A nyaram a kevés értékelésről - sorry -, a sok olvasásról és a blogom rendezgetéséről fog szólni. Azért is fogok csekély mennyiségűt regélni a regényeimről, mert elég sok dolgot kell gyomlálgatni itthon, A művészet nyelve körül, hogy az igazán nagy profilváltás, illetve inkább profilbővülés megtörténhessen. Sok érvet illetve ellenérvet kaptam az elmúlt időszakban, de végül mégsem szeretnék egy külön felületet nyitni az új/régi szenvedélyemnek, a gamerségnek, úgyhogy maradok itt, minden ide fog kerülni. Nincs értelme egy másik platformot nyitni, amikor a cím tökéletesen lefedi ezt a területet is (igen, szerintem egynémely játék simán lehet művészeti ág). bár az tény, hogy nem minden lesz olyan, mint egy művészet - az első játék sem ezt a vonalat erősíti - és az értékelések szinten sem vagyok egy profi elemző - mint például az Otherworld csapata - de most ezzel szeretnék foglalkozni ezen a felületen. Úgyhogy maradnak a könyvek, jönnek a játékok (először a pc-s és mobilosok, utána meg majd meglátjuk) és a nyár emiatt is a blogon történő pakolásé. Azért is kötődik ehhez a rovathoz a fenti picike szövegem, mert első körben a mértéktelen méretű várólistám ráncba szedésén ügyködöm első sorban olvasással, másod sorban törléssel. Sok cím kerül rá, de sokat le is fogok szedni, mert a háromnegyede a molyos címeimnek már nem érdekel, vagy soha nem is történt ilyen szentségtörés, mert csak a borító tetszett meg és esetleg arról írhatok egy posztot, hogy milyen műveket dobtam a süllyesztőbe... na de a most következők nem fogják ott végezni:

Szép kastélyban szép halottak: nagyon szeretem a krimi műfaját és ez egy gyöngyszemnek ígérkezik az izgalmasnak tűnő alapjával, tudniillik Sissi meggyilkolása után valaki a császárnéra hasonlító szabados életmódot folytató nemes hölgyeket kezdi tizedelni. Az alap elég sokkal kecsegtet, remélem a megvalósítás követni fogja az elvárásaimat.

A végtelen térségek örök hallgatása: ehhez a könyvhöz akkor kaptam igazán kedvet, amikor Ági mesélt róla egyet az egyik posztjában, >> itt <<. Horror és thriller kategóriát kapott (óh a kedvencem!), magyar szerzős, és a filozófiatanár diákjai sorra hullanak az érettségi ideje alatt. Hogy a viharba nem akarnám én ezt olvasni?

A hercegnő naplója: Carrie Fisher életrajza, előtérben a Star Wars filmekkel és a forgatás alatt történt dolgokkal. Már elkezdtem, de egyszerűen nem haladok vele, valamiért még nem találtam benne semmit, ami le tudna kötni, de azért próbálkozom rendületlenül. Sokat még nem várok tőle, mert nem jutottam el a Forgatásig, majd ha elérem azt, onnantól biztos hogy nem fogom tudni letenni.

Lánykereskedők: amelynek a fülszövege spoileres egy kissé (#morcos), de mindegy is, a lényeg, hogy ez egy krimi, amely az elrabolt lányok szexuális szolgáltatásra kényszerítését teszi alapjául. Bevallom kicsit megrémiszt, hogy ilyen rövidke (még 300 oldal sincs), de ha nem bizakodnék, nem kerülne be ide.

Ház a tó mélyén: igazából itt a szerző személye volt számomra a vonzó tényező, meg egy kicsit az első randevú ténye is, lévén, hogy az én kapcsolatom teljesen máshogy alakult ki mint az átlag (éljen az internet) és ezért szemlélem kíváncsian mások történeteit a témában. Na de hát ez nem egy habos babos lányregény, thriller a javából és már várom a szerző különleges történetét és furcsa történetszövését. 

Egy nap talán: erről már írtam, amikor megmutattam, hogy megszereztem: elsősorban az Inside my head booktubere miatt vettem meg, pedig a szerzőtől egyelőre még nem akartam semmi sajátot. Mindenestre a megcsalás téma nagy meggyőző erő volt, rájöttem, hogy pont erről akarok olvasni. Szeretném minél előbb sorra keríteni.

A végzet tébolyult kereke: ezt a regényt már olvastam, de mivel a lista korábbi, mint az olvasásom, ezért itthagytam. Szintén Malerman kötet, szintén horror és nagyon hangulatos mű, elöljáróban ajánlom, de úgyis írok még róla.

Royal Bastards: angol fülszövegeket nem igazán van türelmem olvasni, bevallom őszintén, és most sem volt. Annyit tudok róla, hogy valami gebasz van a királyi családban (a cím is erre utalhat), YA, na meg a Disney-Hiperion adta ki. Ennyi elég is nekem, köszi, majd olvasom egyszer.

Kirajzás: valószínűsíthetően, a rendelkezésemre álló információk alapján a pókok apokalipszist idéznek elő. Az év horrorja lesz már csak attól a ténytől, hogy ezek a kis dögök pardon állatok idézik elő az elkerülhetetlen véget. Utálom őket... Na de a lényeg: beleolvastam a könyvbe és nagyon megtetszett, úgyhogy a megjelenés napján meg is vettem ezt. 

Nyomás alatt: egy könyv az elvárásokról és a nyomásról, na meg annak a kezeléséről. Nehéz így előre mondani bármit is a Nyomás alattról, nem is akarok, csak még annyit, hogy kívánságlistás nálam.

Mindörökké várni: sci-fi novelláskötet Böszörményi Gyulától, RIP me, elvesztem teljesen, azonnal szeretném olvasni! Miért csak 304 oldal?!

Jótett helyébe: ez a Jók és Rosszak iskolájának harmadik része és direkt nem olvasom el a fülszöveget, mert minél kevesebbet tudok, úgy érzem annál jobban fogom szeretni a második részt. Az elsőt imádtam, a kettest még nem kerítettem sorra, úgyhogy jó lenne nem elspoilereznem semmit magamnak. Ebben a szellemben, nem is írok többet erről a részről.

Végtelen lovag: a fenti utolsó mondat jegyében szintén nem spoilerezek semmit az Arkánum Krónikák második részéről. Előrendeltem és peches lévén még nem írták, hogy mehetek a regényért, valamiért késik a ,,normál", nem elites megjelenés, pedig már nagyon olvasnám. Az első rész iszonyúan jól zárult, az alapötlet is király, bár a srácok szívdöglesztő kinézetének leírását hagyhatnánk a csudába, remélem, hogy a második már nem a külsőségekre lesz kihegyezve.

Rózsa & tőr: na ez az a könyv, amiről a legkevesebbet tudom, mert még az elsőt sem olvastam. Az ezeregy éjszaka meséi remake az első kötet és fogalmam sincs, hogy a második megtartja-e ezt a vonalat, vagy elmegy egy teljesen más irányba.

A Borgiák végzete: vannak olyan emberek, vagy családok, amelyek hívószavak az én esetemben, ilyen például Mata Hari, a Tudorok, vagy éppen a Borgiák. Úgyhogy nem is kérdés számomra, hogy akarom-e olvasni ezt a könyvet.

A fehér macska: ezt a könyvet is elkezdtem már, anno az egyik születésnapomra kaptam és csak most jött meg a kedvem hozzá. Érdekes egy regény, de egy kicsit töménynek érzem, ezért is pihentetem most.

Halhatatlanok: a fülszöveg első félmondata igencsak megfogott: ,,Hogyan ​lehetne halhatatlanná válni, és milyen érzés megélni az örökkévalóságot...", de én nem ezért szerettem volna előkapni ezt a könyvet (amit a Könyvhéten meg is vettem), hanem a szerzők miatt. Biztos vagyok benne, hogy minőségi válogatás ez, ha olyanok is szerepelnek az írói listában, mint A. M. Aranth, Mickey Long, Patrick J. Morrison, Imre Viktória Anna. A többieket pedig még vagy nem, vagy felületesen ismerem, de már nem sokáig.

Egyszervolt: régebben sikerült kivennem a könyvtárból - ó hogy vártam - de enyhe koppanás volt, amikor rájöttem, hogy milyen beszívott állapotú könyv ez (sry, ez az igazság). Úgyhogy visszavittem olvasatlanul és azt hittem, hogy sosem fogom már előkapni, mikor hirtelen a postán a kezembe akadt (sorsszerű találkozás volt) 390 Ft (!!!) értékben. Azonnal megvettem és úgy gondoltam, hogy ideje felrakni újra a várólistámra. Hamarosan sorra kerül, ha állapotba kerülök hozzá - na de nem hangulatfokozókkal!

Nyárherceg: a várólistám egyik különleges darabja ez a könyv. A VCs első regénye és egyáltalán nem haladok vele, mert szinten oldalanként le tudok írni valami fontos infót és olyan furcsa ez a mű, hogy nem is igazán akarom gyorsan befalni, a főszereplő pedig egy művész lélek, teljes mértékben tudok vele azonosulni.

New York 2140: itt van nálam a szerző másik két műve is, nekem mégis ez kell? Hát igen, ennyit tesz ha érdekelnek a természeti katasztrófák, most éppen az, hogy hogyan látja Kim Stanley Robinson azt, hogy New York városa egy szigetparadicsom a megnövekedett vízszint miatt.

Half a War: pár napja jött az Athenaeum bejelentése a Szilánkos-tenger harmadik részének kiadásáról, pont amikor elkezdtem volna azon gondolkodni, hogy hogy a francba fogok high fantasyt angolul olvasni. Szóval jön a hármas én meg alig várom! De előtte azért még elolvasom a középső kötetet...

Túlontúl: Gaura Ágnes egy nagyon jó szerző és lassan ott tartok, hogy minden egyes fecnire írt mondatát is el akarom olvasni, hát még ha olyan bomba sztorikkal jön, mint a Túlontúl? Magyar tündérmesék világa? Kérem, köszönöm.

Az 5 szeretetnyelv: érdekel a pszichológia és a szeretet is mint vizsgálandó jelenség, szeretném magam képezni ezen irányba is. Gary Chapmanről pedig csak jót hallottam eddig.

Megszámlálhatatlan: magánszerzős hazai alkotóknak mostanában ritkán adok esélyt némi korábbi hiszti miatt, de elég jó a megérzésem Krencz Nórával kapcsolatban. A fülszöveg eléggé rövidke, de beleolvastam a műbe és eddig tetszik, úgyhogy remélem így marad a végéig.

Youtube

Igazság szerint fentebb már leírtam, hogy mivel telik a júliusom (pakolással), illetve a korábban magamnak tett fogadalmaim teljesítésével. Mivel szeretem a kritikákat és a fancuccokat, ezért elhatároztam, hogy újranézem az alábbi szériákat:

- Rossz PC Játékok --> ezzel egész jól haladok

- Retroshock

- Randomville

- Hollywood Hírügynökség

- JustVidman

És be is fogom őket mutatni. Van még pár alkotó akinek a videóit szeretem nézni, de róluk bővebben később lesz szó.

Blogos

Elsődleges szempont:

- Várólista rendberakása

- Rovatok rendbe rakása

- Szerzői oldal rendbe rakása

- Értékelések rendbe rakása

Ezt csinálom a nyáron, szerencsére a tervek már készen vannak, a megvalósítás pedig folyamatban leledzik.

Értékelések

Nem sok minden változott, max újabb címek kerültek fel ide:

Bizony, hamarosan értékelem őket is.

Az is érdekes, hogy átállt az igényem a saját, személyre szabott kihívásokra. A rankedet abbahagytam és teljesen ráállok arra, hogy a saját játéktudásom fejlesszem. Az alábbi képen láthatóak a befektetett energia függvényében megszerezhető szintek a hősökhöz, egytől ötig. A közeli terveim között szerepel a minél több magas szintű, úgynevezett Tier 5 hős birtoklása, majd a Tier 6 és a Tier 7 megszerzése. Ez azt jelenti, hogy a hatos esetében kétszer, a hetesnél háromszor kell a legmagasabb osztályzatok közül megkapni egyet és az sem mindegy, hogy melyiket. Tier 6 esetén lehet a játékos játékon belüli teljesítménye S-, S, vagy S+, míg Tier 7 esetén csak S vagy S+.  A Tier 5-höz elegendő viszont huszonvalahány ezer pont elérése egy-egy champion kiválasztása és játékba hívása által. Nem egyszerű, de sokkal igazságosabb és szórakoztatóbb ezt megcsinálni, mint a következő évben agybajt kapni a rangsorolt meccseken.

Az alábbi kép fog szerepelni a jövőben, ha azt jelzem, hogy most ki jön sorra a teljesítménylistámon:

Négy hőssel szeretnék ötös szintet elérni:

Illaoi // Thresh // Vel'Koz // Xayah

Illaoi: Bilgewater papnője a topos ösvény tankjaként került fel a listámra és mint olyan nagyon nehéz ellene játszani, már aki nincs tisztában az erősségeivel és gyengeségeivel. Igazából azért is tetszett meg, mert erős, plusz van ez a fenti cseppet sem elhanyagolható jellemzője és az, hogy egy egyáltalán nem lányos női karakterről van szó, teljesen kilóg a játék többnyire szexi hősöket felvonultató sorából. Ha bárhol feltűnik a pályán egyszerűen nem érdemes figyelmen kívül hagyni, vagy harcolsz vagy futsz, de legtöbbször az utóbbi a legjobb megoldás (főleg ha elég feedelt). A képességei közül a lélektépésre kell nagyon odafigyelni, illetve az ulti képességére, amelyből jobb inkább kifutni, mint hagyni, hogy a leidézett csápokkal nemcsak életet töltsön hanem haragot is rajtunk. (Sok rankedem ment el azon, hogy a csapattársaim nem futottak ki az ultimate range-ből, de erről ennyit... köszi srácok.) Egyébként négyes szintű vagyok vele, pár játék és megszerzem az áhított ötöst.

Thresh: a játék legnépszerűbb és egyben legnehezebb támogató hőse, a lehető legnagyobb potenciálú supportja, hiszen hozzá több kell, mint némi heal ide, heal oda; a profi játékosok igencsak szemkápráztató trükköket képesek végrehajtani vele, úgyhogy van mit tanulni és én is csak ismerkedem még vele. A hős képes berántani mást, pajzsot ad, kihúz a csávából (ha a csapattárs nem olyan süket, hogy használja Thresh lámpását, de sajnos általában azok), lassít az ultival és az a helyzet, hogy ha egyszer a kezei közé kerülsz, véged. Nemcsak a champ önmagában okozott sebzésével (nyúzás rulez), hanem a mellette lévő attack damage carry (adc) azonnal reakciója miatt is (khm már ha ez történik és nem alszik el két farmolás között). Thresh története egy szadista állat életsztorija, a fenti kép alatti nevére kattintva el lehet olvasni, plusz megnézni hogyan működik a hős. Nehéz megtanulni használni és mesterévé válni, de engem vonz ez a kihívás.

Vel'Koz: a képet nézve első benyomásként arra gondolhat az olvasó, hogy ez a lény bizony egy űrlény, pedig sajnos nem. A LoL világában létezik egy üresség dimenzió, ahonnan a legerősebb entitások származnak, ilyen például Vel'Koz is. Mániája, hogy nyúzzon, elemezzen és a képességei is erre épülnek: a lézereivel megfelelő számú jelző begyűjtése után akkorát nyúz (vagyis tényleges (kivédhetetlen) sebzést) okoz, hogy leszakad a feje a másiknak, főleg ha a kedves Vel-t megetették a saját csapattársaid... Ő egy echte mides, bár egynémely szadista állat supportnak is viszi, de az igazi lelőhely a középső, mágusoknak, orgyilkosoknak fenntartott ösvény. Nem egyszerű hős, egy kis ész kell hozzá, úgyhogy jó kihívás megtanulni használni. Négyeske vagyok vele, meglátjuk mikor jön össze az ötös szint, bár a nehézség a hatos elérésében lesz.

Xayah: a liga egyik legfrissebb hőse, attack damage carry (adc - lövész) vagyis többnyire kritikus találati sebzést, és támadási sebességet kell neki venni. Nagyon mobilis, könnyű vele elkerülni (ha van ultimate képességed) minden olyan hatást, amely arra irányul, hogy elkapjon téged. Xayaht nem mondanám nehéznek, bár azért ismerni kell az ellenfeled, hogy el tudj kerülni egy-egy súlyosabb csapást, mindenestere szívattam már nálam jóval nagyobb szintű ellenfelet vele, vagyis erős hős. Ő történet szerint a vastaya nép egyik lázadója, aki a mágia szabadságáért meg a népéért küzd, könnyű vele azonosulni. A történet szerinti párja - Rakan - az ő támogatója, együtt még több támadási lehetőséget vagy éppen speciális dolgokat kapnak ha együtt vannak egy játékban és ami a fontosabb, egy oldalon is. Egyébként kettes szintű vagyok vele, sokat kell még játszanom vele az ötöshöz.

Avagy velük szeretnék hatos szintű lenni, mert az ötös már megvan:

Cassiopeia // Draven // Jhin // Malzahar // Orianna

Cassiopeia: a shurimai sivatagban történt árulása miatt kígyóvá váló noxusi nemes igazi természetéhez pont ez a kígyó alak illik a legjobban, démoni a suttogása játék közben is, ő egy igazi egyéniség a Szurdokon belül. Teljes mértékig a középső ösvény hőse és a mágiája (mérgezés) igencsak idegesítő az ellenfelek számára. Ő az én egyik kedvenc karakterem, nemcsak erős, hanem pont olyan, mint amilyenekről szeretnék olvasni: nem finomkodik, nem magyarázkodik egyszerűen csak rosszindulatú, ezért izgalmas a személyisége. 

Draven: ,,Üdvözöllek Draven ligájában!" köszönt minket a hős, amikor a bant sikeresen megúszva kiválasztjuk őt, hogy a következő 30 percet a társaságában eltöltve feedeléssel vagy éppen killek szerzésével töltsük. Draven nehéz adc a forgó fejszéinek elkapása miatt, de teljes mértékig megéri őt választani, ha valaki dicsőségre és egy erős hősre vágyik - már ha mestere a champnek. A sebzése brutális és ő az egyik olyan szereplő, akinek nem érdemes egyetlenegy killt sem adni - ha ellene vagy. Ha vele? Adj neki sokat és meghálálja magát. De milyen maga Draven? A szövegei haláliak, az egoizmust magas szinten űzi és imádja ha a középpontban lehet. Érdemes kitanulni? Érdemes! 

Jhin: egy pszichopata lövészre, adc-re vágysz? Ne is keress tovább! Jhinnel játszani olyan, mintha egy vérfürdőt vennél, ő a brutálisan erős sebzés, amihez egy őrült személyisége társul. Ő az, aki a tevékenységét művészetként fogja fel. Jellemzője a négyes kör, vagyis a képességei általában a négyes számra épülnek, vagyis például a negyedik alaptámadása nagyot kritel, ahogy az ultija is. Hozzá szintén kell egy kis ész és nagyon jól kell helyezkedni, hogy arra járó kósza orgyilkosok nehogy megszerezzék az utánad járó fejpénzt.

Malzahar: a voidlények hercege, akinek neve kicsit keleties hangzású. Ettől függetlenül nem Az Ezeregy éjszaka meséiből esett át az ürességszülöttek földjére, mert ő egy próféta volt, akit megtámadott az üresség és őrületében egy lett ezen teremtényekkel. Már a játék első játszott hónapja óta szeretnék a mestere lenni ennek a hősnek, nagyon megtetszett az ereje és amúgy is mágus őrült vagyok még mindig, szóval mire várok még? Különleges benne, hogy a rémálommal harcol illetve kis voidlényeket idéz le, amelyek őrületbe kergetik az ellenfeleit (hú én is utálok ellene lane-n játszani), az ultijáról pedig ne is beszéljünk... A mostani játékmenet szerint mides, de támogatónak is vitték korábban, de a Riot Games változtatott egy kicsit rajta, most újra a középső ösvényt uralja.

Orianna: ő a szívem csücske középső ösvényes, a harmadik kedvenc midesem (az elsőt lentebb lehet látni). A régi története szerint a lány nem kerülhetett be a ligába, meghalt és az édesapja megalkotta a gyermeke robotmását, hogy így ő elérhesse szegény lány álmát. A Riot Games változtatott az egyébként szerintem király alapsztorin, vagyis a lány nem halt meg, hanem folyamatosan gépiesedett el, hogy végül úgy nézzen ki, mint amit a képen lehet látni. Orianna különlegessége, hogy mindent a labdájával kell csinálni, ezért nehéz vele játszani, de mindenképpen megéri megtanulni, mert az ultija akár sorsfordító is lehet. És hogy mennyire? Megmutatom:

Avagy velük szeretnék hetes szintű lenni:

Ahri // Janna

Ahri: a kilencfarkú rókalány a fiúk álma, nemcsak kinézetileg, ő egy rókadémon, aki mások életesszenciájából táplálkozik. Az egyik legbiztonságosabb mid laner, mert a mobilitása miatt elég nehéz elkapni, ehhez pedig a hatalmas sebzéspotenciál társul és a profiktól többféle kombót lehet ellesni, elég sokféleképpen lehet az ultiját használni. Bár nem az első midesem lesz, akivel megszerzem a lvl 7-et, de mégis őt tartom a tényleges középső ösvényes hősnek, mert őt nem szokás másik lane-re vinni, hacsak nem szórakozásból játszik valaki és a célja nem a győzelem.

Janna: legújabb kedvenc támogatom, lényegében mindent csinál, amiért érdemes őt sokszor választani: pajzsot ad, lassítja az ellenfelet közben gyorsítja a csapattársait, felüt és gyógyít. A háttértörténete misztikus vonalú volt régen, de ez is változott, ahogy fejlesztőcsapat újragondolta a sztorik java részét: régen egy óvó szellem volt, aki védte a várost a szélmágia segítségével, most pedig egy piltoveri lány, aki megtanulta a varázslat alapjait és megváltozott a külseje. Az első jobban tetszett...

Miss Fortune

200.000 pont elérése.