Figyelem! A kötet a The Anomaly Quartet sorozat első része! 

Mivel sügér voltam és nem néztem meg a goodreads.com-on lévő adatlapot ezért "szingli" regényként értékeltem. Most pedig döbbenten nézek magam elé, mert nem gondoltam volna, hogy ez egy sorozat nyitó könyve. A következő kritikánál korrigálok majd, ha arra lesz szükség.

Első pillantásra a könyv borítója fogott meg, mert szerintem figyelemfelkeltő az űr és az abban lévő ember magányát kifejező kép. Igazából ezért (is) raktam a várólistámra, de persze a regényen szereplő ajánlók sem elhanyagolhatók. Amikor pedig lehetőségem lett közelebbről is megismerkedni a belső tartalommal, nagyon megörültem. Egyből belekezdtem az olvasásba és valahogy nem azt kaptam, amit vártam.

Értékelés: 4 / 5 pont.

Műfaj: klausztrofób sci-fi.

Cormac nagy lehetősége ez a mélyűrbe tartó út, amin szerencsés újságíróként részt vehet pár másik emberrel együtt. Az ő nagy esélyük, hogy eljussanak odáig, ahova még ember nem jutott el és felfedezzék, lássák azt, amit még senki sem. Az út során viszont sorban halnak meg a legénység tagjai és végül Cormac az, aki utoljára marad életben. Rá hárul a feladat, hogy kiderítse miért történik mindez. Ám semmi sem egyszerű, a férfi magánya a múltbeli történésekkel és a jelenkori eseményekkel is bonyolódik. 

A világkidolgozás nagyon egyszerű. Az emberiség túl akar lépni a saját korlátain, el akar jutni oda ahol még nem járt senki, méghozzá a mélyűrbe! A kormányok a sok kudarc miatt már  nem invesztálnak a halott ügybe semmit, tehát eljött a vállalatok ideje! Elindítják ezt az expedíciót a szent cél érdekében, ezzel is a kormányokat akarják rávenni, hogy ebbe érdemes áldozni és össze akarják fogni az emberiséget, hogy zászlójuk alatt egyesüljön minden ember. Ezért is lényeges Cormac munkája, aki újságíróként interjúkat készít a többiekkel és videóüzenetek formájában az élet jó oldalát mutatják a Föld felé. A média itt is fontos szerephez jut, hiszen a cél érdekében az utazók nem mutathatják ki, hogy a kép hamis, ott fent semmi sincs rendben. 

Azt kell írjam - így, hogy már nem olyan friss az élmény - hogy a történet sokkal mélyebb, mint azt az olvasáskor tapasztalni lehet. Rengetegszer fordult meg a fejemben az, hogy az író több magyarázatot is írhatott volna még, de rá kellett jöjjek, főleg Elena szálánál, hogy sok minden van, amit az író ránk bíz. Ezért a kötet értelmezése nehezebb és továbbgondolósabb szerintem. A szerző - véleményem szerint - sokszor élt az elhallgatás eszközével, ezt akár a helyzetmagyarázat esetében, akár a lélektan dolgában is kijelenthetem. A háttérben lapuló információk viszont sokkal súlyosabbak.

Visszaköszön pár filozófiai kérdés is a lapokról az űrről, főleg Cormac írásai által. 

Megtaláltam a magány háromféle megközelítését, amit a szerző elénk tár: az otthonmaradókét, a tehetetlen figyelőét és az unatkozó emberét. 

A fizikai és egyéb tudományos magyarázatok hiányoznak a könyvből, sajnáltam hogy pont ez nem került bele, hiszen a Tűz lobban a mélybent vagy a Diaszpórát ez tette azzá, ami és a bonyolult elméletek nélkül, biztos, hogy máshogy álltam volna az Ad Astrás könyvekhez. 

A regény három nagyobb részből áll és mindegyikben egy fontos lezárást kapunk, viszont az első csak egy rövid helyzetbemutatás és igazán nagy csavarral csak a második és a harmadik rendelkezik.

A történet nagyon egyszerű, egy űrutazás meséje ez. Persze a kötet kezdetekor már az űrben vagyunk és Cormac szemével látjuk a világot, a lényegében utolsó életben töltött pillanatait. Ekkor pedig visszaemlékszik hogy ki és hogyan halt meg és mi az a fontos tény, amit tudnunk kell. Ez az első ötven oldal egy gyors áttekintés és igazából csak átrohanunk a lényegen, a szerző így érzékelteti, hogy nem ez a hangsúlyos és csak elengedhetetlen információkat tartalmaz, amelyek a későbbi megértést segítik. A fellövés pillanata és a földi események ekkor még rejtve maradnak előttünk, ezek az apró információk csak sokkal később derülnek ki. 

A második egységben egy bővebb leírást kapunk a korábban történt eseményekről tehát visszatérünk a kezdetekhez, újra átéljük őket és ekkor lesz fontos az első részben megismert helyzet. Ezt is Cormac szemszögéből látjuk, de egy kicsit máshogyan és innentől kezdve lesz érdekes a regény. Ezekkel párhuzamosan pedig megismerjük Cormac múltját, az odáig vezető utat, amit beékeltek az űrben történő események közé.  

Kicsit nehéz erről a könyvről írnom, mert nagy ellentmondásokat érzek. A kötet nemcsak azért mély, mert elhallgat előlünk információkat és nekünk kell tovább gondolni őket, hanem azért is, mert olyan témákat dolgoz fel. Itt van például a magány, a depresszió (amely csak utalás szintjén van benne, de akkor sem nevén nevezve), az öngyilkosság és maga az utazás célja. Az utolsó kettő annyira nem kerül előtérbe, viszont az első, Cormac miatt, igen. 

Az utazás pedig azért ellentmondásos téma, mert nem kerül előtérbe a fő motiváció. A cél meghúzódik a távolban és csak a kötet közepén kerül előtérbe a felszínes ok. A nagyvállalatok jóindulatúnak álcázott tevékenysége mögött más indokok húzódnak és ez nincs leírva. Azért is írom ezt, mert képtelen vagyok elhinni, hogy csak úgy jóindulatból lehetővé tesznek egy csillagászati összegű utazást az űrbe. Biztos vagyok benne, hogy sokkal de sokkal másabb a cél, mint amiről itt olvashattunk, nem hiszem el, hogy olyan dologba fektetnének pénzt, amiből nincs nyereségük. Így én most szokásomtól eltérően ezt a dolgot szépen mögé képzeltem és helyrebillent a világszemléletem. Fogalmam sincs, hogy az író hogyan gondolta ezt, mert semmilyen jelet nem láttam arra, hogy pénzszerzés lenne az utazás célja. És itt jegyezném meg, hogy ezt a könyvet nehéz értelmezni és könnyen behúzza a csőbe az embert, ha hagyja és én is majdnem bedőltem neki, mert van ám ennek anyagi vonzata! A sok reklám, a nézettség, az eladott termékek és ezért is kell az utazóknak boldognak tűnniük, a terméket el kell adni! 

Viszont a fő céllal nem értek egyet még mindig, mi az igazi, a nagyon nagy motiváció? Miért kell nekik az űr? Az adott időben történő haszonszerzésen kívül. Ez miért nem volt leírva? 

Erre a kérdésre kapunk egy magyarázatot is, SPOILER (Jelöld ki, hogy olvasni tudd!) az anomália helyének pontos ismerete a fő cél SPOILER VÉGE ami a második részben lesz majd fontos, de nem tudom összeegyeztetni ezt a vállalatok politikájával.

Egyrészt egyből eszembe jutott az Isteni Színjáték és abból is az Odüsszeusz élete végét felelevenítő történet. Pontosan ugyanaz a vágy hajtja itt az embereket, mint akkor is: az ismeretlen és a tudás iránti vágy. Ez is egy hübrisz, egy korlát, ameddig az emberiség eljutott és a kis csapat pont ezt a felfoghatatlan határt akarja átlépni. Ám mint minden, ez sem ilyen egyszerű. Ez már egy másik világ, mint amiben a fentebb említett személy élt; itt nem egy szent cél érdekében indulnak útnak az emberek, a motivációk elég széles skálán mozognak. Azt viszont nem árulom el kinek a célja a tudás, ez is kiderül a könyvből. Itt minden sokkal mélyebb, sokkal másabb, mint elsőre látszik. 

Viszont azt mondom, hogy túl egyszerű a könyv, lehetne egy kicsit bonyolultabb is. Gondolok itt a világkidolgozásra, a tudományos elméletekre (amiből lényegében nagyon egyszerű alapot kapunk, semmit nem ismerünk meg) vagy éppen a multikra. Eszembe jutott viszont valami... a szerző ezt direkt csinálta így. Ahogy Cormac halad az űrben, egyre több probléma adódik a hajóval és ő ezeket nem tudja megoldani, mert nem ért hozzá. Pont ez köszön vissza ebben az egyszerű magyarázatban is, nincs ott olyan ember akinek a szájába adja őket, minden hozzáértő halott. Ezzel is érzékelteti Cormac hozzá nem értését, szerintem. 

Teljes mértékig elfogadom ezt a hozzáállást is, de a lelkem tényleg valami kápráztató leírásra vágyik ilyenkor.