Néha jól esik kikapcsolódni és még az ifjúsági regényeknél is kisebb korosztályt megcélzó könyveket a kezembe venni, hát még ha időutazásról, titkos társaságról meg egyéb érdekes - lásd Nostradamus - dolgokról van benne szó. Szívem csücske ez a regény egyébként a stílusa ellenére, amely a gyermek és ifjúsági irodalom sajátja és ami sajnos általában nem tetszik, bizonyos elemeiben most sem sajnos. Ettől függetlenül szerintem egy laza és intelligens könyvet kaptam a kezembe, amelyet szórakoztató volt olvasni.

Az alap: Noszter Ádám a főszereplője ennek a történetnek, amely nem kezdődik jól, mert a Megavihar 2022-es kitörésekor elveszíti a szüleit. Egy hatalmas tornádó az egekbe röpíti a Noszter-család felnőtt tagjait és ekkor fogadja meg, hogy megkeresi őket.

Nagyon tetszik a történet alapja, a tudományt beburkoló mesével. Egy kicsit túl sok földrajz kerül elő benne és mostanában rosszban vagyok a tudománnyal nem szeretek erről olvasni, de úgy vettem észre, ezzel az oldallal itt nincs probléma és engem sem zavart. A szerző nagyon szépen alkalmazta az ismereteket és könnyedén beleszőtte a regénybe, ami azért is jó, mert nem éreztem erőltetettnek.

Viszont nagyon megszoktam a Gabo kiadó könyveinek tudományos rizsáit és már az tűnik fel, ha nincs ilyesmi a regényekben.

Egyébként jó az amit a szerző ír, bár néhány dolgot nem így képzelnék el ha én írnám (például furcsa ez a jövőbe látás, nagyon megnehezítette a szerző a saját dolgát azzal, hogy akkor lát bele, amikor akar vagy éppen nem akadályozza semmi). Plusz nagyon bennem maradt valamelyik könyv vagy filmélményemből az, hogy a döntések alapján létezik a jövő - a francba már, ez az Alkonyat lesz - és itt nagyon nehéz volt azt megszoknom, hogy Ádám úgy használja a képességét, mint egy joker kártyát, tehát úgy, hogy bármikor előveszi megmutatja a helyes utat. Ami egy fiatalabb korosztálynak szóló könyvben ugye nem is baj, ez már csak az én személyes észrevételem.

Patrick a cselekménnyel egybeszőtte az információkat, bár egy kicsit kényelmes is ez a megoldás, amelynek lehetnek hátulütői például a kevés infó, de ez pörgőssé teszi a regényt. Volt a kötetben egy kis Dickens-es vonás is, és nagyon tetszett a kettősség, amit a technológia és a múlt együttese alkotott. A Manufaktúrában játszódó részek hosszabbak is lehettek volna, bár ez így is jó, mert egy minimális bemutatást ad a gyermekmunkáról de én szívesebben olvastam volna erről még többet. Ehhez tartozik még és nagyon tetszett Csavaros Olivér és a Vaspolgártárs ,,szereplése", a tolvajjá válás folyamata és a kiképzés, amely rövid volt, de érdekes. A misztikum szálát a próféciákkal Nostradamus és a hozzá kapcsolódó ismeretek képviselik és erről sem tudok rosszat írni, mert a Poe-vonal mellett ez a másik elem amelyik a legjobban tetszik nekem.

Néha kacifántosnak tűnik a megoldás, de a szerző nagyon jól manőverezik az információk között. Legtöbbször azoknál, amik elkezdenének zavarni azonnal megadja a választ, még akkor is ha szörnyen furcsa a helyzet, például ahogy Lilla elszavalja a verset, vagy hogy csak magyarok lehetnek a megmentők, bár itt azért mosolyogtam (jön a Yu Yu Hakusho effektus, csak az ugyanez a japánokkal). Tehát Patrick körültekintően járt el és ez nagyon tetszett, mert mindenre gondolt. Bár azért akadtak olyan részek is, amelyeknél esetleg nem, mert néha ez volt az érzésem Ádámnál, aki nem mindig használta ki a lehetőségeit és ha már itt tartunk a hasonló képességekkel rendelkező szülője sem.

A kötet hosszán talán változtatnék, mert túl hirtelen történik minden és egy kicsit hosszabb intervallumot lehet elbírna a kötet (például a Manufaktúrában játszódó jelenetek). Bár ez teljesen érthető, hogy a gyerekek a kalandokat és a hirtelen történéseket preferálják, de van amit nem lehetett kitalálni, tehát esély sem volt arra, hogy felfedezzem az összefüggéseket, mert annyira gyorsan eljutottam egyik eseménytől a másikig.

Az érzelmi oldal egy kicsit szűkös volt, sokkal több férhetett volna bele, akár ebből, akár Ádám véleményéből. Például milyennek talál másokat, hogyan érez, itt úgy érzem inkább csak a reakció van elöl néha. Vagy ez azért van, hogy az ifjabb olvasó beleélhesse magát a karakter szerepébe? Kényelmetlen rész volt számomra a koporsós jelenet, de pont ez adta meg azt az érzelmi töltést, amit addig hiányoltam és ekkor éreztem vele együtt a leginkább.

A többi karakterre is ez jellemző, például Lillának nincs tulajdonsága és nagyon keveset szerepel. Kíváncsi vagyok vajon a következő részben többet fog-e elöl lenni, vagy megint Ádám kerül előtérbe? Egyébként a többieknek milyen képességeik vannak?

Nem kedveltem Takács Dánielt, mert egyrészt zizi ha nem tudja felfogni a miérteket és a viselkedése nem teszi szimpatikussá.

Ádám általában szerintem okos, de néha fura döntéseket hoz. Nem gondolkodik előre, nem nézi meg a jövőben a tetteinek az eredményét, pedig az elején meg is tehetné (mert fejfájást csak a Manufaktúrában kap, máskor van lehetősége erre). Általában - ahogy a Becky Apple esetében is - zavaró a túlzott észbeli képesség (mert a kötet elején valami hasonlóról van szó), de itt azért nem volt az, mert Ádám alapjában véve is ilyen gyerek volt kisebb korában, aki folyamatosan képezte magát ezért sem tudtam neheztelni rá, meg megutálni, ahogy Beckyt sikerült és szerencsére a fiú egyáltalán nem tökéletes. Ő igazi túlélő és szimpatikussá teszi őt a motivációja, az ahogyan folyamatosan a szüleire gondol és cselekszik.

Nagyon örültem neki, hogy nem is került elő ez az idegesítő ,,Szevasztok gyerekek! Ma megtanuljuk…” alapú leírás, amivel egyébként elég sokszor lehet találkozni, szóval ez nagyon bejött. Bár az meg már pont nem tetszett, de le kell írnom, hogy sietős volt a stílus, ez pont az a rohanás, amit nem szeretek egy könyvben. Leharapottnak, és elnagyoltnak tűnik a leírás, de közben meg nekem is be lehetne szólni, hogy ha nem tetszik, minek olvasok gyermekkönyveket, így jogos lenne az észrevétel, de azért maradjon itt, hogy van olyan része a regénynek amely például nem jött be.

A másik ami nagyon tetszett, az az ismeretterjesztő jelleg volt. Poe kora vagy éppen az a rövid áttekintő, amit Ádám kalandjai közben olvashattam, kellően érdekes volt és cseppet sem szájbarágós, pont annyi, amennyi kell hogy benne legyen. A tudományos körítés tetszetős, tehát engem ez nagyon lenyűgözött. Jó persze, érdekel még a világ, azért olvasnék minél többet róla, de a fiatalabb olvasóknak ez így tökéletes lesz.

A harmadik, hogy magyar szerzőtől származik a történet.

Nagyon kíváncsi vagyok a többi részre is, például arra, hogy mi lesz a Holló Szövetségével, hogy milyenek és miben áll még az erejük.

A Holló hatalmában a Főnix Könyvműhely kiadásában látott napvilágot 2014-ben nagyon szép kiadással, borítóval és illusztrációval. Tetszetősre sikerült! A Nostradamus Levelei sorozat első részéről van szó, a többiről sajnos nem tudok egyelőre semmit.