A művészet nyelve: gyermek irodalom

2020: értékelés

Értékelés | Megtalálni magadban a rejtett erőt

szerda, december 02, 2020

0 Komment

2020: értékelés

Értékelés | A láma, aki segíteni akart és mindig bajt csinált

vasárnap, szeptember 13, 2020

0 Komment

2019

Értékelés | Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni

hétfő, december 23, 2019

2 Komment

Holden Rose: A harmadik (Howard Matheu... 1.)

Sorozat: Howard Matheu különös esetei 1.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy mese képes lesz annyira elvarázsolni, mint A harmadik tette és az elmúlt pár hónap alapján kiderült ez egy nagyon nehéz feladat, hát még egy célcsoportomon kívüli kötetnek... bár ha azt nézem, hogy sok olyan könyv - amely a korosztályomnak szól - nem érint meg engem, tehát vegyük úgy, hogy nem írtam semmit. A most tárgyalt könyvecske pedig azért tetszett nekem, mert a fülszövege egy detektívtörténetet ígért és ez a szó, na meg hogy gyerekekről van szó felelevenítette bennem a Conan animét és egy ,,Hopp, én azt néztem és még tetszett is!" mondattal kezdtem az olvasást - jó mondjuk az anime főszereplője sem éppen gyerek, hanem egy kilencéves testbe zárt zsenipalánta, de ez most igazán mellékes.

,,Ezt a sztorit csak akkor olvasd el, ha nem félsz nagyon a sötétben."

Az alap egy nyomozás, amely a nyári kalandokra épül és három főhősünk - Howard, Nita és Gil - néz szembe a rablókkal, a félelmeikkel vagy éppen csak a túlpörgött képzeletükkel? Úgy gondolják, hogy a nyáron látott eseményeknek lesz folytatása és maguk kezdenek el nyomozni a bűnözők után, hogy mindig azok előtt járjanak legalább egy lépéssel. Ez pedig egy egészen izgalmas történetet eredményez Holden Rose tollából és nem igazán szoktam ennyire jól szórakozni egy meseregényen - majdnem végigvigyorogtam az olvasást - ezért a szerző szerzett nekem egy takaró alatt olvasós szép estét és bevallom egészen jól esett gyerekként viselkedni, mert úgy voltam vele, hogy ennek most meg kell rendesen adni a módját ha már egy detektívesdis mesét olvasok.

Igazából nem ezt vártam a könyvtől, azt hittem, hogy ebben is csak a hibákat fogom észrevenni és majd megint tele lesz a posztom a megjegyzéseimmel - de pozitívan csalódtam - nem így történt. Ennek több oka is lehet, például a jóféle csavar a végén, vagy éppen az, hogy a szereplők aktívkodnak, de talán kettő komponens az, ami miatt nagyon nagy kedvenc lett ez a történet. Az egyik az az hogy nagyon működik a nosztalgiafaktor, tehát én is elgondolkodtam rajta, hogy milyen volt az én általános iskolám és hogy pontosan ilyen eseteket képzelgettünk a pókhálós, eldugott ajtók rejtélye címszó alá és hogy milyen jó volt nyomozósdit játszani egy-két kitalált hullával meg a szokásos izgalmas kellékekkel, amiket egy gyerek el tud képzelni (pl szellemek), de ha jól emlékszem a titkos társaságig nem fajult a dolog soha. Persze A harmadik nem erről szól, de jó volt feleleveníteni az emléket és ez a nosztalgiázás jellemző az osztályok közötti kapcsolatra is, bár azok itt nem a szokványos a, b és c, stb elven rendeződnek, hanem külön nevet kapnak (Tölgy, Bükk, Hárs osztályok) de a köztük lévő rivalizálás szintén ismerős, hiszen minden évfolyamban versengenek az osztályok és nálunk valahogy úgy volt, hogy az a-sok (én is az voltam) a c-sekkel szövetkeztek inkább, a b-sek meg mindig a felemlegetett, ,,bezzeg" példák voltak. Tisztelet a kivételnek.

A másik pedig az, hogy Howard egy igazán életteli kiskölyök, olyan dumával, amelyet az unokaöcsém szokott produkálni és ezért (is) szerettem a karakterét. A másik pedig az, hogy elevenné teszi a sztorit, hiszen egy izgága és képzeletgazdag gyermek csakis akkor érzi jól magát ha rohangálhat ide-oda, ez pedig meglátszik a történeten. Tetszik, ahogy Howard látja a világot - mert szerintem tőle lesz szórakoztató az.

,,A végére még odaírtam: nagyon élveztem a nyarat, mert sokat lehettem a szüleimmel, és kár, hogy vége - ugyanis az ilyen szövegek mindig eggyel jobb jegyet érnek."

Az olvasás kezdetekor egyébként azt hittem, hogy két szálon fog futni a regény, tehát hogy a szerző a nyári események bemutatásával illetve a jelenlegi szállal foglalkozik majd, de mivel a kötet rövid és inkább a később lévő nyomozásra helyezi a hangsúlyt, ezért a visszaemlékezés nem olyan részletes. Ebből indul ki A harmadik cselekménye, hiszen a táborban ők hárman (Gil, Nita, Howard) olyat láttak, amit nem kellett volna és lehet hogy a valóságban ennek az egésznek a valószínűsége alacsony, de itt a mesében olyasmi is megtörténhet amire kevés az esély, tehát ezen nem szabad fennakadni. Emellett a szerző ferdíti egy kissé a tényeket (például a német beszéd használatánál, vagy a mobil jellemzőjénél) bár az ilyenekből lehet biztosra tudni ha valakivel baj van és sajnos emiatt sokkal hamarabb rájöttem az összefüggésekre (nem a fenti okok miatt, azt nem írtam ide) és nem okozott meglepetést a nagy csavar.

A karakterek szerintem jóra sikerültek, tehát Howard az eleven gyerek, aki vicces és miatta vigyorogtam annyit főleg. Hármójuk közül igazából még Nita volt a nagy kedvencem a fiús lány vonásaival, az önbizalomhiánnyal illetve érzékenységével és Gilt annyira nem szerettem meg, de neki is jó helye van ebben a regényben. Fejlődés nemigen történik a kötetben, mert itt a cselekmény a lényeg igazából, vagyis a nyomozás, ami szerintem egészen felépített lett, azzal hogy összeszedik a gyanúsítottaikat és elkezdenek utánuk nyomozni. Ez és még a lenti idézet is tanúskodik arról, hogy a szerző megmutatta - a terjedelem miatt kicsiben és röviden - a gyerekek hogyan képezik le a felnőttek rendszereit és hogyan integrálják azt a világukba a saját kis ,,hierarchiájuk" mellé (itt a gráciákra gondolok).

,,Így lettem én a társaság elnöke. Gil Frost az írnok, Nita Brodsky pedig az összekötő. Nem tudom mi az, de Gil azt mondta, ez egy fontos feladat, és nem bízhatjuk másra."

Tehát szerintem ez egy jó nosztalgiázós könyv, bár a szerző nem az én korosztályomnak szánta a történetet, de semmi gond. Szórakoztató, élettel teli, izgalmas és tetszett!

Az ilyen könyveket szeretem, amelyekben van lélek.
Mindig ezt próbálom keresni és itt megtaláltam.

10 / 10 pont

Ajánlom azon olvasóknak, akik szeretnének kikapcsolódni egy kicsit.

A Főnix Könyvműhely jelentette meg A harmadik könyvet 2014-ben, a Howard Matheu különös esetei sorozat első részeként. Egyébként egy illusztrált kiadásról van szó, amely Varga Zsolt munkája. A következő rész címe: A nyúl akta.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Fülszöveg:

Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves, és lehet, hogy rablók vannak a nyomomban. Nitával és Gillel láttunk valamit a nyári táborban, amit nem kellett volna. Hallgattunk róla, mert azt gondoltuk, úgyse hinnének nekünk. De nem hagyhattuk annyiban. Készítettünk egy tervet, hogy ne érezzük magunkat veszélyben. Bizonyítékot kellett találnunk! Ez nem volt mindig egyszerű, és néhány dolog elég viccesen alakult. Most pedig leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában.

Szerző: Holden Rose
Sorozatcím: Howard Matheu különös esetei
Cím: A harmadik
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: detektívtörténet, mese, gyermek irodalom

Fordító: -

Oldalszám: 132 oldal

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Megjelenés: 2014
Ár: 1.780 Ft

Jelölések:

2015 legpozitívabb csalódása

2015 legjobb meséje

vasárnap, február 01, 2015

0 Komment

2015

Peter Sanawad: Hívószó (Hollóvér 1.)

,,A múlt lezárult. A múlt rendben volt. A jelennek kellett változnia az ígért jövő felé."

Sorozat: Hollóvér 1.

A január hónapom szinte teljesen az ifjúsági illetve gyermekirodalom nevében telt idáig, valószínűleg így próbáltam túlélni az Esztelen okozta megrázkódtatást. Engem ezek a könyvek kikapcsolnak plusz legalább bátor gyerekekről vagy éppen tinédzserekről van bennük szó és nem nyafogó döntésképtelen fiatal felnőttekről emellett a magyar szerzők megérdemlik hogy olvassuk őket!

A Hívószó az egyik ilyen könyvem volt, mármint ami kikapcsolt, bár a regényen még akad javítanivaló. A kötet egyébként a szép borítójával fogott meg és amikor elolvastam a fülszöveget a történelmi Magyarországon játszódó cselekménnyel tudtam, hogy ezt olvasnom kell!

Az alap: A Hollóvér sorozat első része Hunyadi Regináról szól, a kisemmizett árváról aki akaratán kívül keveredik báró Zsilinszky hintaja elé, mire azt hiszik hogy egy merénylet készül a lengyel ellen. A bajból Kempelen Farkas menti meg és hálából Regina segít a férfinak, de olyan mágikus ügybe keveredik amely meghaladja minden istenfélő mintapolgár képzeletét és még a Pozsonyba utazó küldöttségek élete is veszélybe kerül!

Az alapötlet nagyon tetszik, tehát a XVIII. századi Magyarország a megszorongatott lengyelekkel, a pozsonyi élettel nagyon ötletesre sikerült, nekem ez a személyes kedvencem az egészből - bár alapból is szeretem a világkidolgozásokat - viszont ez a regény legnagyobb problémája is. Túlságosan részletesre vagy töményre sikerült egy gyermekkönyvhöz képest és néha én is csak néztem ki a fejemből, hogy hogyan fogom ezt a sok nevet és adatot megjegyezni például tele van ilyesmikkel: ,,Pálffy Rudolf altábornagy, Miklós nádor harmadik unokája, Lipót tábornagy és koronaőr közvetlen rokona". Amivel nem lenne baj, de ez egy fiataloknak szóló regény és ez így túl száraz adathalmozás, abból meg ritkán sül ki jó dolog. Az eleje ebből a szempontból a történet mély vize, hiszen a szerző már az első pár lapon megalapozza a történelmi hátteret Sziléziával, a Hunyadiakkal és ad egy keretet Regina történetéhez.

Ha pedig elkezdtem a világkidolgozásról írni, akkor folytatom ezzel a ponttal... a fent leírtak alapján inkább mikroszinten részletes a könyv, a nagy elemekben - tehát korbemutatás pl. - nem olyan kidolgozott, mert a cselekmény a lényeges bár Peter Sanawad egy bizonyos szintig bemutatta - pl Farkas és a kísérletei vagy éppen az ahogyan reagálnak rá az emberek - és még a természetfeletti is megjelenik egy fontos elemként, bár ahhoz képest későn, mert hamarabb is feltűnhetne. Ez a szál nem olyan színes, nem vonultat fel különféle lényeket, hanem csak az emberek használják fel a mágiát a saját céljaikra bár ettől nem lesz igazi fantasy a könyv, plusz a steampunk jegyeit is magán hordozza, de nyugodt szívvel egyik kategóriába sem tudnám igazán belerakni.

Nagyon nehéz volt belerázódni a prológus furcsasága miatt mert kuszára sikerült, ez pedig az egész könyvön végighalad, illetve elkapkodott jelenetek jellemzik a nagy részét (pl azonnali szerelem, ebben meg nem hiszek) plusz hátráltatott az olvasásban a korábban már leírt részletesség és a történelmi jelleg. Emellett néha a furcsa mondatszerkezetek okoztak értelmezési problémákat, mert legalább háromszor el kellett olvasnom egy-két mondatot, hogy felfogjam, meg azért hogy meglássam a kapcsolatot a szövegkörnyezettel például itt, mert az értelem és a kosz nem ellentétes egymással: ,,...ám a legtöbben a pozsonyiak közül csak szutykosnak csúfolták, talán mert a napszámos munkától a bőre is csaknem olyan sötétté vált, mint a föld pora. Csak csillogó, szelíd metszésű szeme árulkodott másról." Értem én, hogy mi a lényeg és hogy a szerző mit szeretett volna ezzel kifejezni, tehát hogy nem a kosz a lényeg, hanem ami mögötte van, de én nagyon hiányosnak érzem a leírást és ez nemcsak egy helyen, hanem máshol is előfordul.

Az elején gyors a cselekmény, de ott még a történelmi jellegű leírások is nehezítik a képet és majdnem azonnal telített engem az olvasmány pedig szeretem a rendes levezetéseket. Emellett minden olyan sietősen történik, például a szerelem kialakulása, aminél általában fogom a fejem és mostanában majdnem mindig megkérdőjelezem ennek jogosultságát főleg ifjúsági regényeknél és hopp! Van itt egy ki probléma: hogy ez mégsem ifjúsági, hanem inkább a fiatalabb korosztálynak való kötet szerintem a rövidség és a stílus okán (bár gondolom, hogy nem ezt a célközönséget célozta meg a szerző, de szerintem a kisebbeket sikerült, tehát a 13-14 éveseket és az alattiakat). Jobb lett volna egy hosszabb regény, mert jó az alap, jó az elgondolás, tetszett ez a könyv bizonyos vonásaiban, például a világ nagyon bejött, főleg hogy a szerző a cselekményt Pozsonyba rakta, történelmi keretet is adott neki és ezt a régies beszéddel színesítette (,,Elvétette figyelmem a ház küszöbét."), amely alapján gondolom, hogy a szerző a tinédzserek felső harmadának szánta a könyvet és csak az én olvasatomban nem jött ez össze, mert a kivitelezésen van még javítanivaló. Főleg, hogy néha az az érzésem, hogy Peter Sanawad lecsapta a cselekmény java részét, mert az egyik pillanatban a megérzéseikre hallgatnak és nem bizonyosodnak meg a helyességéről, azonnal bele is vágnak az akcióba és még igazuk is lesz. Azért akad emellett egy-két felmerülő kérdés is például az, hogy hol él most Regina ha kisemmizték? Őt miért nem ölték meg korábban? Miért viseli az áruló gyűrűt ha szakadt rongyokban van és egyértelmű hogy később bajba kerül miatta...? Az ilyenek miatt érzem azt, hogy a hosszabb jobb lenne, a regény úgyis megállná a helyét, mert a többi folyamatban, amit itt most nem írok le viszont egész jó az író és a bővebb mellékszálak sem ártanának neki!

Tetszett az, hogy a szereplők kapnak háttérsztorikat, például Regina szomorú életutat, Kempelen Farkas feltalálós és Mária Terézia-párti történetet, a két szegény Marek és Csülök egy-egy kalandosabb életet (bár a neveken még most is mosolygok) és egy bizonyos mértékű szálat. Viszont az ifjúságik általános problémája igencsak befigyel a sztoriban, gondolok itt például arra, hogy Regina gyönyörű, ez pedig elég sokszor jön az olvasóval szembe, és egy bizonyos szereplőnek azonnal bele kell szerelmesednie, de az okossága és a nyitottsága a mágia felé nem annyira jön át (és be) nekem mint amennyire a szerző éreztetni akarja ezt, de hát ez egy mese, szóval nem szólok semmit, csak megjegyzek - amúgy a mágiánál nekem az a természetes, ha a Harry Potternél meg egyéb történeteknél is bevezetett, ,,nem mindenki alkalmas rá" elvet követik az írók és valahogy nem elfogadható nekem ha ettől eltérnek mások, amiről ugye nem ők tehetnek mert úgy csavarják ezt ahogyan akarják, csak az ilyet nehezebb elfogadnom.

Ahogyan azt is, hogy a két fiú szereplőből az egyik kapta (Marek) az okos szerepet, de a döntő pillanatban nem viselkedik úgy, ahogyan várnánk, hanem Regina veszi át ezt a szerepet tőle és elhomályosítja szerencsétlent, mert amúgy nem egy elveszett szereplő, mert tényleg van bizonyíték a tudására és szerintem hagyni lehetett volna kibontakozni. Bár az ellenfél oldala szerencsétlenebb, ott több a baj SPOILER (kijelöléssel olvasható) (például egy alagútban, ahol sok nem jó és szabályszerű cselekmény történik a gonosz oldal térfelén, észreveszik az elbújt főhősöket és egyáltalán nem törődnek velük...) SPOILER VÉGE viszont a fő alak szála olyan volt, hogy meg is sajnáltam szerencsétlent egy időre.

A végjelenet korrekt lett, most jobb szó nem igazán jut róla eszembe, meg van pár nyitva hagyott kérdés, amely izgalmassá teszi a folytatás lehetőségét bár nem kaparom a következő részért a falat, tehát számomra nem volt függővéges a regény. Ez sokkal inkább átjött a fejezetek végénél ahol viszont már inkább zavaró, mint figyelemfelkeltő (pl XY felnézett és nem maradt ideje a csodálkozásra.) és nem is lenne akkora baj, ha nem venném ezt észre. A következő részre kíváncsi vagyok, várom hogy kiderül-e, vajon mi a helyzet Reginával, a mágiával általában és egyénileg, mi volt az-az eltévedt bűbáj illetve mi történik Farkassal, mert nekem ő volt a kedvencem. Bírom a könyvbeli tudósokat!

Szerintem nagyon jó az alap és van benne potenciál és igaz, hogy a fenti értékelésemben javarészt a ,,mi nem tetszett" szempont alapján mutattam be a könyvet, viszont hosszabb kivitelben biztosan jobban szeretném.

10 / 6 pont

Ajánlom... hát... inkább az tinédzser korosztálynak, 13-14 éveseknek.

A Főnix Könyvműhely 2014-ben jelentette meg, a Hollóvér első részeként a Hívószó c. könyvet, a második kötet címe A fúria lesz. A borító gyönyörű és egy illusztrált kötetről van szó, amely széppé teszi a kiadást, köszönet érte Sánta Kirának és Asztalos Andrásnak.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Fülszöveg:

Elmúltak a dicsőséges idők, a XVIII. század derekán Európa felett a háború fellegei gyülekeznek. E politikai zűrzavar közepébe csöppen a nincstelen pozsonyi árva, Hunyadi Regina, akit egyik irigy rosszakarója váratlanul a városba érkező lengyel követ hintója elé taszít. Merénylőnek kiáltják ki, ám ekkor segítségére siet a nagyszerű tudós, a babonás köznép által az ördög cimborájának tartott Kempelen Farkas. De hiába minden jó szándék, a történelmi erők átveszik az irányítást sorsa felett. Mire észbe kap, kezdetét veszi a versenyfutás a túlélésért és a reményért, hogy Buda s az ország nem válik az ismeretlen, sötét hatalmak által életre keltett, magnetizált vaskatonák prédájává.

Szerző: Peter Sanawad
Sorozatcím: Hollóvér
Cím: Hívószó
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: ifjúsági, történelmi fikció

Fordító: -

Oldalszám: 132 oldal

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Megjelenés: 2014
Ár: 1.780 Ft

kedd, január 27, 2015

0 Komment

Főnix Könyvműhely

Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában

Szerző: Patrick J. Morrison
Sorozatcím: Nostradamus Levelei
Cím: A Holló hatalmában
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: gyermek- és ifjúsági irodalom, fantasy, kaland

Fordító: -

Oldalszám: 200 oldal

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Megjelenés: 2014
Ár: 2.680 Ft

Fülszöveg:

2025-ben egy rejtélyes vihar hatására örökre megváltozik a világ. Miután kilenc éves, különleges képességekkel megáldott Noszter Ádám szüleit elragadja egy megmagyarázhatatlan fényjelenség, a fiút csupán egyetlen cél vezérli, megtalálni őket mindenáron. Ám sorsa látszólag másra szánja őt: két évvel szerettei elvesztése után tagja lesz egy tíz-tizenkét éves gyerekekből álló csapatnak, akik az időben utazva egy középkori látnok, Nostradamus útmutatásait követik, és az emberiség jövőjének megvédéséért harcolnak egy nagyhatalmú titkos társaság ellen.

Első küldetésként Ádám vállalja, hogy visszamegy 1844-be, és segít megóvni a híres író-költő, Edgar Allan Poe ellopott levelét a Holló Szövetségétől. Hamarosan azonban kiderül, ellenségei már tudnak érkezéséről…

A Nostradamus Levelei sorozat nyitó darabja hajmeresztő kalandokon és váratlan fordulatokon keresztül repíti olvasóit a végkifejlet felé, számtalan sejtelmes titokról lebbentve fel a fátylat, miközben a színfalak mögött természetfeletti erők ádáz küzdelme dönti el a világ sorsát.

Képzeld azt, hogy tizenegy éves időutazó vagy, és rajtad múlik az emberiség jövője!

Ha nem adod fel, győzhetsz, ám ha veszítesz, örökre a Holló hatalmába kerülsz!

,,... ami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni."

Sorozat: Nostradamus Levelei #1

Néha jól esik kikapcsolódni és még az ifjúsági regényeknél is kisebb korosztályt megcélzó könyveket a kezembe venni, hát még ha időutazásról, titkos társaságról meg egyéb érdekes - lásd Nostradamus - dolgokról van benne szó. Szívem csücske ez a regény egyébként a stílusa ellenére, amely a gyermek és ifjúsági irodalom sajátja és ami sajnos általában nem tetszik, bizonyos elemeiben most sem sajnos. Ettől függetlenül szerintem egy laza és intelligens könyvet kaptam a kezembe, amelyet szórakoztató volt olvasni.

Az alap: Noszter Ádám a főszereplője ennek a történetnek, amely nem kezdődik jól, mert a Megavihar 2022-es kitörésekor elveszíti a szüleit. Egy hatalmas tornádó az egekbe röpíti a Noszter-család felnőtt tagjait és ekkor fogadja meg, hogy megkeresi őket.

Nagyon tetszik a történet alapja, a tudományt beburkoló mesével. Egy kicsit túl sok földrajz kerül elő benne és mostanában rosszban vagyok a tudománnyal nem szeretek erről olvasni, de úgy vettem észre, ezzel az oldallal itt nincs probléma és engem sem zavart. A szerző nagyon szépen alkalmazta az ismereteket és könnyedén beleszőtte a regénybe, ami azért is jó, mert nem éreztem erőltetettnek.

Viszont nagyon megszoktam a Gabo kiadó könyveinek tudományos rizsáit és már az tűnik fel, ha nincs ilyesmi a regényekben.

Egyébként jó az amit a szerző ír, bár néhány dolgot nem így képzelnék el ha én írnám (például furcsa ez a jövőbe látás, nagyon megnehezítette a szerző a saját dolgát azzal, hogy akkor lát bele, amikor akar vagy éppen nem akadályozza semmi). Plusz nagyon bennem maradt valamelyik könyv vagy filmélményemből az, hogy a döntések alapján létezik a jövő - a francba már, ez az Alkonyat lesz - és itt nagyon nehéz volt azt megszoknom, hogy Ádám úgy használja a képességét, mint egy joker kártyát, tehát úgy, hogy bármikor előveszi megmutatja a helyes utat. Ami egy fiatalabb korosztálynak szóló könyvben ugye nem is baj, ez már csak az én személyes észrevételem.

Patrick a cselekménnyel egybeszőtte az információkat, bár egy kicsit kényelmes is ez a megoldás, amelynek lehetnek hátulütői például a kevés infó, de ez pörgőssé teszi a regényt. Volt a kötetben egy kis Dickens-es vonás is, és nagyon tetszett a kettősség, amit a technológia és a múlt együttese alkotott. A Manufaktúrában játszódó részek hosszabbak is lehettek volna, bár ez így is jó, mert egy minimális bemutatást ad a gyermekmunkáról de én szívesebben olvastam volna erről még többet. Ehhez tartozik még és nagyon tetszett Csavaros Olivér és a Vaspolgártárs ,,szereplése", a tolvajjá válás folyamata és a kiképzés, amely rövid volt, de érdekes. A misztikum szálát a próféciákkal Nostradamus és a hozzá kapcsolódó ismeretek képviselik és erről sem tudok rosszat írni, mert a Poe-vonal mellett ez a másik elem amelyik a legjobban tetszik nekem.

Néha kacifántosnak tűnik a megoldás, de a szerző nagyon jól manőverezik az információk között. Legtöbbször azoknál, amik elkezdenének zavarni azonnal megadja a választ, még akkor is ha szörnyen furcsa a helyzet, például ahogy Lilla elszavalja a verset, vagy hogy csak magyarok lehetnek a megmentők, bár itt azért mosolyogtam (jön a Yu Yu Hakusho effektus, csak az ugyanez a japánokkal). Tehát Patrick körültekintően járt el és ez nagyon tetszett, mert mindenre gondolt. Bár azért akadtak olyan részek is, amelyeknél esetleg nem, mert néha ez volt az érzésem Ádámnál, aki nem mindig használta ki a lehetőségeit és ha már itt tartunk a hasonló képességekkel rendelkező szülője sem.

A kötet hosszán talán változtatnék, mert túl hirtelen történik minden és egy kicsit hosszabb intervallumot lehet elbírna a kötet (például a Manufaktúrában játszódó jelenetek). Bár ez teljesen érthető, hogy a gyerekek a kalandokat és a hirtelen történéseket preferálják, de van amit nem lehetett kitalálni, tehát esély sem volt arra, hogy felfedezzem az összefüggéseket, mert annyira gyorsan eljutottam egyik eseménytől a másikig.

Az érzelmi oldal egy kicsit szűkös volt, sokkal több férhetett volna bele, akár ebből, akár Ádám véleményéből. Például milyennek talál másokat, hogyan érez, itt úgy érzem inkább csak a reakció van elöl néha. Vagy ez azért van, hogy az ifjabb olvasó beleélhesse magát a karakter szerepébe? Kényelmetlen rész volt számomra a koporsós jelenet, de pont ez adta meg azt az érzelmi töltést, amit addig hiányoltam és ekkor éreztem vele együtt a leginkább.

A többi karakterre is ez jellemző, például Lillának nincs tulajdonsága és nagyon keveset szerepel. Kíváncsi vagyok vajon a következő részben többet fog-e elöl lenni, vagy megint Ádám kerül előtérbe? Egyébként a többieknek milyen képességeik vannak?

Nem kedveltem Takács Dánielt, mert egyrészt zizi ha nem tudja felfogni a miérteket és a viselkedése nem teszi szimpatikussá.

,, Egyelőre csak egy bajkeverő utcakölyköt látok, aki máris rengeteg fejfájást okozott."

Ádám általában szerintem okos, de néha fura döntéseket hoz. Nem gondolkodik előre, nem nézi meg a jövőben a tetteinek az eredményét, pedig az elején meg is tehetné (mert fejfájást csak a Manufaktúrában kap, máskor van lehetősége erre). Általában - ahogy a Becky Apple esetében is - zavaró a túlzott észbeli képesség (mert a kötet elején valami hasonlóról van szó), de itt azért nem volt az, mert Ádám alapjában véve is ilyen gyerek volt kisebb korában, aki folyamatosan képezte magát ezért sem tudtam neheztelni rá, meg megutálni, ahogy Beckyt sikerült és szerencsére a fiú egyáltalán nem tökéletes. Ő igazi túlélő és szimpatikussá teszi őt a motivációja, az ahogyan folyamatosan a szüleire gondol és cselekszik.

Nagyon örültem neki, hogy nem is került elő ez az idegesítő ,,Szevasztok gyerekek! Ma megtanuljuk…” alapú leírás, amivel egyébként elég sokszor lehet találkozni, szóval ez nagyon bejött. Bár az meg már pont nem tetszett, de le kell írnom, hogy sietős volt a stílus, ez pont az a rohanás, amit nem szeretek egy könyvben. Leharapottnak, és elnagyoltnak tűnik a leírás, de közben meg nekem is be lehetne szólni, hogy ha nem tetszik, minek olvasok gyermekkönyveket, így jogos lenne az észrevétel, de azért maradjon itt, hogy van olyan része a regénynek amely például nem jött be.

A másik ami nagyon tetszett, az az ismeretterjesztő jelleg volt. Poe kora vagy éppen az a rövid áttekintő, amit Ádám kalandjai közben olvashattam, kellően érdekes volt és cseppet sem szájbarágós, pont annyi, amennyi kell hogy benne legyen. A tudományos körítés tetszetős, tehát engem ez nagyon lenyűgözött. Jó persze, érdekel még a világ, azért olvasnék minél többet róla, de a fiatalabb olvasóknak ez így tökéletes lesz.

A harmadik, hogy magyar szerzőtől származik a történet.

Nagyon kíváncsi vagyok a többi részre is, például arra, hogy mi lesz a Holló Szövetségével, hogy milyenek és miben áll még az erejük.

,,...nyilván ők sem úgy tervezték, hogy a győzelmük után csak néhány elszórtan bóklászó pingvincsapaton uralkodhassanak."

Szerintem egy egész jó kis könyvről van szó, jó alapötlettel és tetszetős megvalósítással. Néhány hiányjelem akad, de hát az mindig van.

Ajánlom a fiatalabb korosztálynak. Szerintem én kisebb koromban nagyon szerettem volna!

A Holló hatalmában a Főnix Könyvműhely kiadásában látott napvilágot 2014-ben nagyon szép kiadással, borítóval és illusztrációval. Tetszetősre sikerült! A Nostradamus Levelei sorozat első részéről van szó, a többiről sajnos nem tudok egyelőre semmit.

Köszönöm, hogy olvastad!

kedd, december 09, 2014

6 Komment

gyermek irodalom

Róbert Katalin: Nalávia titka - Naphegy kiadó

Szerző: Róbert Katalin
Sorozatcím: -
Cím: Nalávia titka
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: mese, gyermek irodalom

Fordító: -

Oldalszám: 222 oldal

Kiadó: Naphegy Kiadó (Kossuth)

Megjelenés: 2014
Ár: 2.990 Ft

Fülszöveg:

Te mit tennél, ha egy áramszünet leple alatt ikerfiúk lopakodnának a konyhába, és megdézsmálnák a csokoládékészleted? Lenocska bátran szembenéz a betolakodókkal – csak a szemöldökét vonja fel kérdőn, ahogyan anyukája szokta –, és hamar megtudja: a fiúk fentről, egy felhőországból érkeztek. A kalandok azonban akkor kezdődnek, amikor Lenocska elfogadja a testvérek meghívását, és velük tart Naláviába. A lebilincselően izgalmas regényből nemcsak azt tudjuk meg, hogy milyen érzés szivárványon járni vagy felhőbe markolni, hanem olyan fontos kérdésekre is választ kapunk, mint hogy mitől változott meg Nalávia éghajlata, és miért nem segít népén Nala, a szeszélyes időjárású birodalom Úrnője. Ehhez persze szükség van a gyerekek elszánt segíteni akarására, az „egyidős testvérek” és a „valódi ikrek” különleges képességeire, de még az állatok összefogására is. Ám Nalávia legfőbb titka mégis az erőt adó barátság és a fantázia – ezért érezzük olyan jól magunkat benne mi, lentiek.

,,Láttál már olyan uralkodót, aki a birodalma utolsó szögletébe megy el havat lapátolni? (...) Hát most se fogsz."

Fejléc forrása: saját szerkesztés

Jó sok magyar szerzős könyvet olvastam mostanában és már hiányoltam a meséket, ezért is kaptam elő Róbert Katalin új könyvét, a Nalávia titkát, amely a Naphegy kiadónál jelent meg, a Kossuth igényes gyerekkönyvekkel foglalkozó részénél. A kiadó többi gyermekeknek szóló kiadványait nem ismerem, de tudom és látom is, hogy ez a regény gyönyörű kiadással rendelkezik.

A meséktől nem várok sokat, ugye ott annyira nem baj, hogy a szereplő nem viselkedik mindig racionálisan, ezért is írtam a Becky Apple esetében azt, hogy meseként kezeltem, addig míg ezt a szerző lehetővé tette. No hát a Nalávia esetében nem voltak ilyen gondok szerencsére. Egyébként miközben olvastam felidézte a Végtelen történet világát és bizonyos elemei egy nagyon picit hasonlítanak egymásra, persze nem merítésről van szó, csak emlékeztetett arra hogy mennyire szerettem olvasni az elődjét.

Lenocska a regény főszereplője, aki édesanyjával és testvérével, Villővel él együtt mikor az egyik nap áramszünet lesz a házukban és a kilenc éves kislány furcsa hangokat hall. Hamar kiderül, hogy ezek a két naláviai látogatóhoz tartoznak, akik hívatlanul toppantak be házába és éppen a csokit készülnek elfogyasztani. Éta és Kszí a két gyerek, akik a felhőben lévő országból szöktek le a kaland kedvéért. Lenocska kedvet kap megnézni az országot és a fiúk megígérik neki, hogy a legközelebbi alkalommal felmehet velük. Ez történik, a kislány sikeresen feljut, de Nalávia nem olyan szép, mint amilyen szokott lenni, mert olyan mintha kikezdte volna a szépségét az idő és úgy tűnik az Úrnő már nem törődik többé az egész birodalmával.

Az egész történet cselekményes és nagyon gyorsan belevágunk a regény közepébe és nagyjából a 150. oldal környékéig tetszett is, utána pedig elkezdtem unni. Ezt pedig nem értem miért tettem, mert a szerző szerintem érdekesen vezeti a főszálat - bár eléggé leegyszerűsödik egy bizonyos résznél, tehát nem mennek sokat a gyerekek a megoldásért és lehetséges, hogy ebbe a kis terjedelmű könyvbe (220 oldal) túl sok kaland fért. Korábban már észrevettem magamon, hogy amikor ilyen van elkezdem unni a sztorit és szerintem itt is ez történt plusz a vége felé már hirtelennek és összecsapottnak tűnik a leírás. Én már régen lezártam volna egy jó kis függővéggel és az utolsó 50 oldalt valahogy átpakolnám a következő részbe a bonyodalmakat pedig egy kicsit jobban megcsavarnám, mert így túl egyszerűnek tűnik a könyv és sajnos kiszámíthatónak is. A bevezetője ha a hosszt nézzük ideális bár talán még hosszúnak is tűnhet (200/60. oldal környéke).

Furcsaságok is akadnak a könyvben bár elég kis számban, például az ahogy Lenocska elmegy az édesanyja mellől, hogy a két sráccal tartson és nem is gondol arra, hogy esetleg aggódni fog érte illetve az sem feltétlen tetszett nekem, mikor találkoztam egy olyan gondolatával, hogy majd visszamegy a térre ahol hagyta szülőjét... honnan gondolta, hogy ha felmegy minden ugyanúgy marad mint régen, tehát hogy lent megáll minden, míg ő fent van?

A kedvenc részem egyértelműen a világkidolgozás és az ötlet, amelyet Róbert Katalin megvalósított. Tetszett, hogy Nalávia egy felhőben van és ahogyan változik a helyük, úgy változik a szomszédos ország is, hogy vihart az egymással csatázók okoznak és ilyesmi ötletek teszik színessé a könyvet. Ezek amúgy pont azok a gondolatok, amelyek nekem sosem jutnának eszembe és ezért tartom nagyszerűnek az alapot. Már a regény kezdetén is kíváncsi voltam Naláviára és szerencsére valamennyire megismerhettem de mivel engem ez érdekel a legjobban, egy kicsit hiányoltam a még részletesebb képet. Ám ez megint csak szubjektív, hiszen egy meséről van szó, a kisebbek szerintem élvezni fogják. Kedveltem emellett a naláviaiak környezettudatos életvitelét, de a legjobban azt, hogy el tudtam vonatkoztatni mindenféle földi törvényszerűségtől és csak élveztem az olvasást.

Tetszett nekem a könyv stílusa, ami egyszerű és nem az a halálosan idegesítő ,,Szervusztok gyerekek..." kiszólás amit utálok. Lehet hogy másnak ez nem fog tetszeni, de nekem nagyon és biztos, hogy odaadom majd a gyerkőcnek a távoli/valamikori jövőben. Viszont nincs benne az a ,,szórakoztatva tanítunk" jelleg, amit mondjuk a Főnix Könyvműhely könyveitől már megszoktam és egy kicsit hiányzott nekem.

A karakterek nevei beszédesek például Flóra és Fauna akiknek képességeik a Nomen est omen! módon a nevükhöz hűek. Egyébként a személyiségek szerintem jóra sikerültek, az Úrnővel aki először hanyagnak és gőgösnek tűnik, Kszível és Étával akik aranyosan rivalizálnak. Kettejük közül Kszí a komolyabb felfogású, Éta a forrófejűbb gyermek. Lenocska pedig inkább kíváncsi. Mindenkit megkedveltem és kíváncsian várom a következő részt (ha lesz).

Érdekesség: ,,...majdnem Nalarána lett Nalávia, valamint egy még izgalmasabb jegyzet, amelyben látszik, hogy létezett egy terv a folytatásra is..."

Forrás

Szerintem: az általam talált furcsaságok ellenére is tetszett ez a kis könyvecske, ha lesz folytatása mindenféleképpen elolvasom!

Ajánlom azon olvasóknak, akik szeretik a meséket, szerintem érdemes egy próbát tenni a Naláviával is!

A Nalávia titkát a Naphegy kiadó jelentette meg 2014-ben igényes kiadással, szép borítóval és egy rajzolt térképpel az elején.

Köszönöm, hogy elolvastad!

vasárnap, november 23, 2014

0 Komment

Artair McKnight

Artair McKnight: Becky Apple és az újjászületők

Szerző: Artair McKnight
Sorozatcím: Becky Apple trilógia
Cím: Becky Apple és az újjászületők
Illusztrálta: Jánosi Petra
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: ifjúsági, fantasy, gyermekirodalom

Fordító: -

Oldalszám: 408 oldal

Kiadó: Pongrác Kiadó

Megjelenés: 2014
Ár: 3.500 Ft

Fülszöveg:

Az észak-angliai Greenstone-ban élő Becky Apple magányos lány, aki roppantul unja a semmittevést és a kisvárosi hétköznapokat. Még csak tizenhat éves, de saját házban lakik – egyedül, mert jómódú szülei inkább a családi vállalkozásnak, az Alma Kuckónak szentelik minden idejüket. A tanévkezdés váratlan izgalmakat tartogat Becky számára: az osztályba új fiú, a skót Chris Cleland érkezik, aki szemmel láthatólag érdeklődik a lány iránt. Ez azonban még nem minden… Becky egy vénséges kútban vaskos könyvre akad, amely feltárja titkait, s hősünk egyszerre az újjászületők káprázatos, ám egyben kísérteties erdejébe nyer bebocsátást, ahol állatfejű és más torz lényekkel, olykor emberi külsővel rendelkező különleges teremtményekkel találkozik. Ők azok a holtak, akik – előző életeikre emlékezve, a kinti világtól elszakadva – tündérek és más mitikus lények között kezdtek új életet. Becky Apple pont akkor érkezik, majd válik az Örökerdőt védelmező druidává, amikor egy rémisztő, vonyító gyilkos és egy sejtelmes, rejtőzködő ellenség tűnik fel. Beckynek társra van szüksége… Chrisre esik a választása. Küzdelmeik során Devin, az őzfejű vadász, Coleen, a gyönyörűséges tündér, és más, furábbnál furább barátok szegődnek melléjük. Az idő rohamosan fogy, nekik pedig meg kell vívniuk csatájukat az újjászületőket fenyegető sötét erőkkel. Ez Artair McKnight rendkívüli trilógiájának első könyve. A fantasztikus történet a Becky Apple és a sötétek, valamint a Becky Apple és a dühöngők című kötetekkel folytatódik.

,,Szabályellenes, vérlázító, valószínűleg szembeszegülnénk a túlvilági tündérek akaratával, egyszóval tetszik."

Sorozat: Becky Apple trilógia #1

Nagyon sok rosszat hallottam erről a könyvről olvasás előtt és megijedtem, hogy jaj, akkor vajon nekem hogy fog tetszeni, főleg úgy, hogy mostanában mintha semmi nem lenne jó a számomra. A magyar szerzők könyvei viszont a gyengéim és azért előfordult már, hogy szembementem a tömeggel, negatívan az Árnyék és csont esetében, pozitívan pedig a... most nem jut eszembe, de nem ez a lényeg. Én hiszek a magyar szerzőkben, a negatív tapasztalataim ellenére is! Amiről sajnos most is be kell számoljak, pedig utálok ilyen posztot írni, de megcselekedem, amit meg kell tennem!

Becky Apple egyedül és magányosan él otthonában, tizenöt évesen a szüleitől elköltözve. A kisebb vagyonért megvett házban egy titkos dolgozószobára lel - na jó, segítenek neki hogy megtalálja - és onnantól kezdve kinyílik számára a világ. Érdekes módon a suliba egy új fiú is érkezik, aki megkavarja egy kicsit érzéseit és a két élmény egy teljesen új világot fog jelenteni számára. Ahogy minden mesében, a gonosz most is szervezkedik, az újonnan felfedezett természetfeletti világ pedig veszélybe kerül és Becky feladata lesz szembeszállni a gonosszal.

Hol is kezdjem?

A pozitívummal, mert az is volt benne. A kitalált világ és a fantázia nagyon tetszett, az istennőkkel, a tündérekkel, Örökerdővel, a Tanáccsal és azzal, hogy az újjászületők eltorzult alakban kezdhetnek új életet és hogy ebből dilemmák is fakadhatnak, hogy mi lesz akkor ha egy korábbi szerelmes pár tagjai olyan testekben születnek újjá, amelyek közül az egyiknek ragadozó, a másiknak pedig növényevő feje van? Mi lesz így a szerelmükkel?

,,A cím alatt pedig különös jel volt látható. Becky Apple végighúzta mutatóujját a három spirálon.

- Ez egy triskele, kedves druida! Az újjászületés és a harmónia szimbóluma."

A másik pozitívum az, komolyan írom minden gúny nélkül, hogy nem akadtam ki egyszer sem olvasás közben, számomra ez a könyv még a normálisabb rosszak közé tartozik, amit egyszer sem akartam kidobni az ablakon, majd utánavetődni, mert már volt ilyen eset...

A többi viszont egyáltalán nem tetszett. A könyv legrosszabb eleme sajnos Becky volt, akit én szörnyen utáltam és irritált már a megjelenése is. Ez azért volt egyébként, mert egyrészt emlékeztetett engem egy olyan ismerősömre, akit nem kedvelek és rossz emlékek fűződnek hozzá és Becky hasonlít rá az apróbb dolgokban, de mivel ez nem az író hibája, mert ez teljesen szubjektív dolog, de igencsak rossz ómen. Másrészt azért nem kedveltem ezt a főszereplőt, mert túlzottan tökéletes, ő mindenhez ért, ő a legjóindulatúbb személy a városban (pedig hát a gondolatai alapján nem ezt írtam volna), neki minden azonnal megy és mikor a kezébe nyomnak egy kardot azt azonnal tudja forgatni. Ez a fajta tökéletesség a regényekben szörnyen irritáló és az, hogy ezt a szerző többször leírta illetve más nézőpontot használt fel arra, hogy a lány tulajdonságait hangsúlyozza (pl. amikor Becky elbambul egy pillanatra és nem tud válaszolni, akkor Artair McKnight a tanár gondolatait mutatja meg, aki tisztában van vele hogy Becky nem hülye, csak nem figyelt) ami pedig erőszakos, mintha a szerző félne attól, hogy az olvasók butának fogják tartani a karakterét.

Az is baj, hogy az elején lévő leírások - bár az utána lévőkre már nem igen figyeltem - furcsák és butuskák, mert értem mit akar kifejezni vele a szerző, de egy kő nem ér el semmit soha, csak van, addig míg az erózió azt nem mondja hogy ,,Kopj le!" és az meg lekopik ugye... a szerző elég furán kezdte a történetét és ez első benyomásnak nem jó.

Furcsa hibának számít az, hogy Becky tizenöt évesen egyedül lakik (különféle szervezetek plusz a tv-sek jöttek volna ezért oda a tolvajokról nem is beszélve), hogy a szülei csak annyit kértek ezért, hogy dolgozzon. A munkája durván egy órás és nem tudom mekkora az a kisváros, hogy ezt engedjék neki például és iszonyúan hanyag, ha olyanok a lakók, amilyennek mondják őket, akkor már régen panaszt tettek volna a lány ellen. Inkább jóindulatú ez a történet, rengeteg furcsasággal, amelyek mesékben megszokottak, de ifjúsági regényben vannak íratlan szabályok és azokat ez a regény nem tartotta be. Egyébként a mű további részében egy ideig mesének vettem a történéseket... az erotika megjelenéséig, mert utána ezt az illúziómat is elvette és nem tudtam tovább kifogásokat gyártani a történet érdekében ~~meg az enyémben~~.

A szülőkre és Beckyre még vissza kell térnem egy ideig, addig, hogy megírjam igazán rossz szülőknek tartom őket, egyáltalán hogy ilyet megengedtek a lányuknak? Beckyt pedig ezek után meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben, mikor arról panaszkodott, hogy ő mennyire magányos és hogy milyen rossz neki. Legalább csendben tűrt volna... Emellett néha félénk, néha nem (énekel az utcán, úgy hogy más is hallja), csitrisen viselkedik és valamikor pesszimista. Ezek a jellemzők nem férnek meg azzal, hogy SPOILER (jelöld ki, hogy olvasni tudd) ő a druidák druidája, mert neki nincs semmi negatív a személyiségében. SPOILER VÉGE Egyébként a felnőttek sem viselkednek felnőttként, furák ők is.

Az egyik legnagyobb problémám viszont az volt, hogy nincsenek a könyvben folyamatok. Olyanok általában ezek a fejlődések, mint ha odatennék valamit az asztal szélére, kicsit meglöki valami és azonnal leesik. Ez jutott eszembe a különféle események után, mert történik valami, a karakter azonnal észhez tér és megváltozik. Ezzel pedig az a baj, hogy túl sokszor történik ez (majdnem mindig) és én jobban szeretem a lassú fejlődéseket, amikor nem egy esemény miatt változik meg a véleménye egy karakternek, hanem néha süsü és ez hosszabb ideig tart. Az erő növekedésére is ez igaz.

Tárgyi tévedések is szép számmal akadnak a könyvben, például ha saját magát kíséri valaki zongorán, és énekel is akkor nagyon nehezen illetve átlagos embernek egyáltalán nem sikerül a tátogást is megértenie, vagy a koncerten a zenekar nem szúrja ki, ki az aki a leghangosabban énekel. Ha a réten találnak egy megterített asztalt, az nem gyanús és egyáltalán nem lesz a rajta lévő ételtől bajuk... Az XY nép halottainál rászólnak a srácra, hogy itt mást jelent a halál, a magukénál meg persze nem úgy viselkednek... Ha Becky gyűlölné a harcot, nem gúnyolódna az ellenségein csata közben... Ők miért aludtak el az Álmok erdejében és mitől ébredtek fel? A kérdés vonatkozik a gonosz oldalra is, csak nem tudom, hogy ők elaludtak-e. Nincs más út, csak az, ami az Áe-én keresztül vezet?

A cselekmény és a történet vonala nagyon kiszámítható és egyből rá lehet jönni ki a főellenség. A szerelem instant és szörnyen zavaró, de talán ez a rózsaszín felleg, amely őket is körbelengi hiteles, bár vesszek meg ha én ilyen voltam szerelmesen (ja nem, én fiús lány vagyok ilyen téren, széttépem a rózsaszín pamacsokat). Bár ezt megmagyarázza a kötet, de lehetne egy kicsit hosszabb is és mi a helyzet akkor, ha Becky nem lesz szerelmes azonnal és kell egy druidatárs? Mindegy ki lesz az?

Az ahogyan az erotika beleszövődik a történetbe jó lenne, de nem ebben a könyvben. Ide nem illik ilyesmi. Mégpedig azért nem, mert akkor mi és ki a célcsoportja a regénynek? A fiatalabb korosztály nem veheti kézbe az erotika miatt (jó, nem kemény szexjelenetek vannak benne, de nem véletlenül hiányoznak ezek sem a kicsiknek szóló könyvekből), a felnőttek / a tinédzserek meg a hibák miatt fognak kiakadni, ahogy ez már a molyon megtörtént, így csak azt tudom írni, Artair McKnight egy öngólt adott saját magának.

Emellett hosszúra nyúlt a bevezető és lassú sodrású az egész regény cselekménypatakja, néha untam és nagyon nehezen vettem rá magam, hogy folytassam, mert túl sok a filler (kitöltő rész), túl kevés a cselekményt előremozdító jelenet, felesleges elemek is vannak benne és nem dinamikus a vezetés és az elnagyolt, leharapott, hirtelen jelenetleírások sem tesznek túl jót a sztorinak. Nincsenek benne melléksztorik, Becky története pedig negatív hatással volt rám és nem vitte el a hátán az egészet.

Chris karakterével az a baj, hogy nem kezeli helyén a tündérek utálatát, ugye gyűlölnie kéne őket és ez így túl gyenge érzelemre sikerült. Egyébként őt jobban kedveltem, mint Beckyt, életszagúbb volt a hozzáállása és viselkedése, mint a főszereplőnek. A lány túl modoros ellenben a fiú reakciói őszintébbek, mert Becky tökéletesen akar viselkedni, mindenkinek meg akar felelni, míg Chris dühöng és fél, nem érdekli mások véleménye.

A gonosz oldal a tündéri részen kívül annyira nem jó és egyszerűen nem tudom elfogadni a kis boss motivációját (bár egy bizonyos szempontból érthető, de én inkább a személyes gondolatokra voltam kíváncsi) és ha már itt tartunk, nem egy hisztis libát vártam, aki toporzékol dühében, mert ez így nem méltóságteljes, csak gyerekes. Egyébként a szerző nem játszott a Serious Sam: The Second Encounter nagy hírű játékkal, ahol alapszabály az, hogy kis szarokkal nem foglalkozunk, mert könnyen otthagyjuk a fogunkat, hanem mindig a nagy sebzést okozó dögre kell menni...

Szerintem a szerző többször használta a kényelmes utakat, plusz ahelyett, hogy a szerelmet mellőzte volna inkább az unalmasabb részeket tolta előre. Nekem egyáltalán nem tetszett.

Ajánlani sajnos nem tudom a fentebbi meglátásom miatt, nincs célcsoportom.

A Pongrác kiadó jelentette meg 2014-ben, a kiadása gyönyörű és Jánosi Petra rajzai színesítik. Következő részek: Becky Apple és a sötétek, Becky Apple és a dühöngők.

Köszönöm, hogy elolvastad!

kedd, november 18, 2014

4 Komment

gyermek irodalom

Lakatos István: Dobozváros - Egy város, amit le kell győznöd!

Szerző: Lakatos István
Sorozatcím: -
Cím: Dobozváros
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: ifjúsági, gyermekirodalom, mese, kalandregény

Fordító: -

Oldalszám: 328 oldal

Kiadó: Magvető Kiadó

Megjelenés: 2011
Ár: 2.990 Ft

Fülszöveg:

Lakatos István meseregényében egy nem túl szép napon egy Zalán nevű kisfiúékhoz beállít egy Székláb nevű öregember, és azt állítja, hogy a szülei már nem az igaziak, hanem másolatok. Székláb elmeséli a kisfiúnak: szüleit elrabolták a dobozvárosiak, ezért vele kell mennie. Zalán nem tehet mást, mint útra kel az ismeretlen öregemberrel, mert csak így lát esélyt arra, hogy viszontlássa az igazi szüleit. Miután alaposabban megismerkedik Székláb birodalmával, egy családnyi vízimanóval és Jónással, a kecskével, még előtte áll, hogy sárkányokkal is találkozzon Dobozvárosban. Lakatos István könyve kalandos, varázslatos és szívhez szóló történet tíz éven felüli gyerekeknek.

,,És bármilyen rettenetes hely is az a Dobozváros, az alsó tagozatos napközinél nem lehet rosszabb."

Az igazat megvallva Lakatos István nevével nem nehéz találkozni, hiszen molyon lépten-nyomon belebotlik az ember, egyrészt mert ő is a nagy csapatba tartozik, másrészt nagy ismertséggel rendelkező írónak számít. Így keltette fel a figyelmem egyébként, nagyon sokszor találkoztam a frisseimben a Dobozvárossal és úgy voltam vele, hogy miért ne tegyek egy próbát? Elég sokan szerették és magyar is, üsse kavics, elolvasom! Arra viszont nem számítottam, hogy egy ilyen élményt fogok kapni!

Zalán egy átlagos kisfiú... legalábbis addig annak számított amíg a magát Széklábnak nevező ember betoppant hozzá, azt állítva, hogy a szüleit elcserélte a Dobozvárost irányító Egyes, de hát ne törődjön vele, hanem álljon be hozzá, mert öreg lévén segítségre van szüksége. A fiú pedig beleegyezik ebbe és kezdetét veszi a nagy kaland, amely a város sötét ipari bugyrain, egy beszélő kecske mellett és a felhők között vezet át, hogy a főhősünk - aki nem mondott le a szüleiről - megtalálhassa nemzőit. Vajon sikerül neki?

A történet elég izgalmasra sikerült, bár úgy emlékszem, hogy az eleje egy kicsit nyögvenyelősen ment. Nem tudom miért van ez így, de nagyon lassan rázódtam bele, hogy azután már ki se lehessen robbantani a kezemből. Ezt a könyvet egy olyan mesének tartom, amelyet mindenkinek el kell olvasnia legalább egyszer! És akkor következhet a kérdés, amelyet nem teszek fel, de megválaszolom: igen, tervezem az újrázást.

Sajnos nem olyan jó az emlékezetem, hogy a regény minden egyes kis darabjára fényképélességgel emlékezzek és ezt most ebben az esetben nagyon is sajnálom, mert erre a történetre érdemes emlékezni. A könyv egyébként hangulatában és egy kicsit történetileg hasonlít Neil Gaiman művészetére illetve A lány, aki körülhajózta Tündérföldetre is.

A mű többi része pedig nagyon érdekesre és izgalmasra sikerült, szerettem olvasni Lakatos István világát, a dobozvárosi kalandokat és Székláb házában lévőket is. A világ javítása és foltozgatása pedig egy iszonyúan kreatív ötlet, sosem találkoztam még ilyennel és szerencsére a Dobozváros tele van ilyen ötletekkel és igazából, amikor leülök egy magyar szerző regényét olvasni, minimum ilyen színvonalat várok mindenkitől bár ezt sajnos nem mindig sikerül megtalálnom. A tójavítástól kezdtem el megszeretni ezt a történetet és bár volt egy jelenet, amikor csak néztem nagyokat, de összességében tényleg nagyon kedveltem a regényt és Lakatos István szép fantáziáját.

,,Hát persze, egy beszélő kecske. Gondolhattam volna. Mégis, hogyan illik köszönni egy kecskének? Kezit csókolom? De hiszen nincs is keze... Patáját? Netán mancsát? Mije is van egy kecskének?"

És hogy mi volt az ami furcsának tűnt és nem tetszett?

Az ,,Égjetek"!

Akármilyen büdös, koszos és az életüket féltő és ezért behódoló népségről van szó, ilyen sorsot nem érdemelnek, ezért vagyok szomorú. Talán ezt nem kellett volna. Bár a szereplő, aki ezt elkövette, fáradt volt és dühös, de akkor se így... Emellett a könyv érzelmileg is hat az olvasójára, én is elejtettem egy-két könnycseppet bizonyos részeknél, a szerző nagyon jól írta meg a jeleneteket!

A karakterek közül nagy kedvencem volt Székláb, mert a szerző őt egy jóságos apónak ábrázolta, aki folyamatosan tanítja Zalánt a természet védelmére és az emberi jellemekre. Zalán számomra nem volt olyan erős jellem, de ezt bőven kárpótolta Székláb szerencsére. A fiú pedig kíváncsi és bár céljai vannak, elég erős ahhoz is, hogy a saját feje után menjen az ismeretlenbe. Az Egyes pedig beszédkényszeres főgonosz, pont olyan, amilyet a fiú nem szeret, de kellő motivációval rendelkezik ahhoz, hogy számomra élvezet legyen olvasni az ő sorait is, ahogy például a ház leírásait vagy az újabb csodákat, amelyeket a szerző kitalált. Bár az a szerencsétlen mosómedve csak hátráltatja a cselekményt és az a jó, hogy még neki is van helye és célja ebben a világban! Kolompóc pedig cuki, nagyokat olvadoztam, mikor megjelent a színen.

Sok szerzőnek tanulnia kéne Lakatos Istvántól a vallási szálak ábrázolásában, mert hamar jelentkezett a hasonlóság Isten és az egyik szereplő között, most nem árulom el kivel, egyrészt abban amit és ahogyan tesz illetve az elszólások formájában is, amelyek a korábbi cselekedetekre utalnak. Nekem nagyon tetszett ez a rész is. Ebben volt a legtöbb érzelem és továbbgondolás amely az eredeti történetből hiányzik, ahogy a szerző a kötetbe írta Isten feltételezett érzéseit és az esendőséget. Valahogy így nézhet ki az, hogy Isten a saját képére teremtette az embert...

A mű háttérvilága színes a környezetével ahol Székláb toldoz-foldoz, az ipari világ és a természet ellentétével és másfajta formájával, a sok különféle fajjal és élőlénnyel, akár a beszélő kecskével, akár a tüzet szívó kakassal, ami lehet vajon népmesei elem?

Az üzenete pedig a természet védelméről szól és arról, hogy a hagyományokat, a régi dolgokat meg kell őrizni, mert azokban van szépség. Jobbak mint a tömegtermelt silány minőségű, lélektelen cserék, amelyek éppen csak most gördültek le a futószalagról. A szívvel-lélekkel készített tárgyakat nem szabad eldobni! Emellett pedig a mohóság eredményéről is szó esik, de ami a legjobban tetszett és megfogott, hogy utána percekig csak pislogtam mint hal a szatyorban, az a könyv végén lévő jelenet volt. Hogy egy pillantás milyen jelentést képes hordozni... zseniális! Mert minden relatív...

Összességében egy nagyon értékes regényről van szó, amelyet egy tehetséges szerző alkotott meg! Lakatos István, találkozunk még, legalábbis a regények révén biztosan.

A könyvet maga a szerző illusztrálta és nagyon jó munkát végzett vele, egészen szép és hangulatosra sikerült. A mű egyébként a Magvető kiadónál jelent meg 2011-ben, kemény táblás verzióban, nagyon szépre sikerült!

Köszönöm, hogy elolvastad!

péntek, október 03, 2014

0 Komment

Értékelés | Megtalálni magadban a rejtett erőt

Értékelés | A láma, aki segíteni akart és mindig bajt csinált

Értékelés | Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni

Holden Rose: A harmadik (Howard Matheu... 1.)

Peter Sanawad: Hívószó (Hollóvér 1.)

Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában

Róbert Katalin: Nalávia titka - Naphegy kiadó

Artair McKnight: Becky Apple és az újjászületők

Lakatos István: Dobozváros - Egy város, amit le kell győznöd!

Rólam

Rendszeres olvasók

Követési lehetőség

Blogarchívum

Őket olvasom

Heti ranglista