A művészet nyelve

2014

Eredményhirdetés

vasárnap, június 08, 2014

1 Komment

Elveszett szemek

Szerző: Sigrún Eldjárn
Cím: Elveszett szemek
Illusztrálta: Pongrác csapata
Eredeti cím: Týndu augun
Műfaj: mese, gyermekirodalom

Fordító: Patat Bence

Oldalszám: 232 oldal

Kiadó: Pongrác kiadó

Megjelenés: 2013
Ár: 2.900 Ft

Fülszöveg:

Stína és Jonni elindulnak haza. Picikoca, a minden lében kanál, ám okos és ravasz malac is velük tart. Köd és sötétség ereszkedik a tájra, a gyerekek pedig hamarosan elszakadnak egymástól. Csapdákon, vad lávamezőkön és sűrű erdőkön kell keresztüljutniuk, titkokkal és rejtélyekkel megküzdeniük, miközben számtalan furcsa szerzettel is összeakadnak. Nemegyszer csak a vakszerencsének vagy a lélekjelenlétüknek köszönhetik az életüket: lelepleznek egy körmönfont bűntettet, megoldanak egy több évtizedes mágikus talányt, és még csak nem is szükséges minden esetben varázserőt alkalmazniuk.

Hogy azt honnan merítik?

És hogy hazajutnak-e végül?

Lapozz bele a Nordic Book Award 2003-as díjazottjának, Izland egyik legkedveltebb ifjúsági írónőjének izgalmas kötetébe, és merülj el ebben a sodró lendületű kalandban!

,,EL SEM TUDOM KÉPZELNI, HÁNYSZOR, DE HÁNYSZOR KÖNYÖRÖGTEM MÁR EGY KÉNYELMES ZÁRÉRT, RENDES KULCCSAL, AMIT A NYAKÁBA AKASZTHAT AZ EMBER. DE A VÁLASZ MINDIG UGYANAZ: ,,A TÖRPÉKNÉL ENNEK ÍGY KELL LENNIE. EZEN NEM LEHET VÁLTOZTATNI!" EZ A GOND: NÁLUNK, TÖRPÉKNÉL, SEMMILYEN ÚJÍTÁST NEM ENGEDÉLYEZNEK!"

Így, az államvizsgám utáni pár napban nagyon szerettem volna valamilyen könnyebb mesét olvasni, amikor már végre megpihenhetek a hosszabb és keményebb szorgalmi időszak - szakmai gyakorlat - szakdolgozat - vizsgaidőszak - államvizsga kombó után. Ekkor esett a választásom az Elveszett szemekre, amely könyvnél először az aranyos malac tűnt fel a borítón és bár nem szeretem az állatos filmeket - a Babe 1 és 2-vel vagy akár a Pata csatával is ki lehet kergetni a világból - úgy gondoltam adok egy esélyt ennek a malacnak, mert nem nagyon vettem kézbe állatos történetet írott formában. Most viszont, hogy elolvastam a kis könyvecskét, kijelenthetem, hogy nem az állatokon van a hangsúly, tehát most ezt sem tudtam tesztelni, de sebaj, kaptunk más pozitívumokat is.

A történet két félárváról - Stínáról és Jonniról - szól, akik mellé egy malac is társul későbbi kalandjaik során. Édesapjuk Valbjörg nénihez adja őket a tanyára, de rosszul érzik magukat és úgy döntenek elindulnak hazafelé. Velük tart Picikoca is, a malac, aki Jonni új legjobb barátja és közösen megkezdik életük nagy kalandját, bár az elején nem is számítottak erre. Útjuk során találkoznak törpékkel, furcsa emberekkel, átokkal és kapzsisággal, amellyel szemben csak ők, gyerekek állnak és rajtuk a világ szeme, na meg Picikocán, vajon képesek lesznek-e szembenézni a problémákkal.

Első körben arról kell írni, hogy milyen gyönyörű is a könyvecske. A Pongrác kiadó ismét szép munkát végzett, nagyon jó volt forgatni a regényt, gyönyörű a kiadvány! A színesek illusztrációk mellé a szövegbeli szintén színes kiemelések mind, mind mutatták, hogy egy nagyon szeretett történetről van szó. Egyébként kemény kötésű az alkotás és arról már meggyőződtem milyen tartósak is a kiadó kötetei.

A kiadó híres arról, hogy különleges országokból érkező könyveket hoznak el országunkba nagy számmal és esetünkben egy izlandi történetről van szó. A nevek könnyen megjegyezhetőek szerencsére, pedig általában problémáim szoktak lenni az északi nevekkel. Érdekes volt a minimális tájbemutatás is.

A történet meglepően izgalmas, nagyon gyors lefolyású a cselekmény, minden olyan hirtelen történik és ezért nagyon könnyű volt olvasni is.

Elsőre nem ezt vártam tőle és úgy érzem, hogy az tetszett meg benne a legjobban, hogy nem akar nagy témákat megfogni meseregény létére, mert megmarad annak az egyszerű történetnek, hogy a két gyermek haza szeretne jutni, de út közben furcsaságokba ütköznek és szembetalálják magukat egy átokkal. Nincs semmi túlbonyolítva és máskor ezért szoktam panaszkodni, de itt most úgy érzem, hogy kidolgozottság így volt jó, ahogy volt a maga kedvességével és aranyosságával. Ezzel együtt lehet, hogy páran kidolgozatlannak fogják találni és belekötnek a regénybe, de úgy érzem, hogy minden a helyén volt és minden egyes hiba ellenére ez egy jó történet.

Mert azért találtam itt-ott hibát, elég komolyakat is, például Skafti honnan tudta, hogy merre kell haladnia főhőseinknek? Ilyen kis apróságok azért akadnak a regényben, de ezt meg tudtam bocsátani neki a szerethetősége miatt.

Én azt látom, hogy a felhasznált elemek, tehát például az a sisak, amit Jonni kap vagy akár a csontvallás és a különféle jelek megléte egy olyan világot mutat be, amit kicsiként biztos szerettem volna és úgy gondolom, hogy ezek újdonságok és a gyerekek, akik ezt a mesét olvassák könnyen lehet, hogy éppen emiatt kezdenek el elindulni a könyvmolyság rögös útján. Látom benne a potenciált és ez tetszik, a hibái ellenére is.

A szereplők esetében talán annyit tudnék felróni, hogy nem nagyon tudok jellemzőt felsorolni sem Stína, sem Jonni esetében. Nekem nem volt olyan feltűnő és a tetteik alapján sem tudok konkrétabbakat írni, mert végülis csak a jelek kellenek ahhoz, hogy Jonni bátor merjen lenni... de ez lehet akár a könnyebb átélhetőség kedvéért is. Ezt csak az írónő tudná megmondani.

A köztük lévő testvéri kapcsolat pedig jó, egymást keresik a nehéz helyzetben, akkor amikor kénytelenek elválni.

Összességében egy aranyos történetről van szó, amelyet szerintem a gyerekek szeretni fognak az izgalmas történetmesélés és a különleges vonásai miatt.

Köszönöm, hogy elolvastad!

vasárnap, június 08, 2014

0 Komment

most olvasom

Vasárnapi válasz #3

vasárnap, június 08, 2014

0 Komment

Alexandra kiadó

Hogyan legyünk tökös csajok

Szerző: Caitlin Moran
Sorozatcím: -
Cím: Hogyan legyünk tökös csajok
Eredeti cím: Hogy to Be a Woman
Eredeti megjelenés: 2011
Műfaj: önéletrajz

Fordító: Bakonyi Berta

Oldalszám: 312 oldal

Kiadó: Alexandra kiadó

Megjelenés: 2013
Ár: 2.999 Ft

Fülszöveg:

Caitlin Moran meghökkentő és merész: nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Ami a szívén, az a száján: nem fél attól, hogy a legkínosabb kérdéseket feszegesse, s hogy nevén nevezze a dolgokat. Azt vallja, ha megosztjuk másokkal nőisségünk sötét, sokáig rejtett titkait, felszabadulunk. Ráadásként pedig mindeközben nagyszerűen szórakozhatunk is. Könyve Nagy Britanniában heteken át szerepelt az eladási listák élén, tizenhat országban jelent meg, és kb. 400 ezer példány kelt el belőle.

A Hogyan legyünk tökös csajok egyszerre memoár és önsegítő mű. Igaz, nem a klasszikus fajtából. Pimasz, vállaltan szexista és arcpirítóan őszinte: Caitlin saját élményeiből építkezett, s – valljuk be – volt miből. Első menstruáció, önkielégítés, pornófogyasztás, egy duci lány plátói szerelme a menő fiú iránt, a szüzesség elvesztése, abortusz: minden nővel megtörténik vagy megtörténhet, de messze nem mindenki beszél róla. Moran kendőzetlenül ír minderről.

Mindazok, akik értékelik a szókimondást és a fanyar humort, akik kíváncsiak arra, mitől nő manapság a nő, s akik készek arra, hogy nevessenek az őket körülvevő világon és persze mindenekelőtt önmagukon, azok értékelni fogják ezt a vidám és könnyedségével együtt mégis elgondolkodtató könyvet.

,,MERT PILLANATNYILAG NEM TUDOM NEM ÉSZREVENNI, HOGY ABBAN A TÁRSADALOMBAN, AMELY A KÖVÉRSÉG RÖGESZMÉS MEGSZÁLLOTJA - OLY BUZGÓN BÉLYEGZI MEG, OLY EGYHANGÚAN ÍTÉLI EL -, CSAK AZOK NEM BESZÉLNEK RÓLA, AKIKRE IGAZÁN TARTOZIK."

Az első találkozás az egyik könyváruházban volt - kivételes pillanat - beleolvastam és úgy döntöttem, hogy nekem ez a könyv KELL. Pont így, a nagybetűs KELL szóval. Rögtön felkeltette az érdeklődésem. Igazából engem legfőképpen az ,,önsegítő mű" jellemzés fogott meg és kíváncsi voltam, vajon hogyan lehet botrányosan és szókimondóan írni a fülszövegben is felsorolt témákról illetve mit adhat nekem ez a kötet.

Először is muszáj megemlíteni azt, hogy ez a könyv egy önéletrajz, tehát a saját életének fontosabb és viccesebb részeit meséli el és mindezt teszi a saját szemüvegén keresztül, ami lehet hogy egyoldalú, de hát miért kéne bemutatni a másik oldalt, amikor nem ez volt a lényeg? A cél az, hogy Moran megpróbálja körüljárni azt a kérdést, hogyan lehet valaki ,,tökös csaj" és leírni a témákkal kapcsolatos véleményét. Ami a sajátja, tehát a mű szubjektív.

Folyamatosan azon gondolkodom, hogy itt van egy olyan ember, aki távolabb már nem is állhatna tőlem, de mégis meg tudott fogni az írásával, egy kicsit elérte, hogy a gondolkodásmódom megváltozzon és máshogy tekintsek arra a feminizmusra, amiről ír. Habár az alkotónak unszimpatikusnak kéne lennie többféle dolog (pl. a drog, vagy éppen az abortuszhoz való hozzáállása) miatt, viszont én úgy gondolom, hogy mindenki úgy alakítja az életét, ahogy akarja, ezért nekem semmilyen előítéletem nem lehet vele szemben, mert mi jogon tenném? Ezek az ő gondolatai és az ő élete. Volt egy érdekes gondolatmenet a műben, ha lehet erről így írni, mégpedig az abortusz illetve a gyermekszülés melletti érvelés. Néhány kritikában olvastam, hogy ez ellentmond egymásnak és bevallom, emiatt bizonytalanodtam el a kötet olvasása előtt, ezért kell erről most írnom. Szerintem, ami természetesen az én véleményem, a kettő az olvasottak tükrében nem zárja ki egymást. Miért kell mindennek feketének és fehérnek lennie, ami persze a való életben sem az? Mindenki máshogy éli meg az életét és ezért tudom düh, vagy bármiféle rosszindulat nélkül nézni a kötetet.

Caitlin érdekes témákról fejti ki a véleményét, úgy mint a feminizmus, a pornó, a szexualitás, a nővé érés általános problémái - például a mellméret és a menstruáció - illetve a szőrtelenítés és a vásárlás is boncasztalra kerül. A kötet elején a fiatalkori dolgait a felnövés tényén keresztül tárgyalja és nagyobb keretben érvényes a feminizmus szemüvegén keresztüli vizsgálódás. Ami szintén érdekes volt számomra - mert én nem ástam bele mélyen magam ebbe a témába korábban - az a feminizmus bővebb jelentése volt. Caitlin erőteljesen szókimondó és néha durva, illetve a trágár kifejezések sem ritkák a kötetben, viszont csodálom a bátorságát, hogy így le merte írni a saját véleményét ezekről a témákról.

Ha egy szóval kéne jellemeznem a szerzőt, csak egy jut eszembe róla: őrült. Totálisan kattant és az élete is követi ezt a jellemzőt, így ha az olvasót nem is érdekeli a feminizmus vagy a nőiség, a szerző történeteiért már megéri olvasni ezt a művet. Néha szakadtam a nevetéstől egy-egy vicces szituáción vagy az elbeszélésmódon. Caitlin a saját életének részeit használja fel az érvelésében és igencsak szórakoztatóra sikerült.

A legjobban nekem a pornó illetve a szőrtelenítés témaköréről írottak tetszettek - khm tessék megnézni az olvasott könyveim között Havas Henrik művét, a Pornó 1-2. címűt. Nem vagyok prűd, mindent elolvasok ami érdekel, például ez is. Érdekes volt még egyébként a házasságról szóló rész is. Néha azt éreztem, hogy a saját kimondatlan gondolataim köszönnek vissza a regény lapjain és nekem teljesen megérte olvasni ezt a kötetet.

Aki viszont azért szeretné elolvasni, mert provokatív mű, annak azt ajánlom, hogy... egyáltalán mit jelent a provokatív szó? Mi számít annak? Én nem éreztem polgárpukkasztónak Caitlin írását, egyszerűen erős hangja van és saját véleménye, ami ritka mostanában. Tehát, akit a provokatívság vonz lehet, hogy csalódni fog.

Talán úgy lehetne összefoglalni Caitlin általános véleményét, hogy az teljesen ellentétes a média által belénknevelt képpel és néha igencsak meglepő a hozzáállása, akár a házasság, akár a lánybúcsú esetében. Ezzel együtt nem a férfiak ellen hangol, mert nem erről van szó, hanem arról, hogy olyanok legyünk, amilyennek megteremtettünk szőrtelenítés és mindenféle kényelmetlen cipő nélkül, tehát legyünk önmagunk.

,, Ha egyszer elverek 500 fontot egy márkás cipőre, az olyan legyen, amiben a) tudok táncolni a ,,Bad Romance"-ra, és b) el tudok futni egy gyilkos elől, ha netán egyszer hirtelen üldözőbe venne. Ez a minimum, amit elvárok egy cipőtől. Hogy lehessen benne szaladni, és ne gyilkoljanak le miatta."

Nekem nagyon tetszett a könyv és igazából csodálom Caitlint azért, amiért le merte írni a véleményét. Ami nálam azért nem történt meg, mert úgy hiszem, hogy ha mélyebben is belemennék a könyv elemzésébe, már spoilerbe ütköznék, így ettől most eltekintek és talán egy másik alkalommal, majd én is írok a felhozott témákról.

Összességében a kötetet nem mindegy hogyan olvassuk, szerintem egyfajta nyitottság is szükségeltetik hozzá, mert nem sokan szeretik a szókimondó stílust és az ilyen fajta őszinteséget, de úgy vélem, hogy érdekes volt a könyv. Bár nehéz helyzetben vagyok abban a tekintetben, hogy fogalmam sincs kinek tudnám én ezt ajánlani. Hát inkább az olyan olvasóknak, akik szeretik az őszinteséget és a vicces szituációkat, mert itt volt belőle bőven és nem riadnak vissza a komolyabb témáktól sem. Főleg akkor, ha az abortusz ellen foglalnak állást.

Ezt a könyvhöz nem kell görcsösen ragaszkodni, ez nem egy életmódbiblia. Bár érződik rajta egyfajta meggyőzési szándék - pl. amikor a székre kellett volna állni és kiabálni a nagyvilágba, ami nekem nem jött be, de Caitlin csak kicsiben próbál ránk hatni. Egy kicsit a gondolkodásunkra, legalább abból a szempontból például, hogy tudjuk vajon szexizmus áldozatai lettünk-e.

Köszönöm, hogy elolvastad!