Sorozat: Hollóvér 1.

A január hónapom szinte teljesen az ifjúsági illetve gyermekirodalom nevében telt idáig, valószínűleg így próbáltam túlélni az Esztelen okozta megrázkódtatást. Engem ezek a könyvek kikapcsolnak plusz legalább bátor gyerekekről vagy éppen tinédzserekről van bennük szó és nem nyafogó döntésképtelen fiatal felnőttekről emellett a magyar szerzők megérdemlik hogy olvassuk őket!

A Hívószó az egyik ilyen könyvem volt, mármint ami kikapcsolt, bár a regényen még akad javítanivaló. A kötet egyébként a szép borítójával fogott meg és amikor elolvastam a fülszöveget a történelmi Magyarországon játszódó cselekménnyel tudtam, hogy ezt olvasnom kell!

Az alap: A Hollóvér sorozat első része Hunyadi Regináról szól, a kisemmizett árváról aki akaratán kívül keveredik báró Zsilinszky hintaja elé, mire azt hiszik hogy egy merénylet készül a lengyel ellen. A bajból Kempelen Farkas menti meg és hálából Regina segít a férfinak, de olyan mágikus ügybe keveredik amely meghaladja minden istenfélő mintapolgár képzeletét és még a Pozsonyba utazó küldöttségek élete is veszélybe kerül!

Az alapötlet nagyon tetszik, tehát a XVIII. századi Magyarország a megszorongatott lengyelekkel, a pozsonyi élettel nagyon ötletesre sikerült, nekem ez a személyes kedvencem az egészből - bár alapból is szeretem a világkidolgozásokat - viszont ez a regény legnagyobb problémája is. Túlságosan részletesre vagy töményre sikerült egy gyermekkönyvhöz képest és néha én is csak néztem ki a fejemből, hogy hogyan fogom ezt a sok nevet és adatot megjegyezni például tele van ilyesmikkel: ,,Pálffy Rudolf altábornagy, Miklós nádor harmadik unokája, Lipót tábornagy és koronaőr közvetlen rokona". Amivel nem lenne baj, de ez egy fiataloknak szóló regény és ez így túl száraz adathalmozás, abból meg ritkán sül ki jó dolog. Az eleje ebből a szempontból a történet mély vize, hiszen a szerző már az első pár lapon megalapozza a történelmi hátteret Sziléziával, a Hunyadiakkal és ad egy keretet Regina történetéhez.

Ha pedig elkezdtem a világkidolgozásról írni, akkor folytatom ezzel a ponttal... a fent leírtak alapján inkább mikroszinten részletes a könyv, a nagy elemekben - tehát korbemutatás pl. - nem olyan kidolgozott, mert a cselekmény a lényeges bár Peter Sanawad egy bizonyos szintig bemutatta - pl Farkas és a kísérletei vagy éppen az ahogyan reagálnak rá az emberek - és még a természetfeletti is megjelenik egy fontos elemként, bár ahhoz képest későn, mert hamarabb is feltűnhetne. Ez a szál nem olyan színes, nem vonultat fel különféle lényeket, hanem csak az emberek használják fel a mágiát a saját céljaikra bár ettől nem lesz igazi fantasy a könyv, plusz a steampunk jegyeit is magán hordozza, de nyugodt szívvel egyik kategóriába sem tudnám igazán belerakni.

Nagyon nehéz volt belerázódni a prológus furcsasága miatt mert kuszára sikerült, ez pedig az egész könyvön végighalad, illetve elkapkodott jelenetek jellemzik a nagy részét (pl azonnali szerelem, ebben meg nem hiszek) plusz hátráltatott az olvasásban a korábban már leírt részletesség és a történelmi jelleg. Emellett néha a furcsa mondatszerkezetek okoztak értelmezési problémákat, mert legalább háromszor el kellett olvasnom egy-két mondatot, hogy felfogjam, meg azért hogy meglássam a kapcsolatot a szövegkörnyezettel például itt, mert az értelem és a kosz nem ellentétes egymással: ,,...ám a legtöbben a pozsonyiak közül csak szutykosnak csúfolták, talán mert a napszámos munkától a bőre is csaknem olyan sötétté vált, mint a föld pora. Csak csillogó, szelíd metszésű szeme árulkodott másról." Értem én, hogy mi a lényeg és hogy a szerző mit szeretett volna ezzel kifejezni, tehát hogy nem a kosz a lényeg, hanem ami mögötte van, de én nagyon hiányosnak érzem a leírást és ez nemcsak egy helyen, hanem máshol is előfordul.

Az elején gyors a cselekmény, de ott még a történelmi jellegű leírások is nehezítik a képet és majdnem azonnal telített engem az olvasmány pedig szeretem a rendes levezetéseket. Emellett minden olyan sietősen történik, például a szerelem kialakulása, aminél általában fogom a fejem és mostanában majdnem mindig megkérdőjelezem ennek jogosultságát főleg ifjúsági regényeknél és hopp! Van itt egy ki probléma: hogy ez mégsem ifjúsági, hanem inkább a fiatalabb korosztálynak való kötet szerintem a rövidség és a stílus okán (bár gondolom, hogy nem ezt a célközönséget célozta meg a szerző, de szerintem a kisebbeket sikerült, tehát a 13-14 éveseket és az alattiakat). Jobb lett volna egy hosszabb regény, mert jó az alap, jó az elgondolás, tetszett ez a könyv bizonyos vonásaiban, például a világ nagyon bejött, főleg hogy a szerző a cselekményt Pozsonyba rakta, történelmi keretet is adott neki és ezt a régies beszéddel színesítette (,,Elvétette figyelmem a ház küszöbét."), amely alapján gondolom, hogy a szerző a tinédzserek felső harmadának szánta a könyvet és csak az én olvasatomban nem jött ez össze, mert a kivitelezésen van még javítanivaló. Főleg, hogy néha az az érzésem, hogy Peter Sanawad lecsapta a cselekmény java részét, mert az egyik pillanatban a megérzéseikre hallgatnak és nem bizonyosodnak meg a helyességéről, azonnal bele is vágnak az akcióba és még igazuk is lesz. Azért akad emellett egy-két felmerülő kérdés is például az, hogy hol él most Regina ha kisemmizték? Őt miért nem ölték meg korábban? Miért viseli az áruló gyűrűt ha szakadt rongyokban van és egyértelmű hogy később bajba kerül miatta...? Az ilyenek miatt érzem azt, hogy a hosszabb jobb lenne, a regény úgyis megállná a helyét, mert a többi folyamatban, amit itt most nem írok le viszont egész jó az író és a bővebb mellékszálak sem ártanának neki!

Tetszett az, hogy a szereplők kapnak háttérsztorikat, például Regina szomorú életutat, Kempelen Farkas feltalálós és Mária Terézia-párti történetet, a két szegény Marek és Csülök egy-egy kalandosabb életet (bár a neveken még most is mosolygok) és egy bizonyos mértékű szálat. Viszont az ifjúságik általános problémája igencsak befigyel a sztoriban, gondolok itt például arra, hogy Regina gyönyörű, ez pedig elég sokszor jön az olvasóval szembe, és egy bizonyos szereplőnek azonnal bele kell szerelmesednie, de az okossága és a nyitottsága a mágia felé nem annyira jön át (és be) nekem mint amennyire a szerző éreztetni akarja ezt, de hát ez egy mese, szóval nem szólok semmit, csak megjegyzek - amúgy a mágiánál nekem az a természetes, ha a Harry Potternél meg egyéb történeteknél is bevezetett, ,,nem mindenki alkalmas rá" elvet követik az írók és valahogy nem elfogadható nekem ha ettől eltérnek mások, amiről ugye nem ők tehetnek mert úgy csavarják ezt ahogyan akarják, csak az ilyet nehezebb elfogadnom.

Ahogyan azt is, hogy a két fiú szereplőből az egyik kapta (Marek) az okos szerepet, de a döntő pillanatban nem viselkedik úgy, ahogyan várnánk, hanem Regina veszi át ezt a szerepet tőle és elhomályosítja szerencsétlent, mert amúgy nem egy elveszett szereplő, mert tényleg van bizonyíték a tudására és szerintem hagyni lehetett volna kibontakozni. Bár az ellenfél oldala szerencsétlenebb, ott több a baj SPOILER (kijelöléssel olvasható) (például egy alagútban, ahol sok nem jó és szabályszerű cselekmény történik a gonosz oldal térfelén, észreveszik az elbújt főhősöket és egyáltalán nem törődnek velük...) SPOILER VÉGE viszont a fő alak szála olyan volt, hogy meg is sajnáltam szerencsétlent egy időre.

A végjelenet korrekt lett, most jobb szó nem igazán jut róla eszembe, meg van pár nyitva hagyott kérdés, amely izgalmassá teszi a folytatás lehetőségét bár nem kaparom a következő részért a falat, tehát számomra nem volt függővéges a regény. Ez sokkal inkább átjött a fejezetek végénél ahol viszont már inkább zavaró, mint figyelemfelkeltő (pl XY felnézett és nem maradt ideje a csodálkozásra.) és nem is lenne akkora baj, ha nem venném ezt észre. A következő részre kíváncsi vagyok, várom hogy kiderül-e, vajon mi a helyzet Reginával, a mágiával általában és egyénileg, mi volt az-az eltévedt bűbáj illetve mi történik Farkassal, mert nekem ő volt a kedvencem. Bírom a könyvbeli tudósokat!

A Főnix Könyvműhely 2014-ben jelentette meg, a Hollóvér első részeként a Hívószó c. könyvet, a második kötet címe A fúria lesz. A borító gyönyörű és egy illusztrált kötetről van szó, amely széppé teszi a kiadást, köszönet érte Sánta Kirának és Asztalos Andrásnak.