Értékelés | Egy beszélő hóembert követni
A Jégvarázs rajzfilmet eddig egyszer láttam és úgy kb elvoltam vele, mint egyébként minden Disney-filmmel, de azt elismerem, hogy üde színfoltja a stúdió munkásságának. Szerintem mindenki ismeri az alapsztorit, a testvérpár közötti szereteten alapuló kapcsolatot és az idősebbik lány kezdetben eltitkolt képessége miatt kialakult bonyodalmakat. Na most külföldön kitalálták, hogy az unalomig ismert meséket fel kéne dobni valamivel és belenyúlni a már megszokott cselekménybe, hogy megváltoztassák a történet egy pontját. Így alakult a Sorsfordító történetek, aminek egyik-másik részét Jen Calonita alkotta meg és nem meglepő módon, a két állításom, amit leírtam az eddigi sorokban, itt fonódik össze: a Manó Könyvek másodikként Elza és Anna történetét választotta.
Tartottam ettől a regénytől, de amit kaptam... arra még én sem számítottam. De mire várunk? Nézzük meg az élménybeszámolómat a Ne érezz, ne kérdezz!-ről!
Az értékelés a Prológus - Winter Wonderland projektre készült a téli jellege miatt és azért is, mert a Jégvarázs az alap, amit az újramesélt sztoriban feldolgoz a szerző. Éljen a tél!
A bejegyzés spoileres lehet a Jégvarázs c. filmre és a végkifejletre. Konkrétan nem írom le mi történt, de utalok rá. Jó olvasást kívánok a továbbiakhoz!
"Most tényleg egy beszélő hóembert követünk?"
Történet
A történet Elzánál veszi fel a fonalat, aki magányos és egyedüli trónörökösként készül későbbi életére, vagyis, hogy uralkodóként irányíthassa majd Arandelle-t. Komor lány, aki kötelességtudóan végzi a szülei által rábízott feladatokat. A másik főszereplőnk Anna, aki cserfes és életvidám. Besegít szülei pékségének életébe és imád sütni. A Sorsfordító történetek sorozat különlegességeként a cselekmény eltér az eredetitől, vagyis Jen Calonita azt változtatta meg, hogy Anna és Elza nem ismerik egymást, tudásuk szerint mindketten egykék. Az írónő ezzel játszott el és megnézte, hogy alakul a két lány élete külön és hogyan fonódhat össze a sorsuk ilyen alapokkal.
Első benyomások - külső
Igényes könyvet kaptam kézhez, amikor megérkezett hozzám az Elzáékról szóló kötet és annyira téli, imádom nézegetni! Az élfestés szép, a borítón pedig a két főszereplő kontúrja látható és az, ahogyan Elza használja a képességét: havat varázsol. Színileg passzol a fekete a kékhez, együtt egy fantasztikus elegyet alkotnak. Nagyon tetszik!
Röviden
Röviden annyit tudok írni, hogy tetszett a regény és egy nagyon fontos rádöbbenést okozott: rájöttem nekem miről szól a Jégvarázs, vagyis találtam benne egy olyan áthallást, ami a mese nézése közben elkerülte a figyelmem, bár talán a mozifilm nem erre akar hangsúlyt fektetni. A hosszabb részben ezt kifejtem! Emellett a kötet szebben íródott meg, mint a Fénytörések, vagy nekem legalábbis jobban tetszett. Igazából ezek azok, amiket kiemelnék itt, a rövid részben.
Hosszabban így alakult a véleményem róla:
Amióta láttam ezt az Ava Max videót, azóta vártam ezt az értékelést, hogy megoszthassam. Így jobban érzem magam, szóval már megérte a dolog! (Amikor felugrik youtube-on ez a gmv/amv/videó, mindig ez a könyv jut eszembe.) Na, de a viccet félretéve, olvasás előtt nem gondoltam volna, hogy a Ne érezz, ne kérdezz! ennyire tetszik majd nekem, mert az előző rész, bár nem lett egy rossz élmény, az írói stílus miatt nem igazán jött be. Viszont a Ne érezz, ne kérdezz! már az első oldalakon megmutatta, hogy nincs igazam, érdemes a történettel foglalkozni. Úgyhogy egy idő után megnyugodtam és hátradőlve élveztem a cselekményt, addig, amíg izgatottan rájöttem, hogy Elza szála szándékosan vagy öntudatlanul milyen létező jelenséget mutat be - nem, sajnos nem a jégvarázslatról van szó, pedig menő lenne.
Négy szemszöget kapunk, kettőt állandóra (Anna és Elza szálát), kettőt pedig egy-két alkalomra (Kristoff és Hans nézőpontjait), de leginkább a lányok gondolatait, jellemzőit ismerjük meg, mondjuk azok elég izgalmasak! Az olvasás során végig az a kérdés vitt előre, hogy vajon hogyan fognak a testvérek találkozni? Miért nem ismerik egymást és hogyan jelenik majd meg Elza képessége és mit csináltak a kötet előtti múltjukban? Erre és hasonló kérdésekre ad válaszokat a regény és bár többnyire tartja a rajzfilm csapásirányát, új dolgokról szintén lehet benne olvasni, bár ezek inkább a már eltért cselekménynek köszönhetőek. A könyv elég hosszú bevezetővel rendelkezik, de ez kell is neki, hiszen meg kell állnia a lábán a mozifilm nélkül és szerintem a szerző ezt nagyon jól megoldotta. Lassan csöpögnek az információk, mint az olvadó hó a tavasz előtt, én meg alig vártam, hogy a két lány végre találkozzon egymással és megtudjunk minden információt róluk!
Elza a történet elején visszavonultan él, tanul és szenved a magánytól, hiányzik a társaság az életébe később pedig szomorú, magányos és félelemmel teli élet jut neki, ahol attól tart, titka lelepleződik. Nagy a nyomás rajta. Az ő részeiben azt szerettem a leginkább, hogy egyrészt róla szól, mert érdekesnek találtam/találom a karakterét és hogy belenézhetünk Arandelle szervezési életébe, vagyis a királyi teendők egy részébe. Ebből nincs sok, de érdekesnek találtam.
"Királyságunknak egyetlen erős vezetőre van szüksége. Ezt bennem megtalálják."
Anna pedig az ő ellentéte, a másik véglet, az állandóan lelkesedő, aranyos lány, aki rohan, hogy segítséget nyújthasson másoknak. Számomra ő, akár a mozifilmben, akár a regényben, távolabbi karakter, nekem túl optimista, sokkal jobban kedvelem a hűvös eleganciájú Elzát. Egyébként a sütés iránti mániája nagyon édes és az ő sorsában van a legnagyobb változás, hiszen Anna elkerült a királyi családtól. Érdekesek a lányok motivációi is.
"Elza egy őzre emlékeztette Hanst. Félénk volt, és könnyen megrémült, nagy kék szemeiben pedig tengernyi szomorúság lakozott."
Ebben a regényben a légy önmagad üzenete egy másik gondolattal társul: Elza elbújik a világtól, mert fél attól, hogy mások láthatják az ő titkosabb énjét. Kissé áthallással, de ez az alkotásra vonatkozhat, a művészetre, amikor valaki tart az erejétől, vagyis fél kibontani azt és megmutatni másoknak és arról is szól, hogy a félelem milyen romboló erejű lehet. Fagyaszt, mint a jég és irányíthatatlan, ahogyan Elza ereje (de közben, a megfelelő eszközökkel legyőzhető). Magányossá tehet, a saját sötét börtönébe zárja a szenvedőjét és képes számára tönkretenni a világot, ami Elza esetében a tényleges erőkitöréssel jár. A kreatív ént teljesen megöli és Elzán keresztül mutatja meg a szerző, mit tehet a félelem az emberekben lévő csodálatos lehetőségekkel. Itt a lányban lévő mágia tehát a mindenkiben megtalálható lehetőségek szimbóluma, aminek kiaknázásától sokan tartanak. A figyelem, a szeretet, az odafigyelés és a másokban való hit pedig segíthet ezen, amit ebben a kötetben Anna testesít meg. És ahogy a Lopj úgy, mint egy művész is vallja, az alkotás szeretettel születik meg, az hoz békét és képes feloldani a félelmet. Ezt az elemet az írónő jól használja, fantasztikusan hiteles ennek a gondolatnak az ábrázolása.
"Látom, mit tesz a félelem az erőddel."
Számomra ennyivel több pluszt jelentett a könyv, szóval ezerszer jobban tetszett, mint a mozifilm és nagyon szeretem az olyan olvasmányokat, amiken elgondolkodhatok, a Ne érezz, ne kérdezz!-nél pedig elég érdekes dolgokon agyalhattam. A szerző a radaromra került, nagyon kíváncsi vagyok rá, remélem érkezik még tőle regény!
"Nem mindig kaphatjuk meg, amit szeretnénk. Erre tanítanak bennünket az átkok."
Ajánlás
Ezek után már csak azt tudom írni, hogy ajánlom, ha szereted a Jégvarázst, ha érdekel Elzáék megcsavart története, ha egy jó ifjúsági fantasyt keresel (meg élfestett regényt), vagy csak egy téli könyvet, annak pont szezonja van.
Jó alkotást kívánok mindenkinek!
5 / 5 pont
Szerző: Jen Calonita
Fülszöveg:
Mi lett volna, ha Elza és Anna nem is ismerik egymást?
.png)
.jpg)
0 megjegyzés