Értékelés | Belekeveredni egy ősrégi háborúba
A Fénytörés című regényt korábban már sok helyen láttam, akkor még Dora Craiban neve alatt jelent meg ez a történet. Felkeltette már a figyelmem az is, viszont mikor láttam, hogy a Ciceró Kiadó felkarolta a korábban megjelent verziót és átdolgozva megjelentette, nagyon kíváncsi lettem. A fülszöveg alapból tetszik, a lányban élő szörny miatt a történet sok potenciált hordoz magában és erre voltam igazán kíváncsi, a lelki folyamatokra, vagyis arra, hogyan kezeli a lány a benne lévő, rá negatívan ható entitást. Úgyhogy elolvastam és itt vagyok, hogy megosszam a nagyvilággal az élménybeszámolóm a Helena-trilógia első könyvéről, a Fénytörésről!
Az értékelés a Prológus - Young Adult projektre készült.
Történet
Helena egy olyan lány, akit kínoz egy benne lévő szörnyeteg és rákényszeríti, hogy különféle fiúk bizalmába férkőzzön és megölje őket. Csak így csillapodik ez a benne fészkelő, sürgető vágy az ölésre. Egyik nap, éppen a hetedik áldozata meggyilkolása után, menekülőre fogja, gyorsan elhagyja a helyszínt, de egy óvatlan pillanatban, a vihar miatti nem tiszta látásviszonyok okán elüti egy srác, Jeremy. A fiú nem hagyja ott meghalni, hanem szól a nővérének, Jennifernek, aki a környék tehetséges orvosa, hogy mentse meg. Viszont furcsa dolgot látnak a testvérek: a lánynak nem ártott meg a baleset, könnyen begyógyulnak a sebek. Nem engedik el Helenát és alkut kötnek vele: mindketten elnézik a másik stiklijeit és szent a béke, Helena pedig ott marad a három testvérrel, Jettel, Jeremyvel és Jenniferrel további megfigyelés céljából. Ám hamar kiderül, hogy a család sem teljesen hétköznapi és az összezördülés köztük már borítékolható a regény elején, úgyhogy a kérdés már csak annyi: mikor történik mindez meg és milyen formában? Ezúttal ki fog megsérülni és mennyire komolyan?
Röviden
Röviden és tömören annyit írhatok, hogy ez a kötet nem olyan élményt ad, mint olvasás előtt gondoltam volna, hogy kapok.
Élménybeszámoló
Nehéz helyzetben voltam a poszt írása előtt és közben, mert ezerrel pörgött az agyam. Pro és kontra érveket hoztam fel a regény védelmében és ellenében: bár azt érzem, hogy a könyv nem nekem íródott, találtam benne olyan eseményeket és háttérinfókat, amik tetszettek és úgy alapból sem volt rossz érzés olvasni, de mégsem találtam meg a számításom. Úgyhogy ezen sokat gondolkodtam, hogy hova is helyezzem a kötetet, de úgy érzem, hogy sikerült megtennem. Ezt pedig megörökítettem ezen a platformon, ilyen formában:
A Fénytörés ifjúsági és azon belül is a romantikus egységet erősíti. A két szereplő között a kémia már a kvázi első lapoktól szerepel, lehet tudni, hogy kik fognak összejönni és ez nagyon erősen jelen van a könyvben. Annyira, hogy nagyon sokszor azt éreztem, hogy az engem érdeklő természetfeletti szál háttérbe szorul. Maga az érzelmi vonal eléggé dinamikus, érdekesen feszülnek minden egyes alkalommal egymásnak a felek, ezért végig kíváncsian olvastam és figyeltem mi lesz ebből. Szeretem az olyan történeteket, ahol a rossz emlékekből felépített ingatag jelent akarják a szereplők megoldani és tapogatóznak a másik felé, közben pedig lassan kerülnek elő azok a bizonyos múltbéli démonok. Itt is ez történik. Helena a sérült egyén, az, aki védi a titkát teljesen érthető módon, de közben egyszerű és normális életet akar, miután megtapasztalja milyen az. Csak a túlélésre koncentrál, gyanakvó és tüskés, én komolyan megkedveltem őt. Az ő nézőpontjából olvashatjuk a történetet, szóval folyamatosan a fejében vagyunk és ezzel többnyire nem akadt problémám. Annyi egyértelmű spoilert engedjetek meg, hogy ő a szerelmi szál egyik fele és többnyire ezt, na meg annak a kibomlását láthatjuk. Bár nekem sosem volt ilyen hullámzó kapcsolatom a párommal, ezért nem tudom milyen egy hasonlót megélni, de el tudom képzelni azt a helyzetet, ha valaki tüzes természetű és úgy kerül szembe a másik féllel egy kapcsolatban, hogy még a titkait is védenie kell és kb ez a megoldás jött ki, mint amiről a Fénytörésben olvashattam. A főhősön sokat gondolkodtam, egy-két dolog nem tetszik egyedül vele kapcsolatban, az, hogy mint mágikus entitás, miért lepődik meg, ha talál egy másikat, főleg az egyértelmű jelek ellenére? Vagy hogy nem értem, miért nem érték el a lelkét a gyilkosságok. Egy-két ilyen dolog kizökkentett az olvasásból, de egyébként bírtam Helenát. Papp Dóra érezhetően foglalkozott a történettel, szereti azt és nem hagyott benne logikai ziccereket, figyelt a kritikákra, úgy javította a könyvet. Egyszerűen csak nem tudom elképzelni ezt a két felhozott jellemzőt, de főleg a másodikat nem - ettől függetlenül a szerző erre szintén ad magyarázatot, ahogy sok más felvetődött kérdésre is.
A regény a romantika mellett a karakterek problémáira szintén erősen koncentrál. A pörgős prológus után, nagyon lelassul a cselekményvezetés, a világ építése és így van is időnk megfigyelni a szereplőket, a múltbeli dolgokat, de főleg Helena kinyílását láthatjuk. Ezen a tempón segít a gördülékeny írói stílus, amitől ez a kötet könnyen olvashatóvá válik és annyira bele lehet merülni a cselekménybe, hogy olvasás közben több oldal eltelt, mire feleszméltem, hogy hm, írnom is kéne azt a bizonyos szakdogát. Helena szemén keresztül láthatjuk továbbá a három testvért, Jeremyt, Jennifert és Jetet, akik közül kettőt kedveltem meg: a lányt és a legkisebb tesót, az utolsónak említett személyt. Jeremy számomra túlságosan intenzív és meggondolatlan, nem sikerült vele szimpatizálnom egy kicsit sem, főleg hogy másokra veszélyes megmozdulásai is akadnak. Ez ugye egy másik helyzet miatt szintén gond, de erről nem írnék többet.
Tetszik a misztikus alap, amit a szerző felhúzott a karakterek köré, bár kissé későn jelenik meg a lapokon, hiszen sokáig csak az alapozás történik a személyek között. Itt érezem azt egyébként, hogy százzal kevesebb oldal sokkal dinamikusabbá tehetné ezt a történetet. Viszont a magyarázat egész tetszetős, szerettem olvasni ezeket a részeket, mert amint ez bejött, sokkal inkább magaménak éreztem ezt a történetet, mint a könyv első felében. Helena szörnye ehhez a természetfeletti részhez tartozik és mint olyan, nagyon kíváncsian vártam, hogy az írónő mivel rukkol elő és a magyarázat egészen tetszetős, ahogy az a környezet is, amibe ezt a Rómeó és Júlia-szerű átdolgozást helyezte.
A leírt szónak ereje van, de annak az embernek még nagyobb ereje van, aki felismeri, hogy a szavakat is emberek írják, akik, ha megtehetik, kényükre-kedvükre játszanak az igazsággal és a tényekkel.
Úgyhogy zárszóként azt tudom írni, hogy ez egy olyan történet, amiben a romantika kerül nagyon előtérbe, minden más mellékes elem és ezért annak az olvasónak tudom ajánlani, aki vevő a zsánerre. Én alapvetően sokkal több természetfeletti elemet vártam, ezért is lepődtem meg az olvasás közben. A könyvből ez a szerelmi szál maradt meg erősen, illetve az egyik üzenete a természetközeliségről és a természetről, de kár, hogy csak röviden mutatja be a gondolatait a témában az írónő.
5 / 3 pont
Szerző: Papp Dóra
Fülszöveg:
A tizennyolc éves Helena egy szörnyeteggel osztozik az életén – árván, magányosan járja Oregon állam vidékét, tehetetlen áldozatok után kutatva. Ám az nem szerepelt a tervei közt, hogy egy súlyos baleset után titokzatos helyen ébred: három testvér otthonába kerül, ahonnét nem szabadul egykönnyen. Hisz ezen a különös helyen a lányt csapdába ejtő szörny napról napra csendesedik. Helena végre önmaga lehet. Meg kell tanulnia bízni, ha újra akarja kezdeni az életét a furcsa Raven-családban.
0 megjegyzés