Fülszöveg:

Amióta az ember elkezdte mérni az időt, az élet egyszerű öröme odalett. Mindez az Idő Atyja, Dor lelkén szárad. Meg is kapta érte méltó büntetését: egy barlang falai között kell hallgatnia az emberiség szüntelen zokszavát. Az emberek egyetlen dolgot akarnak mindennél jobban: időt. Amikor az Idő Ura már feladja a reményt és lélekben megtörik, felvillan előtte a szabadulás lehetősége. Ehhez annyit kell tennie, hogy teljesíti a rá kiszabott küldetést, és megtanítja két embernek, mit is jelent az idő valójában. 

Dor visszatér a Földre, az állandó időhiányban szenvedő emberek közé, és megkezdi utazását két lélek – egy reménytelenül szerelmes tizenéves lány és egy örök életre vágyó rákbeteg millimos oldalán. Ahhoz, hogy Dor sorsa beteljesedhessék, meg kell változtatnia az életüket. 

A szívhez szóló, izgalmas regény arra készteti az olvasót, hogy maga is eltöprengjen, mit is jelent számára az idő, és talán át is értelmezze mindazt, amit eddig gondolt róla.

Egy ideje nem olvastam ilyen típusú könyveket és pont azért a hatásért ami a végén a csattanónál úgy átrohan rajtam, egyszerűen nem tudom jobban megfogalmazni ezt az érzést. Azt gondoltam az elején hogy egyáltalán nem lesz könnyű olvasmány, de hogy ennyire összetett legyen? A legutolsó ilyen mértékben megrázó könyvélményem Eta regénye volt a Csodaidők sorozat második része, aminek folytatásától tartok és nem véletlen hogy nem kezdtem még bele.

Nehéz dolog, nagyon nehéz amikor egy regény a saját halandóságunkkal szembesít. Pontosan ezért nem olvasok mostanában ilyen műveket, nem bírom elviselni a tudatot vagy csak nagyon nehezen.

Azt nem mondtam hogy le is húzom a könyvet, le a kalappal az író előtt, ez a regény max pontot kap tőlem mindenre, így elöljáróban.

Műfajilag a regény a kortárs szépirodalom kategóriába tartozik és ezt nem is kell tovább ragozni igazából. Mostanában elámulok hogy a szépirodalmi részleg mégsincs tele érthetetlen alkotásokkal, jó hát nem Szabó Magda műveiből kellett volna kiindulnom mondjuk... A kategória minden jellemzője megtalálható ebben a könyvben, plusz még a spirituális jelleg is (a spiritualizmus nem feltétlen jelenti csak azt az ezós dolgot, a vallási rész is ebbe tartozik). A könyv pedig elgondolkodtató.

A történet három szálon fut ehhez igazodik is a külalak, tehát Dor, Sarah és Victor életét követhetjük nyomon. Ki-ki a maga problémájával küzd, mindegyikük megpróbálja azt megoldani a saját eszközeivel. Dor Bábel korában tehát a Bibliából megismert környezetben él, Sarah és Victor pedig az általunk ismert világban.

Az a nehéz, hogy nem tudom hol kezdjem. Mit írjak le előbb?

Meg is van!

Kezdjük Dorral. Dor az Idő Ura, egykor ő is ember volt, ő volt az első aki elkezdte számolni az idő múlását és ezzel okozta a legnagyobb problémát az emberiségnek. Isten haragjában, mert le akarta győzni őt, megbüntette: hallgatnia kell a panaszokat az idő múlására.

,, - Ne feledd: Istennek jó oka volt rá, hogy határt szabott az emberi életnek.

- És mi volt ez az ok? 

- Járd végig az utadat, és megtudod."

Akkor, mivel már nagyon kikívánkozik belőlem, az író teológiai és filozófiai tételeket használ a művében. Isten, mint órásmester illetve a barlangban ülő férfi képe megjelenik ebben a regényben és azt támasztja alá hogy az író járatos a témákban. Igazából Mitch Albom hívő ember és ezt nem is szégyelli, nyíltan bevallja a könyv elején és ezt értékelem. Az egész könyvet átitatja a hit egyrészt Istenben, másrészt pedig a célban. Okkal vagyunk itt és nincs jogunk sem lerövidíteni sem meghosszabbítani az életünket. Ezzel együtt olyan kérdések jönnek elő, hogy az öngyilkosságra van-e jogunk vagy az ember lefagyasztása összefér-e a bibliai törvényekkel. Egyúttal az író meg is válaszolja őket: szerinte nem. Tehát a mű komolyabb tartalmú, háttérismereteket nem igényel, a fenti példákat azért tudom mert tanultam még anno filozófiát illetve vallást is. Nekem ismerős ez a környezet, emlékszem hittanon mindig beszélgettünk a Tízparancsolat törvényeiről és valamilyen szinten ez a regény is egy kérdésre feltett válasz.

Plusz ott van Bábel tornya is bizonyítéknak hogy igenis ismeri a Szent Könyvet. Végre valaki aki jól is használja ezt a tudást!

Nagyon tetszik ez az egész, úgy egyben és nem tudok hibát mondani és nem is akarok igazából. Bár még mindig zavart vagyok, megírom ezt a bejegyzést és ezek után csak limonádékról akarok hallani!

Viszont az a legjobb, hogy Albom az egész hit kérdéskörét magáévá tette és úgy tudta ábrázolni a folyamatot mintha egy Bibliai csoda történetet olvasnánk mai nyelven és időben játszódva. Isten büntet de annak is oka van, minden mindennel összefügg és érződik hogy az író hisz egy felsőbb vezetésben aki tudja mit csinál és miért. És persze az eleve elrendelésben is, a fentebbi idézet is ezt igazolja.

Sarah és Victor példája igazából a mai világban tökéletes beleillik, a történetük ellentétes: az egyikük meg akarja rövidíteni az időt, a másikuk pedig hosszabbítást szeretne. Az ő példájuk egymás mellett jó, mármint két különböző ember de mégis jól be tudják mutatni a társadalom két szélsőségét illetve azt hogy az idő relatív, mindenki mást akar, mindenkinek máshogy telik. Erre szokták azt mondani hogy Einsteinnek, Da-Vincinek is pontosan 24 órája volt egy nap és ha ők meg tudta tenni akkor mi is képesek vagyunk rá!

A regényre jellemző a minimalista szóhasználat illetve bemutatás de elég is neki ennyi, pont így üt a legnagyobbat. A fejezetek rövidek, különféle részekre vannak tagolva és azon belül találhatók meg a számmal ellátott még kisebb egységek.

Miért akadtam ki olyan nagyon?

Főleg a jövőképeknél volt végem, ez... ez durva! Főleg Victoré, egyszerűen elszörnyedtem hogy mi lesz és hogyan tehetik ezt! Hiába, tényleg a gépek felé haladunk, de ez olyan kegyetlen! Egyszerűen kiakadtam, oké kész végem, ennél megrázóbb könyvet én soha az életben nem fogok találni, tuti nem lesz ennél durvább! Sarah sorsa szomorú, azért az övében is ott van a közöny, az övé elviselhetőbb számomra mint Victoré.

A regény cselekményes, panaszra nincs okunk mindig történik valami benne. Hamar a végére lehet érni a könyvnek, kétszáz oldal körüli és nagyon sok hely van amit nem töltöttek ki betűkkel. Nem azt írom hogy ez rossz, hanem pont hogy jó! Ezt már írtam korábbi bejegyzésekben is: az a jó író aki kevésből tud gazdálkodni, mint az aki túlírja a műveit. Mitch Albom pedig akkor a legjobb írók közé tartozik, ha maradunk ennél az állításnál.

A Csillagainkban a hiba c. könyvnél ezt hiányoltam, mintha az író visszafogta volna magát hogy

ne törjön össze minket. Nos, ez itt nem volt meg, az író jó teológus módjára odacsap hogy ébredjünk fel, és értékeljük azt amink van mert csak így lehet felébreszteni sok embert a kábulatból. Emlékszem még az iskolai programokon (vallási suliba jártam) mikor megnéztük a metaforáját Isten és Jézus történetének... hát... ha azt írom hogy az egész iskola (aki akkor jelen volt) sírt, akkor elhiszitek nekem? Igazából az író is fel akar minket ébreszteni, hogy időben eszméljünk és ne hagyjuk hogy vakvágányra terelődjön az életünk, hiszen ki tudja mit fogunk még végrehajtani? Egy ember is fontos, hiszen Dor is megváltoztatta a történelmet; ki tudja ki fogja feltalálni a rák ellenszerét.

Az egész könyv hangulata szomorú, megüli az embert. A végén lévő csattanóval pedig igazán nagyot tud ütni, de erről már írtam az előző bekezdésben.

,, Számoltad a perceket - mondta az öregember. - De kihasználtad-e értelmesen az időt? Hogy hallgass? Hogy szeress? Hogy hálát adja? Hogy felemelj és felemelkedj?"

A könyv kiadása nagyon szép, az Animus igazán kitett magáért! A borító az angolból átvett, a regény kemény fedelű. 2013-ban jelent meg. A külföldi kiadások közül a kínai és indonéz borítót hoztam, a többi ugyanaz mint a magyar. A kínai nekem jobban tetszik mint az indonéz, jobban kifejezi a lényeget. Bár a nagy kedvenc a hazai fedő.

Albom több könyvet is, írt magyarul ők jelentek meg tőle:

Csak egy kis hit kell

Keddi beszélgetések életről és halálról

Öten a mennyországban

Még egy nap

Értékeljünk!

Kinek ajánlom? Mindenkinek aki egy olyan történetre vágyik, ami egyedi, sokrétű, elgondolkodtató és nem az idő fizikai fogalmára különféle szempontok alapján.

Hasonló könyvnek mondanám a Bibliát. Tessék beleolvasni! http://moly.hu/konyvek/biblia Illetve, ha már itt járunk akkor Eta Csodaidők sorozatát is: http://moly.hu/konyvek/raana-raas-csodaidok-1-az-ogfak-vorose.

5/5 Igazából nincs benne hiba, attól hogy rám így hatott attól még nem biztos hogy másra is így fog, tehát tessék bátran elolvasni, sőt! Kötelezővé tenném az biztos! Ezt a könyvet mindenkinek el kéne olvasnia!