Minden olyan mű érdekel engem, ami a Brontë szerzőkkel kapcsolatos. Ezután a mondat után nem lesz nagyon meglepő, ha azt írom, hogy egy ilyen regény került nemrégiben a kezeim közé és olvastam el. Ez Az eltűnt hitves és íme a beszámolóm róla!

Az értékelés a Kosztümös könyvek hetére készült.

Történet

Mrs. Elizabeth Chester, egy jómódú ember felesége, rejtélyes körülmények között eltűnik az ágyából. A ház gyilkosságra gyanakszik, hiszen a szobában terhelő bizonyítékot találnak: rengeteg vért, viszont holttest nincs. A három Brontë lány - Anne, Charlotte és Emily - elhatározzák, hogy átmennek barátnőjükhöz, az ott dolgozó Matildához, hogy vigaszt nyújtsanak számára, mert ő talált rá a tett helyszínén a vérre. A lányok, meghallgatván a történetet és a nevelőnő véleményét, érdekesnek találják az esetet ahhoz, hogy közelebbről is megvizsgálják, így úgy döntenek, hogy megpróbálják kideríteni mi történhetett szegény Mrs. Chesterrel és erről a nyomozásról szól ez a kötet.

Élménybeszámoló

Már a megjelenéskor elámultam a borító szépségén, az keltette fel a figyelmem igazán ahhoz, hogy elolvassam a fülszöveget. A fedő illusztrációja sokat árul el a történetről és annak a tanulmányozása után már egy kialakult benyomással ültem le az ismertető olvasásához. A képen a középpontban látható a hölgy alakja, ami utalhat a korra, a sorozatcím pedig pontosítja azt, hiszen A Brontë nővérek nyomoznak első részéről van szó és ezt a kiadás a borítóján hírül adja az olvasóknak - egész pontosan 1845-ben játszódik a regény java része. A fedő még a kategóriát is belövi (a széria címével), mert olvasás előtt már tudtam, hogy krimit tartok a kezemben. A képen szép barna árnyalatos színek dominálnak, nekem nagyon tetszik ez benne.

A regény több nézőpontból mutatja meg az eseményeket. Egyrészt a prológusban Matilda French találja meg asszonya hűlt helyét, másrészt pedig a három nővér gondolatait olvashatjuk. Közülük mindenki egy-egy külön szálat kap a szerzőtől, amiben megláthatjuk, hogy mennyire különbözőek ők. Ez a könyvben jól kivitelezett, így jobban megismerhetjük a lányokat. Bár Az eltűnt hitves egy nagyon fájdalmas - vagy legalábbis nekem az - jelenettel kezd: Charlotte visszaemlékszik a testvéreivel közös kalandokra és egyedül van, mert bizonyos okok miatt a többiek már nincsenek vele. Utána indul az egész cselekmény kezdve a megtalált tetthellyel és folytatva a lányok és fivérük, Branwell, kíváncsiskodásával. Emiatt a kezdeti nehézség miatt, hiszen felkavart Charlotte része, nagyon nehezen rázódtam bele Az eltűnt hitves világába, de szerencsére egy idő után ez a kissé nehezebb érzésem elmúlt.

A kötet szerkezete lehetővé teszi, hogy beleláthassunk a szereplők személyiségébe és mivel ez az egész arra lett kihegyezve, hogy a Brontë hölgyek nyomoznak, jól is működik, hiszen pont azt kapjuk, amit Az eltűnt hitves első látásra sugall a testvérek közti dinamikával és a különböző személyiségekkel, vonásokkal. Kétségtelen, hogy ez a regény erőssége. Nagyon szeretem a lányok közti adok-kapok viszonyt, amin érződik, hogy szeretetből születik és nem viszályból, felüdítő volt erről olvasni. Mindhárom lány egymástól teljesen eltérő személyiség és mindannyian más és más tulajdonságok miatt szerethetőek. Anne az, aki megfontoltan cselekszik és a legnyugodtabb hármójuk közül. Emily, eltér tőle, mert ő az, aki nagyon vakmerő és merész tud lenni. Ő inkább Charlotte ellenpólusa, aki bár imádja a testvéreit, nem tud nem piszkálódni a vadóc húgával. Mindannyian különféle készségekkel rendelkeznek, amik miatt eltérő szálakon nyomozhatnak az ügyben és így felosztják maguk között a feladatokat. Egyébként ahogy az életben, úgy ebben a történetben is Emily volt a kedvencem, itt ő kellően lázadó ahhoz, hogy egyből szimpatizálhassak vele.

Emily úgy vélte, sokkal valószínűbb, hogy az igazsághoz a titkos, járatlan ösvényeken lehet eljutni, amelyek a bozót mélyén rejtőznek, ezért ő arrafelé szándékozott kutakodni.

Hármójuk szálában rengeteg elejtett utalás található a műveikre és a jellemük teljesen összeegyeztethető azokkal stílusukat és cselekményeit tekintve, vagyis inkább azzal a képpel, ami bennem él a szerzőkről az alkotásaik alapján és ez szintén nagyon tetszett nekem. A regényben misztikus események is helyet kapnak és rövid gondolkodás után elfogadtam ezt, belefér. A harmadik nekem tetsző elem az maga a krimi szála. Ez nem egy thriller, hanem egy könnyed nyomozósdi, amihez a 19. századi környezet adja a keretet és ezért totálisan alkalmas arra, hogy az olvasó kikapcsolódjon vele. Velem ez történt.

A világ tele volt igazságtalansággal és kegyetlenséggel. Emily látta ezt, még onnan is, ahol állt. Ez töltötte meg csordultig a temetőt, és ez csordogált lefelé a főutca nyitott csatornáiban. Charlotte bátorságról és szerelemről ír, Anne hitről és tisztességről. Ő azonban, ő arról a kegyetlen valóságról és igazságról fog írni, melyet a saját szemével lát, bármerre néz. Az ádáz, vad lelkekről fog írni, akik a vágytól hajtva készek darabokra tépni a világot, gondoljon erről a világ, amit akar. Mert így lehetséges a haladás.

Az éremnek két oldala van, úgyhogy sajnos azt kell írjam, hogy elég sok elem szúrta a szemem a könyvben... Olvasás közben zavaró volt számomra, hogy rengetegszer lehet ugyanazt a mondatot olvasni - valamiért nem szeretem az ismétléseket a regényekben, főleg ha egy tanulságot akar a szerző az olvasóiba beleégetni. Sokkal finomabb módszer, ha nincs ez ennyire előretolva. A férfialakok és a főgonosz elnagyoltak, illetve néha unalmas az írásmód, viszont a szerző hangvétele sokszor felcsattanó.

Úgyhogy zárszóként azt tudom írni, hogy bár a csillagozás most szigorúbb, attól függetlenül egy kellemes krimit olvashattam, ami a 19. századba kalauzol el minket, olvasókat. Tetszett a szereplők leleményessége, hiszen egy nehéz környezetben kell helytállniuk, miközben a társadalom nem nézi jó szemmel, hogy detektívesdit szeretnének játszani és sokat kérdezősködnek bizonyos ügyekben. Bella Ellis a kötet végén pedig beavat minket a megtörtént eseményekbe és a megírás körülményeibe, ez szintén egy plusz, ami a Brontë lányok rajongóinak érdekes lehet (ha még nem ismerik ezeket). Bár akadtak negatív élményeim, örültem, hogy olvashattam, mert összességében egy kellemes élmény volt ez. Ajánlom, ha egy könnyed krimit keresel történelmi környezetben.

Ajánlott évszak az olvasásra a borító színei alapján: 

❥ tavaszi

 

 Ha kíváncsi vagy a könyvre, lesd meg a kiadónál:

 

 

Szerző: Bella Ellis

Illusztrátor: -

Sorozatcím (kiadói): -

Sorozatcím: A Brontë nővérek nyomoznak

Következő rész címe: The Diabolical Bones (magyarul még nem tudni)

Cím: Az eltűnt hitves

Eredeti cím: The Vanished Bride

Eredeti megjelenés: 2019

Kategória: történelmi, krimi

Fordító: Nagy Nikoletta

Oldalszám: 368 oldal

Kiadó: General Press

Megjelenés: 2020

Ár: 3.690 Ft

 

Fülszöveg:

Amikor Mrs. Elizabeth Chester, egy jómódú földesúr felesége eltűnik a szeles yorkshire-i lápon álló kastélyból, két kisgyermeket, illetve egy vérben úszó szobát hagy maga után. És megannyi megválaszolatlan kérdést. Mi történt vele? Elrabolták volna, vagy a legrosszabbtól kell tartani? Ha egy betörő járt a házban, hogyhogy nem vették észre a férje vérebei? És miért lett a ház urának első felesége öngyilkos? 

A bűntett helyszínétől nem messze lakó Brontë nővérek értesülnek az esetről, és a rejtély felkelti Charlotte, Emily és Anne érdeklődését. A hatóságok tehetetlenségét látva elhatározzák, hogy ők maguk járnak a talányos bűntény végére. Nyomozás közben azonban válaszok helyett egyre több kérdésre bukkannak, és egyre nagyobb rosszallással találkoznak, amiért három jól nevelt hölgy a vidéket járva detektívesdit játszik. Ám őket semmi sem tarthatja vissza feltett szándékuktól, hogy megtalálják az eltűnt hitvest – még az sem, ha ezzel a saját életüket is veszélybe sodorják…