A Királyok veszte egy epikus fantasy és mint a kategória kedvelője, nagyon élveztem az olvasását, hiszen istenektől kezdve, sárkányokon át minden szerepel benne, amire egy zsánerrajongónak valamikor, valaha, bármikor igénye támadt, mindez egy féltéglában elmesélve. Emiatt, meg, hogy a szálak túlbonyolítottak, kicsit tartottam a második résztől, mert úgy voltam vele, hogy hm hát annyira már nem emlékszem az elsőre, nagyon fogok szenvedni emiatt a Minden Dolgok Nevével. Viszont az nagyon megmaradt, hogy mennyire szerettem és milyen hangulata volt az első olvasásának, úgyhogy nem sokat haboztam, bele is vágtam a következő rész megismerésébe, de bevallom őszintén, nem erre az élményre számítottam.

Az értékelés a Prológus - Fantasy projektre készült. 

A Jégvarázs rajzfilmet eddig egyszer láttam és úgy kb elvoltam vele, mint egyébként minden Disney-filmmel, de azt elismerem, hogy üde színfoltja a stúdió munkásságának. Szerintem mindenki ismeri az alapsztorit, a testvérpár közötti szereteten alapuló kapcsolatot és az idősebbik lány kezdetben eltitkolt képessége miatt kialakult bonyodalmakat. Na most külföldön kitalálták, hogy az unalomig ismert meséket fel kéne dobni valamivel és belenyúlni a már megszokott cselekménybe, hogy megváltoztassák a történet egy pontját. Így alakult a Sorsfordító történetek, aminek egyik-másik részét Jen Calonita alkotta meg és nem meglepő módon, a két állításom, amit leírtam az eddigi sorokban, itt fonódik össze: a Manó Könyvek másodikként Elza és Anna történetét választotta.

Tartottam ettől a regénytől, de amit kaptam... arra még én sem számítottam. De mire várunk? Nézzük meg az élménybeszámolómat a Ne érezz, ne kérdezz!-ről!

Az értékelés a Prológus - Winter Wonderland projektre készült a téli jellege miatt és azért is, mert a Jégvarázs az alap, amit az újramesélt sztoriban feldolgoz a szerző. Éljen a tél!

A bejegyzés spoileres lehet a Jégvarázs c. filmre és a végkifejletre. Konkrétan nem írom le mi történt, de utalok rá. Jó olvasást kívánok a továbbiakhoz!

Hirtelen durva mennyiségű tanulnivaló gyűlt fel (ezt a bejegyzést is december 31 óta írom), szóval nem hiszem, hogy a kedvencemnek számító olvasási listámon túl tudok még bármilyen évértékelést megosztani, elnézést érte. Igazából nagyon unalmas voltam 2020 végén, mert nem fogadtam meg semmit jóformán, maximum azt, hogy lassabban olvasok és hogy visszatérek a normális kerékvágásba, vagyis megpróbálok mindenről valami értelmes posztot (vagy értékelést, vagy Röviden tömören agymenést) összehozni.

Mindenesetre megosztom a tavalyi listám, de annyi a lényeg, hogy az olvasásaim hónapokra bontom le, mindegyik végén leírom a rövid történéseket, benyomásokat, meg hogy melyik volt a hónap könyve számomra. 

 

Szeretem Philippa Gregory műveit, bár keveset olvastam még tőle. Viszont már az elsőnél azt éreztem, hogy tetszenek az írásai, ez ilyen első látásra elköteleződés volt (bár A Sötétség Rendje annyira nem jött be). Szóval így, amikor megláttam, hogy érkezik a Hercegnők kézikönyve egy különleges főszereplővel, akkor azt mondtam, hogy nekem erre szükségem van. Nem is teketóriáztam sokat, a Prológus Karácsonyi eseményének (amit ProKarinak nevezünk) online történő megejtése után neki is álltam, így számomra a Hercegnők kézikönyve egy téli kötet lett, ami erősen kötődik a csapathoz.

Ezek után nem is lehet meglepő, ha azt írom, hogy a Prológus - Winter Wonderland projektre ezért választottam témámul. A decemberem olvasmányai között nem is találhattam volna ennél ünnepközelibbet (kiváltott ünnepi érzésekben, karácsonyi lelkesedésben). Szóval mutatom is az élménybeszámolóm!