A művészet nyelve

Egyenjogú rítusok

,,A lány elbámult Ankh-Morpork háztetői fölött, és eképpen érvelt: az írás pusztán emberek kimondta szavakból áll, amit papírrétegek közé préseltek, míg csak meg nem kövesedett (a Korongon jól ismerték a kövületeket, a nagy, csigavonalas kagylókat és rosszul megalkotott teremtményeket, amelyek azon időkből maradtak fönn, amikor a Teremtő még nem igazán döntötte el, mit is akar valójában csinálni, és, ami azt illeti, csak léhán gyurmázott a pleisztocénnel)."

Terry Pratchett művei közül igazából az Elveszett próféciákat olvastam (amit ugye Neil Gaimannal együtt írt) és félig olvastam A mágia fényét is (illetve hangoskönyvben kezdtem és félbehagytam). A kihívások miatt olvastam el mégis az Egyenjogú rítusokat, amiről kijelenthetem hogy jobb lett mint számítottam rá.

A bejegyzés a Könyvmolypárbajra készült. Még 3 könyv van hátra.

Angol címe az Equal Rites, amit ugyanúgy átvett a magyar is. 3.84-es átlaggal rendelkezik, 27 ezer szavazat alapján. A magyarok 86%-ot adtak 87 csillagozással. Hát egész jó arány, de lehetne jobb is.

Maga a könyv a Korongvilág sorozat 3. része, itt meg lehet nézni a többi részt is: Korongvilág a molyon.

Nagyon mást vártam az elején. Ugye olvastam már A mágia fényét ami - valljuk be - nem nagyon tetszett. Az is az ilyen ,,vicces" könyv kategóriába tartozik és sajnos a más szerzőtől írt paródiakönyvektől pl. a Heri Kókler sorozat vagy a sajátos stílusú Vavyan Fable-től már egy kicsit csömöröm van. Ezért nagyon nem akartam ezt elkezdeni, de így visszatekintve nem bántam meg. Igaz, hogy a vége felé sikerült csak megnevettetnie de sikerült és az is valami, mert nálam nagyon nehéz ezt elérni. Mondjuk A mágia fényénél is akadt pár vicces pillanat, de ennyi. Kicsit később újra fogom olvasni és meglátjuk mennyit változott a véleményem.

Az alaptörténet nagyon tetszett. Adott egy varázsló Dob Kvartély, aki halála előtt átadja varázserejét és varázsbotját a nyolcadik fiú, nyolcadik fiának. Csak később derül ki, hogy mi is történt valójában, tehát hogy a fiúnak hitt csecsemő lány volt. A tan szerint pedig a lányok nem lehetnek varázslók.

Nagyon szeretem az ilyenféle történeteket, alapból a fantasyt is kedvelem, egyik kedvenc műfajom szóval már az elején megkedveltem a történetet is és a szereplőket is. Cselekmény van, nagyon jó hogy 210 oldal a könyv, mert se nem elnyújtott, se nem összecsapott szóval a hossz tökéletes. Érdekes ahogy Pratchett mesélt, tényleg olyan hatása volt mint ha megkért volna, hogy üljek le mellé van egy szokatlan története egy világról ahol A'Tuin hordja magán a korongot és a hol a mágia mindenhol ott van, mindent átjár és... egyszerűen imádtam! 5 pont

A szereplők is tetszettek, Esk bátor kislány, a Néne haláli figura volt (erről jut eszembe a Halál csak egyszer szerepelt a műben, az elején és én is nagyon kíváncsi vagyok rá, a második részben jó volt a szövege). Szóval a műben a boszorkányok is érdekesek voltak, szívesen olvasok még róluk. 5 pont

A borító nagyon nagyon tetszik. 5 pont. Josh Kirby munkássága a többi Pratchett regényen is feltűnik, már érdemes őket megnézni!

Ez a teljes borító.

Akkor el is érkeztünk ahhoz a részhez ami nem nagyon tetszik és ez maga a viccessége. Valahogy az ilyen varázslós történeteket szeretem komolyan venni és inkább velem van a hiba, mint Pratchett úrral. A cinizmus jöhet, azt nagyon szeretem olvasni. Lehet hogy túl sok Heri Kóklert olvastam, mostanában ez a stílus nem jön be. Amúgy újra (gondolom K. B. Rotring úr vette át) találkoztam már a Heri K. sorozatban előforduló elemekkel is és ami ott fárasztó volt, itt is az. Főleg sokadjára. A végén azért tudtam derülni, szóval nem írom még le a szerzőt, de nagyon remélem innentől kezdve csak jobb könyveket fogok olvasni tőle. 4 pont.

Ha a Törékeny örökkévalóság és Gaiman is kap esélyt (amúgy Gaiman már kedvenc lett) akkor Pratchett is kap. Egyszerűen nem tudom elfelejteni neki a Föld horoszkópját az Elveszett próféciákból (kedvenc regény lett) és nem tehetem hogy semmibe veszem ezentúl.

Kaphatóság:

Hát bookline-on van, a kölcsön kapott kiadásom 1999-es (Cherubion) és újra kiadták, szóval az újabb még kapható. Az új 2010-ben jelent meg a Delta Vision jóvoltából.

Meg is van: a Libriben 2790 Ft. Ez jó hír!

Összesítés:

4,5/5 pont, hogy hű legyek a molyos értékelésemhez.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Képek forrása: google képtalálatok.

szombat, augusztus 11, 2012

0 Komment

Törékeny örökkévalóság

Hát nagyon nem vagyok most jóban ezzel a regénnyel, bár igyekszem nem dührohamot kapni az értékelés megírása közben.

Spoilert tartalmazhat az előző részekre!

,,Sorcha, a Magas Udvar királynője a hallba tartott, és előre félt, mi fog történni." (első fejezet első mondata)

Tehát történetünk a Magas Udvarban kezdődik Bananach és Sorcha párbeszédével. A háború tündére előre élvezi a viszályt amely végül vérontásban fog kiteljesedni és hangot is örömének a királynőnek. A többi udvar között egyre mélyül a szakadék, amit Aislinn szerelme a halandó Seth iránt csak bonyolít. Keenan a szokott formáját hozza, Donia megint nem főszereplő, Niall pedig kifordult önmagából. Röviden így lehetne összefoglalni a tartalmat.

Hát nem ilyenek a tündérek,
de szeretnék egy ilyen nyakláncot. :D

Angol címe: Fragile Eternity (egyezik a magyarral), a Wicked lovely (szabad fordításban Bűnös báj lenne) sorozat harmadik része. Amúgy a sorozat több részes, a negyedik része a Radiant shadows (Ragyogó/Fényes árnyak), az ötödik pedig a Darkest Mercy (Sötét irgalom) címre hallgat ~~már ha lenne füle, rossz poén level 1~~. Több kiegészítő részek is vannak hozzá, ezekkel most nem foglalkozom.

Megítélése alapján 3.82-es az átlaga külföldön (ami nagyon meglepő) 18 ezer szavazattal. A hazai közönség 71%-ot szavazott neki 30 csillagozással. Tehát itthon - szokás szerint - szigorúbbak vagyunk. Meg is értem miért!

Nagy sóhajok után kezdem is az értékelést. Sok minden nem tetszett benne, már a második résztől is rengeteget vártam. Nem tudom, adjak-e még esélyt az írónőnek? Az első rész annyira jó volt! Más szemszögről olvashattunk, nem egy tucat YA könyv volt, minden hibája ellenére annyira megszerettem, hogy a tündérmániám miatta alakult ki. A második rész (Veszélyes álmok) már nagy csalódást okozott. Furcsa mód, a harmadikat mindenféle előítélet nélkül végig tudtam olvasni, így most nyugodt szívvel fogok rosszat írni az egész társaságról.

Sorchát képzeltem ehhez
hasonlónak.

Maga a háttér szerintem még mindig jó. A Tündérkrónikákhoz képest kevésbé, de mégis olyan a világ hogy jó és könnyű olvasni. Miért tetszik még mindig nekem? 5 pont

A szereplőkre van most a legtöbb panaszom. Keenannak nem ilyennek kellene lennie, sajnos még mindig olyan mint egy hisztis kisfiú. Nem vállalja a felelősséget a tetteiért, csak nyavalyogni tud. Talán Beira révén öröklött dolog? Vagy az írónő nem tud karakterizálni? Kegyetlen is, pedig ott volt előtte 900 éven keresztül az anyja példája és mégis ilyen.

Aislinnt minden kötetben másért utálom, most azért mert naiv és szörnyen idegesítő a folyamatos önsajnálata. Örültem, hogy csak 300 oldalas a könyv mert már nagyon dühös voltam rá. Komolyan ennyit mi sem nyavalyogtunk, mikor terepgyakra mentünk (akkor is nehéz túra volt!) szóval ez nem tetszett benne.

Seth az egyedüli normális karakter én mégsem kedvelem. Jobban tetszene a történet ha egy normálisabb Keenan lenne aki - mondjuk - kiáll Seth ellen és egy gyere ki a hóra öcsém felkiáltással megküzdene vele. Bármi jobb lenne mint ez a jelenlegi helyzet.

Téli tündér

Donia keveset szerepelt, őt jónak éreztem. Nagyon szeretheti azt a mafla Nyárkirályt, mégis helyesnek láttam a végét. Nincs helye a spoilernek itt, így ezt nem részletezem. Egyvalamit nem értek: miért nem szerepel Donia többet? Jobban megérdemli a főszerepet mint a nyafka Aislinn (a későbbiekben Ash). Csendben szenved.

Niall nagyon meglepett, nem ilyen volt a második rész végén és azért egy kicsit durva így Ash-t hibáztatni (még ha a másodikban én is így voltam vele) főleg hogy Seth szereti Asht és a srácot meg akarja védeni. A második részben ő volt az egyik kedvenc, most már nagyon nem szeretem (mármint N.).

Szóval 2 pont.

Hozzáfűzés: Bananach nevéről a banán jutott mindig eszembe. Amúgy egy semleges karakter volt számomra.

Tetszik a kép

A történetvezetés nem tetszett. Ash ostobasága (pedig Bananach figyelmezteti is) és naivsága, továbbá a többiek nyafogása nagyon elvette az élvezeti értékét, leértékelte. Jajj, hol van ez a kötet az első részhez képest? Ritka a cselekmény, ami van az is harmatgyenge. Egyedül Seth képes tenni is valamit, a többiek pedig csak panaszkodnak. Főleg Keenan és Ash. Gratulálok a Nyári udvarnak! Akkor már inkább a Tél!

2 pont

A logikusságra most nem adok pontot, nem vettem észre nagy bakikat, egyszerűen a karakterek nem figyelnek egymásra.

Szóval nem tetszett a regény, íme az összesítés:

Borító: 3/5

Összesítés: 2/5

Gondolkodtam a három ponton, de a molyon elnéztem a második kötet pontozását, hármat kellett volna adnom rá. Ezért ennek nem adhatok jobbat, mint a második. Ettől függetlenül folytatom a sorozatot, de szerintem már angolul, ha a Kelly kiadó nem adja ki.

Kedvenc tündéres képem

Köszönöm, hogy elolvastad!
Képek forrása: http://moly.hu/polcok/fairymania

szerda, augusztus 08, 2012

1 Komment

ajánló

Gyors poszt és egy gyönyörű borító

szerda, augusztus 08, 2012

0 Komment

A három testőr

- De az urak nemigen szokták hagyni, hogy összeszabdalják a bőrüket - mondta a bíboros -, legyenek hát őszinték: ugye nem maradtak adósok? gyónjanak meg mindent; amint tudják, tőlem megkaphatják a feloldozást.

- Én, kegyelmes uram - felelte Athos -, még csak egy ujjal sem nyúltam kardhoz, hanem derékon ragadtam az emberemet, és kidobtam az ablakon; azt hiszem, amikor földet ért - folytatta Athos némileg habozva -, eltörhette a combját.

- Ó - szólt a bíboros. - És kegyed, Porthos úr?- Én, kegyelmes uram, tudom, hogy a párbaj tilalmas dolog, felkaptam hát egy padot, azzal sújtottam rá az egyik gazemberre, és azt hiszem, eltörtem a vállát.

- Hm! - szólt a bíboros - hát Aramis úr?- Én, kegyelmes uram, igen szelíd természetű vagyok, s különben is - ezt talán nem tudja Eminenciád - maholnap visszatérek a papi rendbe; így aztán éppen azon fáradoztam, hogy szétválasszam cimboráimat, amikor az egyik gazember orvul átdöfte bal karomat; erre már kifogyott a türelmem, magam is kardot rántottam, és mivel ellenfelem újból támadott, azt hiszem felnyársalta magát, miközben rám rohant; csupán annyit tudok biztosan, hogy elesett, s mintha azt is láttam volna, hogy két cimborájával együtt elcipelik.

- Az áldóját, uraim! - mondta a bíboros - három embert hidegre tesznek egy kocsmai verekedésben: mondhatom, nem sokat kukoricáznak.

Elnézést a nagy hosszú idézetért, de ez volt a kedvenc részem. Jó volt olvasni a testőrök talpraesettségét.

Angol cím: The Three Musketeers, a fordítás ugyanaz bár kicsit furcsa először mivel valójában négyen vannak és nem hárman, de a regényből jól kitűnik hogy miért ez a címe.

Értékelése kicsit másabb mint az eddigieknek. Hazánkban bekerült a Nagy könyv listába és külföldi mérce alapján pedig az 1001 könyv amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz listába. Alapból klasszikus, valahogy úgy érzem ezeknek a könyveknek komolyabb múltjuk is van, a történet már bizonyított. Nem lehet összevetni élvezeti értékét mondjuk egy YA könyvvel. Amúgy külföldi értékelését tekintve 3,99 csillag az ötből, ami nem is rossz főleg 62 ezer feletti értékeléssel.

A magyar közönség 89%-ot szavazott meg a regénynek, 318 vélemény született.

Sorozatinfó: Az angol D'Artagnan Romances (tehár D'Artagnan románcai) sorozat első kötete. Már mindegyik megjelent angolul és három részes. Ahogy látom három fő könyv van, a többi csak kiegészítés pl. A vasálarcos (ez nekem megvan, a film is jó!). Sokáig azt hittem a Húsz év múlva a Monte Cristo folytatása, de nem, mert ez a második rész. Antikváriumokban biztos kapható! A harmadik részt nem tudom hova tenni, még nem láttam magyarul. Hosszú címe van...

A történet XIII. Lajos korába kalauzol vissza. Ekkor veszi kezdetét történetünk mikor Richelieu bíboros dróton rángatja a királyt, a királyné árulókkal van körülvéve és nem mindegy hogy melyik testőrséghez tartozik az ember. A felemelkedés felé a testőrségen át vezet az út, gondolja D'Artagnan aki e zord időkben elindul szerencsét próbálni, egy citromsárga lóval, 15 tallérral és atyai jótanácsokkal.

Sok minden történik, mesélni lehetne róla, főleg a szereplők jelleméről, de ettől most eltekintek.

Maga D'Artagnan jelleme egy kicsit hirtelen változik éretté, szerintem. Egyik nap még forrófejű, a másikban pedig már az eszét dicsérik. Lehet hogy eszes, de nekem a pálmát Athos vitte ész dolgában. Amúgy mindegyik testőr kidolgozott, sőt még a mellékszereplők is. Ezért a szereplőkre 5 pontot adok.

Ide tartoznak még a többiek is: Milady hihetetlen volt! Dumas tehetségének bizonyítéka ez a regény, hihetetlen milyen folyamatokat tudott ábrázolni!

Buckingham egyik kedvencem volt, kár hogy keveset szerepelt. A másik nagy kedvenc pedig Athos.

A történet izgalmas, szinte csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni, ám mégis hibának tartom hogy jó ideig csak az apróbb dolgokat láthatjuk csak, pl. D'Artagnan kivel párbajozik, miért, hova megy, miért féltékenykedik. Szóval ettől lassú lesz és tényleg meg kell vele szenvedni, mert hosszú is és jellegtelen dolgok történnek. Az utolsó félnél már nincs ilyen probléma, ott már nem lehet letenni a könyvet annyira izgalmas. 4 pont.

A szerzőtől már olvastam a Monte Cristo grófját. Na egy dologban hasonlít a két regény, de itt most nem írom le mi az (a szereplőkkel kapcsolatos), különben más a két történet. Örülök, hogy már a második könyvét olvashattam az írónak ami tetszett.

Ami furcsa volt a regényben az az erkölcs. Lehet hogy a XXI. században már felfoghatatlan ez az udvariasság (ami Jane Austen Catherine c. regényében illetve a Charlotte-ban is zavart) és az hogy a szeretők (inkább a pénzük) tartják fent az embereket. Azért legyen már önállóság, kérem szépen!

A borítóra most nem adok pontot, jobban tetszik a belinkelt, mint ami nekem van (a rajzolt filmes). Amúgy láttam a filmet és szerintem jó lett. A képen (fent) látható testőrökről beszélek, más feldolgozást nem ismerek.

Összesítés:
4/5