Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Kép forrása

Nagyon kíváncsi voltam a Szíve helyén sötétség c. könyvre egyrészt a szerző miatt, mert a sorozata, a 4MGY már régóta foglalkoztat, másrészt pedig elolvastam a fülszöveget és megtetszett, amit ott találtam. Éreztem, hogy nekem erre van szükségem: különleges képességekről szóló történetre, meg nyomozásra. Jelentem elolvastam, meg is kaptam a vágyott dolgokat és most itt vagyok a szokásos módon, de nem írok hosszabb bevezetőt, inkább kezdjünk bele! 

Tehát következzen a Szíve helyén sötétség élménybeszámolója!

Az értékelés a Prológus - Könyvek a fa alá projektjére készült, ahol mindenféle olyan kötetet értékelünk, amit ajándéknak ajánlunk a fa alá. Ilyen a most tárgyalt regény is!

Amint megláttam a fülszövegben, hogy csillagokról van szó, átkapcsolt bennem valami és várólistára tettem a kötetet. A sci-fi alapból sem áll messze tőlem, de régen nagyon érdekelt a csillagászat sőt legmerészebb halvány gondolataim között még elő is fordult egy-kettő olyan, amiben magamat, mint égi kutatót pozicionáltam be - ezért fordultam a földrajz felé anno, de hamar letört az érdeklődésem, túl sok benne a fizika brr. Ami másnak a matek, az nekem ez a tárgy. Szóval nem lettem csillagász, de a bolygók iránti lelkesedésem megmaradt, hogy átkonvertálódjon a science fiction űrben játszódó művei iránti vágyba. Ennek esett áldozatul Az éjféli égbolt, amit elolvastam és most itt vagyok, hogy beszámoljak a könyvvel kapcsolatos élményeimről. 

Úgyhogy következzen Az éjféli égboltról szóló élménybeszámolóm!

Az értékelés a Prológus - Könyvek a fa alá projektjére készült, ahol mindenféle olyan kötetet értékelünk, amit ajánlunk ajándéknak a fa alá. Ilyen a most tárgyalt regény is!

Imádom a noteszeket és a határidőnaplókat, bár még keresem a saját stílusomnak megfelelőt, viszont azt kijelenthetem, hogy a Reading Journal forma bevált nekem. Ezért kezdtem el különféle naplókat kipróbálni és ilyen a Határtalan gondolatok család, amely most sorra kerül a bemutatásban.

A Plan with me előző része: Szabados Ági Olvasónaplója.

Amikor megláttam Kertész Edina új könyvét, a Lajhár, a sztárt, eszembe jutott, hogy a többiek mennyire szerették a szerző másik meséjét, A milliomos szamár címűt, ezért gondoltam elolvasom a fülszövegét esélyt adva neki, hogy megfogjon és már akkor láttam, hogy milyen témák kerülnek majd elő benne: a bullying és a magány, ezek meg érdekelnek. Az instagram pedig manapság fénykorát éli és párommal nagy erőkkel elkezdtünk fotózást tanulni (azért nálam van még hová fejlődni, ő viszont fantasztikus képeket készít) és használni az alkalmazást, ezért kíváncsi voltam egy olyan történetre, ahol a platform szerepet kap, úgyhogy ez volt a másik ok, a fenti két érdekesség mellett. Persze a könyv nem ennyi, mert első látásra nem látszódik, hogy egy harmadik / többedik nagyon fontos üzenet is előkerül benne, ami a környezetvédelemmel kapcsolatos.

Elolvastam és a kellemest a hasznossal módon a Mesék hetére írtam meg az élménybeszámolóm, ami most megy a Prológusnál. A többiek érdekesebbnél érdekesebb posztokkal készülnek, szóval megéri velünk maradni! 

Úgyhogy íme, a Lajhár, a sztár kötetről szóló értékelésem!

Nem tudom mostanában miért kaptam rá a horrorra, vagy a borzongatóbb sztorikra, de amióta olvastam a Through the Woods című kötetet, szükségem van rá. Jólesik olvasni és ez nekem nagyon fura, mert nem szoktam ennyire igényelni ezt a kategóriát. Viszont, mivel impulzusolvasó vagyok elég durván, ezért hallgatva a fenti intuíciómra, vagy vágyamra ahogy tetszik, elkezdtem keresgélni a polcomon a megfelelő olvasmányok után és találtam is párat! Szóval örültem, mint az a bizonyos majom a farkának. Több levett mű közül végül Az elemésztő homályon akadt meg a szemem, folytatva a Through the Woods megkezdett hagyományát, vagyis az erdők misztifikálását és végül ezért kezdtem el olvasni. Egyébként ez a regény nem véletlenül került hozzám, olvastam Poppy értékelését róla és akkor tetszett meg az alaptörténet és úgy voltam vele, hogy szeretném megismerni én is. Erre csak most került sor. Elolvastam és rájöttem, hogy miért szeretem még annyira a YA / ifjúsági műveket és csodálkozva vettem észre, hogy mennyire megtetszett Az elemésztő homály alapja.

Na de ennyi felvezető után íme, az élménybeszámolóm róla!

Az értékelés a Prológus Bor(z)ongós projektjére készült, ahol a Borongós oldal után, a Borzongóst is kimaxoltam.

A Témázós csapat hónapról hónapra érdekes kérdéseket tárgyal. Mindig van egy adott téma, arról egy-egy poszt, amit egyszerre, egy egyeztetett időpontban osztanak meg. A jelenlegi megtárgyalnivaló A lakatlan sziget dilemmája – avagy melyik 5 könyv nem hiányozhatna onnan? címet viseli és arra voltak / vagyunk kíváncsiak, hogy ki milyen könyvet pakolna be a hátizsákjába, ha egy lakatlan szigetre vezetne az útja. A témázás két körre oszlik, ha úgy vesszük: egy első körre, ahol kikerül az adott havi téma és az utóvédre, akik később csatlakoznak bejegyzéseikkel.

Éééés ebben a hónapban én is meghívást kaptam egy első körös közös elmélkedésre, amit nagyon szépen köszönök! Élmény volt összeszedni ezeket a címeket:

Már egy ideje elkezdtem érdeklődni az agy különböző területeinek problémái iránt, erre jó példa a Bookline Könyvek kiadásában megjelent Mindent az emberi agyról olvasása, ahol többek között az Alzheimer-kórról tudhattam meg egy kicsivel többet, ugye a fontos szervünk megfelelő vagy épp hibás működése mellett. Szóval érdekel a biológia ezen területe és ennek tudatában nem írok meglepő tényt, hogy felcsillant a szemem, amikor a Nélkülem - nélküled fülszövegét elolvastam és megnéztem a hozzá tartozó címkéket a molyon. Kedvem támadt megismerni Légrádi Gergely regényének tartalmát és most pedig itt vagyok és próbálom rendszerezni a gondolatokat, amiket a lentebbi sorokban megosztok, tehát íme, a könyv értékelése!

Az élménybeszámolóm a Prológus Bor(z)ongós projektjére készült, hiszen novemberben a csapattal jobbnál jobb borongós, mint szomorú vagy hangulatos, illetve borzongós, mint ijesztőbb, komorabb történetek bemutatásával készülünk. Tartsatok velünk a további bejegyzéseknél is!

Instán sem titkoltam, hogy számomra nem volt egyszerű ezt a regényt olvasni, mégpedig azért, mert nagyon szeretem a trilógiát. Egy kezemen megtudom számolni hány olyan széria ejtett annyira rabul, hogy a végtelenségig igyekeztem elhúzni az utolsó rész olvasását, hiszen egyiknél sem akartam azokat a bizonyos záró mondatokat látni. Ahogy az Aranybirodalomnál sem, de végül megtettem és most elveszetten bámulom a monitort, mert már érzem a hiányát ennek a világnak. 

Régóta figyelgetem a Hollókirályt, de még nem vettem rá magam az olvasására. Várólistás ezer éve, úgyhogy, amikor megtudtam, hogy jön a Piranesi, ujjongtam, mert úgy voltam vele többek között, hogy az ismerkedés az új kötettel eldönti majd a kérdést, hogy akarom-e olvasni a másikat, meg hogy egyáltalán mikor. Ez tett arról, hogy olvasni akarom a Piranesit. Átfutva a fülszövegét megfogott a végtelen termek, a labirintus képe és az a rengeteg szobor bennük, amik a falak mentén állnak és üres tekintettel néznek a történésekre. Ez pedig arról győzött meg, hogy mikor tegyem meg.

Szóval eldöntöttem, hogy olvasnom kell ezt a regényt és minél hamarabb, amire a Prológus révén lehetőségem nyílt és te jó ég! Sosem volt ennyire más az elvárt és a végül kapott élményem, mint most. Na de nézzük is meg miben nyilvánul ez meg, jöjjön a Piranesi élménybeszámolója!

Régen olvastam a Gépnarancs c. könyvet és ahogy emlékszem rá, akkor nem tetszett, vagy nem feltétlen voltam abban az életkorban, amikor minden egyes tanulsága leesett. Valószínűleg anno nem értettem, hogy mi ez az egész felhajtás körülötte. Zavart a nyelvezete, a főszereplő gonoszsága és az egész folyamat, amin Alex, a főszereplő végigment. 

Azóta több év eltelt és mikor megláttam, hogy érkezik a Helikonnál Zsebkönyves kiadásban, arra gondoltam, hogy szívesen megpróbálkoznék vele tapasztaltabb, érettebb(?), bölcsebb(?) fejjel bár kicsit tartottam tőle, viszont ezt rosszul tettem. Megdöbbentő olvasmányélményben volt részem és rájöttem arra, hogy ennek a történetnek esetemben idő kellett és az, hogy többet lássak a világból, na meg hogy csalódjak is benne rendesen. Úgyhogy most nézzük meg, hogyan értelmeztem másodjára jobban és keserűbben az olvasottakat és mi a véleményem most kicsi Alexről, na meg a Gépnarancsról!

Három kedvenc önsegítő könyvem van, amelyeket idén újra sikerült lekapnom a polcról - jó az egyiket 2020-ban olvastam először. A párosból az egyik címe könnyen kitalálható, tekintve, hogy épp arról szól a poszt, a másik kettő pedig A Bullet Journal módszer és az Örökölt sors. Bár az első kettő kötet hasonló módon építkezik, vagyis a szerzőjük a saját életét próbálta meg az adott módokon jobbá tenni és a gondolati alapozásuk párhuzamos, de mégis más élményt nyújt olvasásuk, Orvos-Tóth Noémi műve pedig olvasmányosan mutatja be a szülők, ősök mérgező példáját. Szóval szeretem mindhármat. Most pedig eljött az ideje, hogy bemutassam az egyiküket, a Hogyan ne érezd magad szarul könyvet a blogon!

Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek!

Mi jót fogtok olvasni?