Csapody Kinga (szerk.): Hazudós


Nem sorozatrész.




A bejegyzés képeinek forrása: Pinteresten megtalálod őket

Az alábbi projekthéten veszek részt az értékeléssel:


(Katt a képre a projektünk többi bejegyzéséért!)


    


Szerkesztő: Csapody Kinga
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Cím: Hazudós
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Kategória: novella, ifjúsági, antológia
Fordító: -
Oldalszám: 296 oldal
Kiadó: Menő Könyvek
Megjelenés: 2019
Ár: 2.990 Ft

Fülszöveg:
Tizenhárom szerző, tizenhárom remek írása arról, hogy milyen, amikor füllentünk, ferdítünk vagy épp hazudunk. Novellák, amelyek segítenek megérteni ki, miért nem mond igazat, vagy módosítja a valóságot, és azt is, hogy ennek milyen következményei lehetnek. Akik a gyerekkori hantákat, kamaszkori lódításokat és a vaskos felnőtt átveréseket megfogalmazták: 

Bencze Blanka 
Dragomán György 
Erdős Zsuzsanna 
Háy János 
Horányi Hanna Zelma 
Jászberényi Sándor 
Kalapos Éva Veronika 
Karafiáth Orsolya 
Király Anikó 
Mészöly Ágnes 
Nyáry Luca 
Szabó T. Anna 
Tóth Krisztina 

Kiváló olvasmány nem csak kamaszoknak – és ez nem kamu!

„Hogy ebbe a kötetbe mennyi hazugságot rejtettünk, az csak akkor derül ki ha valaki végigolvassa.”




A regény az alábbi címkékhez tartozik:

// nyári // 4.5 pont // Prológus //

Azt hiszem még sosem írtam arról, hogy miért szeretem annyira az antológiákat, a novellásköteteket és úgy általában a rövid történeteket, ezért engedjétek meg, hogy most ezzel kezdjem az értékelés bevezető részét, nem tartok fel senkit soká, eskü!

Szóval nem tudom mikor kezdtem el rászokni erre a függésemre, de azt tudom, hogy néha szinte szívesebben olvasok rövideket, mint regényeket. Erre rájátszik a vizsga- és szorgalmi időszak (van olyan nehéz a szakom, hogy mindkettőt végig kell tanulnom) és muszáj valamit előkapnom közben, mert megőrülök. Ez egy nagyon fontos szempont, de mégis, sosem gondolkodtam el azon, hogy más oka is lehet annak, hogy ennyire kedvelem a novellákat, csak most, és arra jöttem rá, hogy szeretem kitalálni a válogatók, szerkesztők gondolatmenetét, a szerzőkről nem is beszélve, ami nem feltétlen mindig helyesen következtetett a részemről, továbbá az is szokott érdekelni, hogy az egyes írók hogyan tudnak egy rövidebb formában történetet mesélni és milyet, milyen tanulsággal. A harmadik indokom pedig még egyszerűbb, mint az első kettő: az új világok, sztorik jobban vonzanak, mint a régiek, így nem is kérdés, vonzó szempont az, ha valamibe könnyebb gyorsabban elmerülni. Ezek után nem meglepő, hogy felcsillant a szemem a Menő Könyvek új novelláskötetén, ami egyrészt a formája, másrészt a témája miatt duplán vonzott.

Íme a Hazudós értékelése:
A Kiadó neves magyar szerzőkkel a főszerepben kiadott egy olyan antológiát, amelyben a hazugság kapta a főszerepet - ez a Hazudós kötet, továbbá egy pályázatot hirdetett meg, amelyben újabb műveket kerestek az elektronikus verzióba, de ezzel most nem foglalkozom lévén, hogy nálam a fizikai formában létező példány található. A rövid terjedelmű művek fő és közös jellemzője az, hogy egy-egy hazugságot állítanak középpontba akár tinédzser valaki, akár felnőtt és teszi ezt olvasmányos, élvezhető formában. Nem árulok zsákbamacskát, a kötet nekem tetszett, úgyhogy pozitív szellemben folytatom tovább az élménybeszámolóm, de annyit elöljáróban hadd jegyezzek meg, hogy nem feltétlenül azt kaptam, amit vártam tőle. 

Mielőtt ezt kifejteném, említést kell tennem a mű fizikai formájáról, ami nekem, mint játékőrült gamernek, aki emiatt kezdett programozást tanulni és programozni meg hülye volt és felvett egy nehéz szakot, amit PTI-nek hívnak, egyszerűen bejött. A Pac-Manes formába rakott egy-egy szereplő akár szimbolika is lehet: hogyan zabálja fel a hazugság az embereket meg a gyümölcsöket, de nem tudom, igazán nem értek ehhez, csak szeretek mindent továbbgondolni és bár a koncepció fura, de a borító jól néz ki és ötletes, nekem tetszett, bár magát a Pac-Man játékot sosem szerettem, én Space Invaders-szel toltam anno, hehe, a sci-fi véna már akkor is kiütközött, meg Marióztam, de azt csak önsanyargatásból. Na ilyen érzésekkel vetettem bele magam a műbe: izgatott várakozás és a borító miatti nosztalgia segítette utam, hogy aztán az első pár oldal megtorpanjak és átgondoljam azt, hogy mit is várok egy hazugságokról szóló kötettől és innentől kezdve csak vártam és nem gondoltam semmire előre, hanem szépen feldolgoztam, hogy a novellák teljesen más szellemiségben íródtak és hogy nem ugyanazt fogom mindenhol olvasni, hanem kreatív sztorikat és megoldásokat, ergo meglepett. Baromi jól összeválogatott alkotások ezek. Azért máshogy, de üt mindegyik, nézzük is meg őket hogyan!

Hát elsősorban azt vártam alapként, hogy kegyetlen mindegyik világ, vagyis mindenki szenved - ez mondjuk félig megállta a helyét, de azért folytatom mi a helyzet velem és a kötettel. Az első novella, Bencze Blankáé, Az életre nevel... egy érdekes alaphelyzetet tárgyal, azt hogy a hazudozás érettségi tárggyá vált. Ó hányszor hallottam az iskolarendszerrel szemben megfogalmazott kritikákat - és hogy én egyetértek-e velük azt nem most tárgyalnám - hogy a lexikális tudás elavult, hogy nem készségeket, hanem csak agyzsibbasztó adatokat kapunk és nem hasznos tudást stb. és a szerzőnő ezzel a gondolattal játszik el egy kicsit. Az ötlet érdekes és ennél már csak a szereplő izgalmasabb, ugyanis Bori nem jó ebben és az ő helyzetébe láthatunk bele egy kicsit némi szimbolizmussal fűszerezve. Ha Top 5 kedvencet kellene választanom, belekerülne, márcsak a fent kiemelt vonások miatt, de az írás szerkesztése, az íve is nagyon szépen vezetett. Azóta skandálom néha, hogy ,,izzik a galagonya ruhája..." Ezen erős kezdés után Dragomán György következik - akitől már akartam olvasni - a Pályarekorddal, ami egy iszonyúan ötletes párkapcsolati életkép ravaszságokkal a középpontban. Itt gondolkodtam el azon az olvasás előtti elvárásomon, hogy az antológia ifjúsági, na mert ez nem az, márcsak az egyébként ki nem fejtett, csak finoman érzékeltetett komoly témák miatt - vagy csak nem ezt szoktam meg a kategóriától, hm. Nem lett kedvencem, de szintén jól felépített műről van szó, élveztem olvasni. A soron következő Erdős Zsuzsanna pedig a Korlátok nélkül írásában egy olyan élethelyzetet és terhet mutat, amire sajnos nem voltam felkészülve és nem tudtam ráhangolódni igazán. Az írónő szintén erősíti azt az érzésemet, hogy ez a kötet nem a fiatalabb olvasóknak szól, hiszen ez már lélektani mélység, egy gyerekkorból cipelt gátlásokkal, sérelmekkel teli zsákkal és félelemmel a középpontban. Nem igazán szerettem benne az egyoldali nézőpontot, én olyan olvasó vagyok, aki mindkét felet meghallgatná szívesen és igyekszik nem ítélni, de erre nem kaptam lehetőséget és a hangnem erős, tehát hajlított volna maga felé, de én nem akartam, hogy ezt tegye. Meg akarom hallgatni a másik felet is és úgy kialakítani az álláspontom. Az ív itt szintén szép, a visszaemlékezések keverednek a múlttal, annyira, hogy egy fájdalmas helyzetből kizárja a fájdalmat és a lezárása tetszett. A téma érdemes a kitárgyalásra, csak nem kerültem vele egy hullámhosszra, kár érte, megjegyzem, ez nem azért történt, mert a novella rossz lenne, csak nem nekem íródott.

A hazug legnagyobb ellensége az a személy, akinek jó a memóriája.

Itt kellett egy kis szünet, ahol megtörtént az átkonvertálás, kódolás, dekódolás bennem és már nem volt semmilyen elvárásom, mert nem tudtam, hogy a fenti hármas után mivel fogok találkozni, úgyhogy a pár napos szünet ötvözve egy vizsgámmal esemény után kíváncsian vetettem bele magam a következő írásba, aminek Háy János volt az elkövetője.

A Megoldódott az eddigiekhez hasonlóan érdekes kérdéseket feszeget két fronton egyrészt a szülők szigorát, másrészt az életüket és teszi ezt egy fiatal szemén keresztül. Számomra a novella utolsó pár mondata ütött és meg is változtatott egy-két értelmezést, viszont a többi része kicsit zavaros, de egyébként találgatásokra adnak okot. Tetszett, nem írhatom, hogy nem, de talán itt a hosszabb kifejtés jobb lett volna, bár ki tudja. Egy tuti, a lezárás ütős mint a kád széle, (idézet by Rafanir). A következő alkotó Horányi Hanna Zelma egy kicsivel könnyebb témával érkezett a Mint angolul a csók művében, ami egy életérzésre helyezi a hangsúlyt, az első felnőttként megélt igazi szabadságra és egy elsőre fura, de egyébként indokolt cselekedetre. Spoileresen nem szeretnék róla többet írni, mert akkor csak elrontanám az élményt, ha valaki olvasni szeretné az antológiát, amit egyébként ajánlok, így már csak megosztanék egy idézetet:
„Mert abban, hogy az ő élete történet, egy éppen izgalmassá váló regény, biztos volt.”
Bár nem tértem ki eddig a hazugságok mibenlétére és okára a spoilermentesség elvét alkalmazva, azért annyit leírnék, hogy a Hazudós szépen megmutatja a miérteket és erre az egyik jó példa A szobrok, Jászberényi Sándor műve. A rövid írás erős, hangulatilag megfogott, de azokat a szobrokat nem feltételen tudom hova tenni, ötletem van, de szerintem még tévedek is. A következő szerző, Kalapos Éva Veronika az egyetlen írónő, akit ismertem korábbról, mármint a műveit, nem Őt magát és meglepett a novellája, A lány kétszer, úgy néz ki elfelejtettem, hogy hogyan ír, na ezt majd meg kell változtatnom! Elsőre ez is könnyebb téma, mint a többieké, adott két Hanna, akik barátnők és az egyik reménytelenül szerelmes az egyik haverjukba és a másik pedig nem szereti szenvedni látni az elsőt, aki nem lépett semmit a boldogsága érdekében. Ez az alap és bevallom, simán elbírna egy regényt ez a téma, utólag még rövidnek tűnik és volt része, amikor azt hittem, hogy az agyamra fognak menni a szereplők, illetve csak az első Hanna, de még pont nem történt ez meg szerencsére és szimplán csak azért idegelt ki majdnem, mert én sosem voltam ilyen és nem tudok vele egy hullámhosszra kerülni. Viszont a kettes számú Hannát nagyon kedveltem és végső soron az elsőt is meg tudtam érteni: a tinédzseri félelmek és bátorságfellángolások köszönnek benne vissza. Könnyedebb, mint az eddigiek és mint a soron következő: Karafiáth Orsolya Szemfény műve az egyik legnehezebben emészthető a válogatásban és kb azt hittem a könyv első oldala előtt, hogy az egész ilyen lesz. A novella sötét és elsőre a főszereplő nem szimpatikus, de ahogy egyre haladunk ez átfordul szánalommá és döbbenetté. A szerzőnő megmutatja milyen a hazugságok árnyoldala és ez a megrázó novella szép feltérképezése egy elveszett léleknek és több olyan felmenői mintát mutat, amiknek nem kellene, hogy létezzenek. Régen olvastunk etika órára ilyen műveket és ki is tárgyaltuk őket, na, ezt oda ajánlom sok szeretettel. Meg is van a második a Top ötös listán (természetesen sorrendet nem állítok köztük, a második szám nem tükrözi a helyezést) a lélektani vonatkozása, az íve és a téma miatt. Tudtam én, hogy olvasnom kell az írónőtől, párszor már terveztem, de a jövőben fogok is!

Nem hazudhatsz folyamatosan és várhatod el, hogy mások megbízzanak benned.
Ezután a blokk után kellett nekem egy kis szünet, de nem sokáig tartott, mert kíváncsi voltam a mű többi szerzőire is, főleg az utolsó hármas alkotói csoportra, de előtte még Király Anikó szerette volna a figyelmem Az igazság a harmadik emeleti lányvécében lakik írásával, ami a harmadik cím a Top ötösömön. Talán egy kicsit a hibája az, hogy három szereplőt mozgat, de mégis rövid a mű, viszont eszméletlenül szórakoztató az egész. Először csak néztem, hogy Bianka fél a szellemektől, hogy jön ez ide? De ahogy egyre olvastam, megismertem Szellőt, a vagány csajt, aki valahol, bizonyos pontokon törik, de jól leplezi és a Sátán Matektanárát, Dorogit, akik kénytelenek egy ideig kicsit együttműködni és természetesen Szellő a katalizátora a másik két személyiség megmutatkozásának. Ennek a sztorinak jól állna a regényforma - még lehet! - de novellaként is jó olvasni, szerettem. Nagyon! Mészöly Ágnes Szótagszáma a negyedik a listámon, amely lényegében felhívja a figyelmet arra, hogy gond van az oktatással. Na de viccet félretéve, egy új irodalomtanár kerül az osztályhoz, ahol tanul Márti is, a könyvmoly, aki az órákon könyvet olvas. A régi, szabadabb életet felváltja a szigorúbb és olyan sok elemezhető és véleményezhető vonása van a kötetnek, hogy öröm volt olvasni, de nem fogom ezt kitárgyalni, ez most nem tisztem. Tetszett Márti dilemmája, esküszöm magamra ismertem én ezt csináltam volna, úgyhogy vele egy hullámhosszra kerültem. Egy dolog még: hangulatos zseblámpával, vihar és villám kombó mellett olvasni, ajánlom ezt is szeretettel mellé. Szintén viharban került elém Nyáry Luca műve, akivel a napokban sokszor találkoztam a facebookon hírek meg ilyen olyan cikkek formájában, ezért eléggé hypeolva vártam az írását és atyaég, egyáltalán nem csalódtam, sőt! A Kamulárium elsőre nem tűnt nagy dolognak, egy lány elkezdi mesélni, hogy az életének éveiben melyek voltak a legnagyobb hazugságai és nem az a legerősebb vonása, hogy milyen tettek kerülnek elő, hanem az, ahogyan ezt teszi a szerző. Ilyen, félmondatokkal vesénrúgást régen éreztem és az írónő képes volt tönkretenni az érzéseim masszív(?) falát mindezt pár szóval. Nehéz lehetett ezt a novellát megírni, respect. Viszont önkritika is szorult a hölgybe, az utolsó mondatát imádtam és így fantasztikus a lezárása az egésznek. A Top ötös listám ötödik darabja így meg is van.

Plusz egyes a listán, haha megint kezdem, hogy nem tudok ötnél megállni, a Cruelty Free Szabó T. Annától, ami esküszöm bántott engem. Egy csábítás történetét meséli el a szerzőnő, de olyan módon, hogy kinyílt a bicska a zsebemben és nem azért, mert rossz a novella, hanem mert hatott rám és szörnyű, szörnyű! A szerző fantasztikusan írta meg ezt a kegyetlen történetet, ami nem kegyetlenségtől mentes ugye, de uh, szavaim alig vannak rá, szomorú és durva és sajnos megtörténhet bárkivel. Az utolsó novellánk pedig Tóth Krisztina Kegyes? - változatok a hazugságra címet viseli és itt szegény szerintem rossz helyre került, egyszerűen nem tudja kifejteni az üzenetét úgy, hogy Szabó T. Anna már lesokkolta az olvasóit. Így ajánlom, hogy aki még olvasás előtt áll, ezt kezdje el utolsó előttiként, a Cruelty Freet pedig utoljára. Egyébként három kisebb sztorit hozott nekünk az írónő, amelyből az utolsó érdekelt volna hosszabban, viszont szomorúságot csak a középső miatt éreztem. 

Tetszett az, ahogyan a szerzők kreatívan és változatosan álltak a témához és külön említést érdemel a válogató (csapat?), aki döntött valamilyen elv alapján és/vagy felkért szerzőket, jól csinálták. A kötettel egy érdekes és izgalmas lélektani utazás egyik résztvevője lehettem a különféle alkotók által, akik a hazugság mindenféle oldalát megmutatták. Nem mindig éreztem azt, hogy ez az antológia a fiatalabb, tinédzser olvasóknak készült, inkább egyetemistáknak ajánlanám, rengeteg benne a komoly téma, a szimbolika. A kötet kedvenc szerzője számomra Nyáry Luca, aki a radaromra került és remélem alkot még, de sajna nem vagyok nagyon verses alkat, ezért inkább a prózai vonalban reménykedem tőle többnyire.

Ajánlom a Hazudóst, olvassátok, megéri!
...beszéljünk még majd arról is, hogy az internet hogyan bontott le minden korlátot a hazugság előtt.

Ítéletem:
Tetszett

5 / 4.5 pont

Erősségek:
 a szerzők
❥ a novellák különbözősége
❥ a felvetett témák

Gyengeségek:
 néhány lehetne hosszabb is

Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket:
lélektan
❥ hazugság
novellák

Kedvenc szereplő:
-

Évszak:
 nyári, viharban a legjobb

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:
(A Lírából, -20%-kal, 2392 Ft)

A mű a Menő Könyvek jóvoltából látott napvilágot 2019-ben.


Novelláskötetek a blogon:



Köszönöm, hogy elolvastad!



Liliane

Reader - Gamer - Programmer

2 megjegyzés:

  1. Nekem pedig ez a kötet került fel a várólistámra :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezen most nevettem egyet. :D Pacsi!
      (Örülök nagyon, szerintem tetszeni fog Neked! ^^)

      Törlés