Már amikor megláttam a Tündöklő borítóját, tudtam, hogy ezt a könyvet olvasnom kell. Egy sárkányszerű kígyó szerepel rajta, lilás árnyalatú háttér előtt - mint kedvenc színem, ez egy nagyon jó előjel - ám ez mit sem érne, ha a fülszöveg nem tartalmazna olyan hívószavakat, amikre felfigyeltem. Ilyen például a Sárkány, babona, legendák, átkok. Kíváncsi voltam, hogy milyen egyveleget alkotnak együtt Rusvai Mónika regényében és már nagyon vártam, hogy hozzám kerülhessen. Kb a megjelenés óta tűkön ültem, hogy elkezdhessem. Végül sikerült elolvasnom és azt mondhatom, hogy egyáltalán nem bántam meg, sőt! Megérte annyit epekedni érte.

Az értékelés a Prológus - Young Adult projektre íródott.

A történet eleje

A szigetkirályság eszményi képe már csak az öregebbek emlékeiben él. Az egymással marakodó királyságokat elpusztította a Sárkány. Ez régen történt, de egyes embereket még mindig bántja a helyzet, ilyen Denamals is, akit anno, mikor támadott a nagy szörny, kincstárnoka elárulta és elvesztette mindenét. Nevelt gyermekei, Erthol és Tilea próbálják kirángatni a rá telepedett múlt ködéből, de nehéz helyzetben vannak, hiszen nem tudhatják gyámjukat milyen súlyok kötik még gúzsba. Eközben Erthol mind messzebbre vágyik. Ért a lovakhoz és tudására máshol is szükség lehet és egy véletlen folytán úgy alakul, hogy ez a kívánsága valóra válhat. 

Közben pedig úgy néz ki, hogy a Sárkány újra közeledik, hiszen egyre több sárkánykígyó jelenik meg a területen, mint az ő előhírnökei. A politikai színpad forrong, az átkok kezdenek megint aktiválódni és mindennek a közepén ott áll Erthol, aki egyszerűen csak lovász szeretne lenni.

Röviden

Röviden, tömören a lényeg, hogy ez a regény fantasztikus világképpel rendelkezik. Az írónő gondolatmenete, a történetvezetése és a környezet bemutatása a kedvencem az egészből, míg a romantikus szál terén akadnak kifogásolnivalóim. De kezdjük az elején!

Élménybeszámoló

A szakdolgozat írása nagyon sok energiámat kivette, egy ideje és ideig csak a szakirodalmat bújtam. A Fénytörés nem hozta a kívánt hatást, amit a Tündöklő előtt kaptam le a polcról, úgyhogy nagyon vágyakoztam egy olyan történet után, amiben totálisan elmerülhetek és hát ez a kívánságom gyorsan valóra vált a most tárgyalt kötettel. Ez a világ, Rusvai Mónika fantasztikus írásmódjával olyan, mint egy takaró, csak azt éreztem, hogy körülölelnek a szavai és végre megpihenhetek (ilyen mondatok szerepelnek benne: "...elrejtenek minden rosszat gondolataik csillagmennyezetébe."). Az első lapokon tehát már megfogott magának, ott érezni, hogy ez a Tündöklő különleges, ez az érzés pedig az utolsó lapokig megmaradt. Egy olyan fantasy világban járunk, ami állandó súlyként nyögi a sárkánykígyók jelentette fenyegetést és féli magát a legendás alakot, a Sárkányt.

Amikor az istenek elhagyták a földet és csillagokká lettek, sokági sötétség borult a világra. Abból a sötétségből születtek az első sárkánykígyók.

A regény világa nagyon érdekes. Ahogy olvastam, láttam, hogy a szerző olyan adatokra, információkra is gondolt, amiktől részletessé válik a kép, pedig igazából a világ egy részére koncentrálunk igazán: az átkokra, a Sárkányokra és a babonákra, a hitre és kb a társadalmi felépítésre. Tetszett. Nagyon szerettem ezekről olvasni. Az írónő ezek közül leginkább a babonákat kezdte el boncolgatni a vándorszínészek által és a mítoszokat vizsgálta akár beszélgetések, akár előadások kapcsán, ezekért meg kb élek halok. Megmutatja, hogyan terjed szájhagyomány útján egy-egy történet, milyen romboló hatású lehet a babona és megláthatjuk, hogy ha az ember az ég felé fordul és onnan remél segítséget, abban nem lesz túl sok köszönet. Nincs annyira sötét világa, mint az Éjszárnynak és a sorozat többi részének, de elég kemény életet kell élniük a lapokon szereplő karaktereknek, kezdve az Őrség túlkapásaival és befejezve a sort a sárkánykígyókkal, amik hüllőkből és kétéltűekből alakulnak át, amikor közel van a hatalmas teremtmény.

A társadalom kis szeletét láthatjuk köszönhetően a főhősünknek, aki kimarad többnyire a fősodorból és csak a kötet közepétől kerül bele, de akkor sem ő az, aki irányít. A fiú inkább sodródik az eseményekkel és ahol lehet és tud, változtat. Emiatt a politikai manírokat sem láthatjuk teljesen, csak részben, hiszen neki ez nem fontos. Ertholt követve végig drukkoltam neki, hogy felfedezzen valami különlegeset magában, de ő végig egy mellékhős marad, aki szeretné a saját életét rendben tudni, viszont belekeveredik egy olyan viszályba, amit a felmenői hagytak rá. Általa egyébként a regény több témát jár körbe: az új generációnak nem feltétlen muszáj az elődök hibáit követnie, lehet és inkább szükséges, hogy saját utat válasszanak maguknak. Illetve, ami a fontosabb, szól a döntésekről, amikről Ertholnak is meg kell tanulnia a maga leckéjét: mindig lehet úgy dönteni, hogy valaki a múlt helyett a jövőbe tekint.

A karakterek szerethetőek, egyetlen szívfájdalmam a szerelmi szál, mert annak kialakulását bár megtippeltem, de nem éreztem át. Viszont magukkal a karakterekkel semmi probléma sincs, sőt! Nagyon szerettem róluk olvasni és még kedvencet is találtam, Rient, akinek jelenléte nagyon fontos a lapokon. Kedveltem az eszét és a kitartását. Ertholt sem kell félteni egyébként, neki is sok jó tulajdonsága akad, de főleg a másokért való felelősségtudata és az állatokhoz való hozzáállása miatt kedvelhető igazán.

Hűség, azt mondod? A bűntudat annál erősebb kötelék.

A regény karakterek terén nem ennyiből áll, hiszen több szereplőt mozgat, bár mindenkit csak Erthol szemszögéből láthatunk. A srác néha téved másokkal kapcsolatban, de azt lehet látni, hogy sok súlyos titkot őriz a többi szereplő, ilyen például Karvaly is, aki teljesen véletlenül indítja be a cselekményt azzal, hogy eltulajdonít valamit. Ő a legérdekesebb szereplő az egészből és nagyon jó döntés volt nem őt megtenni főszereplőnek.

Attól fél, hogy nem tehet semmit, hogy nem a döntései, hanem a múltja határozza meg a sorsát.

A Tündöklő csavaros, nagyon jó ötleteket lehet benne találni, bár majdnem mindent sikerült kitalálni, azért az élvezhető írásmód és egyéb mellékinformációk miatt ez nem von le az élvezeti értékből semmit. A regény utolsó része szintén nagyon jó, a szerző kreativitását bizonyítja, nagyon tetszett a lezárás is.

Úgyhogy annyit tudok így, zárásként írni, hogy egy nagyon jó utazáson vehettem részt a babonák földjére, ahol a csillagokba vetett hit és imádat nem feltétlen jelenti azt, hogy az ezekért kapott, felülről érkező figyelem mindig az emberek hasznára válik. Ez egy olyan utazás volt, amit bár a valóságban nem tennék meg, képzeletben szívesen barangoltam hőseinkkel, drukkoltam és gyászoltam velük és fordítottam figyelmem a csillagok felé.

Ajánlott évszak az olvasásra a borító színei alapján: 

❥ tavaszi

 

 

Szerző: Rusvai Mónika

Illusztrátor: -

Sorozatcím (kiadói): Gabo SFF

Sorozatcím: -

Következő rész címe: -

Cím: Tündöklő

Eredeti cím: -

Eredeti megjelenés: -

Kategória: ifjúsági,fantasy

Fordító: -

Oldalszám: 424 oldal

Kiadó: GABO

Megjelenés: 2019

Ár: 3.490 Ft

 

Fülszöveg:

Húsz éve az utolsó szigetkirályságot elpusztította a vihar képében érkezett Sárkány. A tengerik népe az addig tiltott, ősvadonnal borított szárazföldre menekült, hogy ott építsen fel új birodalmat. 

Erthol, a fiatal lovász, aki sosem ismerte a régi világot, a titokzatos Viharhozó nyomába eredve akaratlanul is részese lesz egy átkoktól sötét és féligazságokból összeálló legendának, amely hamarosan nemcsak az ő sorsát, de egész országáét is a pusztulás peremére sodorja. A válaszok a múltban rejlenek – de gyökerek híján ki tudná megmondani, mi igaz a babonákból és mi nem? A Sárkány előhírnökei, a sárkánykígyók pedig már az új világban is megjelennek, hogy beteljesítsék a régi birodalomban kimondott átkokat. 

A Tündöklő egyszerre emberközeli és hősregéket idéző történet, amelynek világában, ha a természetfelettit szólítja az ember, a válaszban nincs köszönet.