Egyszerű igazság
Egy békés Pennsylvania állambeli amis kisvárosban halott csecsemőre bukkannak egy elhagyatott istállóban. A rendőrségi nyomozás során egyéb szörnyű titkokra is fény derül, és a közösség élete pillanatok alatt pokollá változik. A bizonyítékok a tizennyolc éves és hajadon Katie Fisher ellen szólnak, aki látszólag titokban szülte meg gyermekét, majd megölte az ártatlant. A nagyvárosi életből kiábrándult Ellie Hathaway ügyvéd elvállalja Katie védelmét, megpróbál utat találni az idegen kisváros lakóinak szívéhez, miközben nem is sejti, hogy olyan területre téved, ahol semmi sem az, aminek látszik, ahol nem csak egy igazság létezik, és ahol a bűnhődés és a feloldozás nem az ítélőszék kezében van. Ellie egyre jobban belegabalyodik a szövevényes ügy hálójába, miközben saját félelmeivel is szembe kell néznie, mikor egy férfi tűnik fel a múltból, rég eltemetett érzéseket, vágyat és szenvedést hozva magával…
Az Egyszerű igazság torokszorító lélektani dráma és rejtélyekben gazdag krimi egyben, Picoult eddigi legjobbja.
Picoult könyvei kedveltek hazánkban, ezért is jelent meg annyi tőle a rajongók nagy örömére. Igazából én még nem olvastam előtte az írónő többi regényét, nekem ez volt az első és kíváncsi lettem a többire is és alig várom, hogy belemélyedjek a következőbe! Korábban is terveztem egy-egy kötetet tőle, de nem jutottam el odáig, hogy meg tudjam őket szerezni, így most nagyon örültem, amikor megkaptam az Egyszerű igazságot.
Műfaj: krimi.
Egy Pennsylvania állambeli amis kisvárosban járunk, ahol egy halott csecsemőt találnak a Fisherek istállójában. Ez nagyon felzavarja a kedélyeket és nem elég, hogy egy gyilkosság számára valószínűtlen helyszínen járunk, előkerül Katie Fisher is, a hithű amis, akiről kiderül, hogy ő szülte a gyermeket. A közösség élete teljesen felbolydul. Nem elég, hogy az igazságszolgáltatás előtt kell megvédenie magát a lánynak, még azt is tagadja, hogy bármikor is született fia, így nem kerül könnyű helyzetbe. Ellie Hathaway ügyvéd pedig pihenni készült Leda nénikéjéhez, amikor megtörtént a botrány. Rokona kérésére nehezen, de belemegy a védő szerepébe és oda költözik Fisherékhez, hogy minél jobban megismerje őket és segítségére lehessen védencének.
Lényegében erről szól a regény, a fő szál az, ahogy Ellie megpróbálja megismerni Katie-t, a múltat; és végül a tárgyalást is végigizgulhatjuk, hogy a nőnek sikerül-e felmentetnie a fiatal amis lányt. Eközben az ügyvédnek is bonyolódik a szerelmi élete, szünetet tart az éppen aktuális kapcsolatában és vidéken rájön, hogy a természetközeliség mégiscsak jó dolog és könnyen megváltozik ott az ember.
A regény olvasása közben folyamatosan a Bőr című regény jutott eszembe és azt éreztem, hogy mintha annak a hangulata kúszna vissza a könyvön keresztül a bőrömön át oda, ahol a történetek emlékeit raktározom és az Ulpius-os előd szerkezetileg és a krimi jellegét tekintve hasonló, mint ez a kötet. Ugyanúgy ahogy ott is a múlt egynémely része előtérbe kerül - ez lehet Katie álma, vagy az éppen előbukkanó emlékek - és ez tette igazán hasonlóvá a másik krimihez plusz az, hogy mások gondolataiba is bepillanthatunk és nemcsak Katie személyiségét ismerjük meg ezáltal, hanem Elliét is.
Még nem olvastam olyan drámát, amely a tárgyalóterembe is eljutott - bár itt sem ez volt a fő, amit az írónő kiemelt - ám a lélektani és a krimi része igencsak rendben van. Az előbbit alátámasztandó képzett pszichológusok állítanak fel elméleteket a regényben, hogy mi és hogyan történhetett, ami arra vihette a lányt, hogy megölje a saját gyermekét; ezzel együtt a védelem is képviselteti magát pszichológusokkal és ami nagyon tetszett az az a lélektani szál, amely rejtve van és végighúzódik a kötet egészén a legvégéig, ahol minden kiderül. Az utóbbi műfaj is kidolgozott, bár nincs benne nyomozás, de a kérdés a végéig ott marad: ki ölte meg a gyermeket? És ha senki, akkor milyen betegség végzett vele?
Az tetszett a regényben a legjobban, hogy jobban belepillanthattam hogyan működik az igazságszolgáltatás és jó volt olvasni a különféle elméleteket, hogy a két oldal hogyan próbálja meg meggyőzni az esküdteket még akkor is, ha fogalmuk sincs, hogy igaz-e az, amit mondanak. Ellie ezt többször is kiemeli, az, amit csinál, messze áll attól, amit régebben gondolt védelem alatt és ez nem más, mint a ki tud eladni jobb mesét játék. A másik vonás, amit nagyon szerettem, az az amisok élete volt.
Az amis közösség egy olyan csoportja a társadalomnak, akik az egyszerű életre törekszenek mindenféle technológiai fejlődés nélkül Isten vezérlő keze mellett. A regénybeli Katie azért kerül rossz helyzetbe, mert a közösség elutasítja a világi igazságszolgáltatást, ők a mennyeiben hisznek. Az Ordnung szerint élnek és félnek a Meidungtól (kiközösítés), amely egy időre szól és letelte után, megbánva bűneiket, újra beléphetnek a tagok közé. A kötetbeli ábrázolása jól megoldott és pont elég annyi róla, amennyi szükséges, nem hiányoltam a bővebb kifejtést.
A cselekményessége ennek a regénynek sem a legtöményebb akcióval van tele, hanem kevés dolog történik és azok is a hosszú regény során egyenetlenül oszlanak el, ám mégsem lesz unalmas a könyv. Számomra letehetetlen volt, teljes bűvöletben olvastam, ez valószínűleg az írónő stílusának köszönhető és még az orvosi blabla sem tántorított el és még azokat is élveztem, pedig a latin kifejezésekből semmit nem értettem. A folyamatos jelenbeli narrációkat megszakítja a múlt dőlt betűs leírása, amely minden esetben Katie-hez kapcsolódik és ezek által kapunk teljes képet arról, hogy mi történik. Mivel ez nem egy összefüggő szöveg, mindig is ujjongtam, amikor egy-egy ilyen résszel találkoztam, mert számomra ezek voltak a legérdekesebbek.
Igazából általában a krimiknél a végükhöz közeledve lassan még a kutyát is meggyanúsítom, így a végkifejlet okozott némi döbbenetet, de annyira nem vágott földhöz. Főleg itt érződik, hogy ez egy lélektani regény, bár kérdéseim azért még akadtak. SPOILER Mint amisnak, tényleg ezt kellett tennie? Hol marad az, hogy beléjük nevelték és nem tudnak bűnözni? Akkor miért nem lázadt máskor is? SPOILER VÉGE
Katie családjában hárman voltak testvérek, Hanna a halott kishúg, Jacob, akit kitiltottak a közösségből és maga a lány. Mindkettejüket bűntudat gyötri a legkisebb miatt, aki vékony jégen korcsolyázott télen, ami beszakadt és Katie nem tudott rajta segíteni, aznap ő vigyázott rá. A könyv jelenkorában látja a kishúga szellemét és folyamatosan beszél hozzá. Igazából ezt a misztikus szálat most tényleg nem tudom hova tenni - még akkor is leírom ezt, ha megint félreértettem valamit - mert a cselekmény egyik eleméhez feltétlen szükséges, viszont a végén nem derül ki, hogy tényleg ott volt-e egy entitás vagy csak Katie őrült meg. Adam kísérletei alapján nincs őrültség és mintha Ellie is látott volna egy áttetsző árnyat a tó vizén... de ezt a szálat elvarratlannak érzem.
"- Van értelme, ha belegondolsz - folytatta védekező hangon a férfi. - A tragédiából származó érzelmi energia rajtahagyja a lenyomatát egy helyszínen - egy sziklán, egy házon, egy fán -, úgy, mint egy emléket. Atomi szinten mindezek a dolgok mozognak, így képesek megőrizni az energiát. Amikor az élők kísérteteket látnak, akkor az atomokban csapdába esett maradék energiát látják. - Vállat vont. - Dióhéjban ez az elméletem."
Aaron és felesége, Sarah, a lány szülei, igazi amisok, a férfinak fontosabb az egyháza, mint a családja, az asszony pedig mindenben követi a férjét szinte már vakon. Róluk kevesebbet tudtam meg, talán ez volt az, amit sajnáltam, mert a többiekről egész részletes vagy érdekes infókat olvashattam és talán ez nem volt véletlen. Az amisoknak a legfontosabb az, hogy a közösségükbe olvadjanak és ezért a különcködést nem tűrik és talán ezért sem volt olyan kiemelkedő tulajdonsága egyiküknek sem.
Katie karakterét első körben én nagyon utáltam, idegesített az, hogy a nyilvánvaló tények ellenére sem akarta bevallani az igazat, ám ahogy haladtunk előre, egyre jobban megkedveltem őt. A kezdeti unszimpátiám iránta annak volt köszönhető, hogy akkor még nem tudtam milyenek az amisok, a végére pedig már igen. Ahogy haladtunk, viszont egyre jobban féltem attól, hogy nem tudják majd őt felmenteni, nekem úgy tűnt, mintha egyre csak belegabalyodott volna az egészbe és sosem tudja tisztázni magát, ezért itt egy kicsit zavart a kötet hossza, de csak azért, mert nem olvastam előre.
"Nem volt órája, így nem tudta, mikor kezdődik a film. Ez lesz a negyedik film, amit életében látott. Állítólag szerelmi történet - micsoda fura ötlet egy kétórás filmhez! A szerelem nem egy pillanat, amikor belenézel egy fiú szemébe, és a föld elmozdul a lábad alatt, amikor meglátod a lelkében mindazt, ami hiányzik a tiédből. A szerelem lassú, biztos léptekkel jön, és ugyanannyi benne az öröm, mint a tisztelet."
Ellie nekem szimpatikusabb volt, ő egy kiábrándult ügyvéd, aki pihenni ment a nagynénjéhez és nem hiányzott neki semmiféle ügy, az előző, megterhelő szereplése után. Nála inkább a kapcsolati problémák kerültek előtérbe és az ő szálában erre kell megoldást találnia, a szerelem jelenti a gondot. Hasonlít Katie-re, még akkor is ha teljesen más a helyzetük.
"- El vagy tájolva. Tudod, milyen a kapcsolat az ügyféllel: a személyes érzések nem jöhetnek be a képbe. El tudtam mondani fapofával az esküdtszéknek, hogy egy gyermekmolesztáló alak az erény tükre. Valakit, aki sorozatban erőszakolt meg lányokat, úgy tudtam beállítani, mint egy Grál-lovagot. Ez a mesterségem. Az, hogy mi a magánvéleményem az ügyfeleimről, annak semmi köze ahhoz, amit azért mondok, hogy védjem őket."
George itt a mostani ellenfél, az, aki nagyon el akarja ítélni a lányt, hogy ez legyen az ő hírnévhozó ügye és ez ugye nem teszi szimpatikussá a szememben. Politikai céljaira akarja felhasználni az amis ügyet, neki mindegy, hogy Katie ártatlan-e vagy nem, vesznie kell.
A cím nagyon jól eltalált, Pupillánál olvastam, hogy több jelentése is van, én most csak a könyvből kilogikázható dolgokat írom le: egyszerűen nem kell túlbonyolítani a történteket.
A borító igazság szerint nekem elsőre nem tetszett, de olvasás után azt kell mondjam, hogy nagyon jól megválasztották. Ő itt Katie, az egyszerű amis lány smink és mindenféle hívság nélkül, gyönyörű kék szemekkel. A kötés nagyon tetszik, jó volt kézbe fogni a regényt. Az Athenaeum kiadó jelentette meg a kötetet 2013-ban.
Értékelésem: 5 törvénykönyv az 5-ből.
Jodi Picoult ünnepelt bestsellerszerző az Egyesült Államokban. Eddig megjelent huszonegy regényével számos díjat nyert, kötetei rendszeresen vezetik az irodalmi ranglistákat.
Picoult három gyermekével, férjével, három spánieljével New Hampshire-ben él. Műveiről és róla bővebben olvashatnak honlapján, a www.jodipicoult.com címen.
Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:
- A nővérem húga (2006),
- Elrabolt az apám (2007),
- Tizenkilenc perc (2008),
- Szívtől szívig (2009),
- Törékeny (2010),
- Házirend (2011),
- Gyere haza (2012),
- Egyszerű igazság (2013),
- Vezeklés (2013)
Rendelési lehetőség
Forrás
Köszönöm, hogy elolvastad!
Eredeti megjelenés: 2000
Eredeti cím: Plain Truth
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Athenaeum kiadó
Fordította: Bihari György
Illusztrálta: -
Sorozatcím: -
Oldalszám: 484 oldal
Ár: 3490 Ff
0 megjegyzés