Géczi János: Vadnarancsok
Sorozat: -
,,Borzalmasan érzelmes az ember morfinos állapotban. A közepén már nem tudod, hogy mi van veled, félelmetes."
Amikor először láttam a Vadnarancsokat nem igazán támadt arra kedvem, hogy elolvassam, de amikor tüzetesebben megvizsgáltam a fülszöveget, éreztem, hogy mégiscsak kell, hiszen majdnem minden hívószó szerepel benne, ami engem érdekel: ,,botránykönyv, bezúzatták, társadalom, mélyréteg". Úgyhogy már több okom volt a kezembe venni ezt a könyvet és nem is haboztam sokáig.
Van olyan élethelyzet amikor az ember elkeseredett, jönnek a kisebb-nagyobb gondok, stresszhelyzetek és ott van az a levakarhatatlan kilátástalanság, ami követi mindenhova és folyamatosan sugdossa, hogy ettől nem lesz jobb sosem. És akkor jön ez a könyv, ami még rádob egy lapáttal az amúgy sem fényes hangulatra - a kötet négy másik ember terhét osztja meg az olvasóval, négy nagyon nehéz sorsot, amelyek ráülnek az olvasó vállára és fülébe búgják szomorú dalukat. A Vadnarancsok nehéz olvasmány, főleg úgy, hogy már én is értem miről van benne szó. Szomorú és nagyon megterhelő, lélegzetelállítóan fájdalmas és igazi, amely csak mély döbbenetet hagy. Elkeseredett voltam és ez a könyv rezonált velem, de nem erősítette fel a hatásokat. Csak megmutatta, hogy ilyen is van.
,,Nagyon ideges tudok lenni, ha az emberek ítélkeznek. Szerintem senki nem tud semmit, senki nem biztos semmiben. Minden megérthető, és semmi se érthető meg."
A történetek közös pontja a nehéz, küzdelmes sors és az, hogy a szereplők egy élettöredéket próbálnak elmondani, méghozzá a sajátjukat. Emellett általában igyekeznek felállítani egy ok-okozati érvelést vagy helyzetképet, azt hogy hogyan jutottak el A-ból B pontba, vagyis a kezdetektől a jelen helyzetig, amikor már elromlott minden. Drog és mentális betegség, intézetes múlt, mindenről mesélnek a szereplők, itt-ott húsba vágóan. A kötet stílusa nagyon érdekes, inkább hozzátesz az élményhez, mert kusza és picit ugrálós de ez inkább csak azért van, mert Géczi János hagyta érvényesülni a beszélőt és ezzel olyan hatást ér el, mintha az a szereplő közvetlenül az olvasóhoz szólna: kicsit csapongva, ahogyan az emlékezet engedi.
Apátia árad a lapokból és talán ezt viseltem el a legnehezebben: a beletörődést, a közönyt. Ezért volt számomra olyan nehéz olvasmány, mert én olyan vagyok, aki pörög ezerrel és megteszi amit kell, de a reménytelenség hamar eluralkodik rajtam, ha nincs mi vigyen előre, ha nem látom a kiutat. Ezért veszem körbe magam olyan dolgokkal, amik mozgatnak és ezért olyan nehéz látni, tehetetlenül nézni, ahogy mások a közönybe esnek. Na meg nem is veszélytelen! Segítenék,viszont nem tudok és én szintén hajlamos vagyok elveszíteni a szárnyaim.
,,Nagyon szeretek vizionálni. Többek között azért hagytam abba a narkózást, mert iszonyatos felébredni. Az ember egész álmában nagy szeretetben és melegben fekszik az anyja mellett. Fény, forgás, ringatózás van mindenütt, és nagyon aranyos állatok jönnek hozzá, katicabogarak, ilyen nagy katicabogár, bocsánatot kér. Aztán felébred az ember egy koszos vécében, ott fekszik a saját vizeletében."
Az első Berta, aki mesél édesanyjához fűződő szorosabb kapcsolatáról, az ő és saját életéről, drogokról, az intézetről, az őt megölni kívánó házinyanyáról, a szomorú sorsáról. Ha az ő életére gondolok, egy szó jut eszembe: sivár. Berta része egy kisebb társadalmi korképet is bemutat, bár a kimondott kritikát nem ő, hanem Juli adja, Berta csak alapoz addig... bár ha azt nézem, hogy az ő esete is egyfajta kép... na mindegy, itt most inkább a kritikai felhangra gondolok, arra amit a szereplő ír le és nem, amit Géczi János szeretne megmutatni a szereplőről.
Az egyik legerősebb mondat viszont hozzá kötődik:
,,Nagyon félek az élettől."A második szereplő Tibor, aki, elmondása szerint:
Bohém fiú volt, azért vetette ki magából a társadalom.
Az ő részét sokkal nehezebb volt olvasni, mint Bertáét, mert míg az előző részben a lány csak-csak hozott némi pozitív életszemléletet, addig Tibor egyáltalán nem, és ő adja a kötet legszomorúbb hangvételét. Tibornál egy szó jut eszembe, ha az olvasottakra gondolok: kilátástalanság. Az ő életébe sok minden belefért, kezdve az apai kép hiányával és torzulásával - az öreg jellemére gondolok itt elsősorban - az öngyilkossági kísérletig. Tibort féltettem a legjobban a kötetből!
,,Nekem a munka két okból kell: egyrészt legyen, ami még elviselhető, tehát kevés bajjal jár, másrészt ha meg egy munka jó, akkor egyszerűen jó. Pedig nekem nem létszükségletem a munka. Képtelen vagyok emberek között élni. Mindig képtelen voltam erre, az iskolában is. Utálok dolgozni. Itt nem lehet magamat megvalósítani. De az se jó, ha az ember nem dolgozik."
Juli a harmadik és bevallom ő lepett meg a legjobban. Hasonló a gondolkodásunk és sokszor köszönt vissza egy-egy gondolatom az ő szövegében. Emellett érdekes az elmélete, amit a szorongásról írt és helyt adok neki.
,,Két rossz érzés van, a szorongás és a halálfélelem. A szorongás az, amikor az ember nem tudja, hogy mitől fél. Tizennégy éves voltam, mikor az anyámnak egy barátnője meghalt. Rettenetes halálfélelem jött rám, éreztem, hogy bármely pillanatban meghalhatok. A halálról olvastam verseket, a halálról gondolkoztam és írtam. Borzalmas érzés volt azt tudomásul venni, hogy nem fogok örökké élni, pedig már akkor megértettem a halált, mikor a fecske meghalt."
Juli nagyon nehezen alakít ki kapcsolatokat és talán ő az, aki a kötetbeli emberek közül a legtöbbet gondolkodott a helyzetén, szerintem a lány látja át a legjobban az eddigi útját. Csapong az emlékei és gondolatai között és nála éreztem leginkább azt, hogy megnyílik az őt hallgatni vágyóknak és ez a rendszerkritikában is megnyilvánul, amely fájóan találó még napjainkban is: ha akár arra gondolok, amit az iskoláról ír vagy esetleg az lehet még érdekes, amit a munkáról alkotott. A Dagonya rész a regény számomra legfontosabb része.
,,Nem azért nem szerettem iskolába járni, mert hülye tanárok voltak, meg gyerekek között kellett lenni - ezért se szerettem iskolába járni -, a fő ok az, hogy tudtam, ha hagyom, akkor deformálnak. Azzal védekeztem ez ellen, hogy semmit sem tanultam."
Józsi a négyes utolsó tagja és mire hozzá elértem, kissé kiégtem. A része viszont nagyon érdekes volt számomra a Jehova Tanúi tagsága, a származása miatt és azért, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy mi történik vele.
Ezek után nem is tudom milyen összesítőt írhatnék, talán azt, hogy bár nem tiport agyon a könyv, de régen olvastam már olyan művet, amely ilyen döbbenetre késztetett és szerintem ezt mindenkinek el kéne olvasnia! Ne csak az irodalom (és az élet) szép oldalát lássuk! De arra fel kell készülni, hogy nem lesz könnyű menet, főleg ha valaki érzékeny az apátiára, ahogy én is.
A kedvenc idézetemmel zárom az értékelést:
,,Az irodalom igazsága azt hiszem, biztosabb, mert a szépségnek van értéke, a szépet érezni kell, és nem lehet elferdíteni."
Amiben a Vadnarancsok erős:
- húsbavágó sorsok
- érdekes történetek
- elég kemény atmoszféra, hat az olvasóra
Amiben nem az:
- nincs
Jelölések az Év végi nagy blogos párbajra:
2015 - legtöbb idézet az értékelésben
2015 - legjobb realista
2015 - legjobb életrajzi
2015 - legkomorabb atmoszféra
Ha tetszett a bejegyzés, itt lehet megrendelni a regényt:
A Vadnarancsok az Athenaeum Kiadó által látott napvilágot 2015-ben. A borító komor hatású, illik a négy élettörténethez.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Fülszöveg:
A Vadnarancsok négy élettörténet-rekonstrukciójában az író napjaink deviáns fiataljairól ad látleletet: kiforrott írói eszközökkel, szuggesztiven és szociográfiai pontossággal mutatja meg, hogy kiegyensúlyozatlan egyéniségük és a külső körülmények összjátéka sodorta őket a társadalom peremére.
A Vadnarancsok-at egy nagyobb vállalkozás gyűjtőcíméül is választotta Géczi: versciklusban (melynek rlszleteit már közölték az irodalmi folyóiratok), készülő regényében, szociográfiájában és tervezett drámájában nemcsak a fiatal korosztályok szélsőséges magatartásformáiról tudósít, hanem saját életérzéseiről, világképéről is vall.
Szerző: Géczi János
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Cím: Vadnarancsok
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: életrajz, életregény
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Cím: Vadnarancsok
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: életrajz, életregény
Fordító: -
Oldalszám: 394 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Jelölések:
2015 - legtöbb idézet az értékelésben
2015 - legjobb realista
2015 - legjobb életrajzi
0 megjegyzés