Fülszöveg:

Egy felfedezést tettem a kötet letétele után/közben: engem meg lehet venni kilóra ha a sztoriban sivatag / sivatagi népek vannak, esetleg varázslények, de a minimum, hogy a mágia és a sivatag együtt legyen! A Fable III óta egyszerűen nem tudok szabadulni tőle - megjegyzem nem is akarok - annyira imádtam barangolni Aurorában, amire a Tera, a LOL, könyvek közül pedig főleg a Bronzváros tartotta és manapság is tartja fent az élményt. Talán a homokos terület mélyén megbújó sötétség illetve titok vonz, na meg ennek a miértje és ezt a fenti történetek alaposan tudják nyújtani. Ilyen ugye a most tárgyalt Ezer éjszaka is, amiben erősen kezd a szerző, egy isten / démon - én az utóbbira szavazok - gondolataival és már ezzel megteremtette bennem azt a kíváncsiságot, amitől a mű letehetetlenné vált és helyben vagyunk, hiszen a könyv már az elején azt hozta, ami érdekel(t). A sztori többi részében szintén előkerül ez a vonal és nagyon szerettem bármikor szembejött velem, de kevés ilyen egység került a kötetbe, amit sajnáltam egy kicsit, mert főleg a névtelen lány narrál és mutatja meg az eseményeket a saját szemszögéből, bár megjegyzem az ő szála szintúgy érdekes.

Talán sokaknak nem tetszhet a mű, mert a cselekmény lassú, de a feszültség forrását nem ez adja, hanem a két pólus (a lány és az uralkodó) tánca és az a kínzó kérdés, hogy szerencsétlen meddig fog élni. A főhős maga inkább zárkózott és bár gondolkodtam a jellemén, arra jutottam, hogy a szerző nem akarta, hogy a panaszait olvassuk, hanem helyette a testvére és az ő kapcsolatára koncentrált, illetve kiemelte a Lo-Melkhiin és az ő konfliktusát és igazából a kedvenc részeim azok voltak, amikor ők ketten szerepeltek egy jelenetben. A lány erős, okos, vágyja a tudást és egy szerethető hős, bár megjegyzem a gyűlöletéből nem érezni semmit, de amikor együtt szerepelnek érződik a macska-egér játék, a párbeszédük dinamikus és mivel a könyv hamar elspoilerezi mi ez az egész, érezhető, hogy a lány szélmalomharcot vív, de mégis ott van az a bizonyos lehetőség arra, hogy talán, de csak talán túlélheti. Minden egyes jelenetüket imádtam, annyira jó volt, hogy végre a hatalmi harcról van szó és nincs benne szerelem vagy ha van, rossz véggel. Végre. Köszönöm a szerzőnek, hogy nem vitte el ebbe a nem kívánt irányba az egész sztorit!

A kapcsolatok nagyon fontos szerephez jutnak a regényben, gondolok itt a kettejük dinamikus harcára és egymással szembeni viselkedésükre, de a testvérek közötti kapocson is körülbelül azóta gondolkodom, amióta először olvastam a művet. Tetszik, hogy a szerző ezt az erős köteléket tette meg a fantasy szál forrásának és ezáltal be tudta mutatni a világ természetfeletti részét a kisistenekkel, az igazságos egyensúlyon alapuló szabályrendszerrel, ami nagyon jól illeszkedik egy olyan kultúrába, ami közelebb van a természet imádásához, mint a gépiesítéshez. Ami ehhez kapcsolódik, az már mind ajándék, mármint amit kapunk a szerzőtől, mert egyszerűen fantasztikusan teremtette meg a mesékkel a hangulatot és ez a történetimádó lelkemnek egy külön örömteli forrás, amit csak szeretni tudtam. Imádtam azt az ötletet, hogy a mesék fegyverként használhatóak és azt is, hogy a szeretet testet ölthet erőforrás képében, a női mágia megjelenését, ahogy sorsközösséget vállaltak az asszonyok a lánnyal, azt, ahogyan beleszőtték a kívánságaikat a ruhába (kedvem támadt hozzá, komolyan), a kívánságok és a kimondott szó erejét, a regény erős hangulatát, amelyet a szerző hiedelmekből és mítoszokból szőtt és a mesei jellemzőjét, a felvillantott konfliktusokat, amelyekkel sajnos nem foglalkozik bővebben, de mégis ott van a csírája (a szkeptikusok és tudósok, vagy maga az alap -> ezt azért nem feltétlen bontja nagyon ki, max indokolja, azért itt megmaradunk a YA keretein belül).

A sztori vége talán furcsa lehet, de mégis dekódoltam ezt magamban és az alábbi tanulságot szűrtem le mindennel együtt - bár a férfiak és nők közötti konfliktusról lehetne szó, annyira nem akarok ezzel foglalkozni, csak egy megjegyzés erejéig: kiélezettebb ez a kérdés az iszlámszerű világba helyezéssel, nagyobb súlya van ebben a történetben. Helyette azt vettem elő, hogy ez egy szájról szájra terjedő történet, amit végül valaki valahogyan leírt - a Biblia is így keletkezett - és ugye ez megbízhatatlan forrás, mármint a szájhagyomány rögös útja. Van egy főhős, akit mágikus tulajdonságokkal ruháznak fel, ami lehet valós is, vagy nem, de ez mellékes, mert az, hogy nincs neve, csak erősíti a teóriámat, tehát azt, hogy ez a történet, egy egyszer volt, hol nem volt... mítosz, aminek lehetne bárki a szereplője és történetesen ez azért van elmesélve és leírva, hogy bátorságot adjon az egyéni harcokhoz és itt van az üzenete a regénynek. Továbbmegyek, nemcsak ez a lényege a formának, hanem az, hogy mi is adjuk tovább a réztüzet a történettel, mert ennek ereje van és akár mások életét, legalább egy kis irányban megváltoztathatja, a jó irányba. Ahogy a főszereplőnk, úgy mi is erőt meríthetünk az ő történetéből és adhatunk egymásnak belőle legyen az bármilyen harc és küzdelem, főleg úgy, ahogy ő tette a nővéréért és a szeretet itt erőként jelenik meg. Jól kezelt és a világba illő misztikus szál ez, ahol bármi megtörténhet. A szerző szerintem ilyesmire gondolhatott, bár ma, ahogy megláttam, hogy van második része, először is feltettem kívánságlistámra, de a fontosabb, hogy elbizonytalanodtam igazam van-e, meg mert hát ennek olyan jól lezárt vége van, de nem baj, nagyon kíváncsi lettem az írónőre és a munkásságára!

Mindegy, tuti jó lesz az is, alig várom, hogy olvashassam!

Úgyhogy igen, ajánlom, főleg ha valami különlegességre vágysz és szereted a YA könyveket.

Kedvenc

5 / 5 pont

Erősségek:

❥ különleges hangulat
❥ az elmesélt történetek
❥ a főszereplő és az uralkodó dinamikus viszonya

Gyengeségek:

❥ nincs

Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket:
❥ sivatag
❥ mágia
❥ retelling

Kedvenc szereplő:
-

Évszak:

❥ nyári, mert érezni kell a sivatag melegét

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:

(A Lírából, -20%-kal, 2392 Ft)