Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Az Elveszettek Szigete Lux
Posted by : Liliane Evans péntek, január 31, 2014

Fülszöveg:

Néhány fős expedíció indul a mélyűrbe azzal a céllal, hogy az
emberiség megismerje a Naprendszer legtávolabbi pontjait. A legénység tagja Cormac Easton is,
akit újságíróként azzal a feladattal bíztak meg, hogy egy
blogon dokumentálja az utazás eseményeit. Amikor azonban az űrutazók
felébrednek a sztázisból, holtan találják a kapitányukat,
és a Földi Irányítástól szigorú utasítást kapnak:
bármi történjék is, a küldetést végig kell csinálniuk.
A holttestek száma fokozatosan nőni kezd, Cormac pedig magára marad,
és egyre elkeseredettebben küzd azért, hogy elkerülje, ami rá vár.

James Smythe klausztrofób sci-fije igazi különlegesség a műfaj kedvelőinek.


Figyelem! A kötet a The Anomaly Quartet sorozat első része! 
Mivel sügér voltam és nem néztem meg a goodreads.com-on lévő adatlapot ezért "szingli" regényként értékeltem. Most pedig döbbenten nézek magam elé, mert nem gondoltam volna, hogy ez egy sorozat nyitó könyve. A következő kritikánál korrigálok majd, ha arra lesz szükség.

Első pillantásra a könyv borítója fogott meg, mert szerintem figyelemfelkeltő az űr és az abban lévő ember magányát kifejező kép. Igazából ezért (is) raktam a várólistámra, de persze a regényen szereplő ajánlók sem elhanyagolhatók. Amikor pedig lehetőségem lett közelebbről is megismerkedni a belső tartalommal, nagyon megörültem. Egyből belekezdtem az olvasásba és valahogy nem azt kaptam, amit vártam.

Értékelés: 4 / 5 pont.

Műfaj: klausztrofób sci-fi.

Forrás:
http://www.rmg.co.uk/sites/default/files/media/img/
DS64_CelestialImpasto_ABlock640.jpg
Cormac nagy lehetősége ez a mélyűrbe tartó út, amin szerencsés újságíróként részt vehet pár másik emberrel együtt. Az ő nagy esélyük, hogy eljussanak odáig, ahova még ember nem jutott el és felfedezzék, lássák azt, amit még senki sem. Az út során viszont sorban halnak meg a legénység tagjai és végül Cormac az, aki utoljára marad életben. Rá hárul a feladat, hogy kiderítse miért történik mindez. Ám semmi sem egyszerű, a férfi magánya a múltbeli történésekkel és a jelenkori eseményekkel is bonyolódik. 

A világkidolgozás nagyon egyszerű. Az emberiség túl akar lépni a saját korlátain, el akar jutni oda ahol még nem járt senki, méghozzá a mélyűrbe! A kormányok a sok kudarc miatt már  nem invesztálnak a halott ügybe semmit, tehát eljött a vállalatok ideje! Elindítják ezt az expedíciót a szent cél érdekében, ezzel is a kormányokat akarják rávenni, hogy ebbe érdemes áldozni és össze akarják fogni az emberiséget, hogy zászlójuk alatt egyesüljön minden ember. Ezért is lényeges Cormac munkája, aki újságíróként interjúkat készít a többiekkel és videóüzenetek formájában az élet jó oldalát mutatják a Föld felé. A média itt is fontos szerephez jut, hiszen a cél érdekében az utazók nem mutathatják ki, hogy a kép hamis, ott fent semmi sincs rendben. 

Azt kell írjam - így, hogy már nem olyan friss az élmény - hogy a történet sokkal mélyebb, mint azt az olvasáskor tapasztalni lehet. Rengetegszer fordult meg a fejemben az, hogy az író több magyarázatot is írhatott volna még, de rá kellett jöjjek, főleg Elena szálánál, hogy sok minden van, amit az író ránk bíz. Ezért a kötet értelmezése nehezebb és továbbgondolósabb szerintem. A szerző - véleményem szerint - sokszor élt az elhallgatás eszközével, ezt akár a helyzetmagyarázat esetében, akár a lélektan dolgában is kijelenthetem. A háttérben lapuló információk viszont sokkal súlyosabbak.
Visszaköszön pár filozófiai kérdés is a lapokról az űrről, főleg Cormac írásai által. 
Megtaláltam a magány háromféle megközelítését, amit a szerző elénk tár: az otthonmaradókét, a tehetetlen figyelőét és az unatkozó emberét. 

A fizikai és egyéb tudományos magyarázatok hiányoznak a könyvből, sajnáltam hogy pont ez nem került bele, hiszen a Tűz lobban a mélybent vagy a Diaszpórát ez tette azzá, ami és a bonyolult elméletek nélkül, biztos, hogy máshogy álltam volna az Ad Astrás könyvekhez. 

A regény három nagyobb részből áll és mindegyikben egy fontos lezárást kapunk, viszont az első csak egy rövid helyzetbemutatás és igazán nagy csavarral csak a második és a harmadik rendelkezik.

A történet nagyon egyszerű, egy űrutazás meséje ez. Persze a kötet kezdetekor már az űrben vagyunk és Cormac szemével látjuk a világot, a lényegében utolsó életben töltött pillanatait. Ekkor pedig visszaemlékszik hogy ki és hogyan halt meg és mi az a fontos tény, amit tudnunk kell. Ez az első ötven oldal egy gyors áttekintés és igazából csak átrohanunk a lényegen, a szerző így érzékelteti, hogy nem ez a hangsúlyos és csak elengedhetetlen információkat tartalmaz, amelyek a későbbi megértést segítik. A fellövés pillanata és a földi események ekkor még rejtve maradnak előttünk, ezek az apró információk csak sokkal később derülnek ki. 
A második egységben egy bővebb leírást kapunk a korábban történt eseményekről tehát visszatérünk a kezdetekhez, újra átéljük őket és ekkor lesz fontos az első részben megismert helyzet. Ezt is Cormac szemszögéből látjuk, de egy kicsit máshogyan és innentől kezdve lesz érdekes a regény. Ezekkel párhuzamosan pedig megismerjük Cormac múltját, az odáig vezető utat, amit beékeltek az űrben történő események közé.  

Kicsit nehéz erről a könyvről írnom, mert nagy ellentmondásokat érzek. A kötet nemcsak azért mély, mert elhallgat előlünk információkat és nekünk kell tovább gondolni őket, hanem azért is, mert olyan témákat dolgoz fel. Itt van például a magány, a depresszió (amely csak utalás szintjén van benne, de akkor sem nevén nevezve), az öngyilkosság és maga az utazás célja. Az utolsó kettő annyira nem kerül előtérbe, viszont az első, Cormac miatt, igen. 
Az utazás pedig azért ellentmondásos téma, mert nem kerül előtérbe a fő motiváció. A cél meghúzódik a távolban és csak a kötet közepén kerül előtérbe a felszínes ok. A nagyvállalatok jóindulatúnak álcázott tevékenysége mögött más indokok húzódnak és ez nincs leírva. Azért is írom ezt, mert képtelen vagyok elhinni, hogy csak úgy jóindulatból lehetővé tesznek egy csillagászati összegű utazást az űrbe. Biztos vagyok benne, hogy sokkal de sokkal másabb a cél, mint amiről itt olvashattunk, nem hiszem el, hogy olyan dologba fektetnének pénzt, amiből nincs nyereségük. Így én most szokásomtól eltérően ezt a dolgot szépen mögé képzeltem és helyrebillent a világszemléletem. Fogalmam sincs, hogy az író hogyan gondolta ezt, mert semmilyen jelet nem láttam arra, hogy pénzszerzés lenne az utazás célja. És itt jegyezném meg, hogy ezt a könyvet nehéz értelmezni és könnyen behúzza a csőbe az embert, ha hagyja és én is majdnem bedőltem neki, mert van ám ennek anyagi vonzata! A sok reklám, a nézettség, az eladott termékek és ezért is kell az utazóknak boldognak tűnniük, a terméket el kell adni! 
Viszont a fő céllal nem értek egyet még mindig, mi az igazi, a nagyon nagy motiváció? Miért kell nekik az űr? Az adott időben történő haszonszerzésen kívül. Ez miért nem volt leírva? 
Erre a kérdésre kapunk egy magyarázatot is, SPOILER (Jelöld ki, hogy olvasni tudd!) az anomália helyének pontos ismerete a fő cél SPOILER VÉGE ami a második részben lesz majd fontos, de nem tudom összeegyeztetni ezt a vállalatok politikájával.

Egyrészt egyből eszembe jutott az Isteni Színjáték és abból is az Odüsszeusz élete végét felelevenítő történet. Pontosan ugyanaz a vágy hajtja itt az embereket, mint akkor is: az ismeretlen és a tudás iránti vágy. Ez is egy hübrisz, egy korlát, ameddig az emberiség eljutott és a kis csapat pont ezt a felfoghatatlan határt akarja átlépni. Ám mint minden, ez sem ilyen egyszerű. Ez már egy másik világ, mint amiben a fentebb említett személy élt; itt nem egy szent cél érdekében indulnak útnak az emberek, a motivációk elég széles skálán mozognak. Azt viszont nem árulom el kinek a célja a tudás, ez is kiderül a könyvből. Itt minden sokkal mélyebb, sokkal másabb, mint elsőre látszik. 

Viszont azt mondom, hogy túl egyszerű a könyv, lehetne egy kicsit bonyolultabb is. Gondolok itt a világkidolgozásra, a tudományos elméletekre (amiből lényegében nagyon egyszerű alapot kapunk, semmit nem ismerünk meg) vagy éppen a multikra. Eszembe jutott viszont valami... a szerző ezt direkt csinálta így. Ahogy Cormac halad az űrben, egyre több probléma adódik a hajóval és ő ezeket nem tudja megoldani, mert nem ért hozzá. Pont ez köszön vissza ebben az egyszerű magyarázatban is, nincs ott olyan ember akinek a szájába adja őket, minden hozzáértő halott. Ezzel is érzékelteti Cormac hozzá nem értését, szerintem. 
Teljes mértékig elfogadom ezt a hozzáállást is, de a lelkem tényleg valami kápráztató leírásra vágyik ilyenkor. 

Forrás:
http://static1.businessinsider.com/image/511bdfde6bb3f76c0d000018-1200/eventually-perhaps-in-15-to-20-years-deep-space-will-mine-asteroids-for-metals-to-be-used-on-earth-this-makes-economic-sense-only-when-youre-using-all-the-parts-of-the-asteroid-for-the-space-market-says-gump.jpg

A fülszöveget sajnos egy kicsit túlzásnak tartom... két elemét emelném ki: Cormac küzdelmét illetve a klausztrofób sci-fi jelleget. Az utóbbi, tehát a klausztrofóbia érzete nálam nem jelent meg, ahhoz kevés volt. Érdekes módon A siló kiváltotta ezt belőlem, de ez a könyv nem. Itt pedig annyit írnék, hogy ez lehet az én hibám. Számomra annyira felfoghatatlan ez a helyzet, hogy nem nagyon tudtam elképzelni. Ezzel együtt, ha kicsit jobban beleélem magam, biztos vagyok benne, hogy sokkal nagyobb és elsöprőbb hatása lett volna rám, de így sajnos ez kimaradt. Nem éreztem szűknek a teret, nem éreztem a szereplő magányát. Lehet, hogy itt a nagyon minimalista leírás is közrejátszott.

A másik elem, Cormac elkeseredett küzdelmére vonatkozott, amit most figyelmesebben is megnézve, teljesen más megközelítésben látok. Eddig azt hittem, hogy a halálra vonatkozóan gondolkodnak a fülszöveg írói, hogy Cormac nem akar meghalni és ezért küzd elkeseredetten, de nem, mert ennek inkább máshoz van köze. Ha mégis az első eset az igazi, akkor azt kell írnom, hogy Cormac igencsak beletörődő. Néhány fellángolást tekintve egyáltalán nem töri össze magát azért, hogy bármi is megváltozzon.
"Ez a mostani misszió egy előjáték, egy bevezetés, egy próbamenet. Mi vagyunk azok az elsők vitorlás hajóval, akik keresnek valamit, ami talán ott sincs; kísérleti nyulak vagyunk, akiket felfedezőknek adnak el."
A karakterek közül nem igazán kedveltem meg senkit, talán Elena - Cormac felesége - váltott ki együttérzést és sajnálatot. Számomra ez a szál volt erős, az, ahogy a férfi múltját követtük végig és a Cormac és a házastársa közös jeleneteit, ami az űrutazásban részvételt befolyásolta volna. Természetesen nem spoiler, hogy Cormac végül mit választ - hiszen ez már az első fejezetből kiderül - viszont az, hogy mi lesz a nővel, csak a legvégén. Szörnyű a tudat, hogy a férje kimegy az űrbe és nem beszélhetnek egymással. Ezt tudtam átérezni a legjobban, még akkor is, ha az érzelmek nem lettek leírva, mert a mélyben maradtak. Miközben olvastam Cormac akkori gondolatait, az Idő Ura jutott eszembe, a hozzáállás és a gondolatok mintája azonos volt, de ebből is inkább a szereplő önzőségét emelném ki.
A későbbiek során sokat gondol otthon hagyott szerelmére és így elevenednek meg az emlékei is, amelyekben a lány és a kiképzése sokszor jelent meg.

Még erőfeszítéssel sem tudnám felsorolni a többi utazó nevét, annyira nem hagytak bennem mélyebb nyomot. Na jó, akkor talán mégis. Vanda az első akiről tudnék is írni valamit, de ő az a karakter, akiért még izgultam, a többiekért már annyira nem. Én is beletörődtem az elkerülhetetlenbe.

A regény nem annyira kiszámítható, hiszen az emberi tényezőt is figyelembe kell venni és itt hiányoznak vagy éppen szörnyen aprók azok a jelek, amikből következtetni tudtam volna a személyes sorsokra. Ezért valamit sikerült kitalálni például Cormac utolsó tettét, de néhány dolog igencsak meglepett.

Viszont néhány logikátlanság is feltűnt nekem, ami a csavarhoz kapcsolódik. SPOILER Például, ha Cormac már sokadjára visszament az időben, a sebeinek ugyanott kellene lenniük és nem tudná ebből megszámolni, hányszor történt meg vele ugyanaz. Plusz nekem nagyon furcsa, hogy Elena halálára a szerző csak a legvégén utal, mintha akkor jutott volna eszébe az ötlet is és a korábbi részekben ez nem jelent meg. SPOILER VÉGE

A borító és a kiadás nagyon tetszik, a Gabo kiadó igencsak jó munkát végzett 2013-ban. Annyira kifejező a kép, nagyon megfogott, ha most lehetne egy új választás, akkor lehet, hogy a Legjobb borítónak járó címet januárban ez a regény vinné el. A következő rész, a The Echo 2014-ben jelent meg január 16-án, magyarul pedig nem tudom mikor fog jönni. Arra tippelek, hogy talán a Könyvhétre, de ez a hír megalapozatlan a kiadói részről.

Tehát azt kell írnom, hogy az olvasás után sokkal kevesebb pontszámot szerettem volna adni, de ahogy végiggondoltam, egyből máshogy kezdtem el látni a dolgokat és ezt tanácsolom mindenkinek. Ha a kezedbe kerül, akkor ne ítélj elsőre! Olvasd, értelmezd, gondold újra! A regény egyszerűsége szerintem csak a felszín, itt a lényeg a mélység.

Köszönöm, hogy elolvastad!



Rendelési lehetőség:
http://www.gabo.hu/hu/fantasysci-fi/1561-james-smythe-a-felfedez-9789636896850.html

Alapadatok:

Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: The Explorer
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Gabo kiadó
Fordította: Pék Zoltán
Illusztrálta: -
Sorozatcím: The Anomaly Quartet
Oldalszám: 224 oldal
Ár: 2790 Ft

Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -