Értékelés | Bemutatni a női sorsokat
A Rizsporos hétköznapok c. könyvet befejezve, már tudtam előre, hogy szükségem lesz a második részre, mert Budai Lotti olyan információkat ígért az első végén, amiket a Lányok és asszonyok aranykönyvének olvasása óta kíváncsian figyelgetek. (Bár most, hogy a második végére értem, ugyanezt érzem a harmadikkal kapcsolatban, mert ott pedig az intimitás és a tabutémák következnek.) Szóval nagyon vártam ezt a kötetet és bár többségében nem csalódtam, de azért van miről írnom az értékelés további részében.
Az élménybeszámoló a Prológus - Magyar írók hetére készült.
A könyv alapja
Budai Lotti bizonyos történelmi korok varázslatos ruháinak, öltözködési trendjeinek bemutatása után a női lét mindennapjainak rövid vázolását tűzte ki célul ebben a részben. Végigveszi az életszakaszokat és szerepeket, mint a kislány és hajadon, feleség, anya, háziasszony, dolgozó nő és ezekről ír érdekességeket, összefüggéseket, mindenféle plusz információkat, amikről nem biztos, hogy hallott az az olvasó, aki a kezébe veszi ezt a művet.
A kiadás
A Rizsporos hétköznapok 2. kiadása legalább olyan szép, mint az előző, bár itt a borító alapszínének a feketét választották és a rajta szereplő hölgy hajviselete kicsit szembetűnő, szerintem a konty sokkal hűebb lenne a könyvben leírtakat tekintve, de hát így is megfelelő. Kinyitva a kötetet, szembetaláljuk magunkat a rengeteg illusztrációval, úgyhogy már csak ezek miatt jó nézegetni. A külső megjelenésre egy szavam sem lehet.
Élménybeszámoló
Röviden annyit tudok írni, hogy a Rizsporos hétköznapok 2. olvasmányos stílusban vázolja fel a korábbi korok női sorsait. Megmutatja a nehézségeket, a tévhiteket és rengeteg érdekes információt oszt meg, erősebb hangvétellel, mint gondoltam volna. Ez utóbbit nem éreztem végig helyénvalónak, de a megosztott infókat érdekesnek találtam és alapvetően jó forgatni a kötetet.
Hosszabban pedig így látom:
Már az előszónál éreztem és érzem is, hogy a Lányok és asszonyok aranykönyvével együtt érdemes forgatni a Rizsporos hétköznapok alkotásokat, amik színesebb kiegészítései lehetnek Szécsi Noémi művének. Nagyon tetszik ez a felütés, hiszen itt Budai Lotti jelzi a második rész célját, a tisztelgést, mert az írónő emléket kíván állítani azoknak a lányoknak, nőknek, asszonyoknak, akiket a történelem és a kor, amikben éltek, hajlamos volt semmibe nézni.
Ilyen szellemiségben nagyon vártam, hogy miről lesz szó, miről fogok olvasni. Az első rész után totálisan más hangot üt meg a második, írói stílusban és a leírtak alapján is, mert ugye az előző kötetben a pompa és a szépség kulisszatitkai kerülnek elő, míg itt inkább a fentebb már említett életszakaszok és helyzetek apróbb titkaira koncentrál. Szimpatikus ez a hozzáállás és együttérzés, amivel az említettek felé fordul és hogy próbál megértést csiholni az alanyai iránt, egészen sikeresen teszem hozzá.
A könyvben az tetszett, hogy egyrészt tudott újat mondani a számomra a leírt történeteivel, ezért az ismeretterjesztő szerepet maximálisan betölti méghozzá elég hangulatosan, hiszen a festmények, műalkotások képei sokat tesznek hozzá az olvasás élményéhez. Másrészt pedig nagyon szeretem benne azt, hogy vázolja, hogyan alakultak ki azok a rossz vagy kevésbé olyan minták, amiket napjainkban szintén lehet látni, például ilyen a bérek kérdése, mert megmutatja, hogyan jött létre az eltérő fizetés és a kapott pénz különböző elosztásának szokása a nemek között. Hogy egy érdekesebb példát is kiragadjak, az egyik kedvenc történetem az, amikor a babás színekről - kék vagy rózsaszín - mesél és láthatjuk, hogy miért lett a rózsaszín lányos szín és hogy mekkora szerepe volt a kérdés eldöntésében a véletlennek...
"Az általánosan elfogadott szabály így szól: rózsaszín a fiúknak, kék a lányoknak. Ennek oka, hogy a rózsaszín jóval határozottabb, erősebb szín, így jobban illik fiúkhoz, míg a kék jóval finomabb és kecsesebb szín, ezért jobban mutat lányokon."
Budai Lotti inkább folyamatokat mutat meg, az egész kötet bemutató és összegző jellegű. Nem célja a teljes körű értekezés, arra nem is lenne elég ez a forma, hanem szeretné tágítani az ismereteinket. Egy témában körbejár bizonyos ismereteket (egy nagyobb kérdésen belül több kisebbet tárgyal) és megosztja a tudását az olvasókkal, ilyen például a menstruációt tisztátalanságnak bélyegző hangok mögötti indokok vázolása és több kérdést is megválaszol, például ehhez kapcsolódóan azt, hogy nem zavarta-e hölgyeket a vér, milyen lehetőségek voltak ekkoriban számukra? Viszont a tanulás éveit is felhozhattam volna példaként, ott számomra az a legérdekesebb, hogy a reformáció hogyan befolyásolta a nők tudáshoz engedését anno.
Most, hogy így leírtam mi a kedvencem a könyvben, megosztom azt is, hogy mi az, ami szúrta a szemem: a hangvétel. Egyrészt tetszett nekem, mert átérzem, tényleg szörnyű volt a régebbi korok hölgyeinek ezeket átélni és a szerző egy-két megjegyzése cinikus és humoros, amit nagyon tudok értékelni tényleg, viszont egy idő után ez átesik a ló túloldalára. Szóval tetszett ez a gunyorosság benne, mert hát együttérzek, meg ilyesmi, viszont annak az oldalamnak, aki szereti tárgyilagosan szemlélni a múltat, elemezni bizonyos eseményeket, annak nem igazán, mert ezt vártam volna el ettől a kötettől is. Bátran nyúlt a témához a szerző, de egy-két gúnnyal kevesebb kifejezéssel számomra több lett volna. (Egyébként ettől nem lesz rossz ez a kötet, mert csak bizonyos részeknél szerepel, de mégis elviszi az élményt egy olyan tartományba, ami inkább a feszengést tartalmazza.) Plusz a szerkesztés sem tökéletes, ez is feltűnt párszor, bár annyira nem sokszor, mert Budai Lotti olvasmányosan fogalmaz.
Ajánlás
A Rizsporos hétköznapok 2. a történelmi korok elfeledett női alakjainak állít mementót, ezért tudom ajánlani minden olyan olvasónak, akit érdekel a történelem, a női sorsok, esetleg Szécsi Noémi korábban említett könyve főleg, ha ahhoz vizuálisabb megjelenítést szeretne.
CAWPILE pontszám:
Nem pontozom a rendszer szerint az ismeretterjesztő műveket. 4 csillagot adok az 5-ből.
4 / 5 pont
Szerző: Budai Lotti
Fülszöveg:
A Rizsporos hétköznapok első részében a 18-19. századi dámák budoárjait és szalonjait jártuk be, divat- és sminktitkaik után kutatva. Ebben a kötetben egyfelől annak a kérdésnek járunk utána, hogy a modern kor találmányai és vívmányai előtt miféle megoldásokat és praktikákat ötlöttek ki a történelmi idők asszonyai a mindennapjaik kisebb-nagyobb problémáira.
2 megjegyzés
Hú, nem is hallottam még erről a sorozatról, de most nagyon felkeltetted az érdeklődésemet! A hangvétel kérdésköre is érdekes, hisz elvileg ami ismeretterjesztő, az inkább objektív. De lehet, annyira felháborította, amiről maga is írt, hogy nem bírta szó nélkül hagyni :D
VálaszTörlésÖrölük neki, jó kis sorozat ez! ^^
TörlésA hangvételhez még hozzátoldva: nagyon egyetértek a szerzővel, mert amúgy teljesen jogos, amit írt és ahogyan írta, de mégis... szeretem az objektivitást az ismeretterjesztőknél, na. :D Ha nem ilyen a hangvétele, akkor is ugyanazt a felháborodást éreztem volna és így nekem ez most sok volt.