Tündérgyűrű
Fülszöveg:
1871. Tiki igyekszik otthont teremteni magának és árvákból álló családjának London közepén, a Charing Cross pályaudvar egy elhagyott búvóhelyén. Zsebtolvajlásból tartják fenn magukat. Egy decemberi éjszakán Tiki ellop egy gyűrűt, és ezzel olyan események láncolatát indítja el, amelyek a tündérekkel való háborúhoz vezethetnek. A gyűrű Viktória királynőé, feladata, hogy fenntartsa a békét Anglia és a Tündérbirodalom között. Miután a gyűrű eltűnik, lázadó tündérek egy csoportja úgy gondolja, felrúghatja a szerződést a fekete mágia és a vér – Tiki vérének – segítségével.
Tiki nem tudja ugyan, de egy tolvajtársa, Rieker figyeli – és védelmezi – mert gyanítja, köze van a gyűrű eltűnéséhez. Riekernek is megvannak a maga titkai, de Tiki sem egészen az, akinek tűnik. Felbukkanása felzaklatja Leopold herceget, a királynő fiát, aki többet akar megtudni a csuklóját körülölelő rejtélyes jelről.
Kiki Hamilton, a kezdő író lebilincselő, regényes, izgalmas, veszedelmekkel teli írásában bevezeti olvasóit a viktoriánus London mocskos nyomornegyedeibe és ragyogó báltermeibe éppúgy, mint a tündérek csábító, ugyanakkor fenyegető Másik Világába.
A könyv a Tündérgyűrű sorozat első része.
Amióta megtudtam, hogy a Ciceró kiadó kiadja, azóta várom ezt a könyvet. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ebből a tündéres történetből mit hozott ki az írónő és ezért is örültem meg mikor először a kezembe foghattam a magyar kiadást. Akkor először írok a kiadásról, ha már erre terelődött a szó. Igényes a kiadás, kemény kötésről van szó és egész tartósnak ígérkezik. A borítóról egy kicsit később fogok írni.
Az alap történet a fülszövegben tökéletesen megtalálható, szóval erről most nem is írnék. Amúgy szerintem nagyon jó az alap, figyelemfelkeltő és úgy is mondhatnám hogy egyedi. Ilyenről még nem olvastam, hogy a királyi család őrzi a kulcsot a békéhez és ellopja azt egy zsebmetsző lány, Tiki.
A regény egy kicsit lassabb a közepéig és utána gyorsulnak fel igazán az események, bár lehet hogy ezt inkább azért érzem mert sokáig olvastam. A gyűrű ellopása után sokáig inkább csak megy a találgatás, hogy akkor mi legyen a gyűrű sorsa és egy helyben toporgunk csak, én ezt éreztem. Ezzel mondjuk nincs probléma, mert szerettem olvasni a regényt. Amikor pedig akció van, akkor tényleg akció lesz. Szóval ami a lassabb rész, az Tiki vívódásával van tele, szegény nem tudja eldönteni mit csináljon a gyűrűvel, kiben bízzon kiben ne. Riekerrel is ilyen a kapcsolata, egyszerűen fogalma sincs hogy a családján kívül kire számíthat. A cselekményességet az okozza, hogy mire Tiki eldönti mit akar, addig a szerencsétlen véletlenek beindulnak (vagyis a sakktábla többi szereplője is mozdul) és mindenki a gyűrűt akarja.
SPOILER* Jelöld ki, hogy lásd a részt!
Egy dolgot nem értek, nem tudom hogy az írónő kavarodott-e bele, vagy tényleg egy baki, de ha Tiki elküldte a hercegnek a levelet, akkor utána hogy felejthette el mindenki azt jövendőbeli találkozót? Persze, értem hogy fontosabb dolgok is történtek, de akkor is! Ezzel mi lesz? Mostmár semmi...
Ami nagyon tetszett igazából az az írásmód és az hogy nagyon olvasmányos a könyv. Egyszerűen leültem és hirtelen már a századik oldalon jártam, rejtélyes módon elszaladt az a pár oldal. Alapból kicsit nagyobbak a betűk, szóval gyorsan el lehet olvasni. Azt még meg kell jegyezni, hogy volt pár olyan szó a műben, amivel még nem találkoztam semmilyen szövegkörnyezetben, de nem baj egyáltalán nem zavaróak.
A borító nagyon megtévesztő, sokkal inkább kelti egy gyermekregény látszatát mint egy ifjúsági könyvét és vannak benne olyan részek, amiket nem nagyon adnék a gyerek kezébe. Ifjúságinak viszont tökéletes, beleolvastam a Sissy sorozatba és egyszerűen elborzasztó, hogy a mesélő mennyire nem tudott bánni a szavakkal. Nos, itt nincsenek ilyen gondok szerencsére.
A műfajok között feltűnt egy új is: a historical fiction, vagyis a történelmi fikció. Az írónő történelmi keretek közé helyezte a fantasy világát és ez nálam egy hatalmas pluszpont. Már vártam, hogy valaki a múltba helyezze végre a tündérek történetét (legalábbis még nem találkoztam ilyennel, lehet hogy van még hasonló történet). Tehát a 19. századi londoni környezetbe csöppenünk Tikiékkel, a gőz korába. Igaz, hogy elvarázsolt az elbeszélésmód, de egy kicsit hiányoltam a hangulatosabb leírásokat. Ami viszont Tikiék helyzetével kapcsolatban volt, szomorú.
Nem tetszett viszont, hogy nagyon sokszor ismétli Tiki önmagát, sokszor láthatjuk az élettörténetét, vagy a helyzetükre való utalásokat. Szerintem ez már egy kicsit sok így, de attól még nem vett le a könyv élvezeti értékéből.
A romantika szál szerintem jó volt, nem egybőli meglátlak és megszeretlek, hanem fokozatosan alakul ki és lassan döbbennek rá, hogy mit is éreznek.
A másik nagy értéke a könyvnek, a szereplők jelleme. Mindegyik kivétel nélkül egy egyéniség és szerencsére nem csak sablon figurák, bár a ,,testvérekről" nem tudtunk meg többet remélem a következő részben azért már jobban megismerjük őket.
Rieker nagy kedvencem, az elején lévő megnyilvánulásai nagyon jók voltak:
,, Rieker szája mosolyra húzódott, füstszürke szeme ragyogott.
- Játssza a cica az oroszlánt? Nem elég éles a karmod, cicus, hogy bárkit meghasogathass vele!"
Még a karakterében a titokzatosság a fő, ezt is jól eltalálta az írónő, pont akkor ismerjük meg, mielőtt zavaró lenne. Az élettörténete érdekes. Nem szabad előreolvasni a könyvben! Tilos! Különben rosszul jár az olvasó!
Tiki a főszereplő, egy zsebmetsző lány, aki önhibáján kívüli körülmények miatt került az utcára. Szerintem a kor nagyon jól ábrázolt a gyermekek szemszögén át, Tiki pedig hangot ad felháborodásának.
,,Nézz már körül, Rieker! Nem látod a gyerekeket, akiknek segítségre van szükségük? - Előrelökte a karját. - Mindenütt ott vannak! Tootsot a tulajdon anyja rúgta ki tízévesen, mert nem tudta tovább etetni! Túl sok szájat kellett betömnie! Ha a saját szüleik sem tudják vagy nem akarják eltartani őket, akkor ki gondoskodik az utcagyerekekről? Márpedig valakinek gondoskodnia kell róluk!"
,,Tikinek leesett az álla. Ilyen gyönyörűségek birtokosának talán már csak egy Larkin-féle istennő kell, hogy felkerüljön a pont az i betűre." |
Amúgy az ő bátorsága és hogy kiáll a testvéreiért példaértékű! Jó volt egy ilyen főhősnőről olvasni.
A többi szereplő közül inkább Leo herceg kapott nagyobb rivaldafényt, a tündérek közül pedig Larkin és Marcus. Néhányuk sorsában kissé kegyetlen az írónő, ezért sem ajánlom gyerekeknek. Itt a tündérek nem aranyos, habos-babos kis segítő lények. Bár nem is olyanok, mint Moning sorozatának lényei, hanem kétarcúak. Van a szép, elbájoló arcuk és van a karmos, széttéplek énük is.
,,Fölemelte a fejét, és Tikire nézett. - Tudod-e, hogy MacGregort holtan találták a World's End mögött? Le volt tépve a két lába."
A könyv szerkezete nagyon egyszerű, fejezetekre van osztva és csak a számos megjelölés van, tehát a fejezeteknek nincs címe.
Maga a könyv egy sorozat (Tündérgyűrű) első része, a következő rész, a Tündérszárny pedig még nem jelent meg. A goodreads szerint egyelőre csak négy rész van, ebből a harmadik idén fog megjelenni májusban külföldön. A negyediket pedig októberre írják, kíváncsi leszek tényleg így lesz-e.
A borító szempontjából most az eredeti tetszik jobban. Kár hogy nem ez maradt meg! Ezt egy kicsit sajnáltam, de hát ez van. A követező két borító sem rossz:
Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a magyar kiadás!
Összesítés:
4/5 pont: Igazából a borító miatt vontam le a felet, mert nem nagyon illik a történethez szegény, nem azt sugallja hogy ez egy ifjúsági regény, hanem egy gyerekkönyv. A másik fél pedig a fentebb említett kicsi hibákból tevődik össze. Tehát összességében néhány hibától eltekintve tetszett a regény, nagyon szépen oldotta meg a kivitelezést is, az apró bakik pedig javíthatóak. Remélem a következő résznél már nem kell ennyi pontot levonnom!
Kedvelt szereplő: Rieker
Kedvelt rész: Csók...
Nem kedvelt szereplő: -
Nem kedvelt rész: -
Köszönöm, hogy elolvastad!
A Larkinos kép forrása: http://moifontaine.deviantart.com/art/Fairy-Princess-304055001
A másik a deviantart.com-ról származik (már bezártam az ablakot, bocsi).
Elnézést a kusza értékelésért!
0 megjegyzés