A tél jegyesei olvasása után kíváncsi voltam, hogy Dabos hogyan folytatja a történetét, mert valami eszméletlen függővéges lezárást kapunk abban az első könyvben. Még úgy is, hogy nem voltam nagyon annyira érte, mint mások, mert zavart a főszereplő hozzáállása a dolgokhoz (és nem az ügyetlensége, hanem csak nem nyerte el a szimpátiám a döntéseivel), szóval kicsit tartottam a második kötettől. Úgyhogy emiatt nem kaptam hamarabb elő a művet: érdekelt, hogy mi történik a főhősökkel, de nem akartam elsietni, nehogy rosszkor olvassam el.
Most pedig jelentem: tökéletes időzítéssel ismerkedtem meg a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban és később a Bábel emlékezete c. művel.
A két regényről szóló értékelés a Prológus - Sorsdöntő könyvek projektre készült.
Krencz Nóra az a szerző, akinek a munkásságát kíváncsian figyelem. A korábban olvasott A hordozó elsőre nem lett a kedvencem, de annak az átdolgozott példánya már sokkal inkább tetszett! Az írónő nagyon kreatív, igazából az ötletei és a fantáziája miatt szeretek olvasni tőle és most lehetőségem nyílt betekinteni a legújabb regényébe, a Szilánkba. (Persze ez a poszt bőven akkor kerül ki, amikor már a megjelenés megtörtént, de a bejegyzés nagy részét még tavasszal írtam meg.) Ez azt jelenti, hogy az értékelés a nyers példányról készült és persze lehetnek változások a korábbihoz képest, gondolok itt a javításokra és a szerkesztésre, de így is jó véleménnyel vagyok a könyvről, ezért csak jobb lehet a kész verzió!
Egy ideje szemezek már A hét nővér sorozattal, de eddig csak keringtem körülötte. Úgy voltam vele, hogy egyszer mindenképp megismerkedem az első résszel, ami azonos címet visel, mint a szériát jelző kifejezés, de akkor még nem olvastam róla semmit, egyszerűen csak vonzott Lucinda Riley alkotása. Végül elolvastam a fülszöveget, ami egyből felkeltette a figyelmem már csak amiatt is, hogy a helyszín Rio de Janeiro és hogy a szereplők az elveszett múltjukat kutatják benne.
Úgyhogy elolvastam és elgondolkodtam rajta.
Mutatom min:
(A bejegyzés a Féléves várólistacsökkentés projektre készült.)
A Kisasszonyok után nagyon vártam, hogy belekezdhessek a Jó feleségekbe, viszont nem rohantam egyből őrült módjára a megismerkedés elé, hanem szépen lassan kivártam azt az időszakot, amikor úgy éreztem, hogy na, most kell elővennem ezt a történetet. Ez, jelentem, eljött és milyen jól jártam, hogy így álltam hozzá!
Szeretem Johanna Basford színezőit, itthon majdnem mindegyik meg is van, talán egy-két kötet hiányzik a gyűjteményből, köztük a most megjelent Csodavilággal. A jelenleg tárgyalt Csodák kapuja különlegesnek számít a már kiadott Basfordok között. És hogy miért?
Kevés Artúr királyról szóló retellinget láttam eddig a piacon, pedig nagyon érdekel a mondakör és a benne lévő személyek, vagy tárgyak. Éppen ezért, amikor megláttam, hogy Netflixre és vele együtt az irodalomba érkezik a Cursed - Átkozott, nagyon megörültem, hogy valami újdonsággal találkozhatom.
Szeretem a történelmi regényeket, főleg, ha egy ismertebb mondát láthatok megelevenedni a lapokon. Ezért figyeltem fel a Tűzkirályné c. kötetre, ami Ophelia és Hamlet unalomig ismert sztoriját dolgozza át. A széria, amiben megjelent a Shakespeare királynéi címet viseli és kapott egy aliast is ez a mű: "A harcos Ophelia története". A Hamlet, dán királyfi dráma egyik fontos szereplője Ophelia, akinek végzetes sorsa megindító. Így, amikor láttam ezt az alcímet, egyből beindult a fantáziám, mert kíváncsi lettem, hogyan válik harcossá ez a lány.
Minden olyan mű érdekel engem, ami a Brontë szerzőkkel kapcsolatos. Ezután a mondat után nem lesz nagyon meglepő, ha azt írom, hogy egy ilyen regény került nemrégiben a kezeim közé és olvastam el. Ez Az eltűnt hitves és íme a beszámolóm róla!
Coco Chanel életéről és munkásságáról még nem olvastam, pedig már régóta érdekel engem. Ezért, amikor megláttam a Párizs királynője c. könyvet, nagyon megörültem, hogy végre lesz mivel kezdenem az ismerkedést, hogy az életébe bepillantást nyerhessek. Pár olyan regényt, ami róla szól, már várólistára raktam korábban, de egyiknél sem éreztem a késztetést arra, hogy hamar előkapjam őket, viszont a most tárgyalt műnél nagyon is. Lehet, hogy vitt a hype? Mindegy is igazából, mert nem ez a lényeg.
Hanem az, hogy jelentem, elolvastam és itt vagyok egy élménybeszámoló erejéig! Nézzük meg, hogy tetszett a Párizs királynője nekem:
A Fénytörés című regényt korábban már sok helyen láttam, akkor még Dora Craiban neve alatt jelent meg ez a történet. Felkeltette már a figyelmem az is, viszont mikor láttam, hogy a Ciceró Kiadó felkarolta a korábban megjelent verziót és átdolgozva megjelentette, nagyon kíváncsi lettem. A fülszöveg alapból tetszik, a lányban élő szörny miatt a történet sok potenciált hordoz magában és erre voltam igazán kíváncsi, a lelki folyamatokra, vagyis arra, hogyan kezeli a lány a benne lévő, rá negatívan ható entitást. Úgyhogy elolvastam és itt vagyok, hogy megosszam a nagyvilággal az élménybeszámolóm a Helena-trilógia első könyvéről, a Fénytörésről!
Az értékelés a Prológus - Young Adult projektre készült.
Már amikor megláttam a Tündöklő borítóját, tudtam, hogy ezt a könyvet olvasnom kell. Egy sárkányszerű kígyó szerepel rajta, lilás árnyalatú háttér előtt - mint kedvenc színem, ez egy nagyon jó előjel - ám ez mit sem érne, ha a fülszöveg nem tartalmazna olyan hívószavakat, amikre felfigyeltem. Ilyen például a Sárkány, babona, legendák, átkok. Kíváncsi voltam, hogy milyen egyveleget alkotnak együtt Rusvai Mónika regényében és már nagyon vártam, hogy hozzám kerülhessen. Kb a megjelenés óta tűkön ültem, hogy elkezdhessem. Végül sikerült elolvasnom és azt mondhatom, hogy egyáltalán nem bántam meg, sőt! Megérte annyit epekedni érte.
Az értékelés a Prológus - Young Adult projektre íródott.
Imádom az október végi Halloweent és a hozzá kötődő legendákat és úgy azt is, hogy a net borzongásért rajongó rétege felkerekedik, csap egy össznépi horroros bulit és ünnepel könyvekkel, filmekkel, rémisztő történetekkel (igen, introvertált parti). Na most a Metropolis Media gondolt egyet és különlegességként kiadta a Samhein aratását, amit latin területről származó író alkotott (ugye, ez már elég speciális) és célzottan ehhez az ünnephez ajánlott az olvasása. Akkor elkezdtem, de mivel kivételesen nem nagyon fogott meg az az időszak magának a nehézségek miatt, félretettem, gondoltam jobb lesz ez ínségesebb napokra, amikor még több szükség lesz a borzongásra és hogy én milyen jól tettem! Eljött ez az idő és mennyire örülök, hogy nemrég olvastam!
Tehát következzen a Samhein aratása élménybeszámolója, ami a Prológus - Young Adult projektre íródott meg. A kötet ifjúsági, ezért választottam erre a hétre.
Minden olyan regény érdekel, aminek címében vagy fülszövegében esetleg a történetben, kezdetben rejtetten, de végül megjelenik a pánik szó / jelenség. Ezért figyeltem fel első körben a Semmi pánik! kötetre, majd elolvastam a rövid tartalmi leírását, amiben a négy karakter problémái felkeltették a figyelmem, meg az, hogy balszerencsés babáknak hívják őket, hát milyen életük lehet már szerencsétleneknek! Úgyhogy előkaptam, elolvastam és jöhet az értékelés róla!
Az élménybeszámoló a Prológus - Magyar írók hete projektre készült.
A Rizsporos hétköznapok c. könyvet befejezve, már tudtam előre, hogy szükségem lesz a második részre, mert Budai Lotti olyan információkat ígért az első végén, amiket a Lányok és asszonyok aranykönyvének olvasása óta kíváncsian figyelgetek. (Bár most, hogy a második végére értem, ugyanezt érzem a harmadikkal kapcsolatban, mert ott pedig az intimitás és a tabutémák következnek.) Szóval nagyon vártam ezt a kötetet és bár többségében nem csalódtam, de azért van miről írnom az értékelés további részében.
Az élménybeszámoló a Prológus - Magyar írók hetére készült.
Már nagyon ért a Kisasszonyok olvasása nálam. Szeretek klasszikusokkal ismerkedni, viszont Louisa May Alcott híres műve még nem került a kezeim közé és nagyon gyorsan pótolni akartam ezt a hiányosságot, amikor megláttam a Manó Könyvek gyönyörűséges kiadását. Az esztétika iránti igényem és a nagyon, nagyon hosszú várólistám nászának lehettem áldozata, avagy így került sorra végül!
Az értékelés a Prológus - Adaptációk hete projektre íródott és a Kisasszonyokat azért választottam, mert készült belőle egy film, amiben Emma Watson játssza a legidősebb nővér szerepét és úgy gondoltam, hogy mielőtt megnézném azt, gyorsan elolvasom a regényt. Ez pedig az alkalom és a lehetőség találkozása lett, hiszen lehetőségem támadt elolvasni az Adaptációk hete alkalomra. Úgyhogy meg is mutatom az élménybeszámolóm a könyvről.
Agatha Christie rengeteg művével ismerkedtem már meg. Vegyesen olvastam tőle mindent, amit elérhettem akár a könyvtárból, akár a könyvesboltból, így óhatatlanul kezembe kerültek a novelláskötetei is. Úgyhogy ezen a területen sem ismeretlen a hölgy munkássága számomra és tudjátok mit? Jobban kedvelem Christie rövidebb történeteit, mint a hosszúakat!
Az értékelés a Prológus - Adaptációk hetére készült. Egész olvasás alatt motoszkált a tudatom szélén egy gondolat, ami akkor realizálódott normálisan, amikor az utolsó lapokhoz értem: ez a válogatás filmvászonra kívánkozik! Nagyon szeretem az OW - Gorefest sorozatát, mert a szériát vivő Kinson cinikusan és viccesen mutatja be a filmeket, de néha a kezei közé akad egy-két igencsak érdekes, amin az öregedés nemhogy nem árt, hanem használ, vagy legalábbis kultikussá teszi az alapját. Ezek közül az egyik egy horrorantológia és simán el tudnám képzelni ezt a novelláskötetet ilyen módon a mozikban.
Nehéz helyzetben voltam a poszt alkotása közben, hiszen egy olyan könyvet vizsgálgattam, amit sokan ismernek, rengeteg cikk és elemzés jelent meg róla, vagyis már mindent elmondtak, amit lehet, na meg jelen sorok írója is imádja. Igen, ez a Büszkeség és balítélet. Mindig arról tudok a legnehezebben gépelni, amihez így állok hozzá, de főleg a klasszikusok ismertetését kerülgettem idáig, de egyszer mindent el kell kezdeni, nem? Szóval tudtam mire vállalkozom, amikor elkezdtem az értékelést pötyögni és nagyon remélem, hogy az élménybeszámolómba ágyazott gondolataim elférnek a net széles kibermezején.
Az értékelés a Prológus - Szokatlan romantika projektre készült és hogy a Büszkeség és balítélet miért szokatlan? A könyvből kiderül, hogy a rangok közti átjárás a szinte lehetetlen kategóriába került a felek között. Ezért választottam a kötetet a projektünkre, értékelésre.
Régen láttam a Hófehérke mesét. Kicsiként ezerszer megnéztem, de féltem a boszorkánytól, meg a túl sötét jelenetektől - ma meg bezzeg ezeket igénylem. Ki érti ezt? Úgyhogy, amikor láttam, hogy megjelenik a Manó Könyvek jóvoltából egy újabb retelling (újramesélés) kiadói sorozat, ami a történetek főgonoszait vizsgálja meg közelebbről és Hófehérke mostohájával indít, egyből azt gondoltam, hogy ezt szeretném olvasni és nagyon remélem, hogy a többi rész is érkezik majd hamarosan! Viszont addig míg várakozunk, tárgyaljuk ki a Ki a legszebb? kötetet.
Az értékelés a Prológus - Szokatlan romantika projektre készült, ahol minden olyan történettel foglalkozunk, amiben a szerelem szokatlan helyzetekben virágzik ki a karakterek között.
Spoilerjelző: spoileres a Hófehérke c. mesére és lélektani folyamatokra teszek utalást a lentebbi részekben.
Retelling egy alapvetően gonosznak beállított személyről? Még inkább jöhet!
Ha lenne intro, most ide raknám be.
Az értékelés a Prológus - Szokatlan romantika projektre készült, ahova olyan könyveket választottunk, amik szokatlan helyzetekben kivirágzott érzelmekről szólnak és ebbe a Stepsister simán beleillik.
A Nocturna régóta szenved a várólistámon, sokáig csak görgettem magam előtt. Egyszerűen nagyon nem tudtam vele haladni, mert mindig olvastam belőle kb. 30 oldalt, leraktam és nem éreztem úgy, hogy tudnám folytatni a történetet... de nem adtam fel, gondoltam lesz még az olvasásának szezonja és akkor majd megérint. Erre idáig kellett várni, de most itt vagyok és megosztom a véleményem a kötetről!
Az értékelés a Prológus - Fantasy projektre készült.
Nem szerettem volna nagy posztokat ezeknek a könyveknek, hiszen nem tudok olyan sok információt írni róluk, úgyhogy maradjunk ennél a kis formánál.
A januárom egyébként eddig úgy alakult, hogy elolvastam a - Maya Motayne: Nocturna, - Ezerarcú Japán, - Stuart J. Russel – Peter Norvig: Mesterséges intelligencia modern megközelítésben, - Mimi O'Connor: Shadowhunter's Guide – Árnyvadász-útmutató, - Pásztorné Varga Katalin – Várterész Magda: A matematikai logika alkalmazásszemléletű tárgyalása, - Budai Lotti: Rizsporos hétköznapok 2. és - Stephenie Meyer: A Twilight világa könyveket.
Ezekből kettő tankönyv, a Logika és a Mestint, de ugye ezekről elvből nem írok, szóval marad a többi. A Rizsporos hétköznapok 2. és a Nocturna köteteket később értékelem majd egy-egy hosszabb posztban egy projektben. Úgyhogy marad ez a hármas kitárgyalásra: Árnyvadász-útmutató, Ezerarcú Japán, A Twilight világa.
A Királyok veszte egy epikus fantasy és mint a kategória kedvelője, nagyon élveztem az olvasását, hiszen istenektől kezdve, sárkányokon át minden szerepel benne, amire egy zsánerrajongónak valamikor, valaha, bármikor igénye támadt, mindez egy féltéglában elmesélve. Emiatt, meg, hogy a szálak túlbonyolítottak, kicsit tartottam a második résztől, mert úgy voltam vele, hogy hm hát annyira már nem emlékszem az elsőre, nagyon fogok szenvedni emiatt a Minden Dolgok Nevével. Viszont az nagyon megmaradt, hogy mennyire szerettem és milyen hangulata volt az első olvasásának, úgyhogy nem sokat haboztam, bele is vágtam a következő rész megismerésébe, de bevallom őszintén, nem erre az élményre számítottam.
Az értékelés a Prológus - Fantasy projektre készült.
A Jégvarázs rajzfilmet eddig egyszer láttam és úgy kb elvoltam vele, mint egyébként minden Disney-filmmel, de azt elismerem, hogy üde színfoltja a stúdió munkásságának. Szerintem mindenki ismeri az alapsztorit, a testvérpár közötti szereteten alapuló kapcsolatot és az idősebbik lány kezdetben eltitkolt képessége miatt kialakult bonyodalmakat. Na most külföldön kitalálták, hogy az unalomig ismert meséket fel kéne dobni valamivel és belenyúlni a már megszokott cselekménybe, hogy megváltoztassák a történet egy pontját. Így alakult a Sorsfordító történetek, aminek egyik-másik részét Jen Calonita alkotta meg és nem meglepő módon, a két állításom, amit leírtam az eddigi sorokban, itt fonódik össze: a Manó Könyvek másodikként Elza és Anna történetét választotta.
Tartottam ettől a regénytől, de amit kaptam... arra még én sem számítottam. De mire várunk? Nézzük meg az élménybeszámolómat a Ne érezz, ne kérdezz!-ről!
Az értékelés a Prológus - Winter Wonderland projektre készült a téli jellege miatt és azért is, mert a Jégvarázs az alap, amit az újramesélt sztoriban feldolgoz a szerző. Éljen a tél!
A bejegyzés spoileres lehet a Jégvarázs c. filmre és a végkifejletre. Konkrétan nem írom le mi történt, de utalok rá. Jó olvasást kívánok a továbbiakhoz!
Hirtelen durva mennyiségű tanulnivaló gyűlt fel (ezt a bejegyzést is december 31 óta írom), szóval nem hiszem, hogy a kedvencemnek számító olvasási listámon túl tudok még bármilyen évértékelést megosztani, elnézést érte. Igazából nagyon unalmas voltam 2020 végén, mert nem fogadtam meg semmit jóformán, maximum azt, hogy lassabban olvasok és hogy visszatérek a normális kerékvágásba, vagyis megpróbálok mindenről valami értelmes posztot (vagy értékelést, vagy Röviden tömören agymenést) összehozni.
Mindenesetre megosztom a tavalyi listám, de annyi a lényeg, hogy az olvasásaim hónapokra bontom le, mindegyik végén leírom
a rövid történéseket, benyomásokat, meg hogy melyik volt a hónap
könyve számomra.
Szeretem Philippa Gregory műveit, bár keveset olvastam még tőle. Viszont már az elsőnél azt éreztem, hogy tetszenek az írásai, ez ilyen első látásra elköteleződés volt (bár A Sötétség Rendje annyira nem jött be). Szóval így, amikor megláttam, hogy érkezik a Hercegnők kézikönyve egy különleges főszereplővel, akkor azt mondtam, hogy nekem erre szükségem van. Nem is teketóriáztam sokat, a Prológus Karácsonyi eseményének (amit ProKarinak nevezünk) online történő megejtése után neki is álltam, így számomra a Hercegnők kézikönyve egy téli kötet lett, ami erősen kötődik a csapathoz.
Ezek után nem is lehet meglepő, ha azt írom, hogy a Prológus - Winter Wonderland projektre ezért választottam témámul. A decemberem olvasmányai között nem is találhattam volna ennél ünnepközelibbet (kiváltott ünnepi érzésekben, karácsonyi lelkesedésben). Szóval mutatom is az élménybeszámolóm!
Büszke mardekáros, SFF mániás amatőr e-sportoló, attack damage carry a ligában és persze főmágus, aki szabadidejében könyvekkel, friss megjelenésekkel, borítókkal foglalkozik na meg gamerkedik, zenét hallgat, videót néz, gépmágiát - vagyis programozónak - tanul. Semmi extra. Vagy mégis?
