni.

A szerző elég részletesen ír a családjáról, a Los Angeles-i éveiről, illetve mindenről, ami szembejött vele azokban az időkben. Beszél a főnökéről, aki mellett megtanult túlélni, a pókerről, na meg arról, hogy mit tanult és ami a legjobban tetszik: szembenéz önmagával, egyfajta önvizsgálatot végez, hogy felderítse a történteket. A legjobban azok a részek tetszettek, ahol őszintén vall a múltról, na meg az, amikor a póker működéséről vagy az emberek és a játék viszonyáról elmélkedik és még akár ki is adhatna egy ,,A póker pszichológiája" könyvet, simán elolvasnám. Durva és romlott egy világ ez, a magyarázatai, meglátásai pedig érdekesek és tetszik, hogy nem szépít, hanem mindent leír, mert lassú folyamat volt az, ahogy elvesztette önmagát és talán egy kicsit szimbolika is: hogyan morzsolja fel a konzervatív értékeket a világ illetve tökéletes példa arra, hogyan kebelezi be az embereket a pénz és a hamis csillogás, na ez az, amit én nem kívánok elkövetni és akár ebben, akár a kapcsolatokban segítség az önéletrajz, mert szem előtt fogom tartani a leírtakat. És van egy teóriám arra, hol ,,hibázott" a legnagyobbat a szereplőnk: spoileres, jelöld ki ha olvasni szeretnéd -->nem tudott teljesen idomulni az új világhoz, az érzései gátat szabtak, mert nem bírta a magányt. Nem tudott adaptálódni, vagyis pszichopatává válni, ami ahhoz kellett volna, hogy megtarthassa birodalmát és így járt a legjobban. Lehet ezt ő nem így látja, de szerintem így van.

Tehát összességében a mű könnyen olvastatja magát, gördülékenyen haladtam vele és nemcsak a téma miatt, hanem a megírás, szerkesztés szintén minőségi munka. Bár másra számítottam sok esetben, de végül nem csalódtam, jó olvasmányélményként tartom számon az Elit játszma által adottakat, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, főleg azon olvasóknak, akik saját vállalkozást terveznek indítani.

Két éve tudom igazán mit jelent a zene megnyugtató és életmentő ereje, úgyhogy újításként mindegyik poszthoz hozok egy-egy (vagy több) klipet, számot. Nemcsak LoL lesz (bár elég sokszor fognak szerepelni a zseniálisságuk miatt) és igyekszem mindegyikhez megmagyarázni miért és melyik részénél gondoltam a számokra:

Fülszöveg:

A kis könyvecske felvonultat még pár érdekes karaktert például Ragonát (aki a főgonosz), vagy Corinnát (az egyik testvér) esetleg Flannát, de velük is az a baj, hogy kidolgozatlanok. A gonoszunk valamilyen szinten tetszett, de néha őt sem tudtam komolyan venni a hisztijei miatt és sokszor éreztem azt, hogy a közvetlen környezete sem teszi ezt... bár erre van már magyarázatom talán, de az érzést nem tudom magamból kiirtani. Corinna pedig teljesen életképtelen és szegénykém a legnagyobb vesztese ennek az egész sztorinak, ha a lelki síkot nézzük. Egyszerre fogtam a fejem, hogy mekkora egy naiv fruska és hogy milyen mostohán bánnak vele. Flanna szintén nagy szívfájdalmam, hiszen a mágiája zseniális és tetszik a szerepe, de ezek az ingadozások kikészítettek (hol ilyen, hol olyan) és sajnálom, hogy nem került előtérbe, bár legalább Shina igen, ez kárpótol valamennyire. Ger viszont teljesen felesleges, semmit nem tesz hozzá a történethez, sajnos ezért kuka és simán össze lehetett volna mosni egy másik szereplő szerepével (Castor), csak mondom.

Itt a legnagyobb baj az, hogy nem ilyennek kellene lenniük. Szerintem a karakterek ábrázolásánál valami nagyon félrecsúszott, nem úgy jön át egyszerű olvasóhoz (hozzám pölö), ahogy szerintem szánva volt. A motivációik szörnyűek, főleg Fabyen esetén, akit nemhogy megkedvelni nem tudtam, de ha meglátnám, keresztet hajítanék felé, annyira ne jöjjön a közelembe.

- Na jó, ne kerülgessük tovább a forró kását -

Na hogy ilyen jól körbetáncoltam a témát, leírom kereken: az egész könyv túl hirtelen. Minden gyorsan történik és olyan váratlanul, hogy néha alig győztem követni ki mit csinál vagy mi a helyzet és ez nemcsak az akcióra igaz, hanem a stílusra is. Túl kevés ennek a történetnek ez a kétszáz oldal és az elkapkodott leírások csak rontanak a helyzeten, sokkal lassabb tempóval és több kifejtéssel előrébb lennénk, az meg külön probléma, hogy sokszor kivetett engem a világból. A karakterekkel kapcsolatban nemcsak ez a baj, hanem az, hogy a személyiségeket, mint kabátokat váltogatják, főleg Flannánál nem tudtam hova tenni ezt a sok oda-vissza váltást, hiszen az elhatározásai csak rövid ideig tartanak. Rendben, kapunk magyarázatot, de nem jót és itt is muszáj hangsúlyoznom, hogy a terjengősebb leírások jobbat tettek volna ennek a sztorinak, ahol azért akadt rendesen mászkálós, utazgatós rész, ahol simán tudtak volna elmélkedni, belső folyamatoknak teret adni, komolyabb dolgokról beszélgetni, de itt nincsenek mélyebb párbeszédek, sőt még leírások sem, csak vég nélküli fordulatok. A logikai bakik vagy csak számomra zavaró elemek pedig szintén kidobtak az élményből, mondok egy példát: Fabyen az elején nem jött rá a hangból, hogy nőről van szó? Filigrán csajszi ez a Shina, nem hiszem, hogy olyan mély hangja lenne és stb, stb, nem célom, hogy ezeket sorba szedve leírjam, a második után már nem is tartottam számon ezeket, illetve akad még pár szál, aminek létezését nem feltétlen értem, egy keménykezű szerkesztő vagy egy kicsit másabb történetvezetés helyrerázta volna ezeket a problémás részeket, ahogy a párbeszédeket, monológokat is, amiknél néhányszor azt éreztem, hogy betanult sorokat mondanak hőseink és nem mindig él a szöveg na meg tessék elfelejteni a tőmondatokat, zavaróak. 

A szerelmi négyszög borzalmas, bár én már a háromszögtől falra mászom ha nincs rendesen megírva (általában önsajnáltatás rulez és kiakaszt), de itt a négyes nagyon nagy túlzás és még összecsapott is. Nincs idejük egymásba szeretni, vagy ha még lenne, akkor sem látjuk ezt és sajnos bejön a könyv legnagyobb hibája: túl hirtelen minden, mert az egyik percben ebbe, a másikban abba zúgnak bele random a karakterek és ebben a szerelmi tömegkatasztrófában mindenki önző. 

- Viszont! -

Tehát összességében egy jó alapötlet gyengus megvalósítása, ahol a hígítás jobb lett volna. Sajnálom, mert a mágia és a halhatatlanság ötletes benne és egy picivel erősebb szerkesztés, na meg a történet itt-ott átírása javítana az összképen.

Két éve tudom igazán mit jelent a zene megnyugtató és életmentő ereje, úgyhogy újításként mindegyik poszthoz hozok egy-egy (vagy több) klipet, számot. Nemcsak LoL lesz (bár elég sokszor fognak szerepelni a zseniálisságuk miatt) és igyekszem mindegyikhez megmagyarázni miért és melyik részénél gondoltam a számokra:

// Magical ReadAThon // kihívás // RBF // várólista // Harry Potter //