Aktuális projekt: Prológus - A nagy nyári várólista csökkentés projekt

Az Elveszett mesék könyve I. bár tíz mesét tartalmaz, mégsem írhatom azt, hogy ne lenne egy olyan ív, amire Tolkien ne fűzte volna fel gyöngyönként az egyes történeteket. A lényeg Eriolon keresztül látszódik meg, vagyis Ő, az utazó betéved egy Tűnt játék kis háza nevű helyre, ahol szívélyesen megvendégelik és elmesélnek neki pár történetet a világ keletkezéséről, az istenek pár cselekedetéről, a tündékről, különböző népcsoportokról és úgy általában a mítoszokról. Több napig marad és így vele együtt mi is bepillantást nyerhetünk a kápráztató mesék világába, már amennyit Christopher Tolkien tisztázni tudott édesapja szellemi hagyatékát gondozva. A férfi több noteszt átnézve, a saját kommentárjait hozzátoldva édesapja meséihez, írta meg ezt a kötetet és ahogy az előszó előtti kisebb részben Füzessy Tamás, a Magyar Tolkien Társaság elnöke írta: ez a könyv legalább annyira Christopher munkája, mint elődjéé.

Ez a kötet nemcsak a történetekről szól, hanem egy magyarázó tanulmánykötet az idősebb Tolkien (ezután csak Tolkienként hivatkozom majd rá) világa iránti ámulat és tisztelet folyományaként is. A Társaság bevezetője, az előszó, a függelék és az írásrendszer bemutatása mind a világ minél teljesebb bemutatására, elemzésére törekszik, a mesékhez írt kommentárokról nem is beszélve. Rengeteg az olyan új információ, ami hozzátesz az eddigi ismereteinkhez és az is érdekes, hogyan alakult a magyar kiadások sorsa és hogyan történik az egységesítés az új megjelenések során - a lényeg az, hogy úgy kell kezelni az egészet, mint ahogy Tolkien először elgondolta, vagyis, hogy ő is csak fordít, a más nyelvekre átültető művészeknek pedig a történeteit, mint a fordítás fordítását szükséges átültetniük az adott nyelvre. Nagy kedvencem Füzessy Úr része és az előszó, amelyekben a már említettek mellett arról is értekeznek, hogyan kell ezeket a történeteket kezelni és szó esik a fordítással kapcsolatos munkáról és annak nehézségeiről is.

Ezután pedig belecsapunk a közepébe a történetekkel, amiket nagyon nehéz olvasni, főleg ha olyan olvasó veszi kezébe a kötetet, aki nem igazán emlékszik A Gyűrűk Urára, khm én, maximum nagy vonalakban és nincs benne a világban. Emellett Christopher rengetegszer hasonlítja A Szilmarilokhoz ezt a könyvet és egyrészt nálam kedvet csinált hozzá, másrészt az a gondolatom támadt, hogy azt bizony el kellett volna olvasnom az Elveszett mesékkel való ismerkedés előtt, úgyhogy csakis úgy tudom ajánlani az találkozást ezzel a kötettel, ha az olvasó A Szilmarilok c. könyvet már ismeri előtte. Illetve kalandosabbá teszi az olvasást Tolkien lassan hömpölygő stílusa, amitől már eléggé elszoktam, mostanában nem olvastam ilyen lassú folyású könyvet - bár párom megjegyezte, hogy legalább nem az entek meséltek, mert akkor még olvasnám a művet.

Egyébként tíz mese jutott az első részbe, amik az istenek általános kérdéseit járják körbe, egy negatív személlyel, aki egy kicsit Lokira emlékeztetett engem, annyira utált mindenkit és mindent és csavaros észjárásával sok-sok személy életét keserítette meg. Úgyhogy ha a történetekből választani lehet, a vele kapcsolatos meséket emelném ki, mint kedvenceimet. A történetek előtt pedig többnyire rövid bevezető, majd a végük után hosszabb-rövidebb elemzés kapott helyet, aminek nagyon örültem, bár számomra a legizgalmasabb kérdés mindig a keletkezés és a megtalálási körülmények bemutatása volt. Ezekről olvastam a legszívesebben, de az elemző részek sem rosszak! Sőt, ezeknél fogott meg magának igazán ez a könyv, illetve azt is érdekes volt figyelni, hogy hogyan mutatja be Melko ténykedéseit Tolkien és ez hogyan hat a közösségre és milyen viszályt tud szítani pár jól megfogalmazott szó, egy kis pici gondolatmagból szárba szökkenhet a nagy baj.

Eriolnak is érdekes a kiegészítő leírása, de a legtöbb hangsúlyt ugye a mitológia kapja és Tolkien jól kitalálta az egyes ismertebb elemek magyarázatát vagy épp talált ki újabb gyönyörű jelenetet, például ilyen a fényből nőtt és táplált fák jelensége. Ezt nagyon értékeltem benne. Továbbá ilyen a nap és a hold története - Melkoé, a csalárd istené mellett - és tetszett ahogy összefűzte az általunk is ismert jelenségekkel. Illetve több műtöredék is került a tíz mese némelyikéhez, hihetetlen milyen munkát végzett Christopher Tolkien vele! Le a kalappal előtte, amiért tisztelettel nyúlt az alapanyaghoz és amiért vállalkozott a tisztázásra, a különféle ceruzával leírt történetek kisilabizálására és úgy általában, arra, hogy az édesapja által kitalált világot elénk tárja és próbálja olyannak mutatni, amilyennek a híres előd megálmodta. 

Tehát összességében különleges élmény ezt a könyvet olvasni, még akkor is, ha nem mindig a legkönnyebb követni, főleg a népek kérdéseit, de mentségemre legyen szólva, tényleg nem emlékszem a korábban olvasott élményeimre. Annak az olvasónak ajánlom, aki szereti a mítoszokat és kíváncsi pár Tolkien történet elemzésére, na meg aki a tolkieni világ megszállottja, neki szinte kötelező.

Köszönöm, hogy elolvastad!