Fülszöveg:

Őszinte leszek, ahogy szoktam: nem feltétlenül jött be ez a regény, de azt nem tagadhatom el tőle, hogy egy jó nyári olvasmány, bár a felszín alatt olyan kérdéseket feszegethet, ami érdekesebb, mint elsőre látszik és nem feltétlen várunk ilyet egy ifjúsági strandkönyvtől. Ahogy egyre többet gondolkodom rajta, egyre jobban átértékelem magamban ezt a művet: de vajon többről van itt szó, mint egy chilles, kikapcsoló sztoriról, amit a szerző a történeten keresztül akar elmondani a barátságról? Számomra főleg egy téma került előtérbe és olvasás közben ezen gondolkodtam: mennyire hatunk egymásra a cselekedetünkkel, illetve előjöhet a klasszikus A kis herceg kérdés, ha megszelídítettél valakit, akkor felelősséggel tartozol érte, de vajon meddig? Természetesen itt most nem célom ennek a megvitatása, viszont a kötet képvisel egy álláspontot ezzel kapcsolatban a sztorin keresztül (azért nem nagyon van így leírva), de hát nem azért vagyunk itt, hogy spoileres legyek, úgyhogy csak annyit jegyeznék meg, hogy egész végig ezen gondolkodtam, miközben sajnáltam azt a szerencsétlen főszereplőt.

Akár Frank is lehetne. Forrás: google

Az első oldalakon főleg Emily és Sloane kapcsolata kerül bemutatásra, na meg általam boncasztalra és nem az utóbbi javára, mert engem kiakasztott az a tény, hogy eltűnik és nem szól róla Emilynek. Tudom, ott van a fülszövegben, tényleg tudtam róla mielőtt a kezembe vettem a művet, de arról nem, hogy Em olyan életképes, mint egy vízbe dobott kő nélküle - na ez volt az igazi dühöm forrása: Sloane úgy hagyja ott a legjobb barátnőjét egy árva szó nélkül, hogy az majdnem belebetegedik a hiányába és pontosan itt gondoltam a fentire, hogy néha nem tudjuk milyen hatással vagyunk a másikra vagy mennyire vagyunk fontosak neki és néha az sem árt, ha beleképzeljük magunkat a másik ember helyzetébe, bár erre sokan nem képesek... na de vissza a regényhez!

Miután legyőztem az idegenkedésemet azután is csak nyögvenyelősen haladtam a könyvvel, mert úgy éreztem, hogy a leírás túlírt és értem ez alatt azt, hogy túl sok felesleges jelenet - ha úgy tetszik - üresjárat, na meg párbeszéd került a lapokra. Egy-egy fejezet indokolatlanul hosszúnak érződik és látszatra nem igazán van értelmük, hiszen azt láthatjuk, ahogy Em szerencsétlenkedik egy-egy szituációban. Ekkor találkozunk először Frankkel, aki a mintasrác szerepét tölti be és azt hittem, hogy feleslegesek ezek az intermezzók, de ezek alapján jobban megismerhetjük a lány kezdeti helyzetét. Egyébként teljesen furcsán éreztem magam, mert kb én így 13 évesen viselkedtem és valószínűleg az ismerős érzés miatt tartottam bájosnak Emily botladozásait; olyan elveszettnek tűnt és annyira kétségbeesetten kereste a barátnőjét, hogy én már az első pár oldalon teljesen leírtam Sloane-t és nem is volt túl sok kedvem hozzá sokáig, na meg a listapontjai egy kicsit kiakasztottak. Plusz hátráltatásként egyáltalán nem tudtam azonosulni a tökéletes nyár keresésének ideológiájával, én manapság örülök, hogy nyugis és kész.

Ami ezután jött, az viszont tetszett! Valameddig.

Ahogy lehet rá számítani, hogy egy ilyen lista hogyan befolyásolja egy kukuc, életképtelennek tűnő lány bátorságát, pontosan úgy halad a sztori a maga útján: Em felfedezi, hogy képes boldogulni egyedül, egyre jobban kinyílik. Ezeket a részeket, na meg az ő és Frank közötti interakciókat, beszélgetéseket és a futást szerettem, talán az árnyékolta be ezt a köztes részt, hogy szerintem a srác egy bizonyos mértékben deus ex machinaként működik, vagyis feltűnik mindenhol, ahol meg kell menteni Emilyt.

A futás fontos eleme a könyvnek, ami azért jó, mert nekem is megjött hozzá a kedvem, pedig gyűlölöm. Forrás: inhabitat.com

Ezért egy idő után mintha tónust váltottunk volna, Morgan Matson belejött az írásba, sokkal jobban kezdte használni a karaktereit és mutatni meg őket - bár azért nagy személyiségeket ne várjunk, de legalább szerethetőek. Egy idő után már a szülők vagy a kisöcs sem irritált és egészen élveztem az olvasást, az pedig egy külön színfoltot adott a sztorihoz, hogy a szerző izgalmassá tette a múltbeli szálat, így egy idő után egyre több okom lett gyorsan olvasni a magyarázatokért.

Bár a közepe felé már láttam a bakikat és ezek egy kicsit kidobtak az élményből, de leginkább a vége felé történő dolgok lendítették az olvasmányélményem megint a negatív felé, na de utalgatás szintjén leírom mi a helyzet spoilerek nélkül: valamit meg tudtam bocsátani, de egyes emberek furcsa reakcióin nagyot néztem, mert néha érezhetően nem úgy viselkednek, ahogy az addigi bejárt útjuk alapján kellene és erre leginkább egy példám van - Dawn - bár nála ott a múlt magyarázatnak, de érzéseim szerint nem így kellene az ő szerepébe bevinni azokat a bizonyos mondatokat  a feszültséggenerálás okán. Az szintén nem jött be, hogy nincs rendes beszélgetés a szereplők között, na meg az elhallgatás sem tett jót a szimpátiámnak, azt meg megint csak nem tudom tolerálni és a plusz hossz, hát... lehetett volna rövidebb, akkor egyenesen arányosan csökkenne az én értékelésem hossza vele és most vesztettem el az olvasóim felét, köszi matek. 

Elmegy vagyis
Közepes

Erősségek:

- Emily
- az emlékek érdekesek

Gyengeségek:

- Sloane
- túl sok töltelék jelenet
- kihagyott párbeszédek
- elhallgatások
- bakik

Kedvenc szereplő:

Emily

Évszak:

- tökéletes nyári kötet

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:

(-30% a webshopból.)

Az írónő további, magyarul megjelent kötetei:

Ez az egy regény jelent meg hazánkban, itt találhatóak a külföldi művei.
Október 22-én érkezik a következő:

Molyos profil