A művészet nyelve

2018

2018: új év, új kihívások

szombat, január 06, 2018

4 Komment

2018

Megjelenésfigyelő #4: Januári címek

- Januári megjelenések -

Pár napon belül érkezik (zh után, haha ez a szöveg változatlan a novemberihez képest de sajnos igaz, a két hónapot végig matekoztam és már mindenhol vektorokat látok):

A sokszívű értékelése // beszámoló egy könyvbemutatóról.

Az alábbi regények látnak napvilágot ebben a hónapban (az időpont változhat):

- Elektronikus álmok -

Várható megjelenés: 2018. január 11.

Noha Philip K. Dick a regényeiről ismertebb, karrierje során száznál is több novellát írt, melyek éppoly meghökkentőek és beskatulyázhatatlanok, akár a hosszabb művei. Ez a kötet a legjobb novellái közül tartalmaz tízet.

A Közterm az egyik legkorábbi példa (és figyelmeztetés) a science-fictionben az önmagukat sokszorosító gépekre. A Kiállítási darab és Az ingázó Dick egyik kedvenc témájával foglalkozik: a valóság változó természetével és azzal, hogy lehetséges-e egyáltalán úgy érzékelni a világot, ahogy létezik. Az akasztott idegen egy bizsergetően sötét politikai allegória, amely ma is ugyanolyan érvényes, mint amikor Dick a hidegháború delén megírta.

Ezek a különös és erőteljes novellák jól mutatják a mester tehetségét, a határtalan képzeletét és azt, hogy milyen mélységesen értette az emberi állapotot.

Ki adja ki? Agave Könyvek

Érdekel: a promó és a szerző miatt.

>> Adatlap <<

- Lányok csöndje -

Várható megjelenés: 2018. január 17.

Van valami, amit minden lány tud ezen a szigeten,

de senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT!

Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM!

A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró disztópiában.

Ki adja ki? Athenaeum Kiadó

Érdekel: az alap miatt.

>> Adatlap <<

- A szirén -

Várható megjelenés: 2018. január 23.

A szerelem, amelyért érdemes kockáztatni.

Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük.

Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni.

Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni.

Kiera a Radford Egyetem diákja volt, jelenleg a Virginia állambeli Christiansburgben él a családjával. Életének első tizenkilenc évét az óceán mellett töltötte, ami sosem próbálta elpusztítani őt. A www.kieracass.com weboldalon többet is megtudhattok a könyveiről, YouTube-videóiról, és a sütemények iránti szeretetéről, valamint a Twitteren is követhetjük @kieracass néven.

Ki adja ki? Gabo Kiadó

Érdekel: a szerző és a szirénes sztori miatt.

>> Adatlap <<

- Half a War - Az ütközet -

Várható megjelenés: 2018. január 22.

Skara hercegnő országa és benne minden, amit szeretett, a szeme láttára lett vérré és hamuvá. A trónörökös nem menekített onnan mást, csak a szavait, amelyekből azonban – megfelelően használva – a kardnál is veszélyesebb fegyver válhat. Ügyesen kell forgatnia őket, legyőznie félelmeit és élesre köszörülni elméjét, ha vissza akarja szerezni örökségét.

Az agyafúrt Yarvi atya hosszú utat járt be, míg nyomorék rabszolgából a király minisztere lett. Sok szövetségest szerzett, de sok ellenséget is. Majd szemben találta magát a legnagyobb hadsereggel, amit a hátán hordott a föld, mióta az elfek háborúba indultak az istenek ellen. Az ellenséges erőket vezető ember pedig nem imád istent, csak magát a Halált.

Van, aki harcra és hősi halálra született, mint Tüske, a harcos és Raith, a fegyverhordozó, másoknak viszont a fényben lenne a helyük, mint a kovács Brandnek és a fafaragó Kollnak. De amikor Háború Anya kitárja acél szárnyait, az egész Szilánkos-tenger éjbe borul, és a sötét ellen néha csak sötétséggel lehet felvenni a harcot.

„Mint a Trónok harca egy adrenalinlöket után. Ez a regény egyetlen eszeveszett csatakiáltás.”

– Daily Mail

Ki adja ki? Athenaeum Kiadó

Érdekel: olvastam a széria első részét és érdekel a folytatás.

>> Adatlap <<

Ez a bejegyzés a Várólistám képekben sorozat tagja, minden fenti könyv bekerül a listámra, már amelyik nem szerepelt még ott.

A posztot megtalálod az alábbi címkéknél:

Megjelenésfigyelő // Várólistám képekben // várólista // megjelenés: 201 8

hétfő, január 01, 2018

0 Komment

2017

BÚÉK

csütörtök, december 28, 2017

0 Komment

2017

Kiből lesz a fangirl? #1

Az elmúlt két évben változtam a legtöbbet. Erre a legjobb példa a lentebbi írás, amit - húha nem akarok hazudni - kb ekkor írtam le, de az aktualitása és az, hogy ezeket a gondolatokat én már konkrétan elfelejtettem, egy kicsit mellbe vágott most, ahogy zh-ra tanulás helyett a piszkozatokat nézegettem (mert mi mást is csinálhatnék ilyenkor...). Emlékszem mit akartam ebből kihozni - rovatot of course - de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy megosszam, átnézzem, átfogalmazzam (ezt némi javítással megteszem most, de a lényegen nem változtatok). Na de mégis, miért ez a bevezető?

Látom a két évem, azt hogy miért alakult ki a mostani rajongásom és az hova vezetett (a PTI-re, programozást tanulni) és hogy ennek a gyökere itt található. Ünnepélyes egy pillanat ez, már csak azért is, mert tudom merrefelé tartok és ennél biztosabb még nem voltam az utamban.

Úgyhogy ezentúl amit megosztok (a későbbiek során, random időközönként) az a rajongásom története, emlékállítás azon művek előtt, amelyeket lángolással szeretek.

De nem is szaporítom tovább a szót, ezt írtam anno:

Egyszer régen, mikor még Bess a Fangirl c. könyvhöz kapcsolódóan írt (ezt a linket pont nem találom) a fangirlség mértékéről és én is elgondolkodtam azon, hogy melyik regény vagy történet az, amelyik akkora lelkesedést tud okozni, hogy a falat kaparjam bármilyen fanartért, infóért, folytatásért és egyéb kiegészítő dolgokért. Emlékeim szerint ez csak a 6-7-es fok volt a tízes skálán, ennél egyszer sem jutottam messzebb (pedig a tízesig még hosszú az út).

Ami először eszembe jutott az a Harry Potter széria volt és sok más olvasóhoz hasonlóan a kalandozásom a könyvek világában ezzel a sorozattal kezdődött. Mágikus volt és nemcsak abban az értelemben, hogy varázslókról és boszorkányokról szólt, hanem valami olyan megfoghatatlan tüzet és érzést adott, amit meg akartam találni más könyvekben is. Bár persze idővel kialakult, hogy mit is szeretek igazán, de mégsem mehetek el az életem HP-jelensége mellett, mikor a hatása még most is számottevő: ezt a tüzet keresem mindenben.

Ám az akkori fangirl énem fanatikusságára nincsenek szavak: nemcsak hogy boszorkány akartam lenni, csináltam hurkapálcikából varázspálcát (jó, alig múltam 9 éves), vártam azt a fránya behívót a Roxfortba még 11 évesen is ami sosem jött (hajlamos vagyok azt hinni hogy elkeveredett valahova a bagoly) és ez nem volt elég, még rajongói képeket (fanart) és novellákat, regényeket olvasgattam (fanfiction), hogy enyhítsem a hiányt. Ez egyébként pontosan arra a hosszú időszakra esett, amikor a negyedik és az ötödik kötet kiadása között évek teltek el, én pedig szerencsés voltam, hogy csak röpke időt kellett várnom a két rész között, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy saját történetet, saját helyet kerestem a HP univerzumban, amit nem teszek meg minden történettel. Általában a regények lezárt egységek, elfogadom ezt és nem akarok belekontárkodni, max csak annyira, hogy megírjam róla a véleményen a blogon, amit általában megteszek, viszont az akkori HP nem volt lezárt, sok kérdést hagyott és most - ahogy gondolkodom a témán - felvetett egy érdekességet is: vajon akkor is ennyire szerettem volna, ha később kapom kézbe, mikor már megjelent az összes kötet és befalom az egészet egyszerre? Vagy kellett ez a két-három év kényszerpihenő míg én kibontakozhattam és írtam a saját ficeim, illetve néztem a képeket, amíg vártam az ötödik részt?

Igazából ez az utolsó gondolat a Fable számítógépes játéksorozat harmadik tagjának köszönhető, mert elgondolkodtam azon, hogy egy könyv a befejezetlensége illetve a nyitott kérdései miatt okozhat-e akkora rajongást nálam vagy máshol keressem erre a választ? Miért rajongunk egy műért annak minden hibájával együtt? A HP-s élményem alátámasztja a fentebbi gondolatot, de igazán a játék veti fel a kérdést. Mivel adott többet, mint azok a könyvek, amelyeknél nem bújt elő belőlem ez a fangirlség? És mivel kb olyan tüneteket produkálok, mint anno a HP esetében: fanfic - pipa, képek - pipa, fanfic írás a jövőben - terve pipa. Így vehetem annak is, hogy már a második fanatikus élményem élem át [és azóta még volt jópár].

Sajnos a Fable ilyen szinten, tehát a hiányos részek terén verhetetlen, ám ez direkt van így. Hajlamos vagyok azt látni, hogy a készítők direkt hagyták ki a Hős karakterizálást, mert nem reagál érzelmileg szinte semmire, ember először találkozol élőhalottakkal Búsfán, ijedjél már meg! Akadj ki, hercegnő voltál, félned kéne! És itt jön be a szerintem félig zseniális, félig nem az, csavar: azt akarták, hogy TE legyél a Hős, hogy TE félj, nem a képernyőn lévő figura. Nem tudtam meg, hogyan érez a bátyja iránt (ez spoiler lenne hogy mi történt), sőt nem tudtam meg semmit és a szerzők minimális morzsákat adnak nekünk és itt jön be a fangirlség: mert engem érdekel mi történt, azt akarom hogy mondja meg nekem valaki, mi folyik a karakterem lelkében, mert nem én akarok lenni a Hős, hanem csak egy néző. És a terv bevált: rengeteg fanficet, képet, még egy jó mangát is találtam a neten, amelyet a lelkes és a velem ugyanúgy gondolkodó fanok tették ki, akik kíváncsiak voltak a szereplők múltjára, gondolataira, tehát akik nem szereplők, csak nézők akartak lenni velem együtt.

És jön a cáfolat: nem csak ennyitől lesz valaki fangirl vagy boy ízlés szerint, bár kétségtelen hogy ezt valaminek a hiánya hívja elő, de ha csak ennyi lenne az egész mű, akkor az hibának számítana. Szükséges mellette sok olyan vonás is, amitől az a könyv/PC-s/Xboxos játék/papírfecni különleges lesz, szerethető, átélhető, katarzist okozó. Én pedig megpróbálom az elkövetkező időben azt körüljárni, hogy kiből lesz a fangirl és milyen teóriáim vannak az éppen imádott sorozataimmal, játékaimmal, könyveimmel kapcsolatban.

Ha kíváncsiak vagytok egy lelkes, de a hibákat szintén észrevevő blogger meséjére, akkor várlak szeretettel Titeket legközelebb is (mint mindig)!