Sorozat: Winie Langton történetek 3.
,,...mikor pontosan tudja, hogy Winie családja sem sokkal normálisabb, mint maga Winie."
Majdnem félredobtam a Toborzást, mikor lehetőséget kaptam A hóhér kötelének olvasására, de az új fogadalmam miatt visszafogtam magam - és teszem most is, vagyis nem kezdek új könyvbe, míg az éppen aktuális olvasmányomat be nem fejezem. Bár ez az első mondat sem adja vissza az élményt, amit akkor éreztem, mikor végre kezemben tarthattam a kész művet, bár szerintem pont elég, ha annyit írok, hogy ez volt az év egyik legvártabb regénye a magyar szerzői oldalról. Ennek magyarázata pedig igen egyszerű, kéremszépen, a szerző pár gonosz kacajjal - ördögi és zseniális mivoltát én bizony elismerem - egy akkora függővéget hagyott az előző kötet végén, hogy csak na... itt valami túlzást akartam írni, de erre nincsenek szavak és ezen kívül hiányoltam még a szerző stílusát, amelyet nagyon szeretek.
A harmadik rész ezzel a függővégbe zárt konfliktussal foglalkozik és mivel ez a kötet rövidke pár óra alatt elolvastam A hóhér kötelét. Ám akadt itt még történés, nemcsak az, hogy hogyan érkezünk el a végkifejletig, hanem az esett meg, hogy rádöbbentem, a Winie Langton történetek az egyik kedvenc sorozatommá vált és pont az olvasás előtt tudatosult bennem mennyire hiányzott már nekem a világ, pedig anno réges-régen a Mesterkulcsnál még kifogásoltam pár dolgot.
 |
| Fejléc forrása (alapkép): Langton családi archívum |
A történet fonalát a Tolvajbecsület zárójelenete után vesszük fel nem sokkal, ugye Winie maradt ahol maradt, Will pedig elrohant Winie családjához. Bár mindenki megmozgat minden követ, hogy ezt a nagy slamasztikát, amibe kerültek megoldják, a helyzet nagyon reménytelen és úgy tűnik csak egy kiút lesz a lány számára... a hóhér kötele.
Azt hiszem a sztoriról pont ennyit kell írnom ahhoz hogy ne lőjek le semmilyen poént, mármint pontosan azt jelenti ez, hogy végül hogyan oldódik meg a helyzet, mert ez igazából nem olyan egyértelmű. A szerző több lehetőséget vázolt fel a művében és ezeket én simán el tudtam volna képzelni megoldásként, tehát a regény se nem kiszámítható, se nem unalmas, hiszen azért izgultam rendesen, hogy mi fog történni főhősünkkel. És bár nem igazán húzható rá a cselekményesség jelzője, a fenti tény miatt (is) gyorsan haladtam az oldalakkal, na meg az sem hátrány, hogy A hóhér kötele rövid (120 oldal). Tehát ez a nagy mértékű izgalom nem megy az olvasó szívének kárára, hiszen a könyv egy délután alatt kivégezhető.
 |
| Winie Forrás: Langton családi archívum |
De a komolytalanságot félretéve, ez a harmadik rész kicsit másabb, mint az eddigiek, mert Winie-n éreztem a megszeppenést egy kissé és bár jól helytáll, nem poénkodott annyit, mint szokott - amelyik stílusért amúgy kedvelem az írónő műveit - hanem inkább meghúzta magát, kivéve Will esetében, mert vele ugyanolyan nagyszájú, mint szokott lenni. Emellett nemcsak Winie, hanem Will is kapott egy nézőpontot, amelyet nagyon élveztem olvasni, hiszen ő az egyik kedvenc karakterem.
Tetszett nekem az a jelenet, amikor Woolf ki akarja herélni kettes számú főszereplőnket de Elvira nem hagyja és egyszerűen imádom Elvira aranyosságát és ténykedését, na meg az eltúlzott jellemét illetve a Langton család lököttségét, szó se róla. Viszont nem jött be nekem az, hogy a kötet inkább paródiajelleget öltött bizonyos jeleneteknél és ezért semmilyen súlya nem volt a történéseknek. A szerző elütötte minden probléma élét, mert vagy nincs róla szó, vagy éppen vicces jelenetek garmadájával találkozhatunk és úgy általában hiányzott a feszültség illetve a komolyság, még akkor is amikor olyan rész következett amiben fontos és szomorú dolgokról volt szó. Én szeretem ezt a sorozatot, a rajongás azon fázisában vagyok hogy ha mutatnak nekem egy jelenetet Willel, akkor én már boldog és elégedett vagyok - meg fangirl, de ez most mellékes - de ez nem biztos, hogy más olvasónál is elég lesz.
,,A Langtonok sosem menekülnek."
 |
| Ez is egy fontos cucc. Forrás: Winie Langton fb oldala |
A kötet viszont erős a maffiszerű család miatt és ebben a részben a család mindenek felett üzenet számomra sokkal inkább kihangsúlyozódott a tagok ténykedése által. Akár Winie-t, akár a szüleit, vagy Audreyt tekintem, mindenki ennek az elvnek megfelelően tesz-vesz, ezért én nagyon kedveltem Langtonékat. Alapból is egy lökött bagázs, nincs is ezzel baj, de a szerző jobban hagyta őket érvényesülni - bizonyos okok miatt - és új szereplő is feltűnik, tehát az ismert családtagok száma bővül. A legjobban Audrey szereplésének örültem igazán és annak, hogy ügyesen teszi a dolgát, viszont ugyanennyire örültem Willnek is, akit bár eddig is kedveltem, de igazán itt lettem nagy rajongója. A srác mellett továbbra is szimpatikusnak találom Winie szilárdságát és az elveit, de ő itt most erősen háttérbe szorult. A kettejük kapcsolata mélyül, és lassan érik már ott valami, de engem az sem zavarna ha végül mindez csak illúzió lenne és nem történne velük semmi különös.
Sajnos annyira nem ismerhettem meg a mellékszereplőket, hiszen karakterfejlődésre itt nincs sok lehetőség, mert az a lényeg, hogy a függővéges helyzet megoldódjon, amely gyors reakciót kíván mindenkitől, így nem a karakterek minél alaposabb megismerése a cél, hanem az akció. Ehhez pedig Anthony is hozzájárul, aki egy igazi kis rohadék, ezért remélem többet fog szerepelni a következő részekben!
Igazából ebből a kötetből nem hiányoltam semmit, mert egyre több szereplő mozog ebben a szériában még ha csak rövid jelenetekre is, és a világ színesedik újabb vonásokkal. Viszont még mindig érdekelne a történelem és a Mesterkulcs, na meg a miértek, hogyanok de ezekről valószínűleg többet fogok megtudni a következő regényben. Tehát kérdéseim még vannak, de hogy én lelkes vagyok és alig várom a következő kötetet, az is biztos! Egyszerűen jó volt olvasni, kikapcsolt meg minden szép és jó, de nem leszek érzelgős, az bizony nem illik Winie-hez.
Tehát
10 / 9 pont
Ajánlom azon olvasóknak, akik már olvasták az eddigi részeket és lekaparták már a falat az előző kötet függővége miatt. Nem árulom el, hogy ebben van-e ilyesmi, gonosz vagyok tudom.
Aki szereti a steampunkot a Mesterkulccsal kezdje!
A kötet az idei (2015-ös) Könyvhétre jelenik meg a Főnix Könyvműhely kiadó jóvoltából. A sorozat következő címe a Tolvajok kézikönyve lesz.
A sorozat tagjai:
#1. és #2.
#4.
Tolvajok kézikönyve
#1. és #2.
#4.
Tolvajok kézikönyve
A szerző egyéb, magyarul megjelent művei:
Köszönöm, hogy elolvastad!
Fülszöveg:
"- A vádlott álljon fel!
A szék lába megcsikordult a korhadt parkettán, ahogy felemelkedtem, és éreztem, hogy a feszültség szinte megül a levegőben. Nem láttam, de tudtam, hogy a sorok között a családom tagjai lassan a fegyverükért nyúlnak.
A bíró megköszörülte a torkát, és messzire tartotta magától a papírt, hogy el tudja olvasni a rákapart írást. Egészen eddig sikerült megőriznem a hidegvérem, de most hallottam, hogy a csuklómat összeszorító bilincs halkan csilingel, ahogy remeg a kezem.
– A New York állam által rám ruházott hatalomnál fogva kijelentem, hogy az esküdtszék ítélete alapján Edwina Russel Langton az ellenne felhozott vádakban…"
Winie-t elfogják, és bár ki tudna szabadulni a börtön rácsai mögül, nem hajlandó szökevényként élni. Így az igazságszolgáltatás kétes rendszerére bízza magát, annak ellenére, hogy a bíróságnak nem szokása szabadon engedni a vádlottakat. Odakint William a Langton családdal összefogva mindent megtesz, hogy tisztázza a lányt, de lehet, hogy ez sem lesz elég, hogy megmentse Winie-t a hóhér kötelétől.
A Winie Langton történetek harmadik része!
Szerző: Vivien Holloway
Sorozatcím: Winie Langton történetek
Cím: A hóhér kötele
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: steampunk, urban fantasy, kalandregény, posztapokaliptikus
Sorozatcím: Winie Langton történetek
Cím: A hóhér kötele
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: steampunk, urban fantasy, kalandregény, posztapokaliptikus
Fordító: -
Oldalszám: 120 oldal
Kiadó: Főnix Könyyvműhely
Megjelenés: 2015
Ár: ? Ft (később érkezik)
Ár: ? Ft (később érkezik)
(Gr és kiadói linkek később!)
Jelölések:
2015 - legszórakoztatóbb regény
2015 - legjobban várt sorozatfolytatás
2015 - legjobb sorozatfolytatás
2015 - legkedvencebb írónő
Sorozat: Ambrózy báró esetei 1.
Sorozat (kiadói): Vörös Pöttyös
Sorozat (kiadói): Vörös Pöttyös
,,Ám jobb, ha felkészül rá: olyan dolgokat tudtam meg és tárok ön elé, melyek, ez kétségtelen, fenekestül fel fogják forgatni az életét!"
Hűha, elég érdekes itt ülni a gépem előtt és betegen fogalmazni az értékelésem, vagyis azt, hogy mennyire tetszett nekem a Leányrablás Budapesten. Úgy néz ki nyerő szériám van, az elmúlt pár nap olvasásélményeire nincs panaszom - hát még hogy most fogom elkezdeni a Calderont is, amelynek már az ajánlása is tetszik! De ne szaladjunk ennyire előre, a lényeg:
1. mostanában jó könyveket fogtam ki,
2. ebbe a trendbe illeszkedik a Leányrablás, mert egy igencsak szórakoztató inkább női krimi.
Budapesten járunk és a város lázban éb a millenniumi ünnepségek miatt. Így tesz Hangay Emma kisasszony is, a Marosvásárhelyről jött lány, aki zsémbes és kapzsi nagynénjénél vendégeskedik, és el kell őt, na meg nem különb unokatestvérét viselnie, hogy maradéktalanul kiélvezhesse a kiállítások érdekességeit, ám a második napon elrabolják. Négy évvel később otthon maradt családja - apja és húga, Mili - táviratot kapnak tőle, amely miatt feltámad bennük a remény: mégsem halt meg az idősebb lány! Ezért Mili elindul, hogy nyomára bukkanjon nővérének a sürgönyben hagyott információk alapján.
,,Habár eddigi életem során nemigen akadt alkalmam arra, hogy főnemesek, bárók, grófok és hercegek társaságában múlassam az időt, azért mégiscsak úgy gondoltam, hogy az efféle családoknál sem mindennapi szokás a házukat ily gyorsan és gyakorlottan ostromlott erőddé nyilvánítani és a személyzetet felfegyverezni."
 |
| Innen |
Mivel inkább olyan elemeket találtam ebben a regényben, amelyek tetszettek, ezért alig ejtek szót a negatívumokról, meg ezek aprócska dolgok. Egyelőre nem tudom megítélni, hogy igazam van-e vagy nincs ha a fontosságukról kell döntenem, de egy biztos: a második rész döntő jelentőségű lesz rájuk nézve.
Először viszont írnék a kötet legerősebb vonásáról, ez pedig nem más, mint a krimi. Korábban is megemlítettem, de megteszem újra: szerintem a Leányrablás jellegét tekintve inkább női krimi ha már csak azt nézem is, hogy Ambrózy báró egy Mr Darcy típusú jellem, hiszen megvannak a maga titkai, intelligenciája, jósága (már csak Isti példájából kiindulva is) szerénysége és a pökhendisége, amelyet köpenyként, természetes módon visel magán, így minden adott, hogy igazi közkedvelt személyiséggé váljon. Bár az is igaz, hogy ez a kissé lenéző magatartása nem feltétlen szimpatikus, de jó szokásomként látok a páncélja mögött mást is nemcsak ezt, így először is kíváncsi várom, hogy igazam van-e, másrészt érdekel, hogy mi rejtőzik a tüskés modor mögött.
 |
| Innen |
A krimi lágyabb fajtájába sorolnám emellett a jelenetek viszonylagos szolidsága miatt, avagy olvastam már durvább, inkább thrillerbe forduló nyomozástörténetet. Jó persze, előkerül egy-két hulla tényleg, emellett van benne nyomozás, de sosem olyan mértékben, hogy az elborzasszon, vagy hogy undorodjam, hanem a leírásokat figyelve a Leányrablás inkább a női olvasóknak íródott.
Emellett a cselekményből sincs hiány, mert a szerző igencsak feszes tempót diktál és egy percig nem hagyja az olvasóit szusszanni. Kitérés lényegében alig van, Böszörményi Gyula nem magyaráz, hiszen csak az került bele a kötetbe ami a fontos, a többit pedig találja ki az olvasó a megadott jelenetek alapján.
Egyébként a szerző esélyt sem hagy nekünk arra, hogy akár egy percre is letegyük a regényt, erről az izgalmak, na meg a fejezetvégi függővégek gondoskodnak. Olvasás közben végig éreztem, hogy Böszörményi Gyula egy tapasztalt szerző, mert már ismeri a figyelem megtartásának eszközeit, hiszen mesterien bánik a nézőpontokkal, mert például pontosan ugyanannyira élveztem Mili szemszögét, mint Emmáét vagy Ambrózyét (bár ebből kevesebb van), tehát a szerző jól és élvezetesen vezeti a figyelmünket az egyik jelenetről a másikra. Emellett az állandó előreutalgatásokkal az idegeimet borzolgatta, de ezek egyszer sem váltak idegesítővé vagy irritálóvá. A szórakoztatáshoz pedig a korhű környezet is asszisztál a fentiek mellett, a stílussal együtt könnyű volt beleképzelnem magam abba a korba. Viszont Böszörményi Gyula nem igazán mutatja be a kézzelfogható várost illetve az akkori társadalmat, ami nekem egy kicsit hiányzott. Bár akad egy-két elmegyógyintézetben vagy vándorcirkuszban játszódó rész, amely izgalmasra sikeredett, de ebből sem akad sok sajnos.
Ugyanannyira hiányoltam a bővebb infókat a szereplőkről - például a fentebb is bemutatott Ambrózy gróf múltját, vagy éppen Miliről szándékoztam volna megtudni minél többet - de ez bőven olyan elem, amely a második részben még előkerülhet. A lány egyébként nagy kedvencem volt, akit a legelső beszólásánál kedveltem meg, hiszen elég ötletesen tud visszaszúrni a kellemetlen alakoknak! Okos és dacos - méltó ellenfele Ambróczynak. A közös jeleneteiknél sokszor gondoltam arra, hogy így viselkedett volna Darcy Lizzie-vel, ha egy nyomozás kellős közepében kellett volna helytállniuk. Emellett becsültem Milit a testvéri szeretetéért. Agáta mama volt a harmadik kedvencem, őt is csak szeretni lehet a tulajdonságai és viselkedése miatt!
,,Inkább úgy mondanám, hogy szerény képességeimmel hozzásegítettem nagyszerű rendőrségünket a megoldáshoz."
Érdekes volt, hogy folyamatosan a Büszkeség és balítélet regénynél kötöttem ki a Leányrablást olvasva újra és újra, pedig a kettő nagyon messze áll egymástól, de Böszörményi Gyula úgy kezel egyes elemeket, hogy nekem óhatatlanul is eszembe jutott a méltán híres előd - például ilyen a gúny a kor általános női képénél a felesleges ájuldozással és hisztériával. Bár Austen kisasszonynak van még egy levélregénye, amelyben az egyik mű ezt a témát járja körül bővebben is (Szerelem és barátság), ez szintén eszembe jutott párszor.
,,Higgyen nekem, kisasszony, a maga helyében a legtöbb fiatal hölgy már rég hisztériás rohamot kapott volna, s végül el is ájul, csak hogy ama tévképzetet erősítse, miszerint a nők gyengék és ostobák."
Biztos vagyok benne, hogy a rejtély nem olyan egyszerű, mint elsőre látszik, plusz a regény végi kínzó jelenet üvölt a folytatásért. Kb annyira őrjítő, mint az egész kötet a folyamatosan elhintett függővégek miatt. Nagyon várós a második rész!
Ezen kívül tetszett még a sok infó, amelyet a lábjegyzetben oszt meg olvasóival a szerző, mert ez is csak Böszörményi Gyula alaposságáról tanúskodik. Azt hiszem többről nem érdemes írni, zárásként megmutatom a kedvenc idézetem:
,,Egyszer és mindenkorra jegyezze meg, fiam, hogy az Ambrózykat sehonnan nem lehet csak úgy kidobni."
(Egyébként érdekelne, hogy mi történt azzal a török bemondóval, akit a szerző megemlített még a történet legelején... --> szívrohamban halt meg de nem is fontos szereplő, csak azt hittem neki is köze volt a rabláshoz és egy elfelejtett / kihagyott jelenetben lelőtték... ilyen amikor működik a fantáziám)
10 / 10 pont
Pro: erős női karakterek - izgalmas cselekmény - ,,harc" a két nem között
Kontra: szinte semmi
Ajánlom minden krimirajongónak és azon olvasóknak, akik hisznek még a magyar írókban! Akik meg nem, azoknak meg azért, hogy higgyenek!
A kötet a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából jelent meg 2014-ben az Ambrózy báró esetei sorozat első részeként. A borító és a kiadás szép! Alig várom a második részt, de sajnos még nem tudok róla semmit.
A szerző egyéb, már megjelent művei:
Elnézést kérek a fapados kiadásért, de sok van. Ide kattintva nézhetők meg.
A szerzőtől tervezem olvasni legközelebb:
Ajánlatom:
Köszönöm, hogy elolvastad!
Fülszöveg:
1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek forgatagában nyoma vész Hangay Emmának, a Marosvásárhelyről érkezett 16 éves leánynak. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik tőle, amit jóval az elrablása után adott fel. Húga, a 17 éves Mili kisasszony azonnal a fővárosba utazik, ahol kezdetét veszi a rémálom, melyben egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró.
Szerző: Böszörményi Gyula
Sorozatcím: Ambrózy báró esetei
Sorozatcím (kiadói): Vörös Pöttyös
Cím: Leányrablás Budapesten
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: krimi, kaland, történelmi fikció
Sorozatcím: Ambrózy báró esetei
Sorozatcím (kiadói): Vörös Pöttyös
Cím: Leányrablás Budapesten
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: krimi, kaland, történelmi fikció
Fordító: -
Oldalszám: 336 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 2.999 Ft (puha)
Ár: 2.999 Ft (puha)
Jelölések:
2015 - az év legszórakoztatóbb könyve
2015 - legjobb oltás (Mili a vonaton)
Beleolvasó:
Szerző: Lakatos István
Sorozatcím: -
Cím: Dobozváros
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: ifjúsági, gyermekirodalom, mese, kalandregény
Sorozatcím: -
Cím: Dobozváros
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: ifjúsági, gyermekirodalom, mese, kalandregény
Fordító: -
Oldalszám: 328 oldal
Kiadó: Magvető Kiadó
Megjelenés: 2011
Ár: 2.990 Ft
Ár: 2.990 Ft
Fülszöveg:
Lakatos István meseregényében egy nem túl szép napon egy Zalán nevű kisfiúékhoz beállít egy Székláb nevű öregember, és azt állítja, hogy a szülei már nem az igaziak, hanem másolatok. Székláb elmeséli a kisfiúnak: szüleit elrabolták a dobozvárosiak, ezért vele kell mennie. Zalán nem tehet mást, mint útra kel az ismeretlen öregemberrel, mert csak így lát esélyt arra, hogy viszontlássa az igazi szüleit. Miután alaposabban megismerkedik Székláb birodalmával, egy családnyi vízimanóval és Jónással, a kecskével, még előtte áll, hogy sárkányokkal is találkozzon Dobozvárosban. Lakatos István könyve kalandos, varázslatos és szívhez szóló történet tíz éven felüli gyerekeknek.
,,És bármilyen rettenetes hely is az a Dobozváros, az alsó tagozatos napközinél nem lehet rosszabb."
Az igazat megvallva Lakatos István nevével nem nehéz találkozni, hiszen molyon lépten-nyomon belebotlik az ember, egyrészt mert ő is a nagy csapatba tartozik, másrészt nagy ismertséggel rendelkező írónak számít. Így keltette fel a figyelmem egyébként, nagyon sokszor találkoztam a frisseimben a Dobozvárossal és úgy voltam vele, hogy miért ne tegyek egy próbát? Elég sokan szerették és magyar is, üsse kavics, elolvasom! Arra viszont nem számítottam, hogy egy ilyen élményt fogok kapni!
Zalán egy átlagos kisfiú... legalábbis addig annak számított amíg a magát Széklábnak nevező ember betoppant hozzá, azt állítva, hogy a szüleit elcserélte a Dobozvárost irányító Egyes, de hát ne törődjön vele, hanem álljon be hozzá, mert öreg lévén segítségre van szüksége. A fiú pedig beleegyezik ebbe és kezdetét veszi a nagy kaland, amely a város sötét ipari bugyrain, egy beszélő kecske mellett és a felhők között vezet át, hogy a főhősünk - aki nem mondott le a szüleiről - megtalálhassa nemzőit. Vajon sikerül neki?
A történet elég izgalmasra sikerült, bár úgy emlékszem, hogy az eleje egy kicsit nyögvenyelősen ment. Nem tudom miért van ez így, de nagyon lassan rázódtam bele, hogy azután már ki se lehessen robbantani a kezemből. Ezt a könyvet egy olyan mesének tartom, amelyet mindenkinek el kell olvasnia legalább egyszer! És akkor következhet a kérdés, amelyet nem teszek fel, de megválaszolom: igen, tervezem az újrázást.
Sajnos nem olyan jó az emlékezetem, hogy a regény minden egyes kis darabjára fényképélességgel emlékezzek és ezt most ebben az esetben nagyon is sajnálom, mert erre a történetre érdemes emlékezni. A könyv egyébként hangulatában és egy kicsit történetileg hasonlít Neil Gaiman művészetére illetve A lány, aki körülhajózta Tündérföldetre is.
A mű többi része pedig nagyon érdekesre és izgalmasra sikerült, szerettem olvasni Lakatos István világát, a dobozvárosi kalandokat és Székláb házában lévőket is. A világ javítása és foltozgatása pedig egy iszonyúan kreatív ötlet, sosem találkoztam még ilyennel és szerencsére a Dobozváros tele van ilyen ötletekkel és igazából, amikor leülök egy magyar szerző regényét olvasni, minimum ilyen színvonalat várok mindenkitől bár ezt sajnos nem mindig sikerül megtalálnom. A tójavítástól kezdtem el megszeretni ezt a történetet és bár volt egy jelenet, amikor csak néztem nagyokat, de összességében tényleg nagyon kedveltem a regényt és Lakatos István szép fantáziáját.
,,Hát persze, egy beszélő kecske. Gondolhattam volna. Mégis, hogyan illik köszönni egy kecskének? Kezit csókolom? De hiszen nincs is keze... Patáját? Netán mancsát? Mije is van egy kecskének?"És hogy mi volt az ami furcsának tűnt és nem tetszett?
Az ,,Égjetek"!
Akármilyen büdös, koszos és az életüket féltő és ezért behódoló népségről van szó, ilyen sorsot nem érdemelnek, ezért vagyok szomorú. Talán ezt nem kellett volna. Bár a szereplő, aki ezt elkövette, fáradt volt és dühös, de akkor se így... Emellett a könyv érzelmileg is hat az olvasójára, én is elejtettem egy-két könnycseppet bizonyos részeknél, a szerző nagyon jól írta meg a jeleneteket!
A karakterek közül nagy kedvencem volt Székláb, mert a szerző őt egy jóságos apónak ábrázolta, aki folyamatosan tanítja Zalánt a természet védelmére és az emberi jellemekre. Zalán számomra nem volt olyan erős jellem, de ezt bőven kárpótolta Székláb szerencsére. A fiú pedig kíváncsi és bár céljai vannak, elég erős ahhoz is, hogy a saját feje után menjen az ismeretlenbe. Az Egyes pedig beszédkényszeres főgonosz, pont olyan, amilyet a fiú nem szeret, de kellő motivációval rendelkezik ahhoz, hogy számomra élvezet legyen olvasni az ő sorait is, ahogy például a ház leírásait vagy az újabb csodákat, amelyeket a szerző kitalált. Bár az a szerencsétlen mosómedve csak hátráltatja a cselekményt és az a jó, hogy még neki is van helye és célja ebben a világban! Kolompóc pedig cuki, nagyokat olvadoztam, mikor megjelent a színen.
Sok szerzőnek tanulnia kéne Lakatos Istvántól a vallási szálak ábrázolásában, mert hamar jelentkezett a hasonlóság Isten és az egyik szereplő között, most nem árulom el kivel, egyrészt abban amit és ahogyan tesz illetve az elszólások formájában is, amelyek a korábbi cselekedetekre utalnak. Nekem nagyon tetszett ez a rész is. Ebben volt a legtöbb érzelem és továbbgondolás amely az eredeti történetből hiányzik, ahogy a szerző a kötetbe írta Isten feltételezett érzéseit és az esendőséget. Valahogy így nézhet ki az, hogy Isten a saját képére teremtette az embert...
A mű háttérvilága színes a környezetével ahol Székláb toldoz-foldoz, az ipari világ és a természet ellentétével és másfajta formájával, a sok különféle fajjal és élőlénnyel, akár a beszélő kecskével, akár a tüzet szívó kakassal, ami lehet vajon népmesei elem?
Az üzenete pedig a természet védelméről szól és arról, hogy a hagyományokat, a régi dolgokat meg kell őrizni, mert azokban van szépség. Jobbak mint a tömegtermelt silány minőségű, lélektelen cserék, amelyek éppen csak most gördültek le a futószalagról. A szívvel-lélekkel készített tárgyakat nem szabad eldobni! Emellett pedig a mohóság eredményéről is szó esik, de ami a legjobban tetszett és megfogott, hogy utána percekig csak pislogtam mint hal a szatyorban, az a könyv végén lévő jelenet volt. Hogy egy pillantás milyen jelentést képes hordozni... zseniális! Mert minden relatív...
Összességében egy nagyon értékes regényről van szó, amelyet egy tehetséges szerző alkotott meg! Lakatos István, találkozunk még, legalábbis a regények révén biztosan.
A könyvet maga a szerző illusztrálta és nagyon jó munkát végzett vele, egészen szép és hangulatosra sikerült. A mű egyébként a Magvető kiadónál jelent meg 2011-ben, kemény táblás verzióban, nagyon szépre sikerült!
Köszönöm, hogy elolvastad!
Szerző: Robin Sloan
Cím: Penumbra úr nonstop könyvesboltja
Eredeti cím: Mr Penumbra's 24-Hour Bookstore
Eredeti megjelenés: 2012
Kategória: felnőtt, kalandregény
Cím: Penumbra úr nonstop könyvesboltja
Eredeti cím: Mr Penumbra's 24-Hour Bookstore
Eredeti megjelenés: 2012
Kategória: felnőtt, kalandregény
Fordító: Bori Erzsébet
Oldalszám: 362 oldal
Kiadó: Gabo Kiadó
Megjelenés: 2013
Ár: 3.490 Ft
Ár: 3.490 Ft
Fülszöveg:
A Nagy Recesszió kiveti pályájáról Clay Jannont, a kezdő San Franciscó-i webdizájnert – hogy a véletlen szerencsének, a puszta kíváncsiságnak és a majmokéval vetekedő létramászási tehetségének köszönhetően Penumbra úr nonstop könyvesboltjának éjszakai műszakjában kapjon új állást.
De néhány nap múltán Clay gyanítani kezdi, hogy ez a bolt még annál is rejtélyesebb, mint amit az elnevezése sugall. Kevés vevő jön, de ők visszatérően, és ők sem vásárolnak semmit, hanem obskúrus köteteket „kölcsönöznek ki” az üzlet eldugott sarkaiból, valamilyen bonyolult, régóta fennálló rendszer szerint, amelyet a gnómszerű Penumbra úr irányít. Lehet, hogy a bolt csak fedőszerv?
Clay hamarosan belekezd a vásárlói szokások átfogó elemzésébe, és a barátait is bevonja a felderítő munkába. Ám amikor Penumbra úr elé tárják a felfedezéseiket, kiderül, hogy a titkok messze a könyvesbolt falain túlra vezetnek.
„Egy olyan korban, amelyben az igazi könyveket akciós kiárusításon kínálják a videokazettákkal és a régi kütyükkel együtt, a Penumbra úr nonstop könyvesboltja arra emlékeztet, hogy milyen bensőséges örömöket és kalandokat nyújtanak azok a kézbe vehető papírtárgyak, amelyeket regényeknek nevezünk, és azok a kis titkos társaságok, amelyeket könyvesboltokként ismerünk. Robin Sloan regénye üdítően mulatságos, provokatív, ravasz, sőt még izgalmas is. És nem csak a nosztalgia vett rá, hogy egyik kézbe vehető lapját olvassam a másik után.”
John Hodgman
„A Penumbra úr nonstop könyvesboltja igazi truváj, gyönyörű mese, amely a valóság talajától (például a Google központjától) merészen elrugaszkodva vezet át bennünket a képzelet és a spekulációk árnyékbirodalmába. Robin Sloan első személyű mesélője akkora híve annak a gondolatnak, hogy technikai lehetőségeink a szépség szolgálatába állíthatók, hogy az olvasót is magával ragadja a lelkesedése.”
George Saunders, Blip Magazine
„A Penumbra úr nonstop könyvesboltja rendkívül élvezetes történet a barátságról, az életről és a titkok vonzásáról. A melegszívű és derűlátó mesében a modern technika találkozik egy középkori rejtéllyel, termékeny kapcsolatot teremtve a régi és az új világ között. Ez a könyv beletalál, és ráadásként kapunk még egy kriptográfus szektát, egy függőleges könyvesboltot, csúcstechnikákban utazó kockákat, tolvajlást és a halhatatlanság keresését. Nekem bejött. És én is lefagyasztatnám a fejemet.”
Nick Harkaway
Robin Sloan Michiganben nőtt fel, manapság San Francisco és az internet között ingázik.
A Penumbra úr nonstop könyvesboltja pontosan azt adja, amit ígér: egy világot, amelybe be kell lépnünk és amelyet nem akarunk elhagyni, egy modernkori „csodák kamráját”, ahol a nap bármely órájában feltöltődhet a kíváncsi olvasó.
,,És olyan szorosan zsúfolódtak rajtuk a könyvek, hogy úgy éreztem, egy erdő szélén állok - és nem ám egy barátságos kaliforniai erdőre tessenek gondolni, hanem egy erdélyi ősvadonra, egy rengetegre, tele farkasokkal, boszorkányokkal és tőrforgató banditákkal, akik ott leselkednek, ahová már nem ér el a holdfény."
Mikor először megláttam a Penumbra úr nonstop könyvesboltját - a továbbiakban csak Penumbra mert lusta vagyok kiírni - csodálkoztam, mert úgy voltam vele, hogy nem feltétlen illik a Gabo kiadó profiljába, de hogy én ezt honnan vettem?, ami amúgy érdekes, mert azért Ők általában szeretnek mindenféle könyvet megjelentetni, az én nagy szerencsémre, de nem ez a lényeg. Szóval meglepődtem, de amióta elolvastam a Penumbrát, azóta tudom, hogy nagyon is jó helyen van a magyar Dan Brown könyvek megjelentetőjénél a regény. Ezt később bővebben is megmagyarázom.
Először a kötet alakja, címe és borítója tetszett meg, bár a fülszöveg egy kicsit semmitmondó volt számomra, mert úgy igazából nem derül ki belőle a kötet lényege, így csak az érzéseimre hagyatkozhattam, ami általában nekem tetsző könyveket jelez mindig és úgy voltam vele egy próbát megér a dolog, nem lehet rossz regény az, ami alapból könyvekről szól. Igazam volt.
 |
| Fejléckép forrása: saját szerkesztés. |
A történet tehát a regény elején munkanélküli Clay Jannonról szól, aki állás reményében betér Penumbra boltjába, ami éjjel-nappal várja az olvasókat. Ám ez nem egy átlagos meló, ahogy a nonstop jellegéből következik is, mert egyes emberek csak kölcsönzik a könyveket. Clay éjszaki műszakot vállal az idősebb munkaadónál és rendben is mennek a dolgok addig, míg főszereplőnk el nem határozza, hogy egy adatbázist készít a bolt készletéről.
,,Penumbra úr nonstop könyvesboltja nem azért tart nyitva a nap huszonnégy órájában, mert nem győzi kiszolgálni a vásárlókat. Igazság szerint olyan kevés a vevő, hogy néha éjjeliőrnek érzem inkább magam, mint elárusítónak."
Fentebb utaltam már Dan Brownra és a magyarul kiadott regényeire és ezt azért tettem, mert a Penumbra története hasonlít az ismert író megalkotott cselekményeire méghozzá például a testvériséggel, egy nagy titokkal, egy férfi szereplővel aki utánajár a dolgoknak és megpróbálja megfejteni a rejtvényt. Valahogy úgy érzem, hogy Robin Sloan Dan Brown ártalmatlan írópárja, mert amíg a híresebb szerző brutálisabb történetekkel dolgozik, Robin másra helyezi a hangsúlyt és nem szerepel a könyvében jelentős mennyiségű vér sem. Nekem ez nagyon tetszett és így már értem miért jelentette meg magyarul ezt a könyvet a Gabo kiadó, már ha igazam van.
A cselekményességre nem lehet panasz, nekem alapból is bejön a nyomozgatás, ahogy a szereplő folyamatosan tárja fel az olvasóknak az igazságtöredékeket és a végén a szokásos menetrend érvényesül, amivel talán akadt egy apró problémám, mert szerintem túlságosan hamar záródik le a könyv a rengeteg esemény után és egy kicsit furcsának találtam a végkövetkeztetést az előtte lévőnek a fényében. A Google cég eseményei adják a kötet tetőpontját és utána a szerző megbontja az általános vonalat, tehát SPOILER van még egy. SPOILER VÉGE Ez pedig túl sok, plusz ehhez pedig hozzájön az, hogy a vége túlságosan hamarinak hat, vagyis az addig csendes folyású cselekmény hirtelen felduzzad.
Egyébként pedig ettől függetlenül nagyon szerettem olvasni a könyvet, tetszett az egyszerű alaptörténet is és Clay útja, ahogy utánajár a titkoknak, viszont az alap lehetett volna egy kicsit bonyolultabb is, Abercrombie példáján is látom, hogy a mellékszálakkal simán meg lehet bolondítani a regényt és itt ez most elmaradt sajnos.
A regény érdekes vonalai közé tartozik például a nerdség, avagy a kockaság, ahogy a szereplők a saját szerepjátékos múltjukat idézik és a kedvenc könyvüket, amely egy fontos alkotóelem a történet szövetében és a sztorit a szerző egy RPG köntösbe csomagolta. Nekem nagyon tetszett például az, ahogy ezt a való életbeli kalandot is mágikusnak fogják fel a testvériséggel és úgy mindennel együtt. Ám bennem felmerült a kérdés: mennyire számít ez a kötet fricskának? Gondolok itt arra, hogy SPOILER a valóságban sincsenek mágikus dolgok, a történtekre létezik egyszerű magyarázat és mintha a tanulsággal egy kicsit fricskázná a hasonló könyvek szerzőit, akik túl komolyan veszik magukat. SPOILER VÉGE Már csak egy kérdésem van: mi a történetben a logikai baki? Esküszöm, én nem látom.
Tetszett emellett a Google szerepe - ahogy a fejlécképen is lehet látni - nagyon jó volt olvasni az ott játszódó eseményekről, attól függetlenül, hogy néha nem fogtam fel a szakmai szlenget, nem értek én az ilyen technológiai dolgokhoz, de ebből szerencsére nagyon kevés volt. Ami különösképpen tetszett az a Google és az ott játszódó részek illetve az ott dolgozók beszélgetése, véleménye és ehhez is kapcsolódik a könyv által tárgyalt fő kérdés: tehát a régi könyvek vagy az ebook, a hagyomány vagy a haladás az út, amin haladni kell? A szerző állást is foglal, amelyet inkább a végkifejlet tartalmaz, a könyv során természetesen mindkét oldal képviselői is szerepet és szavakat kapnak és nem félnek ezeket használni.
Ha pedig a Google-ről van szó, muszáj azt megemlíteni, hogy érdekesek a cég tervei és eszközei, na meg az, hogy hogyan működhet az órási vállalat a szerző szerint.
A karakterek többsége lökött, Clayt és művész barátját is beleszámítva, és az egész olyan komikus. Mármint gondoljunk bele: legjobb barátja, Neel, igazi kocka és a vállalata azért lett híres, mert a mellszimulátora élethűvé teszi a produkciókat és emiatt is írom, hogy ez egy igazi nerd-könyv és én ezért is szeretem. Bár én nem tartom magam nagy kockának.
Clayt bírtam egyébként, tetszett a karaktere, a gondolatai és szerencsére nem olyan lúzer, mint azt elsőre gondoltam róla. Nagyon messze áll Robert Langdon személyiségétől, de legalább tudja mit honnan szerezzen be és azért nem egy ostoba ember. Hozzá kötődik például a bolt bemutatása vagy éppen róla illetve a múltjáról olvashatunk a legtöbbet, de hát ő a főszereplő, szóval ez nem olyan meglepő. A többiekkel kapcsolatban nem tudok ilyet írni, alig ismerjük meg őket, viszont nagyon kedveltem az elhangzott beszélgetéseket például azt, amikor Kat a halálról és az örök életről gondolkodik és ezek összefüggnek a motivációval, de ezekről már tényleg nem írhatok, a Google védett anyagai közé tartoznak.
Penumbra szerintem keveset szerepelt, tehát hiányoltam az ő régi történetét, és szerintem ezt a szerző is érezte, ezért alkotta meg a kiegészítő novellát, amely róla szól és a címe Ajax Penumra 1969. Nagyon kíváncsi vagyok a korábbi évekre, biztos, hogy elolvasom a novellát!
A történetben szereplő testvériség működése tetszetős, tehát az, hogy vannak a kötetlenek illetve a bekötöttek és nekem nagyon bejött ez a jellemzés és kár, hogy nincs több róla, mert engem érdekelne a teljes történetük, de hát ez meg nem férhetett volna bele a Penumbra úr...-ba.
Összességében igencsak imádnivaló ez a történet, nagyon sokat mosolyogtam rajta és könyvekről szól, ez nagyon fontos szempont! Nekem bejött, bár pár dolgot megváltoztatnék rajta, de azért mégiscsak azt gondolom, hogy jó ötlet volt kiadni a regényt.
A regény 2013-ban jelent meg a Gabo kiadó jóvoltából és kemény táblás, védőfóliás kiadásban, amit nagyon szépnek tartok.
UI: Meg amúgy is! Hát lehet nem szeretni egy olyan regényt, amelynek az az egyik fejezetcíme A könyvek illata?
Köszönöm, hogy elolvastad!
Részlet a regényből:
Fülszöveg:
Értelmes fajok ezrei áhítoznak a galaxis magjától messze eső transzcendens zóna titkaira. A Straumli Birodalom lakói azonban kutakodásukkal olyan rosszindulatú inteligenciát szabadítanak el, amely mételyként terjedve sorra igázza le az útjába kerülő civilizációkat.
A veszedelmes hatalmat felébresztő straumer űrállomásról egyetlen hajó menekül csak el, ám a rajta utazó gyerekek egy idegen bolygón leszállva különös faj fogságába esnek, és kegyetlen hatalmi harc sűrűjébe keverednek. A megmentésükre induló Ravna Bergsndot útjára azonban a straumer állomás túlélői után kutató métely is felfigyel.
A bajba jutott hajón ugyanis lapul még valami, ami az egész galaxis megváltása lehet, és aminek megszerzéséért egész csillagrendszerek pusztulása sem lehet csekély ár...
A könyv a Gondolati zónák sorozat első része!
Ez volt az első űroperám (de nem az utolsó) szóval köszönöm a kiadónak az élményt! Ha már műfaj, akkor meg kell említeni, hogy a könyv maga science fiction, és a kalandregény kategória is simán ráhúzható.
Egy kicsit vegyesek még az érzéseim a könyvvel kapcsolatban, van egy nagy ellentmondás még bennem, de erről majd később írok. Ezek után megpróbálok kicsit összeszedettebb lenni.
Az első találkozás a borítóval történt, amikor molyon megláttam tudtam hogy nagyon szeretném elolvasni. Amúgy a borító kicsit olyan Mass Effect-es (2. rész), amikor Shephard sétál a Normadián és akkor őrjítő a játék hogy lassan kell menni... Na mindegy, szóval az arra a jelenetre hasonlít ugyanúgy megtépázott hajó...
Szóval a fülszöveg körülbelül összefoglalja a lényeget, van az emberiség (Straumli Birodalom) akiknek egy kis csoportja felébreszt egy Hatalmat amelyik leigázhatja az egész univerzumot is. Az Előszóban olvashatunk a Mételynek is nevezett hatalomról, egy kicsit beleláthatunk működésébe, pl. hogyan írja át az adatokat és mit is tervez igazából. Utána pedig 3 részre van osztva a regény és azokon belül fejezetek találhatók. A cím szerintem itt több elemre is utalhat, vagy a Mételyre vagy magára az ellenszerre. A történtek inkább az utóbbit támasztják alá, de az egész olvasás alatt inkább az elsőre tippeltem.
 |
| Ezt a képet találtam ami leginkább hasonlít rájuk: a tüskések olyan kutyaszerű lények, amelyek egy gondolaton illetve lelken osztoznak. |
A történet három szálon fut, az első Ravna Bergsndot szála, bár az övé egy kicsit később jött be. A másik két szál a ,,tüskések" világában játszódik.
A Métely elől egyetlen hajó tudott elmenekülni, rajta egy csoportnyi hibernált gyerekkel, két felnőttel és gyermekeikkel, Johannával és Jefrivel. Úgy gondolják biztonságos az a bolygó, ahol menedéket kerestek de nem volt az. Rajtuk ütött a tüskések egy része, akiket nyúzóistáknak neveznek. A világ másik részén (legalábbis az ismert felén) élnek Faragó hívei és a két tábor háborúban áll egymással (egyfajta középkori hidegháború), ám amikor az emberek megérkeznek, a tudás és a technológia iránti vágy (ami a hatalmat adja az egész ismert tüskés világ felett) mozdítja előre a cselekményt és lassan sodródunk egy valóságos harc felé.
Közben Ravna igyekszik megmenteni a gyermekek életét és lényegében egy versenyfutás az idővel jellegű kaland kezdődik a tüskések világáig.
Ezzel az egésszel nincs baj, de egy-egy ilyen résznél, mikor már kezdtem belemelegedni az adott nézőpontba, kiránt belőle és újat kapunk. Vagyis amikor például Ravnáról Faragóra vált és utána Nyúzóra vagy fordítva.
A fenti összefoglalót írva, rájöttem hogy a történet teljes egész legyen, nem elég az én beszámolóm, vagyis akár több óráig is mesélhetnék, akkor is eszembe jutna olyan mozzanat vagy történés amit fontosnak tartanék és ez annak a bizonyítéka hogy Vinge milyen remek és kidolgozott művet írt.
Akkor el is jutottunk a könyv legnagyobb erősségéhez, amit minden könyvnél alap dolognak veszek (mármint alap, hogy legyen) bár nem mindenki tud vele bánni: a világkidolgozáshoz. Mesteri. Az elején lévő, ott fellépő fejkapkodás oka a következő: az hogy az írónak nagyon nagy fantáziája volt, csak sajnos ebből nekem kevesebb jutott és így nem mindig tudtam követni. Jajj de büszke voltam mikor leesett hogyan néznek ki a falkák, komolyan én azt hittem hogy egy tüskés egyenlő egy egytestű, többfejű lénnyel. Lehet voltak kihagyások és nem tudom hányszor volt leírva addig is a falka szó (és hányszor került el a figyelmemet), de alapnak vettem az emberi kinézetet.
Akkor nemcsak ők az egyedüli faj az univerzumban (az embereken kívül), hanem ott vannak még a szkródutasok (növényszerű lények gurulós kocsin) és a pillangók (latartoztatok másnéven Halálaférgekre! lények) is többek között.
Emellett a világfelépítés mellett Vinge mesélő stílusa is segít hogy a könyvet ne nagyon lehessen hosszabb szünetekre lerakni. Olvasmányos, akár egy fizikai képlet levezetését is szívesen olvasnám tőle, azt is biztos el tudná magyarázni érdekesen.
Érdekes dolog: ahogy a középkor és a technológia találkozik. Vinge eljátszadozott a gondolattal: vajon milyen mértékű lenne a fejlődés, illetve hogyan dobná meg a technológia fejlődését egy használati útmutató a fejlettebb civilizációktól? Már a két tábor fejlődése is különbözik egymástól...
 |
| Bár nincs rajta az Sk II. (Ravna hajója) útja, így néz ki az univerzum Vinge értelmezésében: (felülről lefelé) A Gondolattalan Mélység A Lomha Zóna A Kívül Sajnos a Tejút lemaradt a képről. |
Tehát ez a három réteg van, a Lomha Zóna az a középkorias világ, amelyik nép vagyis inkább civilizáció innen kijut, a Kívülbe kerül. Ide igyekszik Ravna is, hogy megmentse a gyermekeket.
A fenti pozitívumok mellett meg kell említeni még a könyv érzelmekre hatását is, a Védelmi Szövetség hozzáállásától még mindig kinyílik a bicska a zsebemben, az egyes szereplők sorsát pedig megkönnyeztem (hosszú idő óta első ilyen regény, jé nem vagyok kőszívű!). Többet nem árulok el.
 |
| 2011-es borító |
Amilyen hosszú a regény, ugye olyan kidolgozott is. Viszont maradtak (még így is, hogy 800 oldal körüli a könyv) kérdések, kidolgozatlan részek is elég rendesen (ez a fentebb említett ellentmondás), például a tüskések számolási rendszere, engem komolyan érdekel hogy hogyan jött az ki. Mivel sorozat, ezért remélem ezekre is választ kapunk majd. Jogosnak érzem, hogy nem akarta jobban elnyújtani. Viszont néhány helyen érzek egy kis űrt, mintha azt is megírta volna, csak később törölték talán azért hogy már ne legyen hosszabb a regény?
A karakterek szempontjából egy elég színes kavalkádot kapunk, már ha csak a fajok számából indulunk ki.
Kedvenc szereplőm Kóbor volt. Ő az elején kapott egy kis reflektorfényt Írnokkal együtt. A Faragóházi tüskések közé tartozik inkább, de nevében is ott van hogy ő kóborol. Egy kicsit nekem Aragorn figurájára emlékeztetett a személyisége.
A másik kedvencem igazából Faragó volt, az ő személyiségét is kedveltem.
Viszont a többiek is egyediek, ott van például Acél, Nyúzó teremtménye, aki világuralmi tervekre tör; vagy maga Nyúzó a csonkaságával.
 |
| 1993-as borító |
A cselekményesség szempontjából akciódús volt, ezzel nincs probléma viszont nekem egy kicsit olyan érzés volt, hogy Ravna elég lassan akart elindulni a gyerekek felé. Az eleje kusza is, inkább a leírások dominálnak és csak a Jeladón bekövetkezett események után indul be igazán a cselekmény. Bár a leírások is érdekesek, egyáltalán nem szenvedős könyv.
A magyar kiadásnál most egy kicsit megdöbbentem: a Harmónia tartósabb volt. Szóval vigyázni kell a könyvre, egy helyen fogtam végig és sajnos az alján minimálisan feljött a fólia.
Lehet, hogy túl vastag a könyv (és azért tartani sem könnyű) és ki lehetett volna adni 600 oldalas könyvként is viszont nem tört ki a gerince, ami jó dolog. A borító nagyon szép és szebbek mint a külföldi borítók, amelyek közül most csak kettőt hoztam, a '93-as és a 2011-es borítót. A korábbi borító olyan tipikusan korhoz illő, már csak ezért sem tetszik, viszont a 2011-es sem tetszik, szóval maradok a magyar kiadású borítónál.
 |
| Az író |
A sorozat többi része, Az Ég Mélysége (1999-es) illetve Az Ég Gyermekei (2011-es) valószínűleg itthon is meg fog jelenni, bár azt nem tudom mikor (ez csak spekuláció). Link: http://www.goodreads.com/series/52585-zones-of-thought
Összesítés:
4.5/5 pont az eleje miatt, mert az elején kusza és nehezen értelmezhető egy-két dolog, amúgy jó könyv! Az biztos, hogy megvárom (ha megjelenik) a magyar verziót, mert az angolba beletörne a bicskám...
Kedvenc szereplő: inkább Kóbor
Nem kedvelt szereplő: a latartoztatok
Kedvenc rész: általában a tüskések világában játszódó jelenetek
Nem kedvelt rész: amikor nem értettem semmit
Eredeti megjelenés: 1992
Eredeti cím: A Fire Upon the Deep
Magyar megjelenés: 2012
Kiadja: Ad Astra kiadó
Fordította: Tamás Gábor
Oldalszám: 808 oldal
Ár: 3.999 Ft
Köszönöm, hogy elolvastad!
Képek forrása:
http://singularityweblog.zippykidcdn.com/wp-content/uploads/2011/12/vernor-vinge-1024x768.jpg
http://www.ravnaandtines.com/tinelogo.png
illetve Google képtalálatok
EGYES JÁTÉKOS, KÉSZÜLJ!
Összesítés:
5/5 pont. Nagyon szerettem ezt a regényt, biztosan előveszem még!
Kedvenc rész: Og szülinapi bulija
Kedvenc karakter: Og, Art3mis
Nem kedvelt rész: -
Nem kedvelt karakter: Sorrento
Eredeti cím: Ready player one
Eredeti megjelenés: 2011
Magyar megjelenés: 2012
Kiadja: Agave Könyvek
Fordította: Roboz Gábor
Oldalszám: 512 oldal
Köszönöm, hogy elolvastad!
Fülszöveg:
2044-et írunk, és a valóság elég ronda egy hely.
Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.
A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.
Első találkozásunk igazából akkor történt amikor keresgéltem a frissek között és megragadta a figyelmem ez a pixeles borító. Elolvastam a fülszöveget és rájöttem, hogy ezt el szeretném olvasni. Így került a kezembe a könyvecske és nem bántam hogy olvastam az biztos!
Nagyon kedvelem a könyvnél a méretét, annyira kis aranyos zsebkönyvecske. Bár ezzel egy kicsit problémák voltak, mikor a kis lámpámmal olvastam egy idő után fájt tőle a szemem (kis betűméret miatt). Plusz könnyen kitörik a borítója, ha nem vigyáz az ember. Attól függetlenül örülök, hogy így adták ki és nagyon okos ötletnek tartom.
Ha már a külső megjelenésről írtam, meg kell akkor jegyezni, hogy a borítója mennyire ötletes, ez keltette fel a figyelmem. Tetszik a pár darab pixelfigura, lentebb még írok a külföldi borítókról, hogy nekem melyik a kedvencem.
Ennél a könyvnél a vonzó tényező az maga az alap történet, egy cyberpunk kalandregény alapkoncepciója. Imádom az ilyen történeteket, szóval örömmel vetettem bele magam. Halliday egy nap tévéadásban tudatja a világgal hogy vagyonát és vállalatát arra az emberre hagyja aki megtalálja a három kulcsot és átjut a hozzájuk kapcsolódó kapukon, mindezt a 80-as évek szubkultúrájának ismeretével. Egy kincskeresés mindig is izgalmas téma, de egy sci-fi világban játszódó kalandos utazás annál inkább az.
A világkidolgozásnál ugye egy kicsit nehezebb dolga volt az írónak, mint egy átlag sci-fi megalkotásánál. Nagyon figyelnie kellett, hogy a régi korok emlékei is megjelenjenek (mondjuk ha imádja a 80-as évek mindenféle játékát, zenéjét és filmjét akkor nem volt vele nagy probléma) és arra is hogy a teremtett világ is hiteles legyen, ami szerintem maradéktalanul sikerült. A legjobban az író leírásai tetszettek, amikor megmagyaráz egy dolgot és tátott szájjal figyeltem minden egyes szóra. Lenyűgözött az írásmódja.
A jövő vonatkozásában tetszett az az új világ, az OASIS ami megjelent előttem. Nagyon szívesen kipróbálnám ezt a virtuális világot, sőt még egy ilyen típusú játékot is nagy kedvvel kipróbálnék persze nem ekkora téttel és remélem nem válnék nyestté.
Emellett tetszik a folyamatok ábrázolása, ahogy a fülszövegben is láthatjuk: ,,A valóság egy elég ronda hely." és hogy az embereknek a virtuális tér egy kiút, egy szebb világba való menekülés, de akkor sem létezik, ahogy azt Anorak is elmondja. Ahogy a kockák kinézete is mutatja, hogy az lesz függő akinek a valóságban nincs élete és hogy mindenkinek van egyfajta ,,hibája" amiért a társadalomban kinézik és az OASIS lehetővé teszi nekik, hogy teljesen megváltoztassák személyiségüket, kinézetüket, stb-t. Egyfajta újrakezdést kínál, de ez akkor sem valóság! Csak önámítás.
 |
| 1. borító |
,,Az OASIS-on belül a kövérből sovány, a csúnyából szép, a félénkből magabiztos személy lehetett. Vagy fordítva. Megváltoztathattuk nevünket, nemünket, korunkat, bőrszínünket, magasságunkat, súlyunkat, hangszínünket, hajszínünket, és csontozatunkat. Sőt akár fajt is válthattunk, és ember helyett lehettünk elf, ogre, ork, alien vagy predátor - bármilyen irodalmi, filmes vagy mitologikus lény."
A háttér ugye az, hogy a Globális Energiaválság közepén vagyunk és ha ez még nem elég, mellé társul a globális felmelegedés és a háborúk. Ez az úgynevezett ,,elég ronda hely". Ezek elöl menekül egy átlag felhasználó a cybertérbe, ott egy egész virágzó kultúra épült fel, plusz ott van az MMO játékokból kiépült szimulációk, ahol bárki átélheti kedvenc játékosának kalandjait. Itt rengeteg utalás van a régi játékokra, én személy szerint már örültem, hogy tudtam mi az az MMO játék. (Aki nem tudja: pl. a World of Warcraft, vagyis online játszható játék más játékosokkal karöltve.) Ez az alapja magának az OASIS szerverének is és nem csak a játékosok felé nyúlik a rendszer (OASIS: Ontológiailag Antropometrikus Szenzorikus Immerzív Szimuláció, egyébként). Ide épült az iskola rendszere, vannak pizzázók és bevásárlóközpontok. A PVP (karakter karakter elleni harc, szóval egymás elleni küzdelmek) zónák veszélyesek. Ez is nagyon tetszik, hogy az ötlet ezekből a játékokból jött.
A nyolcvanas évekbeli dolgokkal nem nagyon tudtam mit kezdeni, igazából. 90-es születésű vagyok, alapból kimaradtak azok az évek (még a kilencvenesek nagy része is!), így maximum 10-15%-át ismertem a felhozott dolgoknak. Pl. Pac-Man, de ezt nem is szeretem játszani.
 |
| 2. borító |
A szerkezete szintekre van osztva, összesen háromra (három kapu, három szint...) és azon belül pályákra, bár a megnevezés nincs ott, csak a számláló. Az elején lévő Prológusban Halliday üzenetét olvashatjuk (már ott megszerettem a könyvet) és utána már csak egy fiatal nyestfiú, Wade szemszögéből jutunk tovább pályáról pályára, szintről szintre.
A cselekményességre nem lehet panasz, alig tudtam letenni. Egyszerűen már szenvedtem, hogy tanulnom kell és nem olvashatom a könyvet, ezt még nehezítette a tény, hogy szinte mindig történt valami. Ha pedig nem, akkor Wade lebilincselő magyarázatát olvashattuk. Ez a könyv, bár ötszáz oldalas, egy nap alatt elolvasható! Na jó, legyen kettő! De akkor is lehet vele haladni és nagyon hamar be lehet fejezni. Halliday nagyon okos volt és a kulcsokra nem könnyű ráakadni, ezért is izgalmas Wade logikáját olvasni.
 |
| 3. borító |
A Ready player one cím a régi játékok nyitó sora volt, az Egyes játékos, készülj! mondat. Bár én ezt nem ismertem, megkérdeztem barátomat, aki erre azt válaszolta, hogy igen, a régi játékoknál találkozott ilyennel.
A karakterek szempontjából sincs panasz az íróra. Kedvencem igazából Og volt, nagyon tetszett a szülinapos jelenete. Wade eszessége vitte előre a cselekményt. Art3mis nevét alapból Artemisznek olvastam, nem gondoltam volna hogy bárki másra gondol. H-n nagyon meglepődtem, az ő szála igazi csavar a történetben. Sorrento pedig nagyon gonosz (ezt megmondtam), nem tetszett a karaktere bár kell a regénybe ilyen is.
Halliday pedig a regényben jelenlévő szellem, és most nem az átlátszó, horrorsztorikban gyakran megjelenő áttetsző lényekre gondolok, hanem maga az ember az aki a teremtett világán keresztül van jelen eléggé érezhető módon, minden szinte körülötte forog.
 |
| 4. borító |
Két csoport van a történetben, a Nyestek és a Hatosok. A Nyestek azok akik az egész életüket (vagy életük egy kis részét, mert hát a vadászatban az első kulcs megtalálásához 5 év kellett) ennek szentelték és életcéljukká nőtte ki magát, hogy megtalálják a Húsvéti Tojást. Közéjük tartozik Wade aliasz Parzival is, Art3mis és H is. A Hatosok a felbérelt, egyfajta zsoldos sereg a tojás megszerzéséért vívott harcban. Az IOI-nak dolgoznak, akik meg akarják szerezni a GSS-t (Halliday vállalata) és telenyomni reklámokkal, fizetőssé akarják tenni, szóval a menekülést pénzzé akarják tenni. Így válna az utópiából disztópia...
A Hatosok neve, az azonosítójuk első számából jött, ami a 6 volt, rajtuk ragadt ez a név. Sorrento is közéjük tartozik.
Hasonló könyvnek az Erebost mondanám és a Rémmetró manga második részében jelenik meg az ilyen típusú kalandjáték, csak azok nem a virtuális valóságra épülnek.
Úgy látom az írónak három könyve van (a kettő közül az egyik tervben, a másik 2006-ban jelent meg először külföldön) remélem egy kicsit termékenyebb lesz! Nagyon szívesen olvasnék még tőle mást is. Magyarul még csak egy jelent meg.
 |
| 5. borító |
A külföldi borítók közül nagyon nagy kedvenc az 1. borító felirattal ellátott fedő. Hasonlít a magyarra csak itt már egy régi játék figurája jelenik meg (nem tudom pontosan melyiknek) és a papírborítós változat rendelkezik vele.
A 2. borító a következő kedvenc, a szimbolika ott van, szerezz kulcsot, x életed van ami folyamatosan fogy és a kulcsok kapukat nyitnak. Papírborítós és kindle verzióban találkozhatunk vele.
A 3. borító annyira nem tetszik, a könyvben a lakóhelyekre utalt képet raktak be háttérnek, ez alapján biztos nem venném meg a regényt.
A 4. borító idézi egy kicsit a Tron világát. Ezért tetszik annyira, és ott van Pac Man is!
Az 5. borító olyan egyszerű, szerintem annyira nem jó mint mondjuk a pixeles társai.
5/5 pont. Nagyon szerettem ezt a regényt, biztosan előveszem még!
Kedvenc rész: Og szülinapi bulija
Kedvenc karakter: Og, Art3mis
Nem kedvelt rész: -
Nem kedvelt karakter: Sorrento
Eredeti cím: Ready player one
Eredeti megjelenés: 2011
Magyar megjelenés: 2012
Kiadja: Agave Könyvek
Fordította: Roboz Gábor
Oldalszám: 512 oldal
Köszönöm, hogy elolvastad!
