- Mikrofonpróba borítóleleplezés -

- A borító -

- Miért érdekel -

Szerettem a Fogadj el!-t így kíváncsi vagyok a ,,folytatására". A Mikrofonpróba fülszövege kicsit sötétebb, értem itt azt, hogy mindegyikük a saját démonaival küzd, de a borító ezzel szemben vidám, úgyhogy kíváncsi vagyok mi okozza a kontrasztot. A borítón a cipők árnyékolása furi, de például egészen ötletes a cím elhelyezése, arra egyből felfigyeltem. Az alkotója megpróbálta az öt fiatalt elhelyezni lábbelikkel és köztük helyezkedik el a mikrofon, gondolom a fülszöveg erre a sorára reflektálva ezzel:

- Fülszöveg -

- Idézetek -

„– Oda a hamburgerünk, Nyuszi. Miattad várhatunk.

Talált, süllyedt. Egészen férfias a hangja, annak ellenére, hogy vele egykorú lehet. Bugyiszaggató az orgánuma, és ezzel valószínűleg tisztában is van, mert van képe felnevetni, hogy újra megvillantsa.

Ültében is látszik, hogy langaléta alkat. Elég soványnak tűnik, vélhetően nem tart a haverjával kondizni, bár semmi szüksége rá. Nem minden az izmos test, az arca, a hangja, a magabiztossága is éppen elég veszélyessé tehet egy fiút.”

„Túlontúl nehéz a banángeneráció tagjának lenni.

Kívül sárga, belül fehér.

Az emberek kínainak látják, hiszen kívülről az is. Elvárják, hogy ugyanolyanok legyenek a szokásai, feleljen meg a sztereotípiáknak. Nem veszik figyelembe, hogy ő magyar.

Az országban született, egy magyar asszony nevelte fel, csak magyar barátai és haverjai vannak, magyarul álmodik és gondolkodik. Csak a külseje más. Ha bántják, leginkább ezért teszik.

Talán ezért is utálom a szüleimet. Az átkozott génjeik – gondolja Xiara, és keserű epeként tör fel benne a harag.”

„Áron atlétája nem sok teret hagy a képzeletnek, pontosan látszik a konditeremben töltött órák végeredménye. Dávid kissé elpirul, mire Áron gőgösen elmosolyodik.

– Ezt soha nem fogom megunni. Imádom, hogy majd megdöglesz értem – súgja olyan halkan, hogy csak ő hallhassa.

Dávid szíve hevesebben ver, Áron hangja, a pimaszsága mögött megbúvó kedvesség, a látványa, az illata, a tudat, hogy mellette ülhet, minden mást elnyom. A félelmet, a fájdalmat, az éhséget, a lelkiismeret-furdalást.

Nem marad más, csak a lángoló szerelem és az a pár, felemelő pillanat, amíg elhiheti, hogy az élet csodaszép is lehet.”

---

---

---

---