Tej és méz idézetek


Az idő homokja projekthét keretén belül sokféle témával foglalkozunk a Prológus csapatával és az egyik közülük a szerelem, mint végtelen elem, ahogyan az idő is az. Bár még nem látjátok, de a Tej és méz értékelésemben megígértem, hogy megmutatok egy-két idézetet azok közül, amelyek tetszettek nekem, a véleményem a kötetről pedig a közeli jövőben várható.


I.
nem tudom milyen lehet kiegyensúlyozott életet élni
ha szomorú vagyok
nem sírok zokogok
ha boldog vagyok
nem mosolygok ragyogok
ha dühös vagyok
nem kiáltok égek

a szélsőséges érzelmekben az a jó 
hogy ha szeretek szárnyakat kapnak tőlem
de igazából
ez annyira talán mégsem jó mert
végül mind elmentek
és látnotok kellene
amikor meghasad a szívem
nem szomorkodom
darabokra török
II.
zene voltam
de te levágtad a füledet
III.
nem mehetsz el
és tarthatsz meg közben

nem létezhetek

egyszerre két helyen
IV.
talán nem is érdemlem meg
a jó dolgokat
mert olyan bűnökért kell fizetnem
amikre nem is
emlékszem
V.
leginkább az borzaszt el hogy
habzó szájjal irigykedünk
mások sikerére
de megkönnyebbülten sóhajtunk
ha elbuknak

a küzdelem hogy
örüljünk egymásnak
a legnehezebb lépés afelé
hogy emberek legyünk
VI.
a művészetedben
nem az a lényeg hogy hány embernek
tetszik a munkád
a művészetedben
az a lényeg
hogy a szívednek tetszik-e a munkád
hogy a lelkednek tetszik-e a munkád
az a lényeg hogy őszinte
vagy-e magadhoz
soha
nem cserélheted el
az őszinteséget
megbízhatóságra

- minden ifjú költőnek

Köszönöm, hogy elolvastad!



Liliane

Reader - Gamer - Programmer

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése