Minden olyan regény érdekel, aminek címében vagy fülszövegében esetleg a történetben, kezdetben rejtetten, de végül megjelenik a pánik szó / jelenség. Ezért figyeltem fel első körben a Semmi pánik! kötetre, majd elolvastam a rövid tartalmi leírását, amiben a négy karakter problémái felkeltették a figyelmem, meg az, hogy balszerencsés babáknak hívják őket, hát milyen életük lehet már szerencsétleneknek! Úgyhogy előkaptam, elolvastam és jöhet az értékelés róla!

Az élménybeszámoló a Prológus - Magyar írók hete projektre készült.

A történet eleje

Péntek 13. Balszerencsés nap, de persze ez babonaság kérdése, hiszen valaki hisz benne, mások pedig tagadják a hozzá kötődő hiedelmek létjogosultságát. Az első kategória büszke tagja Ortoczki Gerzson, aki Diósvámhatár polgármestereként éppen a település létszámának növelésén dolgozik bizonyos okok miatt, azon kívül, hogy a falujának jót akar, na meg bujkálással tölti a 13-át otthonában. Ám a történet csak egy bizonyos része okán fontos ő, hiszen vele már nem találkozunk a lapokon a továbbiakban, mert két váratlan (amiből az egyik szenzációs) esemény miatt a figyelem az aznap születő négy babára terelődik, Leára, Andrisra, Gabira és Danira, akiket még tizenhét évvel később is balszerencsés babaként ismernek és egyéb gúnyneveken szólítanak. Róluk szól ez a regény.

Élménybeszámoló

Hangulatos borítót kapott a kötet, bár elsőre nem lehet tudni milyen sok szimbólum jelenik meg rajta, erre csak az olvasás közben vagy után derül fény az olvasók számára. Ott a toll, az anatómia, a kabát, az insta, a jeles nap és a történet fontos részét képező vonatutakra is történik utalás a jeggyel. A zöldeskék, a sárga és a fehér egyensúlyával játszadozott el a grafikus a képen és egész jó az eredménye, nekem tetszik ez a borító és tökéletesen illik a sztorihoz.

Röviden ez egy humoros ifjúsági a barátságról és a belső démonokról.

Hosszabban pedig így alakul a véleményem:

Őszinte leszek, mindent vártam, csak ezt nem. Konkrétabban: minden napom egy mémfesztivál, csak úgy özönlenek rám a programozós mémek (baromik jók, csak szólok, már ezért érdemes megtanulni programozni) vagy a viccek, mert szebb az élet, ha nem veszed komolyan, ezért nehéz olyat írni vagy mutatni nekem, ami nevetésre késztet és erre jön a Semmi pánik! és eléri, hogy hosszú idő óta először nevessek egy regényen. Bravó! Engem már itt megfogott és kb a könyv végéig tartotta a szintet, bár némi anomáliát tapasztaltam az élményben, de erről később fogok írni.

"A plébános úr nem szeret hangosan beszélni. Ez igaz volt. Egyszer a vasárnapi misén egy irtó hangos sípolás után bedöglöttek a mikrofonok, mire az atya azt kiáltotta: a szentségit! Azóta a mikrofonokat mindenki a nyolcadik szentségként emlegette."

A Semmi pánik! vicces, Király Anikó stílusa fantasztikus, ez a legjobb ebben a kötetben! A fenti idézet a kedvencem, be is írom a reading journalomba, mint havi no.1, és jól is példázza, hogy milyen mondatokkal próbálta meg kiégetni az olvasóit a szerző, á imádom ezt benne! (Szerkesztői megjegyzés: szavajárásom az, hogy kiéget valami, ezzel jelzem, ha egy poén lefáraszt és hogy mennyire vicces valami. Ha kiégek rajta, akkor nagyon.) Szóval az írónő imádnivaló humora fogott meg ebben a könyvben. Jó, de mi az, ami megtartotta az érdeklődésem és a szeretetem a történet irányába?

A karakterek és a meglepő sorsok. 

Az első lapokon, amikor elindul a cselekmény, tartottam tőle, hogy ugrálni fogunk karakter nézőpontól karakter nézőpontra és az ezután következő, a bevezető snittre jellemző, kicsit filmes módszereket idéző jelenetek nem fognak tetszeni. Még ekkor, az elején, szembesültem a fentebb már említett humorral és a burleszkszerűséggel, ami után nem tudtam eldönteni, hogy nevessek vagy kellemetlenül érezzem magam, esetleg mindkettő. Utána pedig, belecsapva a tizenhét évvel későbbi jelenetekbe, már lassabb és kevésbé dinamikus a történetvezetés, megismerhetjük azt a négyest, akik híresek lettek azon a bizonyos balszerencsés napon. A fiatalos kötetben pedig róluk, négyőjükről olvashatunk, bár akad ott mellettük egy szintén érdekes problémákkal küzdő ötödik tag, akit mindannyian csak Kókusznak neveznek. Azért itt akad zavar a kakaóban, mert a négyes szálai párhuzamosan futnak és néha megkavarodtam, mert az egyik pillanatban azt hittem, hogy a már korábban leírtak után járunk, a következő pillanatban pedig pislogva figyeltem, hogy mégsem vagy most hol vagyok?! Elvesztem az időkezelésben (a hónap, nap jelölését nagyon hiányoltam). Ez az egyetlen halványabb bajom akad a kötettel, minden más fantasztikus.

Az első baba, Lea, önbizalom-hiányos és annyira utál kiállni mások elé, hogy sokszor elájul kiselőadások tartása közben, de ismerős ez nekem, introvertáltak előre, és nem akar másokkal beszélni, tart tőlük kissé. Andris egy másabb problémával küzd, azzal, hogyan ne fusson el a saját bajai elől és bár ebből ágazik ki minden gondja, bátorságra neki szintén szüksége van, ahogyan Leának is. Gabi az, akinek fel kell magát vállalnia ahhoz, hogy boldog lehessen, Dani pedig az, akinek életéből hiányzik a biztos alap és ezt keresi. Őket köti össze Kókusz. Igazából azon lepődtem meg, hogy erről a rejtélyes ötödik emberről kialakult egy képem, de totálisan tévedtem vele kapcsolatban és itt ez nagyon tetszik, hiszen az ő szerepe olyan, mint egy csoda megjelenése és mégsem... Az írónő pedig ennek ad egy kis hátteret, ahogy a balszerencse kérdését szintén körbejárja valamennyire, de nem annyira, mint gondoltam volna az olvasás előtt. 

Ez a könyv a kezdeti lépésekről mutat példát és arról, hogy attól, hogy lépsz egy irányba, nem egyből oldódik meg minden, hanem azt az egyet sok apróbb kell kövesse és milyen fontos a másokra odafigyelés, mert egy kis szeretet sokat változtathat társaink magányán. Szól még a barátságról is, hiszen az segíthet két emberen, persze a csalódás benne van a pakliban, de itt ez a kérdés, hogy mernek-e a karakterek "futni a jó irányba", a másik felé és nem el tőle? Szól az önbeteljesítő jóslatokról, például arról, hogy kihat a mindennapokra, ahogyan a szereplők gondolkodnak magukról és ezért lesz ez egy olyan út, amit a karakterek nem akarnak bejárni, de mégis ők rakják le a burkolatot hozzá. Szól a balszerencséről közvetett módon, hiszen nem ez a fő téma, de erősen jelen van pontosan ehhez a gondolathoz kapcsolódva, mert ha balszerencsésnek gondolod magad, akkor úgy fogsz viselkedni és a problémákat magadnak generálhatod. Külön tetszett még Kókusz kabátja, ami egy szimbóluma az emberi kapcsolatoknak: lenyomatot hagyunk egymáson, minden beszélgetéssel formálunk a másikon.

Ez a regény egy fantasztikus ifjúsági könyv, egy sorozat első része, bár ez utóbbit senki nem mondta külön, csak a végén derül ki, mert a történetnek egyáltalán nincs vége (nem függővéges, de utalás történik a jövőbeli eseményekre). Nagyon megszerettem ezt az öt srácot, különösen Andrist, ő a kedvencem, de Kókusz szintén egy izgalmas része a sztorinak, ahogy mindenki más is. Alig várom, hogy kiderüljön mi lesz velük a továbbiakban és ezzel a résszel a szerző felkerült a radaromra, nagyon kíváncsi lettem a művészetére.

Ajánlás

Ajánlom minden olyan olvasónak, aki szeretne egy humoros és magyar(!) ifjúságit olvasni, nem bánjátok meg!

CAWPILE pontszám:

Idéntől, 2020 végétől, a történeteket a Book Roast csatorna által kitalált rendszer szerint pontozom.

Characters (karakterek):10

Atmosphere (atmoszféra): 9

Writing style (írói stílus): 10

Plot (cselekmény): 7 (a fentebb írt időkezelés miatt)

Intrigue (intrika, konfliktusok, többnyire nekem a főgonosz személye): 10

Logic (logika, "Wtf"-mentes pillanatok): 10

Enjoyment (élvezhetőség): 9

Ajánlott évszak az olvasásra a borító színei alapján: 

❥ tavaszi

 

Itt megnézheted a Líránál a kötetet:

 

Interjú a szerzővel.

Szerző: Király Anikó

Illusztrátor: -

Sorozatcím (kiadói): Rólad - Neked Könyvek

Sorozatcím: ?

Következő rész címe: ?

Cím: Semmi pánik!

Eredeti cím: -

Eredeti megjelenés: -

Kategória: ifjúsági

Fordító: -

Oldalszám: 342 oldal

Kiadó: Menő Könyvek

Megjelenés: 2020

Ár: 2.990 Ft

 

Fülszöveg:

Leának az is nehezére esik, hogy hot-dogot kérjen magának az iskolai büfében, mégis őt kérik fel, hogy beszédet tartson az egész iskola előtt. Andris rájön, hogy sosem lesz belőle sportcsillag. Gabi mindenkinek hazudik a jövőjével kapcsolatban, Dani pedig elszánt harcot vív mostohaapja ellen, miközben szeretne találkozni a biológiai apjával. Ők Diósvámhatár balszerencsés babái, akik éppen akkor születtek, mikor meghalt a falu babonás polgármestere, és meg vannak róla győződve, hogy katasztrófa az életük. Aztán felbukkan a rejtélyes Kókusz, akinek nem csak hogy kókuszillata és furcsa figurákkal telerajzolt farmerdzsekije van, de különös tehetsége is ahhoz, hogy megváltoztassa mind a négyük életét.

Király Anikó, a Strand, papucs, szerelem és a Csak barátok? szerzője újra letehetetlen, szívfacsaró és vicces regényt írt, nemcsak vonaton ingázóknak.