A tél jegyesei olvasása után kíváncsi voltam, hogy Dabos hogyan folytatja a történetét, mert valami eszméletlen függővéges lezárást kapunk abban az első könyvben. Még úgy is, hogy nem voltam nagyon annyira érte, mint mások, mert zavart a főszereplő hozzáállása a dolgokhoz (és nem az ügyetlensége, hanem csak nem nyerte el a szimpátiám a döntéseivel), szóval kicsit tartottam a második kötettől. Úgyhogy emiatt nem kaptam hamarabb elő a művet: érdekelt, hogy mi történik a főhősökkel, de nem akartam elsietni, nehogy rosszkor olvassam el. 

Most pedig jelentem: tökéletes időzítéssel ismerkedtem meg a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban és később a Bábel emlékezete c. művel.

A két regényről szóló értékelés a Prológus - Sorsdöntő könyvek projektre készült.

Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

Történet

A történetet a legjobban a fülszöveg írja le, én is valahogy így foglalnám össze a lényeget, úgyhogy most engedelmetekkel megmutatnám azt:

"A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. 

Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött."

Élménybeszámoló

Az első könyv után sokáig pihentettem a másodikat, fentebb is írtam, hogy tartottam tőle, hogy nem tetszik majd és hogy a hype ellenére a Rejtélyes esetek a Holdvilágban nem fog magával ragadni semennyire. Nos, tévedtem, mert ez a rész ezerszer jobb, mint az előző, A tél jegyesei.

A fantáziavilág még mindig csillagos ötös, hihetetlen milyen kreatívan oldja meg annak a felépítését Dabos. Az előző kötet Animájának és a Sarknak a bensőséges bemutatása után, itt már Ophélie nem álruhában, hanem mint Thorn menyasszonya szaladgál a sarki szinteken és Faruk nagyúr egy feladatot is rásóz szerencsétlenre: másodmesélőként kell részt vennie az udvar életében. Közben pedig valaki Isten nevében küldözget leveleket és fenyegetőzik, ám ezeket egy idő után beváltja és eltűnnek a nem szívesen látott emberek a nagykövetségről, amelynek biztonságát nemcsak kedvenc nagykövetünk, Archibald, hanem Hildegarde anyó is szavatolta, aki a jelenlegi rendszer építésze. Ezek a történések jóval többet mutatnak a világból és annak működéséből, mint amennyire A tél jegyeseiben láthatjuk és valahogy olyan érzésem van, hogy Ophélie átkerül ebben a részben a "nagy" játszótérre, az egész regény eseményeinek függvényében nézve. Sokkal több forog kockán, mint eddig és olyan titkokhoz lehet jutni, amik jóval túlmutatnak a helyi eseményeken, vagyis a Faruk kegyeiért való csatározáson. 

Nagyon szeretem a világ rendszerét a szilánkokkal és azt is hogy egyre többet lehet tudni a családfőkről. Ebben a részben Faruk kerül középpontba és a könyve, amiből Thornnak az esküvő után olvasni kellene... Rengeteg új kérdést kapunk, sokat megválaszol a szerző, sokat tovább bonyolít és a kötetben lévő emléktöredékek, amik a fősodorbeli vonalon kívül állnak sem teszik tisztábbá a képet és úgy érzem, hogy nagyon nem értem mi folyik a lapokon. Gondolom majd az utolsó regényben lesz tiszta, addig pedig tapogatózni lehet csak. 

A korábban megismert karakterek maradnak, itt van nekünk Berenilde, aki lágyabb Ophélie-vel szemben és jóval kedvelhetőbb, vagy Roseline néni, aki továbbra is vehemensen védelmezi főhősünket. Archibald nekem nagy kedvencem és a szerző egyre több teret ad neki, úgyhogy örülök, nagyon szórakoztató figura.

Lassan kezd kiismerni, Ophélie. Így tudja, hogy az ellentmondás szelleme éltet: ha valami tilos, én biztosan nekimegyek.

Nagy örömömre a kötet Ophélie fejlődését dokumentálja, de még milyen jól! A lány megtanul bízni magában, ő az a harcos típus, akinek jót tesz, ha nincs mellette a túlféltő család, így fejlődik és adaptálódik a különféle helyzetek révén a Sarkhoz és természetesen kiáll magáért! Ki kell harcolnia a helyét a világban és a bukdácsolása ellenére nem megy ez neki rosszul. Nagyon szeretem a fejlődést benne, így már sokkal kedvelhetőbbé válik számomra a személye, mint az előzőekben. 

A kötetben a szilánkok világa mellett nagyon szerettem olvasni Ophélie és Thorn kapcsolatáról, a közös részeik élvezetesek és sokat fejlődnek együtt. Thorn nagyon rejtőzködő és túlságosan racionális figura, nem mutatja meg az igazi énjét, Ophélie-nek meg nincs tapasztalata ebben, így csak az olvasó látja, hogy a tüskés külső mit takarhat.

A regény nagyon hosszú, viszont iszonyúan gyorsan lehet olvasni. Ez a hossz egyébként kell a karakterek fejlődésének, de a krimi szál, hát... az nagyon későn jön be, mármint az az esemény, amikor Ophélie elkezd nyomozni. Az eltűnések már kvázi a kötet elejétől kezdve jelen vannak, de aktív fellépést csak később láthatunk és kicsit váratlan, ahogy az elkövető személye szintén az. Aki erős krimi szálra vágyik, csalódni fog, de az, amire kifut az egész végül, mindenért kárpótol és ez egy nagyon fontos rész a széria szempontjából is. Függővéges, de olyan, hogy megszakad az olvasó szíve miatta.

A múlttal nem mindig volt könnyű szembenézni, de a földi elődök tévedései mind hozzátettek valamit a személyiségéhez. Ha valamit, hát munkája során azt az egyet Ophélie mindenképp megtanulta, hogy az ember szükségképpen elkövet hibákat, de így legalább később van miből okulni.

Úgyhogy ennek a résznek a végszavaként annyit tudok írni, hogy a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban egy kellemes meglepetés volt számomra és nagyon örülök, hogy olvashattam. Itt jött el ez a pont, amikor rájöttem, hogy mások miért szeretik a sorozatot és (így ezért választottam be a másodikat a Sorsdöntő projektbe). Én nagyon kedvelem benne a Sark bemutatását, illetve Thorn és Ophélie kapcsolatát, na meg azt, ahogy Dabos igyekszik a történetét csavarni.

Ezek után meg sem vártam a bejegyzés megírását, elkezdtem a harmadikat. Mutatom, hogy mi a véleményem a kötetről:

Bábel emlékezete

Történet

A Matrónák visszahívták Ophélie-t Animára, aki ezt nem olyan szívélyesen veszi tudomásul és egyáltalán nincs szándékában beletörődni a helyzetbe. Thorn nem jelentkezett az eltűnése óta, pedig már két év és két hónap telt el a második regény eseményei után és a lány úgy érzi, hogy minden lépését figyelik és nem lehet nyugta. Archibald egy teljesen új módot találva elmegy hozzá, hogy elvigye a Sarkra a lányt, ám Ophélie-nek más tervei vannak.

Én szóltam...! Ha nem jön vissza a Sarkra, a Sark megy el önhöz.

Némi nyomozgatás után felfedezi, hogy Bábel a közös ügyük szempontjából fontos helyszín és azért, hogy összefuthasson Thornnal, elmegy erre a szilánkra, de amit ott talál arra álmában sem gondol: muszáj, hogy részt vegyen az előfutárképzésen, hogy Sir Henry olvasóköreibe belépést nyerhessen és így, a megfelelő minősítés elérése esetén, a Secretariumba is.

Az a glóbusz nem ám csak egyszerű dísz. Abban van a Secretarium. Ott őrzik a gyűjtemény legritkább és legősibb darabjait, amelyekhez akárki nem férhet hozzá. Azt beszélik, hogy a belsejében kialakítottak egy páncélozott szobát, és hogy abban a szobában van a "végső, nagy igazság". 

Így pedig beleveti magát a felvételi folyamatába, majd a próbaidejébe és igyekszik nem vonzani magához mindenféle bajt. Spoiler: nem sikerül neki problémamentesnek maradnia.

Élménybeszámoló

A második rész függővége után nagyon vártam, hogy mi történik majd a párosunkkal és izgatottan kezdtem el olvasni a Bábel emlékezetét. Elsőre kicsit megakasztott a szilánk maga, vagyis Bábel, mert totálisan ellentétes akár Animával, akár a Sarkkal. Jó, ez utóbbival a politikai játszmák miatt annyira nem, de maga a technológia fejlődése és a futurisztikus szabályok alapján igen. Az emberek különbséget tesznek a ruha alapján egymás között, mert a viselet összetétele életkor, foglalkozás és társadalmi rang függvénye. Vannak olyan polgárok, akik jog nélküliek, vagyis nem Pollux közvetlen leszármazottai és őket nevezik Heléna Árváinak, ez szintén meglátszódik az öltözeten. A felemelkedés a jogokkal rendelkezők közé lehetséges, de kemény munka eredménye. Szóval ide érkezik Ophélie.

Jellemző, erről rád ismerek. Ha arról van szó, hogy bajba keveredj, te aztán nem állsz meg félúton!

Bábel világa teljesen más, mint a korábbiak és pont ez benne az érdekes, engem érdekel a szilánk és a tudásközpontú hagyományai. Dabos nagyon kreatív, vitathatatlan tény és itt még inkább megmutatja. Nagyon tetszik a szilánk és még inkább a Jó Család bemutatása, az a konzervatórium, ahol képzik az előfutárokat, akikből nem mind lesz virtuóz, vagyis nem mindenki lesz az elit tagja. A szerzőnő nagyon hangulatosan és a rá jellemző kegyetlen módon mutatja be az iskolai életet, ahol most Ophélie-nek nem nemesekkel, hanem az előrejutásért küzdő diákok között kell helytállnia, ami szintén elég kemény próbatétel, mert az intézmény elég szigorú és nagyon keményen bánik az előfutárokkal, hát még azok egymással! Viszont itt a könyvtáros alapelveket tudtam értékelni, a katalogizálás és úgy az egész rendszer bemutatása hangulatosra sikeredett. Ez a Sorsdöntő projektbe választás oka ennél a résznél, kedvenceim lettek az iskolai környezetben játszódó művek (illetve rádöbbentem, hogy miért szeretem annyira azt a helyszínt).

Annyi baj legyen! Úgy érezte, az előtte álló lehetőségek tárháza végtelen, innen már minden csakis rajta múlik, azon, hogy ő milyen utat választ magának.

A karakterek közül Ophélie nagyon lagymataggá válik a Bábel emlékezetében. Inkább azt érzem, hogy a fejlődése hullámokban történik, mint ahogy általában véve is szokott. Ezalatt azt értem, hogy bár a második könyvben céltudatos, erős személyiséggé válik, nem mindig dönthet jól és ez a kötet a rossz döntésekben eléggé bővelkedik. Szóval ez a csalódás oka sokaknál, de bevallom, nekem ez tetszik benne. Nem egy tipikus YA hősnő és ahogy fejlődik, az nem végleges, inkább egy hullámzó folyamat eredménye (ez olyan, mint az önfejlesztés kérdése, az sem megy két nap alatt). Thorn sem igazán lepett meg ebben a részben, a kapcsolatukról még mindig jó olvasni és számomra elég magyarázat jelenik meg a lapokon ebben az esetben, hiszen az idő minden kapcsolatba éket verhet, azt ápolni kell... Nekem velük nincs semmi problémám. Mellettük rengeteg új karakter jelenik meg, ilyen Mediana, aki nem igazán szerepel sokat, viszont ő testesíti meg azt a megrontó hatalmat, amibe általában Ophélie belebotlik pályafutása során. Illetve az egyik kedvencem, Octavio, akinek világa a lány felbukkanása miatt fordul egy nagyot. Berenilde gyermeke, Victoire szála szintén egy pluszpont, jajj nagyon aggódom érte, mi lesz vele a negyedikben? 

A legőrjítőbb függővég díjat a Bábel emlékezete viszi a szériában, hiszen a következő regény már le is zárja a sorozatot és emiatt a tétek is túl nagyok már, majdnem kínzó a tudat, hogy még nem tudom azonnal olvasni a Visszaverődések viharábant. A bábuk a helyükre kerültek a sakktáblán, már csak a lépések maradtak hátra.

Így végszóként azt tudom írni, hogy egy kicsit túl kegyetlen már ez a világ és nagyon káoszba fordul a vége, de szerettem olvasni Ophélie újabb botladozásait és az iskolai részeket. Iszonyúan kíváncsi vagyok, hogy ebből mit hoz ki Dabos és hogyan zárja le az egészet, na meg milyen magyarázatokat kapunk végül. Úgyhogy a szériát ajánlom annak az olvasónak, aki nem egy tipikus hősnőt keres és aki szeretne egy kreatív világról olvasni.

Ajánlott évszak az olvasásra a borító színei alapján: 

❥ tavaszi

 

 Ha kíváncsi vagy a könyvre, lesd meg a kiadónál:

 

Szerző: Christelle Dabos

Illusztrátor: -

Sorozatcím (kiadói): -

Sorozatcím: A tükörjáró

Következő rész címe: Visszaverődések viharában

Cím: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban (2. rész), Bábel emlékezete (3. rész)

Eredeti cím: Les disparus du Clairdelune (2.), La mémoire de Babel (3.)

Eredeti megjelenés: 2015 (2.), 2017 (3.)

Kategória: fantasy, ifjúsági, steampunk

Fordító: Molnár Zsófia

Oldalszám: 660 oldal (2.), 588 oldal (3.)

Kiadó: Kolibri

Megjelenés: 2019 (2.), 2020 (3.)

Ár: 3.799 Ft (2., 3.)

 

Fülszöveg:

Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban: 

2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei végre folytatódik! A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött.

 

Bábel emlékezete:

Két év és három hónap telt el azóta, hogy Ophélie akarata ellenére visszatért Animára. Kényszerű magányában gondolkodni volt ideje elég, és elmondhatatlanul szeretne végre utánajárni mindannak, amit Faruk Könyvéből kiolvasott és Istentől megtudott. Némi segítséggel eljut Bábelre, és hamis személyazonosság alatt igyekszik megtalálni a helyét az ottani társadalomban.  A beilleszkedés egyfelől nem túlságosan nehéz, ugyanis a szilánkcsoport lakossága származását tekintve igen vegyes, a legmodernebb technikai vívmányokkal azonban olykor meggyűlik az Animista baja. A nyomozását leginkább az segíti, hogy felveteti magát a helyi virtuózneveldébe, ahol persze újabb ellenfelei és irigyei is akadnak. De vajon az olvasótehetsége elég lesz-e ahhoz, hogy mélyebbre ásson, és közelebb kerüljön az igazsághoz? És hogy Thorn nyomára bukkanjon a bábeli zűrzavarban?