A művészet nyelve: chick lit

2015

Sarah Addison Allen: A barackfa titka - Könyvmolyképző Kiadó

Sorozat (kiadói): Arany Pöttyös

,,- Nem hiszel a kísértetekben, de szentül meg vagy győződve róla, hogy a kávézási szokásaim sokat elmondanak a jellememről.
- Az babona, ez tudomány."

Nagy eksztázisban voltam, mikor megtudtam, hogy érkezik Sarah Addison Allen újabb regénye és alig vártam, hogy olvashassam A barackfa titkát. Eddig egy művét ismertem, a Waverleyt, az pedig nagyon hozta az Átkozott boszorkák film varázslatos hangulatát na meg persze az igazi boszorkányos mágiát, ezért úgy voltam vele, hogy biztosan egy nagyon erős légkörteremtő olvasmány lesz az újabb kötet. Emellett a Tündöklő lányok után valami könnyedre vágytam és ekkor szedtem le a könyvespolcról. Jó mondjuk az is közrejátszott, hogy alig bírtam már visszatartani a rajongásom és azt a vágyat, hogy valami megnyugtató és ellazító kötetbe vessem magam.

Úgy érzem, hogy a regény tényleg kikapcsolt, de ez a sztori egyszerűségének köszönhető, tudniillik Willa életéről szól a történet, aki az első lapokon kap egy meghívót egy általa nem kedvelt személytől, a neve alapján elsőre férfinak nézett Paxtontól és a nő nem akar menni erre az eseményre.

,,A város leggazdagabb nője gálát rendez, és én vagyok a sznob, mert nem olvasom el a meghívóját?"

A nő biopamutból készült sportruházatot árul, ahol Rachellel osztozik a boltja terén, mert ifjabb segítője kávékülönlegességekkel próbál magának keresetet biztosítani. Emellett lelkes a munkájában, de annyira, hogy tudománynak veszi a kávézási szokások vizsgálatát és szinte hitvallásnak az alábbi tényt:

,,a kávézási szokások sokat elárulnak az ember jelleméről."

Mindeközben főszereplőnk ellentéte, Paxton, a Nőegylet elnöke, hiányolja az életéből a függetlenséget és elfoglalt, mert az egész csoport munkáját neki kell felügyelnie. A gálát kívánsága szerint az egyik régi épületben, a Madamban tartják és felújítás közben, mikor eltávolítják a barackfát a helyéről, egy koponya kerül elő. A kérdés pedig csak annyi: ki volt az, miért került oda és vajon sikerül-e lebonyolítani a rendezvényt további problémák nélkül?

Sajnos ez a regény nem volt izgalmas és lényegében alig történt benne valami, emellett a sztori rövid, a cselekmény egyszerű, mert végig azt éreztem, hogy a szerző nem igazán akar túlbonyolítani semmit és ehhez még az is hozzájárul, hogy a kötetben lévő maximum két darab nagy csavarra könnyű rájönni, főleg ha a szerző direkt beszéltet el egymás mellett több karaktert. Tehát ez számomra túl könnyű terep volt - fogalmazhatok így is. Viszont a mű feléig úgy vigyorogtam mint egy fanatikus, hogy úúú, Sarah Addison Allen könyv, úúú lesz benne szellemsztori, de ahogy közeledtem az utolsó oldal felé, egyre jobban lelohadt a lelkesedésem. A végén pedig egy hangosan kimondott rövidke mondattal zártam a könyvet, vagyis megkérdeztem, hogy ,,Ennyi volt?". Aminek párom éppen nem örült, lehet megijesztettem egy kissé...

Pedig tényleg tetszett a regény eleje a lökött szereplők miatt. Nagyon megkedveltem Rachelt, aki nem hisz a kísértetekben, de a kávétudományban igen és Willa is egy érdekes alapnak tűnt, mert benne ott volt a lehetőség arra, hogy levetkőzze a jelenlegi sótlan énjét illetve egyhangú életét egy régi ismerős felbukkanásával, sőt Paxton a listakészítési mániájával külön kedvencem lett. A képet emellett izgalmassá tette a sok megmagyarázhatatlan esemény, amely egy jó kis szellemsztori kezdetét jelentette, amitől nagyon sokat vártam - de az, hogy ez az entitásszerűség lényegében egyszer-kétszer zűrzavart csinál, néha illatosítja a szobát és próbálja magára felhívni a figyelmet, de nem jelenik meg, sőt még igazán szerepe sem nagyon van, maximum a cselekményt indítja - nekem nem igazán elég, ettől sokkal többet vártam, kb olyasmit, mint amit az Átkozott boszorkákban (szigorúan véve a filmben) láttam. Ezt A barackfa titkának hangulata némiképp ellensúlyozza a szememben, amely a kötet végéig - talán az egyetlen elemként - erős maradt. A szerző nagyon jó ebben mert szinte éreztem a barack vagy a friss kávé illatát a levegőben és Sarah Addison Allen érzékletes leírásokkal mutatja be a környezetet. Ez annyira hatott rám, hogy már mentem volna kúriákra vadászni (a sarkon, az egyetemnél van egy pár), vagy szellemek jeleire figyelni, de elég lett volna egy finom kávékülönlegesség is - pedig utálom ezt az italt. Tehát érzékletes és mágikus hangulat jellemzi a regényt, mint a szerző többi művét.

A fenti (alig kidolgozott) elemek helyett a szerző inkább a kapcsolatok alakulására koncentrált. A jó az, hogy a személyiségek érdekesek, legalábbis számomra azok voltak - például Willa a vágyaival egy olyan iránt, ami nem lehet az övé, vagy Paxton problémáival. Sarah Addison Allen próbált valami titokzatosságot belecsempészni a történetbe, mert sokszor hallgat el információkat (például a kötet elején Willa esetében, mert nem árulja el kivel találkozik) vagy egy olyan félreértést húz el lapokon keresztül, amit az olvasók többsége azonnal kitalál - ahogy én is tettem. Ez az eszköz szörnyen irritáló és emiatt a szereplők közötti problémák erőltetettnek tűnnek, plusz egy percig nem volt kétséges előttem, hogy milyen sorsa lesz a kötet szereplőinek és a félrebeszélést nem igazán szeretem, mert minek dumálnak el egymás mellett? Áh, ez számomra idegölő! Nem bírom elviselni ezt, alapból is ilyen típus vagyok, ha valaki őszinte és nem dugja homokba a fejét azt tisztelettel honorálom, az indokolatlan félrebeszélés nem pálya nálam.

A karakterek közül egyébként Colint bírtam, vagy legalábbis szimpátiát éreztem irányába, de egyikükkel sem tudtam igazán azonosulni, talán egy kicsit Willával igen, de nem mindenben (mondjuk az önostorozásban már mesteri fokozaton vagyok).

Ez a regény számomra sajnos a túl rózsaszín kategóriába tartozik és annyira döbbent vagyok, hogy ezt kell írnom, de fel kell tételeznem: talán már kinőttem a felnőtteknek íródott szerelmi históriákból is? Ám nemcsak a romantikusságra jellemző ez az állítás, hanem a SPOILER (Kijelöléssel olvasható!) kötet végére is, ahol mindenki egymás nyakába borul. SPOILER VÉGE Lehetséges, hogy azért érzek így, mert mostanában túl sok thrillert olvastam de a lényeg, hogy már tudom: akkor kell a szerzőtől olvasni, ha éppen lágy korszakom van.

Sajnálom, mert valahol egy kicsit azt vártam, hogy Sarah Addison Allen sztorivezetése hasonlítani fog Kate Mortonéra, például abban, hogy a szerző mélyebben enged belelátnunk a szereplők múltjába és ezáltal megismerhetőbbek lesznek, de ennek a hiánya rettenetesen érződik és lehet, hogy ezért tűnik olyan üresnek a történet. Plusz igazán érdekes lett volna a szellemhistória, de ennél meg azt éreztem, mintha a szerző megmutatta volna nekem mondjuk a tökéletes sütemény képét / receptjét, hogy utána egy futószalagon gyártott valamit kapjak, ami csak bizonyos részeiben idézheti az elvárt ízeket.

Bár tanulsága azért van: legyünk önmagunk és merjünk lépni az álmainkért.

Szerintem A barackfa titka egy tökéletes limonádékönyv, de sajnos többet vártam a szerzőtől. Nagyon szomorú vagyok, mert számomra ez túl kevés és túl rózsaszín volt a lelkemnek.

10 / 6 pont
Pro: - nagyszerű hangulat - kikapcsolódás - igazi limonádéregény
Kontra: - túl rózsaszín számomra - túl egyszerű történet - kevés háttérsztori

Ajánlom a romantikus történetek kedvelőinek és azon olvasóknak, akik szeretnének egy könnyed, kikapcsolódásra alkalmas estét.

A regényt a Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg 2014-ben az Arany Pöttyös széria tagjaként. A borító és a kiadás is nagyon szépséges.

A szerző egyéb, magyarul is megjelent művei:

A szerzőtől tervezem olvasni (legközelebb):

A Waverley második része!

Köszönöm, hogy elolvastad!

Fülszöveg:

A harmincéves Willa Jackson – egy generációkkal korábban anyagi romlásba dőlt régi, előkelő déli család sarjaként – kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit még Willa ükapja építtetett, és ami annak idején az észak-karolinai Walls of Water legpompázatosabb otthonának számított – évek óta a szerencsétlenség és a botrány jelképe. Willa megtudja, hogy volt osztálytársa – a nemesi származású Paxton Osgood – kívülbelül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra, a városkában pedig furcsa események követik egymást. A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az igazságot, amely a mai napig hatással van az élők sorsára.

Szerző: Sarah Addison Allen
Sorozatcím (kiadói): Arany Pöttyös
Cím: A barackfa titka
Eredeti cím: The Peach Keeper
Eredeti megjelenés: 2011
Műfaj: chick lit, romantikus

Fordító: Molnár Edit

Oldalszám: 250 oldal

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Megjelenés: 2014
Ár: 2.699 Ft

Jelölések:

2015 - legjobb hangulat

2015 - legérzékletesebb leírások

2015 - legkiszámíthatóbb csavarok

2015 - legjobb limonádéregény

2015 - legnagyobb csalódás (negatív)

Beleolvasó:

csütörtök, április 23, 2015

0 Komment

chick lit

Emylia Hall: Az illúziók kora vagyis a Nyarak könyve

Szerző: Emylia Hall
Sorozatcím: -
Cím: Nyarak könyve
Eredeti cím: The Book of Summers
Eredeti megjelenés: 2012
Műfaj: felnőtt irodalom

Fordító: Mesterházi Mónika

Oldalszám: 344 oldal

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2013
Ár: 3.500 Ft

Fülszöveg:

Mindegyik nyár tökéletes volt. Kivéve az utolsót.

Elisabeth Lowe váratlanul csomagot kap.

Egy albumot, tele réges-régi, Magyarországon készült fényképpel, és egy kísérőlevelet, melyben arról értesítik, hogy édesanyja, akivel több mint egy évtizede megszakított minden kapcsolatot, meghalt.

A képek nézegetése felidézi a fájdalmas múltat, amikor a kilencéves kislány a szüleivel a Balatonnál töltött egy hetet, és édesanyja úgy döntött, nem tér vissza a szigetországba. Beth az apjával maradt, de minden nyáron meglátogatta az édesanyját Magyarországon. Éveken át ezek a nyarak tartották benne a lelket, de tizenhat éves korában valami visszafordíthatatlanul megváltozott.

Azóta Beth egyszer sem engedte meg magának, hogy azokra a varázslatos nyarakra gondoljon.

A csomag érkezése azonban felkavarja a múltat és átrendezi a jelent.

,,Van a gyanútlanságnak valami szomorú poétikája. Minden ránk szakadó katasztrófa előtt ott van a megelőző idő, amikor még tökéletesen tudatlanok voltunk. "

Azt hiszem az ilyen típusú regényeket akkor szeretem olvasni, amikor olyan nagy vágyam támad elmerülni a színek, illatok és érzések kavalkádjában. Azok a felnőtt regények, amelyek gyönyörű szavakkal íródtak vannak olyan szépek és hangulatosak, mint a festmények és sokkal jobban szeretem is őket, bár elsősorban könyvmoly vagyok ezért nekem ez a természetes.

Már vége a vizsgaidőszakos szerencsétlenkedésnek és nem csak a könnyed szórakozást keresem a kötetekben, hanem már belevágok komolyabb művekbe is. Eddig az volt a mottóm, meg a tapasztalatom, hogy a vizsgák mellé könnyed, gyorsan olvasható regények illenek, a szünetekre, órákra és az egyetem utánra pedig jöhetnek a komolyabbak is. Valahogy így kötöttem ki a Nyarak könyvénél és úgy néz ki, nagyon is jól tettem.

,,Ezt már ismerem: a régi fájdalmak nem múlnak el. Sőt, ezek formálnak minket, ezekbe kapaszkodunk, amikor határhelyzetekben kíméletlenek és érdesek leszünk."

A történet főszereplője Beth, vagyis Erzsi, aki Londonban éli mindennapjait, édesapjától külön, egy szobatárssal, Lilyvel. Egyik nap szülője meglátogatja és elhoz neki egy csomagot, amely Magyarországról érkezett és ezzel a nőben keserédes emlékeket és érzéseket indít el. A küldemény tartalmaz egy Nyarak könyve nevezetű fotógyűjteményt és emiatt felidéződik benne kamaszkora összes nyara és boldogsága, mert

,,A lapok őrzik mindazt, ami elveszett."

Nem saját képekből, de a blogos csapat készítette a fejlécet.

Engem mindig is nagyon érdekelt és még foglalkoztat is, hogy vajon hogyan látják a külföldiek kis hazánkat és mit gondolnak róla és ebben keresendő annak az oka, hogy én szerettem volna olvasni a Nyarak könyvét. Plusz kedvelem még a visszaemlékezéseket és ennek a műnek nagyon megfogott a fülszövege amely sejtelmesre sikerült, emiatt meg azonnal szerettem volna olvasni. Emellett pedig van a címben valami varázslatos hangzás, amitől úgy éreztem, hogy tetszeni fog.

A szerző félig magyar származású bár így nem teljesül maradéktalanul az a vágyam, hogy egy külföldi szemén keresztül láthassam a Balatont és az országot, de így is megdobbant a szívem párszor, mikor például a kiejtéssel kapcsolatban írt a szerző és nagyon jó érzés volt azokat a sorokat olvasni. Én debreceni vagyok és mikor a város neve megjelent, így:

,,...ezt a helyet azonnal meggyűlöltem."

Kicsit elszomorodtam, de arra gondoltam, hogy mindenkinek mást jelent a település.

Az olvasás előtt egyébként teljesen másra számítottam, például arra, hogy a Nyarak könyve egy napló fényképekkel, de ezek az emlékek a főszereplőn keresztül elevenednek fel, nem írta le őket senki korábban.

A kötet óta elkezdtem pár regényt és nagyon zavaróak voltak azokban a sietős cselekményleírások és úgy általában az a rohanás, amely például az Árnyék és csontot jellemzi, de szerencsére az Eleanor és Parkban nem volt meg. A most tárgyalt regényem rendelkezik egyfajta lassú cselekménnyel, szép kiadással és szavakkal, szószerkezetekkel, kifejezésekkel, amelyek gyönyörködtetnek. Nekem nagyon tetszett ez a regény és talán pont a fentiek miatt, hiszen nem egy izgalmas és cselekménydús könyvről van szó, hanem szépen lassan csordogáló történetvezetéssel megáldott emlékekről és a nyárról. Mert ez egy tipikusan nyári regény egyébként és annyira érzékletes leírásokkal, hogy már én is éreztem hogyan süt a bőrömre a nap, a meleg időt és annyira jó volt olvasni, hogy még megkívántam az évszakot is, annak ellenére, hogy a hideget szeretem és az őszt, plusz még éppen kifelé tartunk ebből.

A regény egy témát jár körbe igazán, én ezt a felnőtté válásban határoztam meg és az pedig szorosan összekapcsolódik itt - bár nem kell törvényszerűen a valóságban is így lennie - az illúziók elvesztésével. Emellett pedig előkerül az emigrálók illetve a csonka család problémaköre és az, hogy a titkok képesek minden lerombolni. Ehhez kapcsolódva pedig elgondolkodtam, mert nem tudtam elítélni egyik szereplőt sem és eszembe jutott az a kérdés, hogy vajon meddig áll szabadságában egy embernek követnie a szíve szavát? Meddig nézheti csak a saját érdekét, úgy hogy mást ne bántson vele? Elég nehéz téma és a regény nagy részében inkább az elhagyottak szemével láthatjuk a dolgokat, de nekem folyamatosan eszembe jutott a másik oldal is. Bár ezt a regényt igazán csak az a személy értheti meg, aki maga is emigrált és tapasztaltabb.

Szólhat még az útkeresésről, a lábunk alól elvesztett talajról és az ezzel járó ürességről, a féltékenységről, a gyökerekről, a fájó emlékekről és arról, hogy vajon késő-e változtatni? (Ehhez kapcsolódik a tükör szimbólum és az, hogy mit jelent, mikor összetörik és ez párhuzmba állítható a kötettel.)

A háttérvilágából számomra a képzőművészetes rész volt igazán hangsúlyos, bár nem mélyed bele a témába, ebből is csak annyit mutat be, mint amennyi feltétlenül szükséges a cselekményhez és én nagyon szerettem, bár ebből inkább a múlthoz kapcsolódó részeket és annak az okát jeleníti meg, hogy miért választotta Beth azt a pályát, amin van.

A karakterek közül nem kedveltem különösképpen senkit, viszont együttéreztem Erzsivel és sajnáltam őket a kimondatlan titkok miatt. Tamás, az egyik fiú szereplő aki a romantikát képviseli természetesen hogy milyen formában az titok marad itt a spoilerveszély miatt és nem tudom eldönteni nála, hogy lehetséges-e a SPOILER (jelöld ki hogy olvasni tudd) köztük lévő érzelem és hogy vajon mennyire lehet-e valaki ennyire megbocsátó egy olyan személlyel szemben akit eddig életében csak párszor látott, mindig csak néhány napra. SPOILER VÉGE

Marikával kapcsolatban pedig tévedtem és úgy érzem, mintha letérítettek volna a pályáról és keresem az új vagy éppen a visszavezető utat de nem találom, így mindenféleképpen újraolvasom ezt a regényt később és figyelni fogok a jelekre, ha pedig megvilágosodom, lehet hogy írok egy új bejegyzést is arról, de már nem ilyen hosszút.

Összességében egy nagyon szép regényről van szó és azért is nehéz írni róla, mert minden teóriámat, minden egyes gondolatomat kidobja a kukába egy bizonyos résznél, így nagyon jól működik a meglepetés ereje, ügyes nagyon! Nem is számítottam ilyesmire... A kötet egyébként gyönyörködtet, tehát aki szereti a felnőtt irodalmat, a lassú cselekményt és a szépen megírt mondatokat, az érzékletes leírásokat, biztos szeretni fogja.

A könyv kiadása gyönyörű, a borító belső oldalain színes képek találhatók, igényesre sikerült nagyon. Mikor megkaptam a regényt, percekig csak csodáltam, ilyen szép kiadványt ritkán lehet látni!

A Park kiadó gondozásában látott napvilágot, 2013-ban.

Köszönöm, hogy elolvastad!

péntek, szeptember 26, 2014

2 Komment

chick lit

Kihasznált alkalom

Szerző: Tarryn Fisher
Sorozatcím: Szeress, ha hazudok is 1.
Cím: Kihasznált alkalom
Eredeti cím: The Opportunist
Eredeti megjelenés: 2011
Műfaj: New Adult

Fordító: Sándor Alexandra

Oldalszám: 280 oldal

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Megjelenés: 2014
Ár: 2.980 Ft

Fülszöveg:

Olivia Kaspen éppen most jött rá, hogy volt barátja, Caleb Drake elveszítette az emlékezetét. A lány eddig is azzal tett szert kétes hírnévre, hogy előnyt kovácsol a helyzetekből. Most pedig döntenie kell, milyen messzire hajlandó elmenni az ex visszaszerzéséért. Miközben Olivia valódi énje és a nem túl dicső közös múltjuk titokban tartásával birkózik meg, akadályt jelent Caleb kattant új barátnője, Leah Smith. A két bestia őrült versengésbe kezd egy olyan férfiért, aki nem emlékszik egyikükre sem. Oliviának viszont hamarosan szembe kell néznie hazugságainak következményével…

,,Ő volt a kábítószerem. Sosem kaptam belőle eleget, és amikor megkaptam, máris arra gondoltam, mikor lehet megint."

A Könyvmolyképző Kiadó egy viszonylag friss sorozatából - Rubin pöttyös - olvastam el egy könyvet, plusz most olvasom a Nyugalom tengerét de ez most mindegy, és itt az ideje a Kihasznált alkalom c. regényt értékelni... Sokáig ültem felette, gondolkodtam, de sajnos az idő nem szépített a dolgokon, így álljon itt most az értékelésem, főleg arról, hogy mi nem tetszett a regényben.

A kötet a Szeress, ha hazudok is sorozat első része és a Rubin pöttyös kiadói széria egyik darabja.

Történetünk főhőse Olivia Kaspen, aki egyik nap újra találkozik az exével és ezután minden megváltozik. Egyrészt a lány arra jön rá, hogy még mindig szereti a fiút, másrészt pedig arra, hogy Caleb Drake nem emlékszik semmire, mert egy baleset miatt elvesztette az emlékeit. Innentől pedig Olivián múlik minden, hogy meddig képes elmenni azért hogy visszaszerezze szerelmét. Vajon képes egy jegygyűrű visszariasztani őt?

Nekem nagyon megtetszett a fülszöveg, amikor először találkoztam vele és mostanában egyre inkább igénylem a realisztikusabb vagy éppen ha úgy tetszik, a gonoszabb karakterek bemutatását. Úgy voltam vele, hogy a fülszöveg alapján Olivia egy igazi bestia, ilyenről pedig alig olvastam és elegem van már a tökéletes jellemekből, így hát kíváncsi lettem. Ezért szerettem volna megismerkedni a történettel és a karakterekkel is. Amivel egy baj van, mégpedig az, hogy a lány nem gonosz. Realisztikus inkább, de nem rohadék ~~annyira~~.

A történet nagyon egyszerű, Caleb a suli kosárcsapatának nagymenője volt a gimiben, most pedig egy bombázóval jár és éppen meg szeretné kérni Leah kezét. Ehhez csapjunk hozzá egy exet, Oliviát, aki még mindig érez valamit a srác iránt és önző, illetve minden egyes alkalmat kihasznál, hogy neki jobb legyen és hazudik. Öntsük őket egy tálba, adjunk hozzá egy kis amnéziát és jól keverjük meg. A jellemzőik miatt érdekes és furcsa egyveleg jön ki, amit sajnos én nem szeretek, túlságosan keserű az íze, de nézzük meg miért.

A könyvben két szálon fut a cselekmény, egyszer a jelenben, egyszer pedig a múltban és mivel hamar kiderül, hogy Olivia hibája miatt szakítottak még anno Calebbel, ezért tűkön ülve vártam, hogy na mikor derül ki végre minden. Ami persze, hogy a regény végéig húzódott, nincs is ezzel baj, azzal meg pláne, hogy csak 280 oldal az egész kötet és könnyen olvasós. Tehát nagyon kíváncsi voltam mi történt kettejük között és sejtettem a választ, meg nem is lőttem nagyon mellé, de azért akadtak szemöldökráncolások részemről.

A múltban történő cselekmény érdekesebb, sokkal jobban tetszett, mint a fő eseményszál. Kíváncsi voltam a kezdetekre, arra, hogyan változott a viszonyuk és miért, szóval nekem az volt a fő kedvencem és bevallom, engem érdekelt, hogy a lány mit képes megtenni azért, hogy megszerezze a srácot. Egyébként ez a vonal az elején hasonlított A hibátlan játék regényre, bár gondolom népszerű az az elem, hogy egy sportoló, akit mindenki körülrajong egy nem feltűnő szépséget tüntet ki figyelmével, aki legszívesebben megcsapkodná egy könyvvel, mert hogy neki ő ne merjen udvarolni. Amivel itt nincs baj, mert azért vannak benne nem sablonos elemek is és bár ezt korábban nem írtam, de engem a klisé nem zavar egy regénynél, amíg megtalálom benne azt a szerethető vonást, amit általában keresek az alkotásokban. Tehát visszatérve az értékeléshez, Olivia a múltban nagyon hamar belezúgott Calebbe, túlságosan gyorsan vált megszállottá és én ezt a szerző helyében hosszabbra hagytam volna. Plusz Oliviát sem értettem meg, egyszerűen nem ment. Haragszom rá is még most is. Úgy érzem meg sem próbált változni és változtatni.

Az a baj Oliviával, hogy kifogásokat keresett. Hogy ő ezért, meg azért ilyen... hm... Born this way? Plusz ez a két szereplő akkora balfék külön-külön is, hogy az hihetetlen! Egyszerűen nem tudják eldönteni mit akarnak és ha választani kéne egy másik címet, a Sok hűhó a semmiért tökéletes lenne erre a regényre. Oliviával alig-alig volt problémám, bár azért ő is ütögette a lécet, de Caleb?! Legközelebb hagyjuk az ő szemszögét, ezt kérem szépen az írótól! Nem akarom azt látni, hogy a srác ahelyett, hogy eldöntené mit akar, olcsó butaságokkal próbálkozik.

Forrás: goodreads

A másik, ami nagyon nem tetszett az pedig az, hogy mindenki Oliviát hibáztatja, mert hogy mennyire megbántotta szegény Calebet és kihasználta. Csak egy kérdésem van: SPOILER ki is lépett félre először? SPOILER VÉGE Az rendben, hogy azért büntetik, mert hazudott, csalt, talán lopni nem lopott, ez most lényegtelen, de hogy szemet hunyjanak a másik szereplő tettei felett?! Ez igazságtalan, azon meg igencsak ki tudok akadni. Itt utáltam meg véglegesen Calebet. Jajj, péklapáttal ütném fejbe, de rögtön!

Van benne egy szál, amely egyáltalán nem tesz jót Olivia megítélésének... egy emberrablást elég rosszul reagált le, úgy értem szokás szerint önzően viselkedett és ezt én az írónő helyében nem írtam volna bele, mert üzenetnek nagyon gyenge. Emellett több komoly téma is megjelent a könyvben, de hát erre csak annyit tudok írni, hogy a lány nem hazudtolja meg önmagát...

Amúgy Olivia kapott rendes múltat is, elég sok indokot a miértekre, de én nem tudtam sajnálni, mert sokszor a saját hibája volt az, hogy így elrontotta a dolgokat. Mégpedig azért, mert nem tudott őszinte lenni. Azért sem kedveltem, mert legtöbbször gyáván elfutott ahelyett, hogy megbeszélte volna a másikkal a dolgokat, de ebben az esetben a zsák a foltját elv érvényesült, mert Caleb sem ma született kisbárány, aki kistányérszemekkel béget és cuki. Teljesen összeillenek.

Az értékelés olvasójában felmerülhet a kérdés, hogy akkor mégis mit vártam?

Egy olyan lányt, aki nem ennyire emberi és tényleg egy főgonoszt, de így csak egy önmagával tévedésben élő főszereplőt kaptam, aki annyira becsvágyó, hogy mégsem tudom utálni a különféle negatív dolgai ellenére sem, bár azért kedvelni sem fogom. Talán az a legnagyobb problémám vele, hogy általában a könnyebb utat választja.

Caleb esetében is mást vártam, talán egy kicsivel több határozottságot, hogy ne kelljen hülyeségeket tennie azért hogy eldöntse mit akar, hanem legyen férfi és legyen őszinte, plusz rendelkezzen egy kis önkritikával...

Nem vagyok képes őket megszeretni.

A többi karakter közül Leah és Noah volt a leghangsúlyosabb. A férfi normális, véleményem szerint túlságosan is az, biztos, hogy a későbbiek során kiderül róla valami ronda titok. Leah pedig ugyanolyan, mint Olivia és őt sem kedveltem meg, sőt még ellenszenvesebb, mint a főszereplő, bár hasonló anyagból gyúrták őket. Jessicától pedig a falat kapartam, na ő a bociszemű naiva.

Tetszett a regényben az a bizonyos kosárlabdameccs például, aminél először hitetlenkedtem, de utána valahogy megkedveltem, azt hiszem ennek nem is lesz reális oka később sem. A másik, a felnőtt szereplők bemutatása és a tárgyalás, amelynél inkább sajnáltam, hogy a szerző nem eresztette bő lére a cselekményeket, mert nagyon szeretem a jogi történeteket és kellemes meglepetés lett volna. Bár így sem rossz, az alap jó volt.

Viszont nem tetszett a vége, én azt a részt már nagyon untam. Meg mást is vártam, jajj de hisztis tudok néha lenni, pont mint akkor, én azt nagyon nem szerettem! A történet vége nem klisés, de számomra ez így szörnyen furának tűnt és arra gondoltam, hogy lehet, hogy csak egy értelmes beszélgetés hiányzott a lánynak... bár reális ez a reakció? Én passzolom a kérdést, csak azt tudom, hogy nem feltétlen vagyok ezzel elégedett.

Tehát szerintem egy próbát mindenképpen megér, úgy láttam, hogy nemzetközi viszonylatban is ugyanaz érvényes, mert vagy utálod ezt a regényt (mondjuk én csak Calebet meg majdnem az összes szereplőt), vagy imádod. Igazából semleges olvasó nem nagyon van és lesz. Vannak benne pozitívumok, de nekem sajnos ez most nem jött be. Inkább annak az olvasómnak ajánlom, aki legalább egyetemista vagy szereti a New adult műfajt.

A regényt a Könyvmolyképző kiadó jelentette meg 2014-ben és a Szeress, ha hazudok is sorozat első részéről van szó. A többiek így alakulnak: Dirty Red, Thief és már megjelentek külföldön. Nagyon taszít az, hogy Leahról szól a második rész... és annyira lezártnak tűnik az első, nem feltétlen tartom indokoltnak a folytatásokat, de az írónő tudja.

A magyar kiadás szép, egy egészen szépséges arcú leányzót találtak az ellenszenvesebb külföldi helyett, nekem ez jobban bejön.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Részlet a regényből:

vasárnap, július 27, 2014

0 Komment

Álomgyár kiadó

Átérzett hullámok

Szerző: Borbás Edina
Sorozatcím: Hullámok csapdája
Cím: Átérzett hullámok
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: chick lit, romantikus

Fordító: -

Oldalszám: 272 oldal

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Megjelenés: 2013
Ár: 2.490 Ft / 1.490 Ft (BookandWalk)

Fülszöveg:

Arabella a fiatal, életvidám, New York-i zongorista lány, nem találja helyét a nagyvilágban. Úgy érzi, menekülnie kell a mindennapi kudarcok, és legfőképpen az őt érzelmileg kihasználó pasija elől.

Változást akar életében, ezért jelentkezik A nagy kaland című valóságshow-ba; azt remélve, hogy a műsor távol tartja tőle a férfit, aki annyi csalódást okozott már neki. Nem is sejti, hogy a lelkében háborgó hullámok csak még inkább felkorbácsolódnak; harcba kerül önmagával és egy új, nem várt szerelem is megérinti.

A játék egy Genovából induló luxushajón zajlik. A műsor szerkesztői mindent megtesznek, hogy végletekig hajszolják a szereplőket. A kezdeti barátságos légkör hamar átcsap ádáz, gátlástalan vetélkedésbe. A törés Arabella számára is elkerülhetetlen: hamar összemosódik játék és valóság.

A feszültséget fokozza, hogy bűnözők rabolják el a műsorvezetőt, váltságdíjat követelve a show szervezőitől. Az erőszak és a zsarolás miatt az irányítás kicsúszik a stáb kezei közül.

A nézők mindebből természetesen semmit nem vehetnek észre; a show-nak folytatódnia kell!

Borbás Edina valóságshow-ba ágyazott kalandos szerelmi története az olvasót New Yorkból Genovába repíti.

Éld át a veszélyt és a viharos szenvedélyeket!

,,Magával ragad az áradat, mint a zene. Izgalom és romantika, humor és utazás… Nagyon köszönöm az élményt, Edina!"

Janza Kata

,,A különleges utazás lenyűgözött, ellazított, felcsigázott. Mint egy musical! Letehetetlen; izgalommal vártam a fordulatok után a végszót. Igazi, könnyed strandregény…"

Tunyogi Bernadett

,,A nevem Arabella, 26 éves, független, jelenleg munkanélküli, szabadúszó zenész vagyok. Tudok zongorázni, szépen mosolyogni és ügyesen követni az utasításokat, ha arra van szükség. Gyorsan tanulok, és alkalmazkodó vagyok. Én testesítem meg a legideálisabb alapanyagot egy jó valóságshow-hoz. Vicces, kedves, na meg persze szerény vagyok."

Emlékszem, általános iskolás koromban kezdődött az egész valóságshow láz hazánkban. Számomra az első a Nagy Testvér és a Való Világ volt, meg talán előtte (?) a Nagy Ő, bár a sorrendben nem vagyok biztos és igazából nem is néztem a többségüket, ezért nem tudok pontosabbat a kezdetekről. A tavalyi Animax csatornán leadott Survivor x. évad illetve a Kockák királya, na meg az Amazing Race Asia kapcsán jöttem rá, hogy jó edzeni azokra a műsorokra. Viccet félretéve, akkor jöttem rá, hogy nekem tetszenek ezek a sorozatok, ha jó az alapötlet.

A nagy kaland életed lehetősége. Pénz, siker, csillogás és ez csak pár jutalom amit a hatalmas nyeremény, az álomnyaralás és a kocsi mellé bezsebelhetsz, ha van elég merszed. Mit kell ehhez tenned? Csak jelentkezni hozzánk és mi eldöntjük alkalmas vagy-e a gazdag életre.

Történetünk főhőse Arabella, aki akár a fenti hirdetésre is jelentkezhetett - bár lehet hogy egy kicsit csábítóbb ajánlatokkal kecsegtette a potenciális jelentkezőket a cég - és éppen a próbára igyekszik a kezdet kezdetén. A szerző ezután nem vezet át minket a luxushajó börtönébe, hanem megmutatja a szereplőket, tehát az első kötet egy bevezető részként funkcionál, ahol a valóságshow ténylegesen a 150. oldal körül indul be, ott történik meg a hajóraszállás.

A válogató után lassan indul be a cselekmény, sajnos nagyon sokáig unatkoztam, viszont Borbás Edina feldobta ezt a pörgős párbeszédekkel, amik a szereplők között hangzanak el. A kötet lassú sodrású, a tényleges történések a két karakter, Arabella és Dávid között zajlanak, és a beszélgetések illetve az elmés visszavágások sorozata miatt élvezet volt kettejükről olvasni. Számomra a legérdekesebb mégis maga a valóságshow volt, emiatt is kezdtem el a könyvet és tényleg ezért érdekelt a történet. Sajnos ebből nagyon kevés jutott ebbe a részbe, ezért előrebocsátom, nagyon kíváncsi vagyok a következő kötetre is.

Ami elsőre furcsa volt és egyben tetszetős is, az maga a műsor felvételije illetve az, hogy nem olyan vállalkozó szellemű egyéneket keresnek, akik magamutogatással és ,,helikopterezéssel" hívják fel magukra a figyelmet, hanem olyanokat, akiknek az eszük a helyén van. Nem ezt szoktam meg, tessék csak az egyik kereskedelmi csatorna nemrég vetített casting videóját megnézni... naugye? Tehát ez a váratlan fordulat egyből jobb kedvre derített és nem is csalódtam a műsor kezdeti tervében. A szereplőket nem hereverélni viszik egy újabb luxusbörtönbe, hogy ingyenélősködjenek, míg abból a pénzből falvakat lehetne ellátni, hanem dolgozni. Mert a nép mást akar.

,,Nem a szokványos sémát fogjuk most követni. Az emberek megunták a luxuskörnyezetben hizlalt patkányok látványát, unják már azt nézni, hogy mások jómódjukban nem tudnak magukkal mit kezdeni. Könnyeket, verejtéket, szerelmet akarnak."

Komolyan, nekem ez tetszett, nagyon érdekes volt ez a terv. Viszont ha már a show milyenségét vizsgálom, akkor le kell írnom, hogy az igaziakban nem véletlenül nem találkoznak kamerán kívül egymással a versenyzők (már ha így van), a néző szeret részese lenni ennek is és becsapva érzi magát, ha azt látja, hogy a versenyzők olyan eseményekre utalnak, amelyeknek korábban már részesei voltak és a kívülállók ebből kimaradtak. Viszont én megértem a szerzőt is, mert egy fontos elem került bemutatásra a hajóút előtt: méghozzá Dávid kompromisszuma és egyúttal a szereplők jellemvonásai.

Plusz a nézettséghez ordibálás, vitatkozás és egy kis hülyeség kell, na meg izgalom. A szerelem pedig önmagában nem izgalmas... plusz ha a krimiszálat kiszellőztetnék a sajtónak, sokkal nagyobb nézettséget produkálna a műsor, mert a néző nem fogja tudni, hogy igazi-e... lehet hogy kegyetlenül hangzik, de ezeknek a showműsoroknak a lényege a ,,kenyeret és cirkuszt". Tehát itt ezekkel voltak gondjaim.

A legtöbb problémám egyébként a karakterekkel volt, főleg Samanthával. Ő a sznob műsorvezető, akinek tetszene a személyisége, de ott van az a fránya de. Miért nem dobja a pasiját? Miért kezd el máshogy vélekedni? Rendben hogy ott van az a bizonyos eset, de előtte semmi sem utalt arra, hogy képes megváltoztatni a gondolkodását és számomra ez túl hirtelen váltás volt. Jobban tetszett volna egy kis gyötrődés is, ha már a két nézőpontból övé az egyik.

Viszont nagyon tetszett benne, hogy minden szereplő kap egy szálat és ez a kidolgozottság megfelelő a regénynek, ami nem akar mást, csak szórakoztatni. Viszont néha nagyon elvesztem, mert vagy a mondatok vagy a tettek nem voltak világosak számomra, mintha Edina értené az összefüggéseket, de nem fejtené ki őket. Számomra nem kapcsolódtak egymáshoz a cselekedetek és annyira zavart az, hogy a karakterek esetében nem mindig jöttem rá, hogy mit miért tesznek és mondanak. Nem tudok elvonatkoztatni Samanthától, akitől szerintem legtávolabb kellene álljon a romantika és ez a tettekben nem mindig tükröződik. Szerintem Bob is elvesztette azt a kezdeti vicces oldalát, számomra annyira szürke lett.

A történetben szerepel egy krimiszál, amely a fülszövegben is megtalálható röviden, tömören. Szerintem ez is egyszerű, bár először a számomra legunszimpatikusabb alakra tippeltem, de nem gondolkodtam jól. Viszont vele kapcsolatban megoldatlan rejtélyek maradnak, például érdekelt volna, hogy Arabella csak képzelődött, vagy ténylegesen is kapott egy fenyegetést? Miután ez letisztázódik, egy elejtett mondatból kitaláltam ki áll az egész mögött és ezután már nincs rejtély, mindent lehet tudni.

Számomra Arabella karaktere egy kissé ellentmondásos volt, ugye az egyik oldalon ott az a néha idegesítő tudálékossága, ami engem nagyon irritált néha, annyira erőltetettnek tűnt. A másik oldalon pedig ezzel ellentétesen a butasága, mert nem mindig viselkedik okosan. A taktikázás nem megy neki, SPOILER naiv módon azt hiszi, hogy David kijelentése ellenére is érezni kezd valamit iránta, SPOILER VÉGE bár ez lehet nem az ő hibája, mert a férfi is furcsán viselkedik, nem lehet rajta sem kiigazodni, a tettei mást sugallnak, mint a szavai. Itt is fellép az, hogy fogalmam sincs mi miért történik, kettejük esetében ez pedig többszörösen is igaz, egyszerűen nem látom a folyamatot és ez engem zavar és csak kuszaságot érzek. Ezzel kapcsolatban David számításába hiba csúszott, amit Ari mond ki, csak nem neki, hanem egy másik szereplőnek. Őt az érzelmek irányítják és ezek szerint inkább a férfi nem figyelt a bemutatkozó videóknál...

Egyébként Arit én azért kedveltem és nagyon örülök, hogy az írónő főhősnek inkább egy Bridget Jones-típusú karaktert tett meg és így legalább nem egy újabb tökéletesen kinéző szereplőről olvashattam. Viszont a gondolatai túlságosan a férfi körül forognak és bár néha akad egy-egy érdekes is, nem esik túlzásba. Egyébként a könyv főleg róluk szól, de nagyon hiányolom a David-féle nézőpontot, így nagyon nem értem mi zajlik le benne vagy akár a többiekben. Olyan mintha mindenki hirtelen cselekedne, gondolkodás nélkül és ez alól a főszereplő sem kivétel.

Nagyon tetszett Samantha nézőpontja, aki által a show kulisszatitkaiba pillanthatunk be és sajnos ezekből nagyon kevés van, szívesebben olvastam volna még ezekről. A többiek nem rendelkeznek saját narrációval, pedig érdekesek és nagyon kíváncsi vagyok az ő gondolataikra is és néhányuk nem feltétlen kapott elég jellemzőt. Davidről szintén nem tudok sokat írni, egyszerűen a tettei nem állnak szinkronban a mondataival, hazudik önmagának, Arabellának is. Tehát akkor az olvasó sem fogja megérteni a személyiségét, ahogy nekem sem sikerült. Remélem a következő részben kap majd egy szálat!

Szerintem a könyv végére indul be a történet, akkor már izgalmasnak éreztem a kötetet és nagyon kíváncsi vagyok vajon ki fogja nyerni A nagy kalandot és mi történik a szereplőkkel a következő részben. Bár nem strandon olvastam, de szerintem a könnyedsége miatt oda való. Edina egy nyári történetet hozott létre, amely nem akar több lenni, mint ami, tehát az Átérzett hullámok egy szórakoztató regény. Ami a Hullámok csapdája sorozat első része és a másodikat idénre várhatjuk. Az Álomgyár kiadó jelentette meg a kötetet 2013-ban. Nekem tetszik a kiadás, de ez a Barbie-féle lány annyira nem jön be, főleg úgy, hogy Ari duci.

Köszönöm, hogy elolvastad!

szerda, július 23, 2014

0 Komment

Egyszerű igazság

Egy békés Pennsylvania állambeli amis kisvárosban halott csecsemőre bukkannak egy elhagyatott istállóban. A rendőrségi nyomozás során egyéb szörnyű titkokra is fény derül, és a közösség élete pillanatok alatt pokollá változik. A bizonyítékok a tizennyolc éves és hajadon Katie Fisher ellen szólnak, aki látszólag titokban szülte meg gyermekét, majd megölte az ártatlant. A nagyvárosi életből kiábrándult Ellie Hathaway ügyvéd elvállalja Katie védelmét, megpróbál utat találni az idegen kisváros lakóinak szívéhez, miközben nem is sejti, hogy olyan területre téved, ahol semmi sem az, aminek látszik, ahol nem csak egy igazság létezik, és ahol a bűnhődés és a feloldozás nem az ítélőszék kezében van. Ellie egyre jobban belegabalyodik a szövevényes ügy hálójába, miközben saját félelmeivel is szembe kell néznie, mikor egy férfi tűnik fel a múltból, rég eltemetett érzéseket, vágyat és szenvedést hozva magával…

Az Egyszerű igazság torokszorító lélektani dráma és rejtélyekben gazdag krimi egyben, Picoult eddigi legjobbja.

Picoult könyvei kedveltek hazánkban, ezért is jelent meg annyi tőle a rajongók nagy örömére. Igazából én még nem olvastam előtte az írónő többi regényét, nekem ez volt az első és kíváncsi lettem a többire is és alig várom, hogy belemélyedjek a következőbe! Korábban is terveztem egy-egy kötetet tőle, de nem jutottam el odáig, hogy meg tudjam őket szerezni, így most nagyon örültem, amikor megkaptam az Egyszerű igazságot.

Műfaj: krimi.

Egy Pennsylvania állambeli amis kisvárosban járunk, ahol egy halott csecsemőt találnak a Fisherek istállójában. Ez nagyon felzavarja a kedélyeket és nem elég, hogy egy gyilkosság számára valószínűtlen helyszínen járunk, előkerül Katie Fisher is, a hithű amis, akiről kiderül, hogy ő szülte a gyermeket. A közösség élete teljesen felbolydul. Nem elég, hogy az igazságszolgáltatás előtt kell megvédenie magát a lánynak, még azt is tagadja, hogy bármikor is született fia, így nem kerül könnyű helyzetbe. Ellie Hathaway ügyvéd pedig pihenni készült Leda nénikéjéhez, amikor megtörtént a botrány. Rokona kérésére nehezen, de belemegy a védő szerepébe és oda költözik Fisherékhez, hogy minél jobban megismerje őket és segítségére lehessen védencének.

Lényegében erről szól a regény, a fő szál az, ahogy Ellie megpróbálja megismerni Katie-t, a múltat; és végül a tárgyalást is végigizgulhatjuk, hogy a nőnek sikerül-e felmentetnie a fiatal amis lányt. Eközben az ügyvédnek is bonyolódik a szerelmi élete, szünetet tart az éppen aktuális kapcsolatában és vidéken rájön, hogy a természetközeliség mégiscsak jó dolog és könnyen megváltozik ott az ember.

A regény olvasása közben folyamatosan a Bőr című regény jutott eszembe és azt éreztem, hogy mintha annak a hangulata kúszna vissza a könyvön keresztül a bőrömön át oda, ahol a történetek emlékeit raktározom és az Ulpius-os előd szerkezetileg és a krimi jellegét tekintve hasonló, mint ez a kötet. Ugyanúgy ahogy ott is a múlt egynémely része előtérbe kerül - ez lehet Katie álma, vagy az éppen előbukkanó emlékek - és ez tette igazán hasonlóvá a másik krimihez plusz az, hogy mások gondolataiba is bepillanthatunk és nemcsak Katie személyiségét ismerjük meg ezáltal, hanem Elliét is.

Még nem olvastam olyan drámát, amely a tárgyalóterembe is eljutott - bár itt sem ez volt a fő, amit az írónő kiemelt - ám a lélektani és a krimi része igencsak rendben van. Az előbbit alátámasztandó képzett pszichológusok állítanak fel elméleteket a regényben, hogy mi és hogyan történhetett, ami arra vihette a lányt, hogy megölje a saját gyermekét; ezzel együtt a védelem is képviselteti magát pszichológusokkal és ami nagyon tetszett az az a lélektani szál, amely rejtve van és végighúzódik a kötet egészén a legvégéig, ahol minden kiderül. Az utóbbi műfaj is kidolgozott, bár nincs benne nyomozás, de a kérdés a végéig ott marad: ki ölte meg a gyermeket? És ha senki, akkor milyen betegség végzett vele?

Az tetszett a regényben a legjobban, hogy jobban belepillanthattam hogyan működik az igazságszolgáltatás és jó volt olvasni a különféle elméleteket, hogy a két oldal hogyan próbálja meg meggyőzni az esküdteket még akkor is, ha fogalmuk sincs, hogy igaz-e az, amit mondanak. Ellie ezt többször is kiemeli, az, amit csinál, messze áll attól, amit régebben gondolt védelem alatt és ez nem más, mint a ki tud eladni jobb mesét játék. A másik vonás, amit nagyon szerettem, az az amisok élete volt.

Az amis közösség egy olyan csoportja a társadalomnak, akik az egyszerű életre törekszenek mindenféle technológiai fejlődés nélkül Isten vezérlő keze mellett. A regénybeli Katie azért kerül rossz helyzetbe, mert a közösség elutasítja a világi igazságszolgáltatást, ők a mennyeiben hisznek. Az Ordnung szerint élnek és félnek a Meidungtól (kiközösítés), amely egy időre szól és letelte után, megbánva bűneiket, újra beléphetnek a tagok közé. A kötetbeli ábrázolása jól megoldott és pont elég annyi róla, amennyi szükséges, nem hiányoltam a bővebb kifejtést.

A cselekményessége ennek a regénynek sem a legtöményebb akcióval van tele, hanem kevés dolog történik és azok is a hosszú regény során egyenetlenül oszlanak el, ám mégsem lesz unalmas a könyv. Számomra letehetetlen volt, teljes bűvöletben olvastam, ez valószínűleg az írónő stílusának köszönhető és még az orvosi blabla sem tántorított el és még azokat is élveztem, pedig a latin kifejezésekből semmit nem értettem. A folyamatos jelenbeli narrációkat megszakítja a múlt dőlt betűs leírása, amely minden esetben Katie-hez kapcsolódik és ezek által kapunk teljes képet arról, hogy mi történik. Mivel ez nem egy összefüggő szöveg, mindig is ujjongtam, amikor egy-egy ilyen résszel találkoztam, mert számomra ezek voltak a legérdekesebbek.

Igazából általában a krimiknél a végükhöz közeledve lassan még a kutyát is meggyanúsítom, így a végkifejlet okozott némi döbbenetet, de annyira nem vágott földhöz. Főleg itt érződik, hogy ez egy lélektani regény, bár kérdéseim azért még akadtak. SPOILER Mint amisnak, tényleg ezt kellett tennie? Hol marad az, hogy beléjük nevelték és nem tudnak bűnözni? Akkor miért nem lázadt máskor is? SPOILER VÉGE

Katie családjában hárman voltak testvérek, Hanna a halott kishúg, Jacob, akit kitiltottak a közösségből és maga a lány. Mindkettejüket bűntudat gyötri a legkisebb miatt, aki vékony jégen korcsolyázott télen, ami beszakadt és Katie nem tudott rajta segíteni, aznap ő vigyázott rá. A könyv jelenkorában látja a kishúga szellemét és folyamatosan beszél hozzá. Igazából ezt a misztikus szálat most tényleg nem tudom hova tenni - még akkor is leírom ezt, ha megint félreértettem valamit - mert a cselekmény egyik eleméhez feltétlen szükséges, viszont a végén nem derül ki, hogy tényleg ott volt-e egy entitás vagy csak Katie őrült meg. Adam kísérletei alapján nincs őrültség és mintha Ellie is látott volna egy áttetsző árnyat a tó vizén... de ezt a szálat elvarratlannak érzem.

"- Van értelme, ha belegondolsz - folytatta védekező hangon a férfi. - A tragédiából származó érzelmi energia rajtahagyja a lenyomatát egy helyszínen - egy sziklán, egy házon, egy fán -, úgy, mint egy emléket. Atomi szinten mindezek a dolgok mozognak, így képesek megőrizni az energiát. Amikor az élők kísérteteket látnak, akkor az atomokban csapdába esett maradék energiát látják. - Vállat vont. - Dióhéjban ez az elméletem."

Aaron és felesége, Sarah, a lány szülei, igazi amisok, a férfinak fontosabb az egyháza, mint a családja, az asszony pedig mindenben követi a férjét szinte már vakon. Róluk kevesebbet tudtam meg, talán ez volt az, amit sajnáltam, mert a többiekről egész részletes vagy érdekes infókat olvashattam és talán ez nem volt véletlen. Az amisoknak a legfontosabb az, hogy a közösségükbe olvadjanak és ezért a különcködést nem tűrik és talán ezért sem volt olyan kiemelkedő tulajdonsága egyiküknek sem.

Katie karakterét első körben én nagyon utáltam, idegesített az, hogy a nyilvánvaló tények ellenére sem akarta bevallani az igazat, ám ahogy haladtunk előre, egyre jobban megkedveltem őt. A kezdeti unszimpátiám iránta annak volt köszönhető, hogy akkor még nem tudtam milyenek az amisok, a végére pedig már igen. Ahogy haladtunk, viszont egyre jobban féltem attól, hogy nem tudják majd őt felmenteni, nekem úgy tűnt, mintha egyre csak belegabalyodott volna az egészbe és sosem tudja tisztázni magát, ezért itt egy kicsit zavart a kötet hossza, de csak azért, mert nem olvastam előre.

"Nem volt órája, így nem tudta, mikor kezdődik a film. Ez lesz a negyedik film, amit életében látott. Állítólag szerelmi történet - micsoda fura ötlet egy kétórás filmhez! A szerelem nem egy pillanat, amikor belenézel egy fiú szemébe, és a föld elmozdul a lábad alatt, amikor meglátod a lelkében mindazt, ami hiányzik a tiédből. A szerelem lassú, biztos léptekkel jön, és ugyanannyi benne az öröm, mint a tisztelet."

Ellie nekem szimpatikusabb volt, ő egy kiábrándult ügyvéd, aki pihenni ment a nagynénjéhez és nem hiányzott neki semmiféle ügy, az előző, megterhelő szereplése után. Nála inkább a kapcsolati problémák kerültek előtérbe és az ő szálában erre kell megoldást találnia, a szerelem jelenti a gondot. Hasonlít Katie-re, még akkor is ha teljesen más a helyzetük.

"- El vagy tájolva. Tudod, milyen a kapcsolat az ügyféllel: a személyes érzések nem jöhetnek be a képbe. El tudtam mondani fapofával az esküdtszéknek, hogy egy gyermekmolesztáló alak az erény tükre. Valakit, aki sorozatban erőszakolt meg lányokat, úgy tudtam beállítani, mint egy Grál-lovagot. Ez a mesterségem. Az, hogy mi a magánvéleményem az ügyfeleimről, annak semmi köze ahhoz, amit azért mondok, hogy védjem őket."

George itt a mostani ellenfél, az, aki nagyon el akarja ítélni a lányt, hogy ez legyen az ő hírnévhozó ügye és ez ugye nem teszi szimpatikussá a szememben. Politikai céljaira akarja felhasználni az amis ügyet, neki mindegy, hogy Katie ártatlan-e vagy nem, vesznie kell.

A cím nagyon jól eltalált, Pupillánál olvastam, hogy több jelentése is van, én most csak a könyvből kilogikázható dolgokat írom le: egyszerűen nem kell túlbonyolítani a történteket.

A borító igazság szerint nekem elsőre nem tetszett, de olvasás után azt kell mondjam, hogy nagyon jól megválasztották. Ő itt Katie, az egyszerű amis lány smink és mindenféle hívság nélkül, gyönyörű kék szemekkel. A kötés nagyon tetszik, jó volt kézbe fogni a regényt. Az Athenaeum kiadó jelentette meg a kötetet 2013-ban.

Értékelésem: 5 törvénykönyv az 5-ből.

Jodi Picoult ünnepelt bestsellerszerző az Egyesült Államokban. Eddig megjelent huszonegy regényével számos díjat nyert, kötetei rendszeresen vezetik az irodalmi ranglistákat.

Picoult három gyermekével, férjével, három spánieljével New Hampshire-ben él. Műveiről és róla bővebben olvashatnak honlapján, a www.jodipicoult.com címen.

Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:

A nővérem húga (2006),
Elrabolt az apám (2007),
Tizenkilenc perc (2008),
Szívtől szívig (2009),
Törékeny (2010),
Házirend (2011),
Gyere haza (2012),
Egyszerű igazság (2013),
Vezeklés (2013)

Rendelési lehetőség

Forrás

Köszönöm, hogy elolvastad!

Eredeti megjelenés: 2000
Eredeti cím: Plain Truth
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Athenaeum kiadó
Fordította: Bihari György
Illusztrálta: -
Sorozatcím: -
Oldalszám: 484 oldal
Ár: 3490 Ff

vasárnap, október 20, 2013

0 Komment

Easy - Egyszeregy

Egy ismeretlen megmentő.

Egy nyugtalanító titok.

A szerelem nem mindig sima ügy…

A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált…

Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól.

Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen, nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére.

Az első találkozásunk a molyon történt, ott láttam meg a kiadói újdonságok között és szerettem volna elolvasni. Ez pár héttel ezelőttig így volt, de utána hamar "befaltam" és most itt vagyok és éppen írom az értékelést.

Műfaj: new adult.

Olyan ezt a regényt megszeretni, mint az egyszeregy, könnyű.

"Az előtt az este előtt észre sem vettem Lucast. Mintha korábban nem is létezett volna, attól kezdve meg hirtelen mindenütt ott volt."

Ha egy mondatban össze kéne foglalni a regényt kiragadva azt a műből, biztos, hogy ez lenne az a mondat, mert egy kis túlzással ez jellemzi legjobban a kötetet. Azt hiszem jeleznem kellene egy mini spoilert, mert igaz, hogy kiderül szinte egyből az, amiről kell írnom, de a fülszövegben nincs benne. Enélkül viszont nem tudnék a regényről írni, mert majdnem minden erre épül fel, így inkább ezt most kihagyom, de többet nem fogok elárulni.

Jacqueline kemény két héten van túl, szakított barátjával, Kennedyvel és most legjobb barátnője elrángatta egy buliba, ahol kitáncolhatja bánatát is. Ám az események nem várt fordulatot vesznek a számára, mert Buck, az exe riválisa erőszakot akar elkövetni a lányon, ám egy ismeretlen srác megmenti. Onnantól kezdve Jacqueline folyamatosan összefut a fiúval, akit Lucasnak hívnak. Mivel a depressziós korszakában kihagyta az egyetem óráit, ezért most nagy gázban van ilyen téren is, fel kell zárkóznia a csoport többi részéhez közgazdaságtanból, vagy különben megbukik és oda a fényes félévi átlag. Lassan összekaparja magát és innentől kezdve, csak felfelé akar törni, elfelejteni az exét és továbblépni.

Tehát itt a kezdet elég erős, Lucas az erőszaktevéstől menti meg a lányt. Itt volt egy Hadd mondjam el utóérzésem, ahogy Jackie (tudom, hogy nem szereti már ezt a nevet, de nem akarok szóismétlést állandóan) visszakozott, hogy nem akarja elrontani a bulit azzal, hogy kihívja a mentőket és a rendőröket és ez a másik regény ellenpárja ilyen téren. Ezzel kapcsolatban, a "Girl power!" felkiáltás jutott eszembe az egész könyvről, mert a női bátorságot és öntudatot is növeli (a szereplőiben főleg) és azt vettem észre, hogy bár ismerem a kötet végét (mindenki kitalálhatja, aki több könyvet is elolvasott előtte) együtt izgultam a szereplőkkel, hogy a rossz elnyerje méltó büntetését.

Igazából nekem az alap probléma furcsa volt (ahogy a Szakítópróbában is, de erről inkább ott írok), nevezetesen a korrepetitor-vs-Jackie rész, fáj a szívem, de nem fejthetem ki, mert itt egy nagy spoiler lenne. Ezért írok helyette másról, méghozzá az egyetemi környezetet és viselkedést veszem elő. A magyarországi helyzet a következő: oda ülsz ahova akarsz és előadásra nem kötelező bejárni, nincs ülésrend és helyette katalógus van. Vagyis jobb esetben körbeadnak egy lapot és arra kell felírni a neved, vagy jelentkezni kell, amikor felolvassák. Mivel ülésrend volt közgazdon, ezért feltételezem ez egy gyakorlat és nem kötök bele ilyen apróságokba. Ezzel együtt kellemes volt egy egyetemista életéről olvasni és ritkán írok ilyet, de most kell, köszönöm, hogy nem volt annál több egyetemi rész, mint ami feltétlenül szükséges a regénybe. Nem volt zh-élmények tömkelege, amiről szól az egész félévem általában, nem volt vizsgaidőszak, nem volt sok egyetemi buli. Pontosan annyi volt szánva a világkidolgozásra, ami pont jó és így sikerült kikapcsolnia és nem azon idegeskednem, hogy basszus szakdogát kéne írni még mindig.

"Bármi történik is valakivel, másutt az élet megy tovább. Amikor Kennedy először csókolt meg, nyilván mások éppen szakítottak. És aznap este, amikor Kennedy összetörte a szívemet, valahol másutt - talán éppen ott a koleszomban - mások éppen egymásba szerettek."

Tehát Jacqueline-nek korrepetálásra kéne járnia az órára, de nem tud és érdekes volt a közte és a Landon közti levelezés, nekem ez volt az egyik kedvencem a regényből, mert elmés párbeszédeik voltak és nagyon jókat szórakoztam rajtuk.

"Talált, süllyedt, Jacqueline. Kénytelen vagyok megbízni benned, hogy nem fogok rács mögé kerülni fiatalkorúak alkoholhoz juttatásáért. Igazad van – a magamfajta sóher, autóhiányban szenvedő egyetemistáknak illene tiszteletben tartaniuk a fuvarozási egyezkedés jól bevált módszereit. LM"

A főszereplőnk karakterében az tetszik, hogy rájön, hogy Kennedy nem az a herceg fehér lovon, aki miatt érdemes volt feladni az álmait, hanem hogy függött tőle és folyamatosan rajta lógott. Ezzel együtt a regény menete során egyre csökken az exre fordított gondolatok mennyisége és pont úgy jön rá arra is, hol hibázott. Jó ez a fejlődés.

Kennedyt egy idézet is eléggé jellemezhetné, amit hamarosan berakok (ígérem ez volt az utolsó) és a későbbiek során sem szed fel magára olyan stabil gerincet, én egyáltalán nem szerettem a karakterét.

"– Mindjárt rátérek. Nézd, mindenki tudja, hogy aki választott politikai tisztséget visel, vagy arra pályázik, annak az egyik legkellemetlenebb az, ha valami szexbotrányba keveredik. – Olyan képet vágott, mint a középiskolai vitakörben, amikor csörtére készült. – Én sem vagyok fából, Jackie, és ha dolgoznak bennem az ösztönök vagy micsodák, de elfojtom őket, később ugyanúgy vagy mégjobban fölgerjednek. És ha majd akkor tombolom ki magamat, a karrieremnek befellegzett. – Tehetetlenül tárta szét a kezét. – Nincs más választásom, mint most kiélnem a vágyaimat, anélkül, hogy tönkretenném a jövőbeli szakmai pozíciómat."

Lucas és Jacqueline

Lucas karakterével nem volt gond, egy kicsit túlidealizáltnak hat a jelleme, ezzel együtt én már találkoztam ilyen fiúval, szóval ez nem lehet hibapont. Ám azzal, hogy túlságosan hasonul a borítón lévő srác Lucas-szal, már sokkal több problémám akadt. Nekem nem tetszenek az olyan srácok, mint aki ezen a képen is van és ez nagyon kihatott az olvasásra és folyamatosan irritált, mert mindig rá gondoltam, amikor Lucas neve megjelent.

Az viszont tetszett, hogy fokozatosan alakul ki a kapcsolata Jackie-vel és fejlődik, főleg a lány részéről.

Az ő történetében van egy komolyabb szál is, ami most szintén spoiler kategória, így erről most nem írnék. Jackie vesztett a szimpátiából a tapintatlan kíváncsisága miatt.

Amúgy amióta olvastam az Egy szép szűz leány c. könyvet, folyamatosan figyelek a könyvekben lévő karakterek festői képességére és itt ez Lucasnál is megjelenik, persze nem úgy, mint a másik kötetben. Itt ez egy olyan plusz elem, ami segíti egymás felé terelni őket.

A többi szereplő üde színfolt volt mellettük Buck kivételével. Erint én nagyon kedveltem érdekes módon hasonlít a Szakítópróba öhm... hasonló barátnői státuszt betöltő karakterére, bár őt nem szerettem, Erint pedig inkább aranyosnak tartom (azért írom így mert mások idegesítőnek), hát amilyen mellékszereplőkről olvastam manapság, jól járunk vele. Ő az, aki a Girl Power! fő megtestesítője ebben a regényben, főleg amikor az önvédelmi oktatáson volt.

Benji az, akit szeretnék még megemlíteni, felé éreztem még egy kis szimpátiát, bár az ő története nem kapott rivaldafényt.

Az önvédelmi órák nagy kedvenceim lettek, szerettem olvasni, főleg azt, amikor Erin olyan harciasan próbálta megtanulni az alap fogásokat. Jó ez a kezdeményezés a megelőzésre, azt hiszem az egyetemünkön is van ilyen lehetőség, egyszer mintha találkoztam volna ilyen plakáttal... a regény arra hívja fel a figyelmet, hogy ezzel foglalkozni kell!

Az üzenete könnyen átjön: ha bármi ilyesmi történik, akkor azonnal szólni kell egy olyan embernek, aki tud segíteni!

Ezzel együtt a könyv kiszámítható és könnyű kitalálni mi fog történni benne, ami nem volt baj, mert én ugyanúgy tudtam izgulni, mintha nem tudtam volna előre mi lesz a végkifejlet. Néhány olvasó unalmasnak találhatja a kötetet, mert a cselekményességre nem jellemző a gyors folyás, inkább a két szereplő kapcsolatán van a hangsúly és annak kialakulása lassú folyamat. Igazából a nehéz témák ellenére egy könnyed regényről van szó egy szép szerelmi történettel, amelyekben előfordulhatnak hibák és félreértések, ettől lesz igazi a kötetben ábrázolt szerelem.

A borító nekem nem nagyon tetszik, főleg a fenti okok miatt, engem irritál ez a férfi és kérek minden rajongót, engem eggyel kevesebb vetélytársnak tekintsenek, ne céltáblának. A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg 2013-ban.

Kicsit bajban vagyok, mert hasonlít a Szakítópróba c. regényre és ez lesz a következő kritikám, és a jegyzeteim sokat segítettek abban, hogy meg tudjam írni ezt az értékelést anélkül, hogy a másik new adult kötet jusson eszembe.

Értékelésem: 4 szorzótábla az 5-ből.

Ami miatt 4 csillagot adok, az az, hogy nekem ez egyszer olvasós regény volt és szerintem többet nem fogom elővenni, írom ezt így, olvasás után egy kis idővel. Igazából a formulát már sokszor olvastam, de ezek az újítások javítottak rajta és ezért is kap jó pontokat. A komoly témák bevételével kapcsolatban éreztem még egy kis zavart az erőben, de ezt inkább most megtartom magamnak, ezen még gondolkodnom kell, mert egyszerűen nem hagytak bennem mélyebb nyomot és ez komoly kritika egy ilyen regénynél.

Részlet a könyvből:

Rendelési lehetőség:
(kartonált)
(kemény táblás)

Köszönöm, hogy elolvastad!

Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: Easy
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Komáromy Rudolf
Illusztrálta: -
Sorozatcím: -
Oldalszám: 334 oldal
Ár: 2999 Ft kartonált / 3999 Ft kemény

Forrás:
http://moly.hu/system/campaigns/normal/campaigns_3905.jpg?1370118210

vasárnap, október 20, 2013

0 Komment

Sarah Addison Allen: A barackfa titka - Könyvmolyképző Kiadó

Emylia Hall: Az illúziók kora vagyis a Nyarak könyve

Kihasznált alkalom

Átérzett hullámok

Egyszerű igazság

Easy - Egyszeregy

Rólam

Rendszeres olvasók

Követési lehetőség

Blogarchívum

Őket olvasom

Heti ranglista