Mikor először megláttam a Penumbra úr nonstop könyvesboltját - a továbbiakban csak Penumbra mert lusta vagyok kiírni - csodálkoztam, mert úgy voltam vele, hogy nem feltétlen illik a Gabo kiadó profiljába, de hogy én ezt honnan vettem?, ami amúgy érdekes, mert azért Ők általában szeretnek mindenféle könyvet megjelentetni, az én nagy szerencsémre, de nem ez a lényeg. Szóval meglepődtem, de amióta elolvastam a Penumbrát, azóta tudom, hogy nagyon is jó helyen van a magyar Dan Brown könyvek megjelentetőjénél a regény. Ezt később bővebben is megmagyarázom.

Először a kötet alakja, címe és borítója tetszett meg, bár a fülszöveg egy kicsit semmitmondó volt számomra, mert úgy igazából nem derül ki belőle a kötet lényege, így csak az érzéseimre hagyatkozhattam, ami általában nekem tetsző könyveket jelez mindig és úgy voltam vele egy próbát megér a dolog, nem lehet rossz regény az, ami alapból könyvekről szól. Igazam volt.

A történet tehát a regény elején munkanélküli Clay Jannonról szól, aki állás reményében betér Penumbra boltjába, ami éjjel-nappal várja az olvasókat. Ám ez nem egy átlagos meló, ahogy a nonstop jellegéből következik is, mert egyes emberek csak kölcsönzik a könyveket. Clay éjszaki műszakot vállal az idősebb munkaadónál és rendben is mennek a dolgok addig, míg főszereplőnk el nem határozza, hogy egy adatbázist készít a bolt készletéről.

Fentebb utaltam már Dan Brownra és a magyarul kiadott regényeire és ezt azért tettem, mert a Penumbra története hasonlít az ismert író megalkotott cselekményeire méghozzá például a testvériséggel, egy nagy titokkal, egy férfi szereplővel aki utánajár a dolgoknak és megpróbálja megfejteni a rejtvényt. Valahogy úgy érzem, hogy Robin Sloan Dan Brown ártalmatlan írópárja, mert amíg a híresebb szerző brutálisabb történetekkel dolgozik, Robin másra helyezi a hangsúlyt és nem szerepel a könyvében jelentős mennyiségű vér sem. Nekem ez nagyon tetszett és így már értem miért jelentette meg magyarul ezt a könyvet a Gabo kiadó, már ha igazam van.

A cselekményességre nem lehet panasz, nekem alapból is bejön a nyomozgatás, ahogy a szereplő folyamatosan tárja fel az olvasóknak az igazságtöredékeket és a végén a szokásos menetrend érvényesül, amivel talán akadt egy apró problémám, mert szerintem túlságosan hamar záródik le a könyv a rengeteg esemény után és egy kicsit furcsának találtam a végkövetkeztetést az előtte lévőnek a fényében. A Google cég eseményei adják a kötet tetőpontját és utána a szerző megbontja az általános vonalat, tehát SPOILER van még egy. SPOILER VÉGE Ez pedig túl sok, plusz ehhez pedig hozzájön az, hogy a vége túlságosan hamarinak hat, vagyis az addig csendes folyású cselekmény hirtelen felduzzad.

Egyébként pedig ettől függetlenül nagyon szerettem olvasni a könyvet, tetszett az egyszerű alaptörténet is és Clay útja, ahogy utánajár a titkoknak, viszont az alap lehetett volna egy kicsit bonyolultabb is, Abercrombie példáján is látom, hogy a mellékszálakkal simán meg lehet bolondítani a regényt és itt ez most elmaradt sajnos.

A regény érdekes vonalai közé tartozik például a nerdség, avagy a kockaság, ahogy a szereplők a saját szerepjátékos múltjukat idézik és a kedvenc könyvüket, amely egy fontos alkotóelem a történet szövetében és a sztorit a szerző egy RPG köntösbe csomagolta. Nekem nagyon tetszett például az, ahogy ezt a való életbeli kalandot is mágikusnak fogják fel a testvériséggel és úgy mindennel együtt. Ám bennem felmerült a kérdés: mennyire számít ez a kötet fricskának? Gondolok itt arra, hogy SPOILER a valóságban sincsenek mágikus dolgok, a történtekre létezik egyszerű magyarázat és mintha a tanulsággal egy kicsit fricskázná a hasonló könyvek szerzőit, akik túl komolyan veszik magukat. SPOILER VÉGE Már csak egy kérdésem van: mi a történetben a logikai baki? Esküszöm, én nem látom.

Tetszett emellett a Google szerepe - ahogy a fejlécképen is lehet látni - nagyon jó volt olvasni az ott játszódó eseményekről, attól függetlenül, hogy néha nem fogtam fel a szakmai szlenget, nem értek én az ilyen technológiai dolgokhoz, de ebből szerencsére nagyon kevés volt. Ami különösképpen tetszett az a Google és az ott játszódó részek illetve az ott dolgozók beszélgetése, véleménye és ehhez is kapcsolódik a könyv által tárgyalt fő kérdés: tehát a régi könyvek vagy az ebook, a hagyomány vagy a haladás az út, amin haladni kell? A szerző állást is foglal, amelyet inkább a végkifejlet tartalmaz, a könyv során természetesen mindkét oldal képviselői is szerepet és szavakat kapnak és nem félnek ezeket használni.

Ha pedig a Google-ről van szó, muszáj azt megemlíteni, hogy érdekesek a cég tervei és eszközei, na meg az, hogy hogyan működhet az órási vállalat a szerző szerint.

A karakterek többsége lökött, Clayt és művész barátját is beleszámítva, és az egész olyan komikus. Mármint gondoljunk bele: legjobb barátja, Neel, igazi kocka és a vállalata azért lett híres, mert a mellszimulátora élethűvé teszi a produkciókat és emiatt is írom, hogy ez egy igazi nerd-könyv és én ezért is szeretem. Bár én nem tartom magam nagy kockának.

Clayt bírtam egyébként, tetszett a karaktere, a gondolatai és szerencsére nem olyan lúzer, mint azt elsőre gondoltam róla. Nagyon messze áll Robert Langdon személyiségétől, de legalább tudja mit honnan szerezzen be és azért nem egy ostoba ember. Hozzá kötődik például a bolt bemutatása vagy éppen róla illetve a múltjáról olvashatunk a legtöbbet, de hát ő a főszereplő, szóval ez nem olyan meglepő. A többiekkel kapcsolatban nem tudok ilyet írni, alig ismerjük meg őket, viszont nagyon kedveltem az elhangzott beszélgetéseket például azt, amikor Kat a halálról és az örök életről gondolkodik és ezek összefüggnek a motivációval, de ezekről már tényleg nem írhatok, a Google védett anyagai közé tartoznak.

Penumbra szerintem keveset szerepelt, tehát hiányoltam az ő régi történetét, és szerintem ezt a szerző is érezte, ezért alkotta meg a kiegészítő novellát, amely róla szól és a címe Ajax Penumra 1969. Nagyon kíváncsi vagyok a korábbi évekre, biztos, hogy elolvasom a novellát!

A történetben szereplő testvériség működése tetszetős, tehát az, hogy vannak a kötetlenek illetve a bekötöttek és nekem nagyon bejött ez a jellemzés és kár, hogy nincs több róla, mert engem érdekelne a teljes történetük, de hát ez meg nem férhetett volna bele a Penumbra úr...-ba.

Összességében igencsak imádnivaló ez a történet, nagyon sokat mosolyogtam rajta és könyvekről szól, ez nagyon fontos szempont! Nekem bejött, bár pár dolgot megváltoztatnék rajta, de azért mégiscsak azt gondolom, hogy jó ötlet volt kiadni a regényt.

A regény 2013-ban jelent meg a Gabo kiadó jóvoltából és kemény táblás, védőfóliás kiadásban, amit nagyon szépnek tartok.

UI: Meg amúgy is! Hát lehet nem szeretni egy olyan regényt, amelynek az az egyik fejezetcíme A könyvek illata?