Az alap: az emberek legyőzték Istent, rájöttek, hogyan lehet a fajunk halhatatlan és hogyan kell átkódolni a DNS-t, hogy a szer kiírtsa azokat a géneket, amelyek a pusztulásért felelősek. A világ pedig ennek megfelelően szerveződik a halhatatlanságot alanyi jogként biztosító Európával, vagy az amerikai rendszerrel, ahol a megfelelő fizetség ellenében jár az öröklét. Kontinensünkön a Halhatatlanok tartatják be a békét, az úgynevezett Választás Törvényét, amely arról szól, hogy ezért az alanyi jogért cserébe az itt élő lemond a gyermekvállalásról. A csapat tagja Jan is, akinek hűsége a rendszer iránt többször is próbára tétetik a mű során és emellett belekerül egy bűnügyi esetbe, az pedig teljesen felforgatja az életét.

Nehéz volt a fenti bevezető soroknál visszafogni magam, mert annyit lehetne a cselekményről na meg a háttérvilágáról írni, hogy az egy hosszabb beadandóként is megállná a helyét, de nem teszem, hiszen nem azért szerkesztem ezt az értékelést, hogy elspoilerezzem a tartalmát. Mindenesetre - ha már az akciónál tartunk - egy izgalmas regényről van szó, amely nem is igazán a cselekménydús eseményei miatt érdekes, hanem a világa és a főkarakter gondolatai teszik azzá. Viszont kicsit felhúztam a szemöldököm mikor a közepénél járva megnéztem a fülszöveget - rossz szokás, tudom - és meglepődve láttam a thriller kategóriát a szövegben. Ezen azért csodálkoztam ilyen látványosan, mert a Futu.re nem a klasszikus, műfajra jellemző forgatókönyvet követi, sőt még nem is igazán kerül ez a szál előtérbe.

Mikor elkezdtem olvasni, eszembe jutott az a kérdés, hogy vajon a szerző mennyire vallásellenes a művében és bár ezen még lehetne vitatkozni, szerintem nem feltétlen igaz rá és ez a karakter kötetbeli életén keresztül nyilvánul meg. Az Angliában pont azt kifogásoltam, hogy a szerző nem objektív, itt meg kell jegyezzem, hogy Glukhovsky semleges marad inkább, bár nem ismerem a szerzőt, így erről nem tudok nyilatkozni, hogy igazam van-e de a könyvében sikerült ezt megőriznie. Emellett a kötetben megjelenik pár bibliai párhuzam is például a Választás törvénye amely egyfajta bűnbeeséstörténet illetve ,,az apák bűnéért a fiak fizetnek" elv és szerintem Dmitry azt, hogy az ember Isten helyébe lépett, nagyon jól vissza tudta adni és ekkor még nincs is szó a tanulságról.

A világ nagyon részletes és a szerző inkább a politikára helyezi hangsúlyt mind a bel, mind a nemzetközi játszmákat tekintve és mivel ez nekem nagy izgalomforrás, ezért bejött ez a része. Egyúttal egy kegyetlen és igazából tényleg félelmetes világképről van szó, és bár a társadalom nem olyan, mint Az Idő Urában volt, de a lélektelenségben felveszi azzal a versenyt méghozzá a Halhatatlanokkal, a politikusokkal és az állam hozzáállásával. Emellett földrajzi tekintetben sincs probléma a regénnyel, mert az író nagyon széles világképet mutat meg Pánamerikával, az orosz rezsimmel és az európai ,,igazságos" rendszerrel illetve Barcelona népgyűjtőjével és nemcsak itt bővelkedik a bemutatásokban, hanem a mindennapi üres életre is figyelmet fordít. Ám mégis, ha a regény egyetlen egy érvelés a halhatatlanság ellen, akkor abban nagy erős!

Viszont sajnos nem lett olyan nagy kedvenc és fogalmam sincs miért. Üresnek érzem a történetet, nem fogott meg és nem tudom mi hiányzik. Talán az érzelmek? A hatszáz oldalas könyvből egy jelenet tudott megfogni (Devendra hősiessége) egy röpke pillanatra és elérte hogy sajnáljam a karaktereket, de ez nem volt elég a könnyekre. Bár volt benne egy másik érzelem is, a fülszöveg spoilerezi hogy mi az így én is leírhatom, hogy a szerelem, de az nem volt átérezhető és hogy mennyire hiteles azt nem az én tisztem eldönteni, viszont zavart az, hogy Jan inkább csak a testiség alapján kötődik.

A főszereplő egy megkeseredett alak, aki folyamatosan olyan magatartást közvetít, amely egy hitét vesztett ember sajátja és ez, na meg az út, amelyen végigszenvedi magát, érdekes. Ezért lesz ő a könyv egyik erőssége, amellett persze hogy egy unszimpatikus alak, de valamilyen szinten a múltja miatt megérthető a viselkedése, bár még az istentagadását csak-csak megértem, de a melegellenességét már nem, számomra ezért illetve az üressége, hidegsége, kiábrándultsága miatt volt ellenszenves. Meggondolatlan is, hiszen miért rondít bele a rendszerbe hogy utána meg csodálkozzon azon, hogy bosszút állnak rajta? Miért nem gondolt erre előbb?

Nagy kérdőjel számomra még Basile útja, érdekes módon a története nincs benne teljes egészében a könyvben illetve az a szemkápráztató tudományos rizsa amelyet mindig felemlegetek, például az, hogy hogyan jött lére a szer? Itt nem az a lényeg mondjuk, de attól még kíváncsi vagyok rá! A többiek személyisége is egészen kidolgozott, a szerző a Janhoz közelállók sztoriját is beleszőtte a regénybe, akié pedig nincs benne, azé nem is hiányzik. Érdekes például Helen Schreyer, aki az unatkozó halhatatlan szerepet kapta és róla a Harmónia regény jutott eszembe.

A Futu.re az élet, halál, halhatatlanság, önfeláldozás és vallás kérdéseket tárgyalja a maga módján, egy kegyetlen és lélektelen világban, ahol az öröklét alanyi jog, a fenntartása pedig csak vérrel történhet. Nagyon nehéz eldöntenem, hogy mennyire tetszett vagy nem ez a könyv, mert egyrészt érdekes és részletes, másrészt viszont semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem, nem tudtam együttérezni senkivel - bár fogalmam sincs, hogy ez vajon mennyire szándékos, mindenesetre most ez a helyzet. A legjobban viszont a karakter fejlődésútját szerettem, ehhez kapcsolódva tehát tetszett nekem a vége a tanulsággal - persze amellett, hogy magát a szereplőt nem kedveltem.

A regény az Európa Kiadó gondozásában jelent meg 2014-ben puha kötésben. Nagyon tetszik a borítója, csak az-az emberi fej nem kéne középre, arra még nem jöttem rá, hogy az miért került oda bár ötleteim vannak...