Fülszöveg:

Gondtalanul telnek napjai a serdülő Mária Antóniának, becenevén Toinette-nek. Ám a napsütötte bécsi időszakot beárnyékolja a tudat, hogy hamarosan ennek az idillnek vége szakad. Toinette tisztában van vele, hogy anyjuk, Mária Terézia osztrák császárné milyen sorsot szán neki: Ausztria politikai érdekeinek megfelelően férjhez kell mennie Franciaország leendő királyához, a szintén kamasz XVI. Lajoshoz. A mindössze tizennégy éves hercegnő elszigetelten érzi magát a francia királyi udvarban. Versailles gyönyörű, de velejéig romlott: minden zugba befészkelte magát az intrika és az ármány. Mária Antónia nem boldog, hiába a fényűző élet, a léha udvari szórakozások, a kártya és a tánc. Juliet Grey történelmi regénye élethű képet rajzol a forradalom küszöbén álló Franciaország királyi udvaráról. A színes részletekben bővelkedő leírásoknak köszönhetően szinte magunk előtt látjuk a pazar selyemruhákat és a csillogó ékszereket, halljuk a táncra csábító muzsikát és pletykálkodó úrhölgyek suttogását. Franciaország legtragikusabb sorsú királynőjének életét megörökítő trilógia első kötete nagy sikert aratott az Egyesült Államokban, és több európai országban is megjelent. – Juliet Grey jó ismerője az európai, és kiváltképp a francia történelemnek. Történelmi témájú regényein kívül más műfajokban is alkot, emellett újságíró és színházi színésznő. Férjével New Yorkban él.

A bejegyzés annyiban spoileres, hogy aki még nem ismeri Marie Antoinette történetét kicsit behatóbban, mint ahogy a történelem órákon tanítják, akkor ne olvassa tovább! Lehetnek spoilerek a következő részekre is!

A könyv a Marie Antoinette sorozat első része!

Első találkozás a molyon történt, amikor is megláttam, hogy ez a regény Marie Antoinette életéről szól, egyből felkeltette az érdeklődésem és olvasni szerettem volna. Így utólag azt mondom, nem bántam meg.

Műfajilag inkább a történelmi regények közé tartozik és rendelkezik némi romantikus vonással is. Tehát bárki, aki szereti a szerelmi történeteket, nyugodtan olvassa. Nem fordul át a történet rózsaszín szirupba, megfelelő mennyiségű romantikus érzelmeket kapunk. Szerencsére. Aki pedig a történelmi regények bolondja, azon belül is a francia forradalom illetve Marie A. élete érdekli, ne habozzon elolvasni!

A cím maga már utal Marie Antoinette sorsára, tehát osztrák hercegnőből hogyan válik francia királynővé végül. Az angol cím viszont találóbb szerintem, mert a Becoming Marie Antoinette jobban utal arra a folyamatra ami végbemegy, tehát Mária Antóniából Marie Antoinette lesz. Ezt nehéz visszaadni magyarul egy rövidke sorban, a Királyné lettem már inkább a lezárásra utal és nincs benne a folyamatosság.

,,Olyan mohón vágytam rá, hogy birtokoljam ezt a gyönyörűséget, hogy a következményekre nem is gondoltam. Vad, csillapíthatatlan vágyam hevülete pedig épp a vágy tárgyát pusztította el."

Az alap történet Mária Antónia gyerekkora, a regény (mivel történelmi, ezért nem rakok ki spoiler jelzést) XV. Lajos haláláig tart, illetve utána egy kicsivel. Aki bármilyen Marie Antoinette-s (a későbbiekben MA) könyvet olvasott, annak nem lesznek nagy csavarok benne. Sajnos annyiszor feldolgozták már a történetet, hogy igazából újat nem tud adni. A kicsi Toni (ahogy becézik a könyvben) osztrák hercegnőt, eljegyzik XV. Lajos unokájával, Lajos Ágosttal és lényegében 14 éves koráig próbálják felkészíteni a királynői létre (amit a történelmi tudásunkból kiindulva, úgyis bukni fog). Ezután hosszabb huza-vona után Franciaországba kerül, ahol lassan rááll arra a lejtőre, ami végül a halálához vezet. Ez a lejtő pletykákkal, erkölcstelenséggel van ,,kikövezve". De ez még a jövő, vagyis a további részek zenéje, az első kötetben még kevés kicsapongást lehet érzékelni nála, hát az hogy elmegy egyszer-kétszer bálba az még nem kicsapongás, ezért is furcsa számomra a regény végén a mondat, idézem: ,,De mostantól fogva miénk a világ tele tánccal és muzsikával, hogy mi, fiatal teremtések, az utolsó cseppig kiélvezzük az élet édességét." Ez túl hamari váltás szerintem, főleg hogy Lajos király eddig sem nagyon gátolta őt. Nem éreztem azt a kicsapongást, inkább volt ez még annak a folyamatnak az eleje, amikor a francia udvar megfertőzi MA-t.

A háttér amit az írónő próbált felrajzolni, az az, hogy egyrészt a királyi oldalról megkopott az aranyozás a palotán is tehát a királyi család trehány, nemtörődöm; az udvartartásuk is ugyanilyen és túlságosan is hisznek az udvari etikettjükben, a másik pedig a nép szegénysége. Hogy egyedül MA az, aki megszánja a szegényeket az új családjából és a férjében is vannak ilyen hajlamok. Hát nem tudom, hogy sikerült-e megfelelően visszaadni a kort. Lehet, hogy most túl szigorú vagyok, de szerintem az írónő nem fordított elég figyelmet erre, ami viszont jogos is, mert E/1 a könyv és hát MA sem járkált mindig a nép közé. Tehát szerintem ez a szál rendben van.

Történelmi regények esetében könnyű is és nehéz is az író dolga. Egyrészt, a nehézsége abban rejlik, hogy úgy kell írjon, ahogy senki más; a könnyebbsége pedig az, hogy nem kell saját világot kitalálni, elég csak ragaszkodni hűen az adatokhoz (az már más kérdés, hogy mennyire fér hozzá a forrásokhoz) tehát itt nem nagyon van értelme világkidolgozásról beszélni.)

A regény cselekményessége (most mondani kéne, hogy közepesen izgalmas, hogyha ilyen beosztások szerint megyünk), mivel bevezető kötetről van szó, nem annyira körmöttövigrágóan izgalmas. Sok benne a leírás, a folyamatok húzása, hogyan lett MA ilyen és miért. Inkább erre a kérdésre keresi a választ az írónő és kb a 210. oldalig nem találkoznak egymással az ifjak. Plusz az igazán izgalmas részek még csak ezután jönnek, így inkább ez a rész előkészítő volt a nagy durranás előtt, kíváncsi vagyok hogyan írta meg azt az alkotó.

Gyorsan előrehozom a romantika szálat, mielőtt elfelejtem és kimarad az értékelésből. Szóval: elvileg szereti a férjét. Akkor hogy a jófenébe fog eljutni odáig, hogy megcsalja Fersen grófjával? Erre vagyok nagyon kíváncsi még. Biztos, hogy belerakja, nem lehet hogy ez a szál kimaradjon!

Viszont megható ahogy kialakul a kötődés a királyi pár között, ez nekem nagyon tetszett ezért nem tudom elképzelni ebből hogy mászik ki az írónő!

Sokszor mondja a többi szereplő is, hogy Marie Antoinette milyen buta. MA sokszor viselkedik okosan például a férjével szemben, viszont a törököket meg nem ismeri... tehát hiányosságai vannak. Ez így nem feltétlen jó.

A karakterek között akkor ott van a szeretethiányos Marie Antoinette, aki megpróbál megfelelni anyjának, katolikus neveltetést kapott (szerintem ez fontos!), segít a szegényeken mikor tud és nem annyira buta, mint amilyennek hiszik. Tehát egy elég szimpatikus lány a főszereplő (persze ha nem nézzük a műveletlenségét...) és én is úgy éreztem, hogy megkedveltem és olyan rossz tudni, hogy mi lesz vele a történet végén. Szeretném, ha nem az lenne ami lesz, de ezen az írónőnek nem szabad változtatnia mégis légyszí.

A következő személy, Fersen gróf. Balra található két kép róla, ő nagyon keveset szerepel a regényben, lényegében csak a végén tűnik fel, de máris lehet érezni, hogy felkavarja majd az állóvizet és nem csak azért mert ismerem a pletykákat, hanem az írói célzás(ok) miatt is. Viszont máris kedvelem.

,,Aztán meg, tudtam én jól, hogy szövetségesekre lesz szükségem, mert amikor anyám ilyen kutya kedvében van, mint a mostani, az általában két dolgot jelent: vagy hadüzenetet fontolgat, vagy velem gyűlt meg a baja."

Mária Antónia anyja, a híres Mária Terézia keménykezű, a gyermekeit feláldozza a politika oltárán, egyáltalán nem egyenlő azzal a képpel illetve benyomással, amire történelemórákról emlékszem, kissé jobban kedveltem mikor az uralkodásáról volt szó (kivéve a kettős vámot).

,,Anyám mindig szívesen dicsekedett azzal, hogy a lányait, valamennyit, ,,feláldozza a politika oltárán"."

Lajos Ágost volt az, akitől viszolyogtam. Azért nem értek egyet nagyapja lenézésével, de durva milyen kis nyámnyila ember volt. Marie-vel boldogabbak lettek volna, ha nem nemesnek és trónörökösnek születnek...

A szerkezetére jellemző az egyszerűség, tehát a fejezetekhez címek is tartoznak. A stílusa kicsit nehezebb, a francia kifejezések és szavak nehezebbé teszik az olvasást, viszont nyelvet tanulni jó. Így már el lehet dönteni, hogy mi comme il faut. A kiadása nagyon tetszik, kemény borítós, védőfóliás, viszont a borító nem annyira jön be... az angol tetszik a legjobban, a portugál borító pedig eltérő a többitől.

A regény tehát a Marie Antoinette sorozat első része és a harmadik könyv megjelenése 2013-ra várható, angolul persze. A második kötet a Days of Splendor, Days és Sorrow illetve a harmadik része a Confessions of Marie Antoinette. (Nem hivatalos fordítás: A pompa és a bánat napjai; Marie Antoinette vallomásai)

Az írónak ez az egyetlen sorozata van a goodreads szerint, emellett újságíró és színésznő az alkotó.

Több könyvet is olvastam ebben a témában, tehát a francia forradalom előzményéről, ezért meg is említenék néhányat:

Madame Tussaud (mondjuk ezt még nem olvastam): http://moly.hu/konyvek/michelle-moran-madame-tussaud

Osztrák kurva:

http://moly.hu/konyvek/lea-singer-osztrak-kurva

Marie Antoinette: (bár ezt annyira nem ajánlom, csak a borítója jó)

http://moly.hu/konyvek/catharina-habsburg-lothringen-marie-antoinette

Marie Antoinette: (ezt igen, bár nálam is csak várólistás)

http://moly.hu/konyvek/stefan-zweig-marie-antoinette

,,Ez a sok ezer mozaikkocka - ez mi voltunk, igen, minket ábrázoltak. Megfelelőbb helyet, mint a Márványterem, keresve sem találhattunk volna a lemondó nyilatkozat aláírásához. József bátyám és a többi testvéreim, a már házasok és azok is, akiket még csak elígértek, ilyen-olyan diplomáciai érdekek zálogaként - mi mind egy-egy köve voltunk ennek a mozaiknak. Az egyikünk ilyen, a másikunk olyan; lehettünk márványból, ónixból, lazúrkőből, korallból, pompázhattunk a szivárvány összes színeiben: együtt mégiscsak kiraktuk Európa térképét."

Összesítés:

4.5/5 pont, szerintem jó volt, kellett a regénynek az elején lévő hosszabb egység, a gyerekkor ábrázolása. Nagyon várom a következő részt, kíváncsi is vagyok hogyan fog ebből úgy kijönni az írónő, hogy a francia forradalom felé vegye az útját a szereplők tettei által a történet. Mert hát ha a szereplők makacsok és az író nem elég határozott, nehéz őket kordában tartani... Tehát bízok az írónőben, hogy megoldja.

Elöljáróban annyit, hogy ez a könyv egy tömény adrenalinlöket, már az első lapoktól kezdve pörög a cselekmény, szóval könnyen ki lehet olvasni. Emellett pedig Dan Brown fanoknak kötelező!

Fülszöveg:

Vajon többé válik-e az ember a korlátlan testmódosításoktól? Megéri lecserélni szerveinket emberfeletti képességeket biztosító bioaugmentációkra?

,,Jó vagyok a szakmában. Az implantátumok lehetővé teszik, hogy még jobb legyek."

Műfajilag a cyberpunk, az akcióregény és a sci-fi hármasába tartozik, ami a borítón is fent van, ennek kifejezetten örülök. Igazából még most ismerkedem a sci-fi műfajokkal és nagy segítség, ha egy kiadó így segíti az olvasóit amit köszönök itt (is). A sci-fi és a cyberpunk elemeket nem kell magyarázni, a jövőben játszódik és eléggé transzhumán jellegű. Az akció elemek szép számmal vannak, mint fentebb írtam hasonlít Dan Brown műveire a történet (ott is volt akció, de orrvérzésig) és tényleg letehetetlen. (Az volt a gáz, amikor éppen élet-halál harc ment és be kellett fejeznem az olvasást mert jött a tanár... 3 órás előadás volt! Utána pedig 5 perc volt a szünetből a következő óráig... szóval rossz volt abbahagyni.)

Ha már szóba került Dan Brown, akkor leírom miben is hasonlít a regényeire az éppen tárgyalt mű.

(Jelöld ki, hogy tudd olvasni!)

1. Illuminátusok, már megint. 

2. Akció, akció, akció.

3. Összeesküvés elméletek.

4. A pár ,,romantikája", még jó hogy ez itt nem lett erőltetve.

Miért jobb mint Dan Brown? 

Mert már DB nem tud újat írni, már sajnos olyan átlátszóak a történetei, mint egy kupír papír. Ezzel szemben James Swallow képes volt meglepni. Azt nem árulom el hogyan, tessék elolvasni a könyvet! A vége nem kiszámítható, meglepetést fog okozni.

A könyv a fentiek mellett még játékfeldolgozás is, a Deus Ex: Human Revolution című játékot dolgozza fel, egy, a könyvben kétszer megjelenő karakter, Adam Jensen szemszögéből. Lényegében a könyv a játék előzménye is.

A cím a Deus Ex, a wikipédia szerint a híres eposzi kellék, tehát a Deus ex machina rövidítése és ennek inkább a játékban van jelentősége (elvileg). Viszont az augmentáció felveti azt a kérdést, hogy játszhat-e istent az ember és erre komoly konfliktusok épülnek a regényben is. Erre asszociálok a Deus-szal kapcsolatban.

Az alcím, az Ikarosz-hatás viszont gyönyörűen le van írva a regényben, ezért inkább idézek:

,,- Mondom másképp... hallott valaha az Ikarosz-hatásról?

...

- Ismeri Ikarosz történetét? A fickó az apjával együtt gyártott egy szárnyat, aztán nagy merészen túl magasra repült, túl közel a naphoz, aztán meghalt. Ugyanerről van szó itt is. Ez egy olyan szociológiai dolog, érti? Egy normatív folyamat, amelyet tudat alatt hozott létre a társadalom annak az érdekében, hogy fenntartsa a status quo állapotát, a saját stabilitását. Ha fennáll a veszély, hogy valaki olyasmit tesz, ami felborítja az egyensúlyt, mint például ez a túl magasra repülés... Akkor életbe lép az Ikarosz-hatás. A társadalom reagál, lenyesi a szárnyaikat. Visszatér a stabilitás."

Az alap történet a fenti fülszövegben tökéletesen összefoglalja a lényeget, két szereplő szemszöge dominál: Annáé és Bené. Anna a titkosszolgálatnál dolgozott, csak felfüggesztették, míg Ben kommandós volt. Mindketten hatalmas veszteségek árán jutottak el addig a pontig, amikor úgy döntöttek a világot meg kell menteni az Ikarosz-hatástól.

A háttér szempontjából azt mondom, hogy látszik, hogy egy játékra épül, nem érzem ezt az augmentációs technikát annyira kidolgozottnak, mert az író inkább bemutatja a dolgokat és nem magyaráz. Pedig itt nagyon szívesen vettem volna a bővebb kifejtést is, nagyon hiányolom a leíró részeket. A bemutatást úgy kell elképzelni, hogy megmutatja ezek működését. Inkább az akcióra állt rá és nagyon eltolódott a mérleg ebbe az irányba.

A cselekményességgel nincs probléma, az elejétől a végéig pörgés az egész regény, lehet ez ébresztett fel reggel mert egyáltalán nem aludtam az órán, szóval ajánlom a kávé helyett is!

Az egyetlen elem ami nem tetszett, az a karakterek közül Anna volt. Szerintem hisztis... és úgy otthagyja az út szélén, a rabszállító kocsi mellett azt aki megmentette, hogy csak néztem. Ez nagyon átlátszó ürügy volt arra, hogy Anna egyedül maradjon az ilyen dolgokat finomabban kell megoldani.

Ahogy fentebb írtam, inkább bemutat mint magyaráz és ezért is van annyiszor szereplőváltás, hogy értsük a másik oldal miért mozdul, hogyan működik a Vágóhíd és ilyen dolgokat is. Amúgy a két főszereplő Anna és Ben, az ő szemszögük van elöl a legtöbbször. Viszont néha bepillanthatunk például Namir fejébe is.

A regény annyira pörgős, hogy nem jut idő elgondolkodni a könyv üzenetén, tehát, hogy most az augmentáció jó-e, mennyire marad tőle ember valaki és mennyire nem. És kinek milyen érdeke érvényesül és hogyan? Észrevétlenül meddig lehet befolyásolni az embereket? Érdekes gondolatok cseppennek ide-oda, de hol vannak az írói fejtegetések? Hiányolom őket!

,,Gyorsabb reflexek, gyorsabb gondolkodás. De hol lesz ennek vége? Ha az ember képes megváltoztatni a saját fejlődésének menetét, hová vezet mindez?"

A gyors akcióhoz hozzátartozik az igazán gördülékeny stílus, nem kavarja meg a fejünket felesleges biológiával illetve etikai kérdésekkel, amit még mindig hiányolok.

Sehol nem látom, hogy ez egy sorozat darabja lenne, de én azt mondom, hogy ez az. Olyan típusú függővéget hagyott, ami alapján szerintem lesz folytatás. Reménykedem, hogy az író is így gondolja.

James Swallow több könyvet is írt, sok rövidebb történettel büszkélkedhet, illetve a Star Trek sorozatával, a Pillangó-hatással, a Ki vagy doki? c. művével többek között, illetve ismertebb még a Csillagkapu is. Ezek szintén feldolgozások, novelization az angol nevük.

A kiadás igazán igényes, csak puha és nagyon kell vigyázni, hogy a szélei ne gyűrődjenek. A fejezetszámoknál minimális díszítés van, fogásilag tökéletes.

Összesítés:

4.5/5 pont a hiányom miatt. Több leírást kérek legközelebb!

Köszönöm, hogy elolvastad! 

Képek forrása: google képtalálatok

Fülszöveg:

Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.

Ár: 2990 Ft

Fülszöveg:

A trilógia harmadik része.

A Társadalom elhagyása után, a Felkelés – és egymás - kétségbeesett keresése közben, Cassia és Ky ugyan megtalálják azt, amit kerestek, de újra elveszítik egymást: Cassia a Társadalomban kap munkát, ahonnan a Felkelésnek kell dolgoznia. Kyt a Társadalom határain kívülre vezénylik. Az eseményeket nem lehet előre megjósolni. Hamarosan azonban lehull a lepel néhány titokról, és új fordulatot vesznek az események.

A New York Times bestseller listáját vezető Matched-trilógia izgalmas befejező részében, Cassia megbékél a nehézségekkel, amikkel az egyéni szabadságot korlátozó élet elleni lázadás jár, keresi a számára korábban elérhetetlennek tűnő szabadságot, és tiszteletben tartja a szerelmet, ami nélkül nem tudna élni.

Ár: 2990 Ft

Ti melyik megjelenést várjátok? 

Fülszöveg:

Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben?

A könyv az Összetört glóriák sorozat 1. része!

Első találkozásunk a molyon történt, amikor megláttam a borítót és elolvastam a fülszöveget is, rájöttem hogy szeretném olvasni. Szerettem volna végre egy olyan angyalos történetet látni olvasni, ahol nyafka 18 éves írónők nem rontják el az egész Bibliai világot... Khm Adornetto... khm... és szeretem a Biblia világát is és az angyalokat is szóval alap volt, hogy ezt a regényt el kell olvasnom.

Viszont nekem, hogy szakmámbeli szóval éljek kissé tájidegen volt ez a könyv, fogalmam sincs miért.

Érettebb olvasóként haha nem szoktam beleszeretni újra a szereplőkbe ahogy a többieket látom, nálam nincs ilyen  és így egy kicsit Elijah karaktere nem volt annyira vonzó számomra, hogy érezzem a többiek lelkes rajongását és így hát marad a szőrösszívű kritikus itt, aki igyekszik megfejteni miért idegen egy kicsit neki a regény, mert már marhára nem bírom kivárni és olvasnám a következő részt!

Az alap a fenti fülszövegben olvasható szokás szerint: bajban van a világ, angyalok küzdenek vállvetve a Térítőkkel, hogy visszaszorítsák a gonosz erőit, vagyis a Sötét Angyalokat. Eközben Sophiel egy angyallányka szembekerül az egyik ilyen Angyallal, Elijah-val és súlyosan megsebesül. Elijah valamiféle kötődést érez Sophiel felé és nem tudja megölni.

Ezt kicsit ,,instant szerelemnek" éreztem, nagyon olyan illatú itt a fenti rész is, viszont logikusan végiggondolva nem nagyon lehet más utat találni, mert egy Sötét Angyal miért könyörülne meg az ellenségén? Szánalomból? Az nem a ,,sötét oldal" sajátja. Itt nekem az jutott eszembe, hogy egy angyal fogságba esik, a gonosz Elijahnál raboskodik, cinikus mindenki és végül hosszabb szócsaták után egymásba szeretnek mert közben minél jobban megismerik egymást és kiderül a regény alaptanulsága is: a sötét oldal nem is olyan sötét, a világos meg elvakult (ez az utóbbi mondatrész a regényben van így). De mivel ez nem az én történetem, ezért nekem ez a regénybeli megoldás is jó. De azért ez a fenti egybőli kötődés, szúrja a szemem, egy kicsit.

A háttér a Térítők az Angyali segítséggel a Sötét Oldal (mindig Darth Vader jut eszembe ennél a szónál...) elleni harca. Tehát térjünk most ki egy kicsit az angyali vonalra; a Földre jönnek le harcolni az angyali seregek, több magasabb rendű angyallal az élen, találkozunk itt Gabriellel is. Szóval ez a háttértörténet meglepően hiteles lett szerintem, ezen a téren nincs kifogásolnivalóm.

Pár kérdésem viszont lenne: Sophiel egy egyszerű angyal, szóval nincs semmilyen különleges képessége? (Gondolom nincs, mert akkor már kiderült volna, de ez így nem hangzott el.) A másik a bukott angyalokkal kapcsolatos: miért nem léphetnek be a pokolba?

A cím azokra az ,,elveszett lelkekre" utal, akik a Mágus üvegpalackjaiban raboskodnak és akiket lényegében az angyaloknak kell kiszabadítaniuk.

Tetszik ez a fajta Deus Ex Machina (a következő könyvem a Deus Ex lesz), vagyis Isteni közbeavatkozás, mert ilyen típusú ,,kérj és megadatik csodákról" a Bibliában is lehet olvasni. Az ördög a részletekben rejlik, nagyon tetszik hogy az írónő gondolt ilyenekre is.

Az Összetört glóriák sorozatcím valószínűleg Sophiel jövőjére utal... attól függ mit választ.

A cselekmény szempontjából szerintem egy kissé lassabb az eleje, szóval találkozik Elijah-val (ez még izgalmas volt), utána jön viszont a manós rész ami nekem nem nagyon tetszett. Kicsit untam sajnos és örültem, hogy végre Elijah is feltűnt a színen (újra). Utána pedig izgalmas volt és letehetetlen.

Egy kissé zavart az, hogy mindenki mindenkivel olyan udvarias, Sophieltől még elnézem, mert angyal, de a manók is olyan előzékenyek voltak, vele is és szerintem bárkivel aki oda betéved. Kicsit veszekedősebbek is lehettek volna, mert ez így nem hiteles.

A manók japán nevei aranyosak voltak.

@Kellyolvas kritikáját láttam, el is olvastam és komolyan nagyobb vágyam támadt arra hogy elolvassam a könyvet és alig vártam, hogy belevessem magam. Nekem tetszik ez a kurtizános szál, bár furcsának találom. Szerintem ez itt izgalmas rész volt, egy angyal, akit megbélyegeztek eléggé érdekes téma, főleg az az érdekes hogy a ,,jó" oldal vajon mit szól hozzá.

Ami nagyon tetszett a regényben a jin és jang párhuzam, tehát az, hogy az oldalak egyáltalán nem sablonosak, tehát nem lehet azt mondani egyikről sem, hogy ez csak jó, vagy a másik csak gonosz. Már a kiűzetés történetében is lehetett látni ezt, viszont a Térítők viselkedése is ezt mutatja (jó, mondjuk ők emberek). Az angyali hiba ebben a regényben, az az elvakultság.

Sajnos a stílusról nem tudok olyan jót mondani, mint amilyet szeretnék, mert az elején nagyon zavart. Olyan fennkölt vagy nem is tudom van-e jobb szó rá. Nem bántásként írom most ezt. Szóval az egyszerűséget jobban preferálom a leírásoknál és itt nincs meg ez. Az a baj, hogy Sophiel majdnem mindenről olyan ódai hangvételben beszél, hogy ez egy idő után zavaró (szerintem).

Akkor itt leírom, mi nem tetszett még a regényben: az állandó ismételgetés. Sophiel érzéseit Elijah iránt nagyon sokszor olvashatjuk újra és újra. Ezt viszont javítani kéne...

A regény szerkezetére jellemző az egyszerűség, szóval 38 fejezet van (mindegyik címmel ellátva) és nincsenek nagyobb egységek.

A történet inkább Sophiel nézőpontjából mutatja a dolgokat, de Elijah szemével is láthatjuk a világot (egyszer volt ilyen).

A végéért nagyon jár a pluszpont, jó kis függővég, alig várom hogy olvashassam a következő részt!

A karakterek közül nekem Gabriel volt a kedvencem. A második rész ajánlója alapján nagyobb szerepet fog kapni a történetben, alig várom! Igazából Sophielt annyira nem kedveltem meg a fentiek miatt, viszont Elijah-t igen. A fő kedvenc akkor is Gabriel.

A könyv kiadása nagyon igényes! Kemény kötés, tehát nem fog szétjönni és van benne egy könyvjelző is. A lapok tetején minimális díszítés van, ami szebbé teszi a könyvet. Egy problémám van vele: az hogy fehér. Könnyen koszolódik...

A sorozat következő kötete a napokban jelenik meg (a Szandi szerint 14-én) és már alig várom, (tényleg!) hogy a kezembe foghassam! A borító nagyon nagy kedvenc és a történet szerint... jujj lesz benne Gabriel!

A harmadik rész borítóján pedig nagy valószínűséggel Elijah szerepel... egyébként a regény Az Életfa címet fogja viselni.

Megpróbáltam keresni Gabrieles képeket, nem jött össze, csak őket találtam (elfogadhatónak). Majd ha találok, akkor posztolok.

Összesítés:

Az írónő első könyve, ahhoz képest egész jó. A második dolog: már most megveszek hogy olvassam a következő részt, tehát nem adhatok rá rosszabbat, ezért sem. A hibák pedig remélem megjavulnak.

Fülszöveg:

Béreljen testet cégünktől! 

Igényes kiszolgálás,minőségi választék, teljes diszkréció. 

Kérjük, a testbérlés során vegye figyelembe a 3 alapszabályt! 

1. Fő az óvatosság! Figyelem, Ön egy másik személy testét veszi bérbe. 

2. A bérelt testben bármilyen módon kárt tenni szigorúan tilos! 

3. Cégünk semmilyen felelősséget nem vállal a bérelt testekben elkövetett törvénytelen cselekedetekért.

DE A TEST, AMELYBEN TARTÓZKODIK , A MIÉNK.

Még ebben a pillanatban sem tudom, hogy hány pontot adjak a könyvnek. Komolyan, nem tudom eldönteni, hogy mennyire is tetszik a regény, ezért sokat várok a bejegyzés megírásától, hogy letudjam tisztázni a dolgot (és hogy tovább menjen végre az utazókönyv...).

Először is: nagyon szépen köszönöm narayan molyocskának hogy lehetővé illetve utazókönyvvé tette a Testbérlőket és így eljuthatott hozzám is. Amúgy az első találkozás szintén a molyon történt, Gigi kritikája után szerettem volna elolvasni ezt a könyvet (plusz megvétel előtt is) és a fülszöveg sem tűnt rossznak, így belevágtam.

Mostanában rámtört ez a disztópia mánia, egyszerűen falom a sci-fi könyveket és öntudatlanul olyanokat is veszek ki a könyvtárból. Gondolkodtam rajta, valószínűleg az lehet az oka, hogy szeretem az új világkidolgozásokat, szóval azért egy történelmi regénynél, úgy nem lehet nagyon változtatni a világon, de viszont egy science fiction esetében igen, vegyük például Vernor Vinge könyvét.

Akkor nézzük az érveket pro és contra.

A fülszöveg lényegében keveset árul el a világról, ezek azok a szabályok amiket minden szépkorúnak aki a testbank ügyfele lesz el kell fogadnia. Az más kérdés hogy tényleg meg is tartja-e... a könyvből kiderül, hogy ezek a szabályok csak papíron léteznek.

A könyvön marketing célú mondat található, a most tárgyalt művet Az éhezők viadala c. könyvhöz hasonlítják, amit nem tartok jónak (persze itt szempontok vannak, mert az eladhatóság szempontjából ez jobb lesz, na mindegy) szóval történetileg nem állja meg a helyét, mert a néhány apróbb hasonlóságon kívül nem nagyon hasonlít az említett műre. Inkább azt lehet mondani, hogy ez a regény egy Hamupipőke történet újramesélése és egyben annak megcsúfolása is. Hogy miért mondom ezt? Egyszerű: az írónő néha már kínosan az orrunk elé akarja tolni azt, hogy igen, én Hamupipőke vagyok. De ezt elég egyszer leírni, frusztráló volt többször találkozni ezzel az elemmel, kicsit már olyan érzésem volt, hogy hülyének néz és azt feltételezi rólam, hogy képtelen vagyok összefüggéseket találni és mindig elfelejtem, hogy ő Hamupipőke.

A megcsúfolás az már jobb ötlet volt, direkt fogalmazok ködösen, tessék elolvasni a könyvet! Szóval a végén derül ki minden és azért leesett az állam a végkifejleten, tehát ez egy nagyon jó pont. Viszont ez a butának nézés nem jött be.

,,Vajon Hamupipőke elgondolkodott azon az éjszakán, amikor szép báli ruhában szórakozott, hogy meggyónjon a hercegnek? Gondolt arra, hogy elmondja neki, egyébként, hercegem, a hintó nem az enyém, ez csak egy mocskos kis mezítlábas lakáj? Nem. Élte a pillanatot. Aztán éjfélkor lelépett szépen."

A másik buktatója a könyvnek a stílusa. Tervezem eredeti nyelven is elolvasni, (sőt a következő részt is!) szóval nem tudom, hogy a fordító mennyiben rontott, de a stílus nagyon csapnivaló volt. Szó szerint összecsapott és ez nem jó. Legyen igényes a leírás és ne ilyen: ,,gyorsan mutassunk be mindent felületesen hogy menjen tovább a cselekmény" jellegű történet. Mert sajnos ez ilyen volt; több dologról is olvastam volna bővebben is, például erről:

,,Az élet senkihez sem jó, de vele még rosszabbul bánt. Léteznie kell kiútnak ebből az őrületből. Valaminek, ami nem a gusztustalan testbank vagy a törvényes rabszolgaság."

Komolyan érdekelt volna, hogy kiknek milyen rossz és miért. És itt mondom azt még egyszer, hogy ez egy ködös megfogalmazás és van amikor ez nem jó pl. itt és bővebben is szeretnénk tudni az adott elemről.

Ezzel szemben az általános tendencia az volt, hogy:

1. elővettem a könyvet

2. megállapítottam, hogy még mindig összecsapott

3. elszállt vagy 150 oldal.

Szóval a stílus ellenére letehetetlen, izgalmas. Ez nagyon megfogott és vártam, hogy mi történik a szereplőkkel.

A krimi szálat hagyjuk szerintem, mindent odatolnak elé, érdekes, hogy az intézetben is pontosan véletlenül Sarával találkozik (aki egyedül van!) és mindig mindenhol pontosan egyből megkapja a válaszokat.

Ugyanúgy a romantika szál is elhanyagolható sajnos. Nem éreztem a szereplők között azt a vonzalmat, amit az írónő gondolt nekik, de a tetteik nem erről szóltak. Tehát Blake-t rendesen kihasználta, Michael iránt érzett ,,kötődése" pedig szerintem csak akkor jutott eszébe amikor újra találkoztak...

A világkidolgozás: Egy kötögető nagymama nem nagyon hiszem hogy le tudná ezt az életstílust vetkőzni, és egyből mondjuk bungee jumpingolni... azért szerintem ez meredek állítás, a személyiséget nem lehet levetkőzni... és cserélgetni a testekkel együtt.

A másik probléma halmaz: miért dobtak spórabombát Amerikára? Máshol nem dobtak le? Miért tört ki a háború? Mexikó miért volt olyan kedves, hogy falat húzott Amerika felé? Plusz pont Amerikának ne lett volna mondjuk atombombája vagy más fegyvere csak úgy merő kedvességből a világ többi részének? Khm... Hiroshima... Meddig tartott a háború? Miért nem tudunk meg többet róla?

Szóval erős hiányom volt a háborúval kapcsolatban. És a társadalmi réteggel is: voltak gazdagok, utcagyerekek. A középrétegről nem tudunk meg semmit, volt egyáltalán? Rossz sorsuk volt az örökbefogadott illetve családdal rendelkező gyerekeknek is?

És ezért vagyok dühös az írónőre, mert egy ilyen jó alapot elrontott. Rengeteg a kérdés és szerintem még bőven lehetne találni, de akár hiszitek akár nem nem kukacoskodtam az olvasásnál. Ezeket hiányolom, pont.

A szereplők:

Callie hasonlít Katnissra. Ott van az a szerelmi háromszög (ami Az éhezők viadalában hihetőbb volt) és hogy rajong a testvéréért. Akiért bármit megtenne, még azt is, hogy eladja magát ahogy itt is történt. Ez a szál jó, ahogy a fiúkkal bánik, az nem.

Blake nekem kedvencem volt, bevallom hősiesen.

Kíváncsi leszek az írónő mit fog művelni a második részben, nagyon remélem, hogy tartogat még meglepetéseket. Ritkán tudnak így meglepni, szóval ezért is várom kíváncsian hogy mit tartogat a jövő.

A sorozatról annyit kell tudni, hogy a második rész 2014-re várható. Hazánkban az Agave általában gyors szokott lenni, szóval szerintem hamarosan követi majd a magyar megjelenés is. Különben vannak egyéb kiegészítő kötetei, a ,,feles" részek, ebből van három darab. Az utolsó 2013-ra várható.

A többi kiadásból csak két borítót hoztam. A fenti alap elég sok nemzetnél megjelenik. Viszont ők nem:

Összesítés: 

3/5 pont. Az egész kritika problémázás volt, tehát ennél jobbat nem adhatok. A 3 csillag a jó alapért és a végéért jár. Viszont a következő részben kérek szépen válaszokat...