Értékelés | Megtalálni magadban a rejtett erőt
Amikor megláttam Kertész Edina új könyvét, a Lajhár, a sztárt, eszembe jutott, hogy a többiek mennyire szerették a szerző másik meséjét, A milliomos szamár címűt, ezért gondoltam elolvasom a fülszövegét esélyt adva neki, hogy megfogjon és már akkor láttam, hogy milyen témák kerülnek majd elő benne: a bullying és a magány, ezek meg érdekelnek. Az instagram pedig manapság fénykorát éli és párommal nagy erőkkel elkezdtünk fotózást tanulni (azért nálam van még hová fejlődni, ő viszont fantasztikus képeket készít) és használni az alkalmazást, ezért kíváncsi voltam egy olyan történetre, ahol a platform szerepet kap, úgyhogy ez volt a másik ok, a fenti két érdekesség mellett. Persze a könyv nem ennyi, mert első látásra nem látszódik, hogy egy harmadik / többedik nagyon fontos üzenet is előkerül benne, ami a környezetvédelemmel kapcsolatos.
Elolvastam és a kellemest a hasznossal módon a Mesék hetére írtam meg az élménybeszámolóm, ami most megy a Prológusnál. A többiek érdekesebbnél érdekesebb posztokkal készülnek, szóval megéri velünk maradni!
Úgyhogy íme, a Lajhár, a sztár kötetről szóló értékelésem!
A történet
Lona egy lajhárcsaládból származó lány, aki szerető szülők között nő fel, ami burokként szolgál számára a külvilággal szemben: a szülei szeretik, támogatják. Viszont magányos, barátokra vágyik és arról fantáziál, hogy a népszerű lányok csapatába tartozhat, aminek érdekében lépéseket tesz, vagyis megpróbálja felhívni magára a figyelmüket, de Menta, Málna és Napsugár a háta közepére sem kívánja őt. Mindennel próbálkozik, még az instagramra is tölt fel magáról képeket, de ez elég rosszul sül el...
Lona pedig megtapasztalja milyen az, amikor egy lánycsapat azért undok vele, mert más, mint ők, de váratlan esemény történik és a sztori egy olyan fordulatot vesz, amire senki nem gondolt volna, legfőképpen a szereplők nem.
Röviden
A regényről röviden annyit tudok írni, hogy egy csupaszív sztori, aranyos és színes karakterekkel, nagyon jó stílusban elmesélve. Valamennyire interaktív és fontos üzenetet mond el a maga módján, szóval nagyon nagyon szerettem és jól esett olvasni ebben a hideg(?) időben.
Hosszabban
Kicsiként mit nem adtam volna ezért a könyvért, mert kb annyira elveszett voltam, mint Lona, ha arról volt szó, hogyan kell barátokat szerezni. Sosem akartam népszerű lenni, csak azt akartam, hogy legyenek közös kalandjaim valakivel. Legyen olyan személy az életemben, akivel tudok bármiről beszélni, de hát az élet nem mindig azt dobja, amit szeretnél és akkor, amikor akarod. Azóta megtaláltam a helyem, nem is erről van szó. Na de akkor miért írtam le feszengve ezeket a fenti sorokat? Mert szükség van a mesék körében olyanokra is, amikben nemcsak az történik, hogy a hetedik fiú hetedik fia elmegy, leöli a sárkányt és végül elnyeri a kelléknek számító hercegnő kezét. Az én időmben ilyen mesék voltak többnyire. Ezért tudok örülni a mai kornak és vele együtt a változásoknak, amikor már nem valami homályos és messzi tanulságról lehet olvasni, hanem mindenkit érintő, vagy esetleg modern témákról, mint a környezetvédelem, vagy arról, hogy a másokkal szembeni viselkedésre nagyon kellene figyelni és nem bántani a kisebbet, vagy arról, hogy Meseország mindenkié.
Ilyen fontos témákat jár körbe a Lajhár, a sztár könyvecske, amit én már az első oldalain nagyon megszerettem. Nemcsak az aranyos Lona miatt (aki akkor éppen kamaszodik), hanem egyrészt az igényes kiadás okán, plusz a szerző stílusa szintén hozzátett ahhoz, hogy jó legyen lapozgatni a kötetet. A regény keménykötésben látott napvilágot, az inktober jegyében született letisztult illusztrációk pedig hangulatossá teszik a történetet.
"Azt mondják, a szem a lélek tükre, a te szemedben pedig olyan szépség van, ami ritkaság. Kedvesség és jó szándék van benne."
Nagyon tetszett benne az elején lévő interaktivitás, mint például a színezős feladat, vagy a Mit gondolsz...? kezdetű kérdések, ahol az olvasóknak lehetőségük támad megtippelni a történet alakulását. Külön örültem annak, amikor a Szerinted melyik lenne a legjobb...? felmerült, hiszen ezzel a mese megnyithatja a párbeszédet a szülők és a gyermekek között bizonyos témákban. Úgyhogy vannak itt nagyon jó megoldások!
Szerettem továbbá a témákat, amiket Kertész Edina tárgyal benne. Egyrészt ott van a bullying, vagyis az, hogy a lánycsapat irigységből, illetve azért mert más, mint ők, kikezdik Lonát. Ennek a ténynek mondjuk annyira nem örültem, de annak igen, hogy végre vannak olyan tanárok, akik ezt meglátják és segítenek, mert lássuk be, a legtöbb ilyen sztoriban ők csak kellékek, akik a folyosón rohangálnak maximum, meg tartanak néha egy-két kellemetlen matekot. Itt pedig nem és olyan jó volt olvasni róla! Ez a szál meglepően zárul egyébként, de nagyon tetszett benne, hogy a lányokat nem mint sablongonosz kezelte a szerző, de erről többet nem írok.
"Még akkor sem mászott le, mikor elkezdődött a Túlélni a Tűzföldet című műsor a tévében. A sármos műsorvezető ezúttal Patagóniába utazott, ahol vad vihar közepette mászott meg egy nagyon magas hegyet. De Lona most úgy érezte, őbenne van a hatalmas vihar, és nem volt kíváncsi más hurrikánokra."
Lona az a karakter, aki csapatra vágyik, barátokra és a népszerű lányok közé. Megpróbál olyan jellemzőket magára venni, amik a lehető legtávolabb állnak tőle és hozzá kapcsolódik az egyik tanulság, vagyis a találd meg a saját erősséged és a légy önmagad, mert más már foglalt alapelv. Az elutasítás miatt nem látja a saját értékeit, csak arra koncentrál, amit, bár nem volt az övé, elveszített. Láthatjuk ezt a benne végbemenő folyamatot és meglepően hiteles gondolatokkal tarkított ez a szál.
"Tudod, nagyon szeretném, ha végre lennének barátaim."
Nagyon sajnáltam Lonát. Amikor olvasás közben azon gondolkodtam, hogy hogyan élhet egy lajhárcsalád az emberek között, eszembe jutott, hogy ez az egész szimbolika. A lajhárság minden olyan tulajdonságnak a megfelelője, amitől valaki kívülállónak érezheti magát, vagy azért, mert mások a szokásai, más környezetből jött, vagy egyszerűen csak nem találja meg a hangot a közösséggel, a lassúság, pedig egy jellemző, esetleg szokás, ami konkrétan mássá teszi őket a közösség szemében, de szintén helyettesíthető. Engem ezért nem zavart az, hogy nem tudni, hogyan képesek felvenni a rohanó világgal a ritmust, mert így kódoltam át magamban ezt az elemet.
Az önelfogadás témája mellett megjelenik a környezetvédelem, amihez egy másik fantasztikus üzenet társul, ennek nagyon örültem, főleg azért, mert nem gondoltam volna, hogy erre megy majd ki a szál. Erről nem írnék többet, mert úgymond rejtett, vagyis a könyv felétől lesz egyre hangsúlyosabb, de nagyon modern és szívet melengető! A környezettudatosságot pedig egy aranyos mellékszereplő mutatja leginkább, Drazsé, aki egy elkötelezett állatvédő és szórakoztató volt olvasni a róla szóló sorokat, őt szintén nagyon szerettem.
Összefoglaló
Tehát összességében nagyon szerettem ezt a regényt. Tetszettek a témái, a szereplői, az üzenete, az interaktivitása, de az a legjobban, hogy tudtam érte lelkesedni és hogy a szerző ennyi szállal tudott nagyon jól gazdálkodni és összefűzni őket.
Nagyon ajánlom, ha egy szívet melengető gyerekkönyvet keresel, amiben a békák megmentésével is foglalkoznak.
5 / 5 pont
Szerző: Kertész Edina
Fülszöveg:
Lona szeretné, ha az osztály menő lányai, Menta Málna és Napsugár bevennék maguk közé a csapatba. Igyekszik felhívni magára a figyelmet. Fotókat készít magáról, amik felkerülnek róla az internetre. De nem hozzák el a várva várt sikert, sőt, mindenki kineveti, osztálytársaik gúnyolódásának céltáblája lesz. Még szerencse, hogy új barátra talál Drazsé, az elszánt környezetvédő személyében, és feltűnik az életében Pedró nagybácsi is, aki a messzi Costa Ricából érkezik.Ám Pedró bácsi mégsem az, akinek mondja magát, és egy iskolai bulin minden összekavarodik… Sikerül Lonának rátalálnia arra, amiben igazán jó, és segíteni Pedró bácsinak otthona, a nemzeti park megvédésében?
0 megjegyzés