Louise O'Neill: Örökké a tiéd


Sorozat: -



   

Borítómánia készült a kötetről.



Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy blogger. Szépen vezetgette a blogját, olvasgatta a könyveit, írogatta a rovatait, míg egyszer csak meg látta az újdonságok között az Örökké a tiéd c. könyvet. Fellelkesült, hozzávágta a regényhez A hónap borítója címet, boldogan várta az újdonságot és amikor elkezdte olvasni, nem volt nála boldogabb ember a világon.

Egészen a második oldalig.

Utána lehervadt a mosoly az arcáról, letörölte a vércseppeket a szívéről, de folytatta tovább rendületlenül.

És úgy érezte, a seb most már örökké az övé, letörölhetetlen.
- Első mondat -
,,A szűznővérek egyre csak arról faggatnak, miért nem tudok aludni."

Az Örökké a tiéd egy elnyomó társadalmat fest elénk, ahol a nők csak tárgyak és arra képzik őket, hogy a férfiak minden vágyát kielégítsék. Ebben az igazságtalan berendezkedésben három női kaszt létezik: a feleségek, a szeretők és a szűznővérek rendje. Az előbbiek gondoskodnak a férjük utódlásáról és eleget tesznek a házastársi kötelességeknek, a második csoport csak azért létezik, hogy a hímnemű egyedek szolgálatára álljanak az ágyban, a harmadik rend pedig egészen az utolsó eseményig tanítja a lányokat az alapvető ismeretekre (mint például rúdtánc), ahol eldől, hogy ki hova kerül: a legszebb visz mindent, a műveltség és a kövérség itt hátránynak számít. Ebben a világban él freida és isabel, a két barátnő, akik megesküsznek egymásnak, hogy benne lesznek az első tízben és a feleségek kasztba kerülnek, ha eljön a megfelelő idő. Róluk szól a mű, freida narrálásban.
,,Na nem mintha érdekelne, de szerintem el kéne gondolkodnod a jövődön."
Amikor elolvastam a regényt már tudtam, hogy nem lesz egyszerű ezt az értékelést megírnom annyi gondolat és érzés kapcsolódik a történethez, ezért mielőtt kiásnánk a csontokat és vizsgálódnánk egyet, szeretnék még hozzávágni a kötethez pár jelölést, hogy az Örökké a tiéd jó helyezést érhessen el az idén, év végén rendezendő nagy blogos párbajon, úgymint:
Legjobb történet
Legérdekesebb ötlet
Legjobb atmoszféra
Legjobb csavar
Legjobb karakterek
Az év könyve 
A jelöléseket tekintve lehet látni, hogy 2016 egyik legerősebb olvasmányáról van szó, amely bizony nyomot hagy a lélekben, na meg a blogon! Muszáj róla írni, hát még beszélni, mert egy igen határozott és teljesen igaz társadalomábrázolásról van szó, amely nem maradhat az ismeretlenség homályában, legyen kötelező olvasmány mindenkinek!

Sokat gondolkodtam a köteten, illetve azon, hogy mi volt az, ami ennyire kiakasztott már majdnem az első oldaltól kezdve és azt hiszem rájöttem:

1. A lányok egymáshoz való hozzáállása
Itt ember embernek farkasa, pont annyi lányt teremtenek a génsebészek, amennyi elég annak az örökös / fiú mennyiségnek, amennyi születik abban az évben régiónként, ezért szűkösek a lehetőségek és emiatt a nők között nemhogy barátság nem, de még jóindulat is alig születik, hiszen majdnem mindenki feleség akar lenni és ehhez ki vagy le kell taposni az ösvényt/egymást/mindkettőt. Emellett folyamatosan ezt verik beléjük, hogy a szavaikkal éljek:
,,Ezek vagyunk mi. Ilyenre terveztek minket"
és ez a regényben nagyon is valóságos, húsbavágó tanulság. Folyamatosan azt sujkolják beléjük, hogy sosem elég szépek, hogy még mindig lehet fejlődni, szebbnek lenni, hogy a rangsor a minden és a kövérség elavult. Mindennek az alapja az irigység és a lányok eltapossák egymást szó nélkül, ha előrébb juthatnak a rangsorban, de hát a szűznővérek, a tanáraik sem jobbak: kemény megszégyenítés jár mindenféle hízás, vagy egyéb kihágás ellen, illetve ha valaki javíthatatlan, akár a rettegett Alagsorba is lekerülhet...

Nem véletlen írtam kisbetűkkel a lányok nevét, itt bizony a szerző jelez: annyira sem becsülik őket, hogy a nevüket nagy kezdőbetűvel írják...

2. Az egész hasonlít a mai világunkra. 
Attól függetlenül, hogy ez egy disztópia, ismerős a kötet egypár jelenete. Olyan sok hasonló incidens akad manapság és ki az, aki tudja magát függetleníteni ettől? Ki az, aki úgy juthat előre, hogy az útját nem kíséri irigység, rosszindulat? Még akkor is ez jár, ha senkit nem kell eltaposnia, hanem elég csak tehetségesnek lennie.
Bár ez az emberiségbe kódolt alapvető hiba, bármelyik korban megtalálható.

Írok más példát is és nem csak a lányok viselkedését emelném ki: engem kiakasztott az a jelenet, amikor a szerző arról ír, hogy egy férfi előadó pórázon vezeti a szeretőit egy videóklipben és az ütött inkább szíven, hogy ez napjainkban teljesen megszokott a híres rapelőadók videóiban.

Tehát összefoglalom mire akarok kilyukadni: lehet, hogy más korral is jellemző a fenti első bekezdés, de igazán a szerző ennek az egésznek az ismerősségével üt meg minket igazán. Ez teljesíti ki a mű okozta kényelmetlenséget.

3. Nem oldja fel a feszültséget.
Az író egy percig nem hagyja az olvasóit lélegezni. A mű egész komor marad itt-ott feszes tempóval, néhol pedig lassú cselekményfolyással, de egy biztos, teljesen elvesztettem az időérzékem. Bármikor elővettem a regényt, csak azt éreztem, hogy fuldoklom. Az Örökké a tiéd az egyik legnehezebb YA olvasmányom volt, pedig a szerző az igazán durva részletekbe nem megy bele, csak perverz képeket villant meg arról, hogy ténylegesen milyen egy szerető élete, vagy akár mennyire kényelmetlen egy házastársé (komolyan még a szűznővérek járnak a legjobban) és ez kikészít. Kevés az ilyen típusú jelenet, de még bőven sok is, mert elég erős hatást kelt mindegyik ebben a szörnyű légkörben.
,,A szűznővéreknek tilos rongálniuk az Atya befektetéseit."
És mégis... ebben az embertelen, szikes világban virágzik egy barátság.
Isabel és freida kapcsolatán van a hangsúly. Freida a főszereplő és mivel isabel nincs mindig a képben, ezért inkább a lány értetlenségén és az elfojtott, de néha kitörő érzelmein van a hangsúly, aki sokszor lélektelenül narrál, de néha elárulja magát és az olvasó bepillantást nyer a lelkébe egy rövid időre. Viszont amit ott talál, az nem szép, de hát hogyan is lehetne az? Freida gyáva, gyámoltalan és sokszor bizonyul árulónak, de tőle csak ennyi telik. Szereti isabelt a maga módján, ez nem egy tiszta barátság, de a lány csak ennyit tud nyújtani. Ő tipikusan az a karakter, aki nem tud kitörni egyedül a társadalmi korlátokból és ez már a sokadik pont, hogy miért nem sablondisztópia az Örökké a tiéd

És a többiek?
Figyelni kell mindenki szavára, mert majdnem mindennek fontos jelentősége, árulkodó szerepe van. Egy olyan környezetben, ahol el kell rejteni a fájdalmat, könnyeket, haragot - mert az felzavarja a férfiak nyugalmát anyád - muszáj rejtegetni, de ez nem mindig tart ki, néha be lehet látni az álarc mögé. A szereplők az olvasótól nem kapnak szeretetet, sem utálatot, nehéz ebben a helyzetben bármit is érezni. Először is a világ kegyetlensége és az ötlet szentségtelen mivolta már dermesztő hatású, egyszerűen ezért ezeket a lányokat nem lehet szélsőséges érzelmekkel követni. Csak szánalommal.
,,Az életem egy rémálommá változik, ha megant belekeverem, már pedig most szükségem van rá. Nem vagyok elég bátor, hogy egyedül végigcsináljam."
Tetszik, ahogyan kirajzolódnak ezek a jellemek, itt bizony kőkemény harcok folynak és az érzelmi zsarolás sem ritka. Ennek a kellős közepén a főszereplő pedig csak azt akarja, hogy szeressék. Ez ismerős, maximálisan átérzem, talán kicsit azonosulni is tudtam vele.

Utáltam bárkit is?

Bizony, Darwint, a fősrácot. Ő az, akit még véletlenül sem tudtam megérteni és konkrétan nem is akartam.

És a világ?
Minden egyes sejtem, amely bármilyen okból kifolyólag true feministának kiáltotta ki magát valaha is, üvölt az igazságtalanság és elnyomás ellen. Közben ijedt vagyok, mert lehetségesnek látom ezt a képet és nem szabad, ó nem szabad hagyni, hogy idáig fajuljon a világ! Én a jövőbeli vonatkozást fogtam meg inkább, de a kötetben szerepelnek még jelenkori tinédzserbajok, például előkerül az anorexia, a függőség kérdése, de  az író nem ad megoldást ezekre sem. Itt a cél a megdöbbentés, szemfelnyitás és ezt Louise O'Neill nagyon jól hozza. Bármit ír, bármit hoznak hazánkba, kelleni fog és már nagyon kíváncsian várom a következő regényét!

Úgyhogy erősen ajánlom olvasásra ezt a lassan folyó döbbenetet! Torz mese és görbe tükör a biztonságra vágyó freidáról és a drága isabelről, a legnagyobb áldozatról. Pár sorsfonal, megannyi apró történet - sosem olvastam még ilyen erős ifjúsági regényt.

,,Azt sem mondom el, hogy attól félek, ez azért van, mert valami rothad bennem, aminek a szagát csak akkor érzi az ember, ha túl közel jön hozzám."



Erősségek:
- minden jó


Gyengeségek:
- Darwin nem esett bele egy feneketlen lyukba


Ha tetszett a bejegyzés, itt lehet megrendelni a regényt:


Az Örökké a tiéd a Tilos az Á Könyvek által jelent meg 2016-ban szépséges kiadásban.


És ahogy ígértem, ez a verzió illik a legjobban a történethez a külföldiek közül:
(kizártam a magyart, mert elfogult vagyok kissé)


A választásom több lány szerepeltetése miatt esett erre, a történethez ez a kép illik a legjobban. 

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Egy szép új világ, ahol a lányok már nem természetes úton születnek. Ahol a nőket az iskolákban csak arra tanítják meg, hogyan tudnak örömet okozni a férfiaknak, miután kikerültek a való világba A végzős év után a legmagasabb értékelést kapott lányok házastársakká válhatnak, hogy tehetős és befolyásos férjük mellett fiúkat szüljenek. A többi lány jövője mint szeretők és tanárok leírhatatlanul kegyetlen. freida és isabel legjobb barátnők, és biztosak abban, hogy évfolyamuk kiválóságaiként mindketten feleségek lesznek. De ahogy egyre feszültebbé válik az utolsó év, ahogy egyre nő a nyomás, hogy tökéletesek legyenek, isabel önsanyargatásba kezd, veszélyeztetve az egyetlen lényeges dolgot: a szépségét. A leendő férjek pedig megérkeznek, csak arra várva, hogy menyasszonyt válasszanak maguknak. freidának meg kell küzdenie a jövőjéért még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell árulnia az egyetlen embert, akit szeret és aki viszontszereti.
Szerző: Louise O'Neill
Sorozatcím: -
Sorozatcím (kiadói): -
Cím: Örökké a tiéd
Eredeti cím: Only Ever Yours
Eredeti megjelenés: 2014
Műfaj: disztópia
Fordító: Farkas Krisztina
Oldalszám: 436 oldal
Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Megjelenés: 2016
Ár: 3.490 Ft
   




Jelölések:

2016 - az év könyve
2016 - legfojtogatóbb atmoszféra
2016 - legjobb karakterek
2016 - legérdekesebb történet
2016 - legjobb ötlet
2016 - legjobb csavar
2016 - legjobb idézet:
,,Azt sem mondom el, hogy attól félek, ez azért van, mert valami rothad bennem, aminek a szagát csak akkor érzi az ember, ha túl közel jön hozzám."

Lesd meg őket is!

0 megjegyzés