Értékelés: A Romanovok utolsó napjai


Szerző: Helen Rappaport
Illusztrátor: -
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: A Romanov nővérek
Cím: A Romanovok utolsó napjai
Eredeti cím: The Last Days of the Romanovs
Eredeti megjelenés: 2009
Kategória: történelmi, életrajz
Fordító: Kovács Lajos
Oldalszám: 332 oldal
Kiadó: Helikon
Megjelenés: 2019
Ár: 4.699 Ft (keménykötés)

Fülszöveg:
1918. ​július 4-én új parancsnokot neveztek ki a szigorúan őrzött, jekatyerinburgi Ipatyjev-ház élére. Jakov Jurovszkijnak hívták, s az ő feladata volt, hogy végleg megoldja a cári család kérdését, amely egyre több gondot okozott a bolsevik vezetésnek. Tizenhárom nappal később Jurovszkij parancsára, de minden bizonnyal Moszkvából – Lenintől és Szverdlovtól – érkező utasításra egy alagsori szobában kivégezték II. Miklós volt cárt, a feleségét, Alekszandra Fjodorovnát, négy lányukat, a trónörökös Alekszejt és a még velük lévő szolgáikat. 
A történetet már sokan megírták, Rappaport könyve mégis különleges. Soha senki nem tárta fel még ilyen meggyőzően az uráli bolsevikok és a moszkvai vezetés kapcsolatát – miután a hivatalos orosz történetírás ma is azt tartja, hogy a gyilkosságra sem Lenin, sem bárki az új szovjet-kommunista kormány vezetői közül nem adott utasítást, és főleg nem a cárné, a lányok, a kiskorú Alekszej és a szolgák megölésére. Soha senki nem írta meg ilyen percnyi pontossággal a kivégzés minden hátborzongató részletét – felkutatva minden létező beszámolót az utolsó órákról. És soha senki nem ábrázolta még ennyire árnyaltan az utolsó orosz cárnak, feleségének, lányainak és beteg fiának személyiségét – minden hibájukkal, de ugyanakkor azzal a méltósággal együtt, ahogy sorsukat viselték. Rappaport könyve a precíz, de egyben érzelmekkel telített történetírás remekműve

„Egy uralkodó nem engedheti meg magának a láthatatlanságot.”




A regény az alábbi címkékhez tartozik:



Az alábbi projekthéten veszek részt az értékeléssel:


Ne feledd, mi az isteni az orosz lélekben - a beletörődés.

    

Előzmény:
Botrányos hercegnők



Kiskoromban lenyűgözött az Anasztázia, az elkeveredett hercegnő sztorija, akinek a meséje a 20th Century Fox forgalmazásában jelent meg. Tetszett a történet, a lány erős kiállása és úgy az egész rajzfilm elvarázsolt, de akkor még nem tudtam, hogy a valóságban milyen szörnyű tragédia történt, amiből később egy egész legenda és ez a film született. Ugye tudatlanul tevékenykedtem és sokáig nem kerestem a témát, majd véletlenül belebotlottam a Botrányos hercegnőkben a Romanovok utolsó cári családjának múltjára, bár ott a szerző Anna Andersonra koncentrált, de azért ledöbbentem, mert valamennyire kitért a történtekre, most pedig itt vagyok az Orosz hetünkön (Prológus), amelyre én A Romanovok utolsó napjai c. könyvet választottam fő társamul és csak annyit tudok kérdezgetni magamtól, hogy nem figyeltem fel korábban erre az uralkodói házra és az orosz történelemre? Miért nem?

Sajnos nem vagyok történész, így aki ilyen irányultságú, attól előre is elnézést kérek, hogy nem annyira a szóhasználat, mint az érthetőség hajtott az élménybeszámolóm írása közben, nem törekszem a részletes - értsd ki ki ellen szövetkezett, melyik nagyhatalom mit csinált - leírásra, én csak egy egyszerű véleményt fogalmazok meg arról, hogy egy teljesen laikusnak, aki nem ismeri a történelem ezen - meg még elég sok más szegletét - hogyan tetszett a könyv és hogyan látja az eseményeket.
Így már bátrabban merem leírni, hogy a Romanovok háromszáz éves uralmát szakította meg a bolsevik forradalom, amelynek élén Lenin sürgette a változást. II. Miklós cár úgy érezte, hogy lemondásával jobbat tesz népének és akkor még nem gondolta, hogy a munkásokat előtérbe helyező mozgalom, akár a fejét is veheti. Családjával szigorú őrizet alá kerültek az Ipatyjev-házban, Jekatyerinburgban és erről szól ez a mű, a család utolsó két hetéről. Folytatnám a nyíltan történetet, de sosem tudtam eldönteni, hogy releváns-e a spoiler felirat egy történelmi eseménynél vagy nem főleg egy ilyen cím mellett, úgyhogy maradok hű a blogos nincsspoiler szellemiséghez és gomb mögé rejtem az ezutáni és a konkrét eseményeket, amit mutatok is:


A Romanovok: Olga, Tatyjana, Anasztaszija, Marija, Alekszej (a lányok sorrendjét sajnos nem tudom)
Bevallom, első körben nem hittem abban, hogy Helen Rappaport bármennyire le fog tudni kötni, mert az első találkozáskor, amikor kinyitottam a könyvet és elkezdtem olvasni, nem kapott el a gépszíj, sőt, néztem is, hogy hogy lesz ebből az utolsó két hétből úgy érdekes háromszáz oldal, hogy nem fogom magam halálra unni, a faltól falig sorok pedig nem tettek hozzá a bizalmamhoz, mert ez azt jelenti általában, hogy lassan haladok, azt meg annyira nem szeretem. Szóval kételkedtem, pedig amikor először megfogtam a fizikai példányt, nagyon szépnek találtam - mondjuk a véleményem ezen a téren nem változott: keménykötésű, megkapó borítóval, ami olvasás közben folyamatosan a bámulására késztetett engem néha szomorúan, néha hitetlenkedve. Nem egy vidám történet ez.

Így indultam neki, de hamar megváltozott a véleményem, mert elkezdett érdekelni a család története, úgyhogy megkövetem magam, nagyot tévedtem! Ez pedig a szerzőnek köszönhető, mert szerencsére Rappaport lelkes és átsüt a lapokról, hogy imádja a témát és a családdal való foglalkozást, ami az én lelkesedésem szintén megdobta, amellett pedig nem mehetek el szó nélkül, hogy a gyűjtése nagyon alapos és részletes, a rekonstruálása pedig szintén ezekkel a jelzőkkel illethető, egypárszóval lenyűgöző munkát végzett. Ügyes!

A szerző nemcsak a családot mutatja be amennyire a lapszámok engedik - mert ugye a korábbi életük összefoglaló szintű, hiszen a könyvnek nem témája annak a tárgyalása - hanem a környezetet is, kezdve azzal, hogy Jekatyerinburg felé tartva miért dobbant meg a cári család szíve félelmében és hogy hogyan kell elképzelni ezt a települést, de az írónő nem áll itt meg, hiszen portrét készít mindenkiről, aki felbukkan ebben az intervallumban és szükséges valamennyi információt megtudnunk róla, így akár Jurovszkijról, aki egy ideig az őrük, vagy Dr. Botkinról, a családdal tartó hűséges orvosról. Raszputyinról sajnos kevés szó esik, de hát megértem, ha egyszer nem volt része a két hétnek, remélem a szerző másik kötetében több szó esik róla.

Azokat a részeket mondjuk annyira nem szívleltem, amikor a politikai oldalt mutatja a mű, hanem engem inkább az életrajzok fogtak meg, nem is véletlen, szeretem ezt a kategóriát olvasni. Itt pedig különösen a lányok és Alekszej érdekelt a legjobban, a beteg trónörökös, bár a cári család két fője sem volt unalmas és tetszett az, hogy Rappaport kérdéseket tesz fel alapként és ezeket próbálja megválaszolni, például azt, hogy mi vezetett az események alakulásához, milyen környezetben történhetett mindez meg és hogy a szereplői milyenek voltak, II. Miklós hogyan állt bizonyos kérdésekhez? A kép tehát részletes mind nemzetközi, mind belpolitikai szinten és az alaposság mellé kegyetlen őszinteség párosul, egy ponton a kötet brutálisan részletes és ott nagyon megviselt az egész, az utószóban pedig tetőzött az, amit addig is éreztem, a szerző szenvedélye és szomorúsága, na meg vágya arra, hogy kiderüljön az igazság és egy emlékmű állításának szándéka a halottaknak az irodalmon belül.

A sok pozitív jellemző mellett pedig itt kell állnia a hibáknak is, ahogy már megszokhatta az olvasóim többsége: sok a kötetben az elgépelés, vagy csak lassan haladtam vele és ezért tűnt fel. Nem annyira, hogy zavaró legyen, de mégis feltűnt és akad benne egy-két magyartalan mondat, amit nem tudtam értelmezni, de ez sem annyira jellemző. Ami viszont sok volt, az a rengeteg név, még úgy is, hogy nem mindenkit bontott ki az írónő, bár mentségére legyen szólva, akit kellett, azt nagyjából tudtam kicsoda és miért fontos - bár ezt valószínűleg a történelmet jobban kedvelők nem fogják felróni a kötetnek - mondjuk ez nem pont negatív jellemző, maximum egy picit zavaró.

Helen Rappaport könyvében azt tudtam a leginkább értékelni és szeretni, ahogyan felállítja a saját elemzését a korról, az emberekről, a gyerekkori / múltbeli élményekről és ezekkel magyarázza a történteket elég alaposan. Érdekes amit leír és ahogyan ezt teszi: lelkesedéssel és a család iránti szenvedéllyel. Elég komoly gyűjtése ez a témának, szakdolgozathoz mindenképpen tudnám ajánlani. Engem nagyon megfogott az egész történet és tutira jobban rákoncentrálok majd az oroszok múltjára! Ez egy gyönyörű barátság kezdete...
„Apa arra kér, mondjam el mindazoknak, akik hűek maradtak hozzá, miként azoknak is, akikre esetleg hatással bírnak, hogy ne álljanak bosszút érte, mert ő mindenkinek megbocsátott, és imádkozik értük; hogy maguk se keressék a bosszút; hogy ne feledjék a világban most lakozó gonosz még egyre erősödik, de nem a gonoszság győzi majd le a gonoszt, hanem egyedül a szeretet. /Olga nagyhercegnő/

Ítéletem:
Nagyon tetszett

5 / 4.5 pont

Erősségek:
 a szerző szenvedélye
❥ a család bemutatása
❥ a stílusa jó

Gyengeségek:
 egy-két elírás, magyartalan mondat
❥ a rengeteg név, de ez szükséges a megértéshez

Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket / jellemző rá:
Romanov
❥ Anasztaszija / Anasztázia
❥ orosz történelem
❥ életrajz

Kedvenc szereplő:
-

Ajánlott évszak az olvasásra:
 téli, az oroszokról szóló könyveket mikor máskor lehet olvasni?

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:
(A Helikon Kiadó oldaláról, -20%-kal, 3.759 Ft)

A mű a Helikon Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2019-ben.


Ha érdekel Anasztaszija nagyhercegnő:
Wiki

A szerző további, magyarul megjelent kötetei: 
(Hatszáz oldalas, de olvasni akarom és ez a következő rész a szériában!)

A szerző molyos linkje

Az írónő:

Köszönöm, hogy elolvastad!



Liliane

Reader - Gamer - Programmer

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése