A tél jegyesei olvasása után kíváncsi voltam, hogy Dabos hogyan folytatja a történetét, mert valami eszméletlen függővéges lezárást kapunk abban az első könyvben. Még úgy is, hogy nem voltam nagyon annyira érte, mint mások, mert zavart a főszereplő hozzáállása a dolgokhoz (és nem az ügyetlensége, hanem csak nem nyerte el a szimpátiám a döntéseivel), szóval kicsit tartottam a második kötettől. Úgyhogy emiatt nem kaptam hamarabb elő a művet: érdekelt, hogy mi történik a főhősökkel, de nem akartam elsietni, nehogy rosszkor olvassam el. 

Most pedig jelentem: tökéletes időzítéssel ismerkedtem meg a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban és később a Bábel emlékezete c. művel.

A két regényről szóló értékelés a Prológus - Sorsdöntő könyvek projektre készült.

Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

Kevés Artúr királyról szóló retellinget láttam eddig a piacon, pedig nagyon érdekel a mondakör és a benne lévő személyek, vagy tárgyak. Éppen ezért, amikor megláttam, hogy Netflixre és vele együtt az irodalomba érkezik a Cursed - Átkozott, nagyon megörültem, hogy valami újdonsággal találkozhatom.

A Fénytörés című regényt korábban már sok helyen láttam, akkor még Dora Craiban neve alatt jelent meg ez a történet. Felkeltette már a figyelmem az is, viszont mikor láttam, hogy a Ciceró Kiadó felkarolta a korábban megjelent verziót és átdolgozva megjelentette, nagyon kíváncsi lettem. A fülszöveg alapból tetszik, a lányban élő szörny miatt a történet sok potenciált hordoz magában és erre voltam igazán kíváncsi, a lelki folyamatokra, vagyis arra, hogyan kezeli a lány a benne lévő, rá negatívan ható entitást. Úgyhogy elolvastam és itt vagyok, hogy megosszam a nagyvilággal az élménybeszámolóm a Helena-trilógia első könyvéről, a Fénytörésről!

Az értékelés a Prológus - Young Adult projektre készült.

Már amikor megláttam a Tündöklő borítóját, tudtam, hogy ezt a könyvet olvasnom kell. Egy sárkányszerű kígyó szerepel rajta, lilás árnyalatú háttér előtt - mint kedvenc színem, ez egy nagyon jó előjel - ám ez mit sem érne, ha a fülszöveg nem tartalmazna olyan hívószavakat, amikre felfigyeltem. Ilyen például a Sárkány, babona, legendák, átkok. Kíváncsi voltam, hogy milyen egyveleget alkotnak együtt Rusvai Mónika regényében és már nagyon vártam, hogy hozzám kerülhessen. Kb a megjelenés óta tűkön ültem, hogy elkezdhessem. Végül sikerült elolvasnom és azt mondhatom, hogy egyáltalán nem bántam meg, sőt! Megérte annyit epekedni érte.

Az értékelés a Prológus - Young Adult projektre íródott.

Imádom az október végi Halloweent és a hozzá kötődő legendákat és úgy azt is, hogy a net borzongásért rajongó rétege felkerekedik, csap egy össznépi horroros bulit és ünnepel könyvekkel, filmekkel, rémisztő történetekkel (igen, introvertált parti). Na most a Metropolis Media gondolt egyet és különlegességként kiadta a Samhein aratását, amit latin területről származó író alkotott (ugye, ez már elég speciális) és célzottan ehhez az ünnephez ajánlott az olvasása. Akkor elkezdtem, de mivel kivételesen nem nagyon fogott meg az az időszak magának a nehézségek miatt, félretettem, gondoltam jobb lesz ez ínségesebb napokra, amikor még több szükség lesz a borzongásra és hogy én milyen jól tettem! Eljött ez az idő és mennyire örülök, hogy nemrég olvastam!

Tehát következzen a Samhein aratása élménybeszámolója, ami a Prológus - Young Adult projektre íródott meg. A kötet ifjúsági, ezért választottam erre a hétre.

Régen láttam a Hófehérke mesét. Kicsiként ezerszer megnéztem, de féltem a boszorkánytól, meg a túl sötét jelenetektől - ma meg bezzeg ezeket igénylem. Ki érti ezt? Úgyhogy, amikor láttam, hogy megjelenik a Manó Könyvek jóvoltából egy újabb retelling (újramesélés) kiadói sorozat, ami a történetek főgonoszait vizsgálja meg közelebbről és Hófehérke mostohájával indít, egyből azt gondoltam, hogy ezt szeretném olvasni és nagyon remélem, hogy a többi rész is érkezik majd hamarosan! Viszont addig míg várakozunk, tárgyaljuk ki a Ki a legszebb? kötetet.

Az értékelés a Prológus - Szokatlan romantika projektre készült, ahol minden olyan történettel foglalkozunk, amiben a szerelem szokatlan helyzetekben virágzik ki a karakterek között.

Spoilerjelző: spoileres a Hófehérke c. mesére és lélektani folyamatokra teszek utalást a lentebbi részekben.

Retelling? Jöhet!

Retelling egy alapvetően gonosznak beállított személyről? Még inkább jöhet!

Ha lenne intro, most ide raknám be.

Az értékelés a Prológus - Szokatlan romantika projektre készült, ahova olyan könyveket választottunk, amik szokatlan helyzetekben kivirágzott érzelmekről szólnak és ebbe a Stepsister simán beleillik.

A Nocturna régóta szenved a várólistámon, sokáig csak görgettem magam előtt. Egyszerűen nagyon nem tudtam vele haladni, mert mindig olvastam belőle kb. 30 oldalt, leraktam és nem éreztem úgy, hogy tudnám folytatni a történetet... de nem adtam fel, gondoltam lesz még az olvasásának szezonja és akkor majd megérint. Erre idáig kellett várni, de most itt vagyok és megosztom a véleményem a kötetről! 

Az értékelés a Prológus - Fantasy projektre készült.

A Királyok veszte egy epikus fantasy és mint a kategória kedvelője, nagyon élveztem az olvasását, hiszen istenektől kezdve, sárkányokon át minden szerepel benne, amire egy zsánerrajongónak valamikor, valaha, bármikor igénye támadt, mindez egy féltéglában elmesélve. Emiatt, meg, hogy a szálak túlbonyolítottak, kicsit tartottam a második résztől, mert úgy voltam vele, hogy hm hát annyira már nem emlékszem az elsőre, nagyon fogok szenvedni emiatt a Minden Dolgok Nevével. Viszont az nagyon megmaradt, hogy mennyire szerettem és milyen hangulata volt az első olvasásának, úgyhogy nem sokat haboztam, bele is vágtam a következő rész megismerésébe, de bevallom őszintén, nem erre az élményre számítottam.

Az értékelés a Prológus - Fantasy projektre készült. 

Instán sem titkoltam, hogy számomra nem volt egyszerű ezt a regényt olvasni, mégpedig azért, mert nagyon szeretem a trilógiát. Egy kezemen megtudom számolni hány olyan széria ejtett annyira rabul, hogy a végtelenségig igyekeztem elhúzni az utolsó rész olvasását, hiszen egyiknél sem akartam azokat a bizonyos záró mondatokat látni. Ahogy az Aranybirodalomnál sem, de végül megtettem és most elveszetten bámulom a monitort, mert már érzem a hiányát ennek a világnak. 

Régóta figyelgetem a Hollókirályt, de még nem vettem rá magam az olvasására. Várólistás ezer éve, úgyhogy, amikor megtudtam, hogy jön a Piranesi, ujjongtam, mert úgy voltam vele többek között, hogy az ismerkedés az új kötettel eldönti majd a kérdést, hogy akarom-e olvasni a másikat, meg hogy egyáltalán mikor. Ez tett arról, hogy olvasni akarom a Piranesit. Átfutva a fülszövegét megfogott a végtelen termek, a labirintus képe és az a rengeteg szobor bennük, amik a falak mentén állnak és üres tekintettel néznek a történésekre. Ez pedig arról győzött meg, hogy mikor tegyem meg.

Szóval eldöntöttem, hogy olvasnom kell ezt a regényt és minél hamarabb, amire a Prológus révén lehetőségem nyílt és te jó ég! Sosem volt ennyire más az elvárt és a végül kapott élményem, mint most. Na de nézzük is meg miben nyilvánul ez meg, jöjjön a Piranesi élménybeszámolója!