Értékelés | Felnőni a problémákhoz
A Kisasszonyok után nagyon vártam, hogy belekezdhessek a Jó feleségekbe, viszont nem rohantam egyből őrült módjára a megismerkedés elé, hanem szépen lassan kivártam azt az időszakot, amikor úgy éreztem, hogy na, most kell elővennem ezt a történetet. Ez, jelentem, eljött és milyen jól jártam, hogy így álltam hozzá!
Mutatom miért:
A poszt a Féléves várólistacsökkentés projektre készült (Prológus).
Az előző részről írt értékelésem itt található: Kisasszonyok.
Történet
Három évvel vagyunk az első kötet eseményei után. Meg esküvőre készül, Jo tovább dédelgeti írói karrierjét, Amy fontos tanulságokat von le és Beth pedig gyengélkedik. Ők négyen új kihívásokkal és mindennapi problémákkal néznek szembe, de egy dolog biztos: bármi történik, a szeretetük egymás felé és a családjukba vetett bizalom nem múlik el nyomtalanul.
Élménybeszámoló
Sokáig vártam, hogy megismerkedjem a második résszel az első után, bár ahhoz képest, hogy mennyire el tudom húzni egy-egy sorozat olvasását, annyira nem is volt ez az idő olyan sok. Viszont egy dolog biztos: sokkal jobban szerettem ezt a kötetet, mint az előzőt. Ez azért is lehet, mert tudtam, hogy mire számíthatok, emlékeztem még a Kisasszonyok pozitív szemléletére és kedvességére, intelmekben gazdag, de lassú történetvezetésére és úgy voltam vele, hogy a Jó feleségek is ilyen lesz. Nos, ebben nem volt teljesen igazam.
A kedvenc testvéreink felnőttek, Beth is tizenkilenc éves már ebben a részben és ki-ki igyekszik a maga útját járni, ami nem mindig olyan egyszerű, néha pedig egyenesen nehéz. A pozitív szemlélet és kedvesség teljes mértékben jelen van, az intelmeket szintén kipipálhatjuk, mert ha nem is annyit, mint az előzőben, de kapunk belőlük, bár a szülői oldal kisebb szerepet tölt be itt. A kissé vontatott történetvezetésben viszont már más a Jó feleségek, mert ebben a kötetben minden annyira izgalmas, vagy legalábbis én így éreztem, de egy biztos, sokkal haladósabb és érdekfeszítőbb, mint az előző (bár én azt is szerettem, de nem pont emiatt).
Ahogy általában, úgy itt is nehezen rázódtam bele a könyv cselekményébe és kissé megijedtem, hogy hogyan fogom felvenni a fonalat, megtetszik-e végül ez a rész, legalább annyira, mint az előző? Szerencsére az első fejezet után valami átkapcsolt bennem, mert elkezdtem élvezni az adott lány adott problémára kínált reakcióját, válaszát. Úgyhogy alaptalanul tartottam attól, hogy nem fogom megszeretni a Jó feleségeket.
A regényben elővett gondok sokkal komolyabbak, mint az előző részben, érződik, hogy a szereplőink felnőttek. A szülői intelmek sem kerülnek annyira előtérbe, itt már régen nem az a nevelési folyamat zajlik, ami a Kisasszonyokban látható. Mindegyik lánynak megvan a maga kialakult személyisége, amivel szembenéznek az életükben megjelenő problémákkal és néha kapnak külső segítséget, nagyjából boldogulnak, vagy igyekeznek, hogy megtalálják a boldogságot. A legnagyobb fejlődést a testvérek közül Amy és a kívülállók köréből Laurie éri el. Mindegyik szereplő más tanulságot tanít, a személyiségüknek megfelelőt.
A karakterek közül az előző kötetben Jo volt a kedvencem és itt szintén megmarad ebben a státuszban, de társul hozzá Amy is. Jóban az ambícióit és a vadócságát tudom kedvelni és emiatt gondolom őt jó és érdekes szereplőnek. Rajta keresztül az írói pálya egy szelete kerül bemutatásra és erről élvezetes olvasni, nagyon kíváncsi voltam rá, hogy áll helyt ebben a szegletben. Hozzá kötődik egy olyan döntés, amelyik meglepett, mert a Kisasszonyok óta más szerepben láttam őt a lelki szemeimmel és így... kicsit sokkban vagyok, nem erre számítottam.
Jaj, ne már, én csak egy megcsontosodott, dilis nőszemély vagyok, és az is maradok, de készséggel elismerem, hogy igazad van. Csak tudod, én akár az életemet is könnyebben kockáztatom valakiért, mint hogy nyájaskodjak vele, ha egyszer nincs hozzá kedvem. Hát nem szerencsétlenség, ha valakiben ilyen erősek a rokon- és ellenszenvek?
Amy nagy kedvencem lett ebben a részben. Egyrészt a már fentebb írt fejlődése miatt, másrészt pedig azért, mert ő azt mutatja meg, hogy mi az, amit szeretek a történelmi regényekben, vagyis azt, hogy adott egy hős, aki szegényebb / szerényebb körülmények közül jön, megpróbál mindent megtenni a boldogulásáért és a saját boldogságáért. Szeretem azt nézni, ahogy a hölgyek megoldják ezeket a nehéz helyzeteket, ahogy Amy is. Ő tanít egy mesét az olvasóknak a szívbeli nemességről.
Elégedett is vagyok! Amit vállaltam, véghez vittem, és ha balul ütött ki, hát az nem az én hibám. Én ezzel vigasztalom magam!
Vannak tanácsok, amik még ma is megállják a helyüket és ezt a lentit Amy mondja! Hát ezek után nem lehet őt nem szeretni.
Az, hogy ők gonoszak, nem ok arra, hogy én is az legyek. Én gyűlölöm az ilyen magatartást, és noha úgy gondolom, joggal vagyok megsértve, nem áll szándékomban ezt kimutatni. Annak nagyobb hatása van, mint a dühös szavaknak vagy a haragszomrádnak, ugye, Mami?
Meg és Beth ebben a részben nagyjából háttérbe szorulnak, az előbbi kevésbé, mint az utóbbi. Meg inkább a háziasszonyi gondokat mutatja meg és általa ad tanácsot a szerző, talán vele tudtam a legkevésbé azonosulni, Beth viszont nagyon keveset szerepel...
Mind a négy lánynak vannak erősségeik és gyengeségeik, amiket fejlesztenek vagy elhagynak a kötet során. Ezek azok az erős alapok, amiket a szülői példa az első részben formált, a Jó feleségekben viszont a hétköznapi élet teszi próbára az értékeket, és a karakterek itt jönnek rá mi fontos nekik igazából és mi a szívük vágya. Néha pedig egyszerűen csak ismerniük kell mások jellemét.
Úgyhogy végszóként azt tudom írni, hogy szerettem olvasni a Jó feleségeket, jobban, mint az előzőt. Nagyon ajánlom olvasásra, hiszen a szeretetről szól.
5 / 4.5 pont
Szerző: Louisa May Alcott
Fülszöveg:
Vidám sürgés-forgással kezdődik Louisa May Alcott lebilincselő meséje: esküvőre készül a család. Három év telt el a Kisasszonyok óta, felserdültek a March lányok, és nagy várakozásokkal tekintenek a jövőbe. Meg az új asszonyok gondtalan derűlátásával vág neki a házasságnak, de mikor rá kell jönnie, hogy a családi élet nem egy szakadatlan ünneplés, anyja szelíd, de határozott irányításával és kijózanító tapasztalatokkal felvértezve igyekszik elérni a családi és anyai boldogságot. Húga, Jo felölti a „tollnoki toalettet”, és ismét megostromolja az írói hivatás csúcsait, Amy, a kis „dáma”, a művészetnél is nagyobb értékekre bukkan rá külföldi utazásai közben. Csupán az alázatos kis Beth nem kívánkozik sehova a családi otthon falai közül, és bár az ő terhe a legnagyobb, végül ő is megtalálja a békét. Ez a meglepetésekkel teli, megható és mulatságos könyv méltó betetőzése a kedves „kisasszonyok” történetének.
0 megjegyzés