---

A bejegyzés képeit itt találod.

Szép fejlécképekért nézz szét Vickynél.

Ez az értékelés a Prológus Bookline projekt keretén belül látott napvilágot, ahol a mostanában megjelent Bookline-os kötetekkel foglalkozunk. Jelenleg nálam a Kahlo kerül sorra, de később más művek is megjelennek majd ezen a platformon plusz a Prológus oldalán.

Így néz ki belülről. Én nem tudtam így kihajtani sérülés nélkül, ezért inkább kerestem egy képet a belsejéről.

Anno a Vizuális kommunikáció tárgyamon ismerkedtem meg az infografikákkal és már ott megtetszett az egész. Alapból vizuális típus vagyok, így hiszek abban, hogy a képhez társított adatok könnyebben tanulhatók, mint a csak szövegesek és ez nemcsak rám áll, hanem bárkire érvényes lehet ez az igazság szerintem. Úgyhogy, amikor szembejött velem az Infografika sorozatos Kahlo és vele együtt az Einstein, eldobtam kb mindent örömömben, mert nagyon szerettem volna őket elolvasni és mert örültem nekik. Egyébként ez a vonal korábban is érdekelt, csak az a könyv nem volt bent a könyvtárban, amit kinéztem, de sebaj, a kategóriával való ismerkedést nem is kezdhettem volna jobb kötettel, mint a Kahlo.

A könyv rövid történetének bemutatásáról nem igazán lehet írni, mert a Kahlo egy ismeretterjesztő mű rengeteg grafikai megoldással, amihez annyit tudok hozzáfűzni, hogy nagyon szeretem mostanában az ilyen típusú műveket, az pedig, hogy nem tudtam sokat a szóban forgó hölgyről még egy érv volt arra, hogy megismerjem, mert azért hallani hallottam már róla, de nem igazán tudtam belőni, hogy pontosan ki volt... ugye Kahlo nem egy elfeledett név, itt-ott lehet hallani róla, vagy látni a festményeit, amelyek egyáltalán nem hétköznapiak.

Kezembe véve a kötetet, nagyon megörültem, hogy lett egy saját példányom belőle, mert egy színes, különleges kiadványról van szó. Szeretem a csillogós dolgokat - mértékkel - és a gerince, illetve a borító bizonyos része olyan, úgyhogy elszórakoztam a könyv forgatásával vagy öt percig, hogy nézzem milyen szépen csillog. Igen, fáradt vagyok két szak elvégzése mellett, de az ilyenek lekötnek és feltöltenek valamennyire, úgyhogy köszönöm az élményt a kiadónak!

Így, hogy már kigyönyörködtem magam a tetszetős külsőn, belenéztem a belső tartalomba és amit ott láttam, az szintén nagyon minőségi volt, illetve még ma is az. A kreatív design sok-sok informatív képet és adatot rejt, amiket szerettem böngészni. Collins négy részre osztotta az olvasókkal megosztani kívánt információkat, úgymint: Élete, Világa, Munkássága, Öröksége plusz egy-két egység még a végéről (Életrajzok, Tárgymutató), vagy az elején lévő Bevezetés.

Ha egy művészt akár néhány ikonról képesek vagyunk felismerni, ez annak is jele, hogy a művész és művei milyen mélyen beivódtak a kultúránkba és a világról alkotott képünkbe.

Frida Kahlo

A Kahlo kötet első részében, az Élet címet viselőben, elhelyezi őt a történelem sodrában és földrajzi helyén, illetve megmutatja a családi helyzetét, na meg életének alakulását. Nagyon tetszett nekem A világ ekkor rész, ahol a szerző színekkel különböztette meg a különféle eseményeket, vagy A baleset... jó ez most furán hangzik, de nem a balesete volt az érdekes, hanem a hozzá kitalált kép és annak a szemléltetése, hogy hány csontja tört és hol sérült. Azt hiszem ilyen adatokkal a biosz is érdekesebb lett volna számomra, írtam már, hogy utáltam azt a tárgyat? Erre itt a Kahlo és megmutatja, hogy ja nem, csak a tankönyv volt borzalmasan megírva. Na de vissza a kötethez! Rengeteg információ megtudható ebből a részből nagyon szép színes formában, de nekem valahogy mégis a többi egység tetszett jobban, főleg az, ahol a művészetét tárgyalták.

Nagyon szerettem a második témát, ami a Világa címet viseli és jól lefedi miről szól az egység. Ebben mondjuk volt olyan anyag, amit először nem értettem, hogy miért lényeges pl, A művész ebédje, de ezt szintén jól összeköti a szerző a művészekkel, úgyhogy végül csak leesett a tantusz, hogy miért kell ide. Kedvencem ebből a részből Az öltözködés nyelve, amely elemzi a régebben élt hölgy ruhatárát és azok viselésének okait, a Szürrealizmus és a festőnő kapcsolatát elemző ábrát (ami a bejegyzésben fentebb szerepel) és Az állatkertet, amelyben azt mutatja meg, hogy milyen arányban szemléltette az állatait a képein.

A harmadik téma, a Munkássága, amiben a képek elemzései tetszettek a leginkább. Itt megmutatja milyen termékeny volt a hölgy, a kiállításaira vonatkozó adatokat írja le, illetve összehasonlítja kortársával, Georgia O'Keeffe-vel is. Érdekes még az is, hogy milyen színeket és mire használt a festőnő, a kedvenc mondatom erről a lapról az, hogy „Semmi sem fekete. Tényleg semmi.”. Kahlo művészetének jellemzéséből nem maradhatnak ki az önarcképek, ahogy itt sem történik ilyen, illetve A festő műtermének bemutatása.

Soha nem festettem álmokat. A saját valóságomat festem le.

Összességében tetszetős darab, amely jól és részletesen járja körbe Kahlo életét és művészetét, az infografikák pedig ötletesek és megragadóak, tényleg egy élmény ezeket olvasni és általuk tudással gyarapodni! Ajánlom a vizuális típusoknak, a művészlelkűeknek és azoknak, akik szeretik a hölgy festészetét, nem fognak csalódni a kötetben!

Érdekesség:

Egyébként az Infografika sorozatra is megéri egy pillantást vetni, hiszen pl. Austen szintén beletartozik és egyéb érdekes személyek is!