Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Az Elveszettek Szigete Lux
Posted by : Liliane Evans hétfő, február 09, 2015


Sorozat: -

,,...tudta, hogy ő valami nagyszabású dolog, egy világra szóló összeesküvés, egy titkos csoport része."
Nagyon szeretem Kate Morton könyveit így nem volt kérdés, hogy olvasni fogom-e a Titkok őrzőjét (csak az hogy mikor). Itthon egyébként már csupán egy olvasatlan regényem maradt tőle a magyarul megjelent könyvek közül, ez pedig a Távoli órák, különben még kezdő blogger koromban írtam az Elfeledett kertről és a Felszáll a ködről, amely a KMK gondozásában jelent meg. Azóta viszont a Cartaphilus kiadó átvette a szerző itthoni terjesztésének nemes feladatát és ennek én nagyon tudok örülni, mert Kate Morton az egyik kedvenc írónőm, ő az a szerző, aki könnyen képes hangulatot és kedvet teremteni, aki lassú cselekményt varázsol a lapokra, de olyan profin, hogy attól nem alszik el az ember (legalábbis én nem tettem ilyen szentségtörést), jó a múltidézésben és a legfontosabb, hogy mindig meglepetést okoz a csavarjaival.
,,Mint régi fényképeknél gyakran, van valami szörnyen kijózanító azoknak az embereknek a mosolygó arcában, akik még nem sejtik, milyen sors vár rájuk."
Az alapsztorit nem olyan egyszerű megállapítani, mert fut egy jelenkori szál, amikor Laurel megpróbálja kideríteni mi történt az édesanyja múltjában és hogy mi okból szennyezte be gyermekkorát a felkavaró bűntett? Ezért nyomozni kezd és még ő felderít mindent, addig a szerző megmutatja a múltat az olvasóknak, hogy minél jobban megérthessük a szereplők céljait illetve motivációit úgy, ahogyan valóban megtörténtek.

Kate Morton a regény során kétféle idősíkot használ, amiket előszeretettel keverget és ezzel jól megkavart a kötet elején. A prológusban a fiatal, kamaszkori Laurel szerepel, élete kiteljesedésének elején és éppen szökni akar, hogy Londonban valóra váltsa színésznői álmait, mikor olyasminek lesz szemtanúja, amely felforgatja addigi életét. Azt hittem, hogy ezek után az ő élete árnyalja majd a képet és sokkal inkább főszereplő lesz, mint édesanyja, Dolly, a kamaszok ellenállásával illetve a generációs különbségekkel, meg az álmok valóra váltásával. Ám ez nem így történt, mert ezek után már a felnőtt és öreg Laurellel találkozunk, aki a nyomozó szerepében lép fel, hiszen meg akarja fejteni édesanyja titkát. Kate Morton a múltban egy bizonyos ponttól építkezik és halad nagyjábóli kronologikus rendben, bár néha megszakítja azt a jelen, viszont ebben a síkban derül ki az olvasó számára, hogy milyen volt a háború korszaka és hogy milyen életük volt a szereplőknek Dollynak, szerelmének Jimmynek és barátnőjének, Viviennek. Ez, a régi idők síkja, néha ködös és a csavar annyira megkavart, hogy nem tudom eldönteni még most sem, hogy vajon a szerző rendesen építette-e fel a történetet vagy éppen egyik nap a homlokára csapott hogy ,,megvan a megoldás", mert akad pár olyan rész, amelyeknél nem vagyok biztos hogy a vég ismeretében jó helyen vannak-e, ebben majd az újraolvasás fog dönteni. Viszont Kate Mortonról van szó, hajlamos vagyok hinni neki.

A múltban játszódó jelenetek mellett a jelenkorban akar a szerző teljesen tévútra vinni és bevallom, engem sikerült is valamilyen szinten. A később vagyis a kötet végén lévő, nagyon Kate Mortonra jellemző csavar nem lepett meg - hiszen volt egy ilyen kósza gondolatom - ám mégis inkább azon hökkentem meg, hogy az igazság közelébe kerültem. A jelenkori jelenetek izgalmát Laurel adja, aki sok embert meglátogat illetve bevet pár eszközt, hogy a rejtély végére járjon, de talán egy kicsit csalódás ennek a módja - gondolom nem titok hogy mi a végkimenetel, de nem szívesen spoilereznék így nem írom le - de azért bevallom hősiesen egy kicsit olyan ötletességre számítottam, mint a Felszáll a köd esetében volt, mert ott köpni-nyelni nem tudtam.

A síkok mellett nem igazán lehet olyanról beszélni, hogy akciódús regény, mert a cselekmény lassan folyik és már jöhet a kérdés, hogy mi adja az izgalmat? Itt a fő erősség a szereplőkben van és abban, hogy Morton folyamatosan adagolja az információkat, szépen lassan derülnek ki az apróságok, amelyek miatt letehetetlen a kötet. A múlt a lényeg és ebben rejtőzik a feszültség, ezek mellett pedig az írónő különféle nézőpontokat mutat meg, ilyen például Jimmyé és Viviené is, ezzel pedig sikerül árnyalnia a képet. Egyáltalán nem tűnik úgy, hogy kevés az információ amit megoszt róluk, hanem inkább kiegészítik a történetet és általuk sok feltett kérdésemre választ kaptam.

Kate Morton tehetséges a hangulatkeltésben, a jelenetei nyarat idéznek főleg amikor a családi sztorikat mutatja meg és majdnem olyan a hangulata mint a Nyarak könyvének. Mivel sok ilyen rész jelenik meg a kötetben, azon is elgondolkodtam, hogy családregényről van-e szó, de egyáltalán nem hasonlít a Csodaidők tetralógiára és nem is kezeli a történetet olyan szélesen mint Eta a sorozatát, így műfajilag se nem thriller (pedig korábban azt írtam), se nem családregény, viszont történelmi fikció igen mivel Morton története alapjául a világháborút választotta és sokszor jelenik meg a regény folyamán, természetesen a múltbeli szálban, a bombázás. Ám itt nem a nagy világégés a lényeg, mert a szerző nem mutatja meg annak a borzalmait, hanem inkább katalizátornak használja, egy olyan elemként, amely más jelenetet indít útjára. Ennek nem olyan erős a hangulatra ható ereje és inkább a kontrasztot tudom kiemelni, mert ez és a jelenkor gyanakvással terhes levegője (amely megüli az olvasót) kontrasztban áll a családi idillel, illetve nosztalgiázással.
,,Munkám során szerzett egyik legerősebb bizonyosságom, hogy a gyermekkorban nyert hitrendszertől az ember sosem szabadul teljesen, egy időre alámerülhet, de a szükség órájában visszatér, hogy felöltse a beléköltözött lelket."
Kate Morton a ,,múlt kihat a jelenre" vezérelv alapján alkotja meg karaktereinek személyiségeit és ez egészen jól működik szerintem. Tetszett, hogy a szerző megpróbál okot találni a múltban a viselkedésre és megpróbálja magyarázni a dolgokat, egyébként ezért érzem azt, hogy ez a könyv valamilyen szinten nekem íródott, én is ilyen elemző típus vagyok, személyiségteszttel tudom ezt alátámasztani! Egyébként Dolly a kamasz karakter, egy olyan lány aki tombol, picit hisztis, szenvedélyes és azt hiszi övé az egész világ. Emellett nem áll két lábban a földön, naiv illetve romantikus alkat és számomra egyáltalán nem szimpatikus, bár sajnálom szerencsétlent, de kicsit kettős érzéseim vannak irányába, egyszerűen nem tudom eldönteni hogy kedveljem-e vagy ne. Az tette szerethetővé, vagy legalábbis húzta fel a semlegesig őt, hogy a célja a különlegesség, az hogy nem akar középszerű életet. Jimmy vele szemben a felnőtt személyiség, aki szimpátiát váltott ki belőlem azzal, ahogyan vigyáz az édesapjára, ez a történet viszont olyan szinten megérintett, hogy ha bármi történik az öreggel biztos hogy sírógörcsöt kapok. (Az hogy ténylegesen így volt-e, titok úgyszint.) Na így kell melléksztorit írni! A fiút ezért kedveltem annyira, de más tulajdonságai miatt is szerethető. A köztük lévő szerelem (eskü ez nem spoiler) fontos és ennek a változása szintén érdekes téma, plusz nagyon érződik a különbség a két személy között, mert Dolly a pillangóálmait követi, Jimmy pedig egyáltalán nem álmodozó típus. A regény harmadik nagy alakja, Vivien az, akit nagyon kedveltem és nála sokkal több rejlik a felszín alatt, mint gondolná az ember.
,,Hiszel a méltányosságban? Hogy ha megrabolnak, visszavehetünk magunknak valamit?
Bár a kötet bizonyos mértékig foglalkozik a háború rossz hatásaival, annyira nem kerül előtérbe ez a szál, számomra hangsúlyosabb volt az esztelen bosszú története, illetve az egészen életen át tartó bűntudatról, a második esélyről, az önkényes igazságszolgáltatásról, a fiúi szeretetről, szerelemről és a másokkal való viselkedés kimeneteléről hoz még példát a szerző az egészen részletes életutakon keresztül.

A kötet alapból hosszú és lehet, hogy ez nem fog mindenkinek tetszeni, 
de ez kell a hangulathoz! Minden más jó,
az a baj, hogy nem döbbentett meg úgy, mint a többi könyve.

10 / 9 pont

Ajánlom a Kate Morton fanoknak és azon olvasóknak, akik még csak ismerkednének a szerző műveivel, szerintem ezzel kezdje mindenki!

A Titkok őrzőjét a Cartaphilus Kiadó jelentette meg 2014-ben kemény fedéllel, amely illeszkedik a korábban kiadott Távoli órákhoz kötésileg. Tartós példányról van szó, bár nekem annyira nem tetszik a borítója, meg nem szeretem a zöld színt, hát még ezt az árnyalatot amely dominál ennél a kompozíciónál, de semmi gond, mert ,,juhú, Kate Morton könyv"! (Néha fanatikus tudok lenni...)

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

„…minden ember életében van egy pillanat, amikor útkereszteződéshez ér, s valami döbbenetes történik, ami az egész életét megváltoztatja.”

1941: Elsötétítés. Harsognak a szirénák, Londonra bombák hullanak, ám Dorothy csak azzal törődik, hogy megteremtse saját önálló életét. Ő más. Nem olyan, mint a szülei, ő sikeres, gyönyörű, és boldog akar lenni Jimmyvel. Mindenáron.
1961: Egy forró nyári napon, míg családja a suffolki tanyaháznál, a patak partján piknikezik, a tizenhat esztendős Laurel gyermekkori lombkunyhójában bújik meg, és arról álmodozik, hogy Londonba szökik, ahol fényes jövő vár rá. De még mielőtt véget érne az idilli délután, Laurel szemtanúja lesz egy döbbenetes bűnténynek, ami a világon mindent megváltoztat.
2011: Laurelt, aki immár körülrajongott színésznő, egyre inkább elborítják a múlt árnyai. Emlékek kísértik: édesanyja halálos ágya mellett testvéreivel felidézi azt a hajdani nyári napot. A rejtély vonzerejének engedve visszatér egykori otthonába, hogy megpróbálja összerakosgatni a titokzatos történetet darabkáit. Három idegen – Dorothy, Vivien és Jimmy – története ez, akik három nagyon különböző világból származtak, három idegené, akiket valamikor régen a háborús Londonban hozott össze a véletlen, és akiknek az élete sorsszerűen egybefonódott.

Kate Morton legutóbbi sikerregényének szálai az 1930-as, az 1960-as évek és a jelen között szövődnek. Egy bűntett, a szerelem és a kiszámíthatatlan véletlen szolgáltatja a történet bonyodalmait, és az olvasó alig várja, hogy feltáruljanak a szereplők titkai, s megtudja, vajon a végén minden a helyére kerül-e.

Az ausztrál KATE MORTON Queensland hegyei között nőtt fel. Tanult színjátszást Londonban és angol irodalmat Ausztráliában, ma pedig Brisbane-ben él a családjával, dzsesszzenész férjével és három gyermekükkel. Ahogy korábbi regényei mindegyike, a Titkok őrzője is számos országban óriási sikert aratott. A világszerte rendkívül népszerű szerző négy kötetéből összesen immár közel tízmillió példány kelt el.
Szerző: Kate Morton
Sorozatcím: -
Cím: Titkok őrzője
Eredeti cím: The Secret Keeper
Eredeti megjelenés: 2012
Műfaj: romantikus, történelmi fikció
Fordító: Borbás Mária
Oldalszám: 488 oldal
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 3.990 Ft


    




Jelölések: 

2015 - legjobb mellékszereplő (Jimmy édesapja, szomorú szál)
2015 - legjobb csavar

Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -