3 / 6
4 / 6
5 / 6
6 / 6

Posted by : Liliane Evans hétfő, január 08, 2018


Szerző: Jennie Melamed
Sorozatcím (kiadói)-
Sorozatcím: -
CímLányok csöndje
Eredeti címGather the Daughters
Eredeti megjelenés2017
Műfajdisztópia
Fordító: Diószegi Dorottya
Oldalszám: 308 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2018
Ár3.699 Ft

Fülszöveg:

Van valami, amit minden lány tud ezen a szigeten,
de senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT!
Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM! 
A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró disztópiában.

,,Igen, féljünk csak a lányoktól!
Háborút indítanak ellenünk!"



Jelölések:

2018 - legjobb disztópia
2018 - legmegrázóbb könyv


A regény az alábbi címkékhez tartozik:




Sorozat: -



    



Egy jó disztópiának sosem tudok ellenállni. Amikor az egyik ismerősöm kirakott egy posztot erről a könyvről na meg az ő véleményéről, úgy éreztem, hogy ez nekem kötelező olvasmány és szerencsém volt, hogy már a megjelenés előtti napokban olvashattam. Nem volt egyszerű az biztos, nem egy szokványos mű, de ezt bővebben is kifejtem:


- Első mondat -
,,Vanessa álmában felnőtt nő, testben és lélekben egyaránt.
Cselekmény dióhéjban: a világvége után, az egyik szigeten a túlélők összefognak és egy saját, félig önfenntartó birodalmat építenek ki, ahol a nők a férfiak támaszai hányingerem van és egy dolguk van: segíteni a férfiakat ahogy tudják és szülni. Ebben a világban él pár lány, akik a szabadságról álmodnak és közülük főleg Vanessa és Janey történetéről szól ez a regény.


Elnézést, hogy nem írok hosszabban a regény cselekményéről, de úgy gondolom, hogy nem azért tévedtek ide, hogy elspoilerezzem a dolgokat, vagy hogy újrameséljem az egész könyvet, így ezután maradni fog ez a rövid forma. A cselekményről egyébként sincs igazán mit mondani, mert itt nem az a lényeg, alig van benne izgalmas elem. A szerző lassan építkezik, sorra mutatja be a lányokat, különböző szemszögökön keresztül és vázolja saját életüket, szenvedéseiket, mindennapjaikat, mégis a főbb főszereplőknek Amandát, Vanessát és Janeyt érzem, bár részrehajló vagyok, őket kedveltem a legjobban. A sztori vége felé történik inkább a legtöbb dolog, de akkor a szerző már túlfeszítette a mű húrját, nem tud már akkorát ütni, mint amekkorát akar, legalábbis nem ezzel fog.

A könyv világa baromira kegyetlen, egyszerűen nem tudtam meglenni vele, ezért is kellett ez a kis szünet, amit a felénél beiktattam. Egyébként érdemes elgondolkodni az alapon, mire épül ez a kis közösség? A vallásra, azzal tartják meg a híveiket, de nem is akárhogy: nem az Istent imádják, nem a túlvilági igazságosztót, hanem a közbenjárókat, akik a szigetre hozták őket. Ez a regény, ha ezen elemeit nézem (a vándorokkal), tökéletesen bemutatja, hogyan lehet létrehozni egy ilyen túlszabályozott mikroközösséget, mert amikor még mi becsatlakozunk, akkor csak egy közbülső állapot létezik (a vallási felhanggal, a szigorú szabályokkal, a kettő életért kettő eltűnik szabállyal), de az igazi arculcsapást az utolsó oldalak osztják ki ránk: SPOILER (kijelöléssel olvasható) ott mutatkozik meg, hogy ennél még sokkal rosszabb is lehet, de a szerző ennek a lehetőségét csak felvillantja, olyan mintha szólna: ,,Nézd csak!" és kinyit egy ajtót a pokolra, majd becsapja. Zseniális!

Egyébként ennél erősebben még nem éreztem a disztópiák súlyát olvasás közben, eddig egyiknél sem jött rám a félelem, hogy ténylegesen igazi és erős jövőképről olvasok, ami akár velünk is megtörténhet! Az Örökké a tiédnek akadt egy hasonló hatása, de abban volt némi futurisztikus vonás, ezért más a Lányok csöndje, mert nincs benne semmi jövőbeli technológia, sőt! A könyv világában a közösség természetközeli életmódot folytat, a modern eszmék és tárgyak nélkül, ettől volt számomra félelmetes illetve hihető, hiszen bármelyik embertársunk, bármely kis csoport dönthet úgy, hogy kialakítja a maga kis zárt disztópiáját, akár ilyen feltételek mellett.

Az ijedezésem mellett pár másik érzelem is játszott bennem, többek között a borzongás és az undor, ezt ki is fejtem nyomban! Kezdetben sokáig kerestem a disztópiajellegét a könyvnek, mert nem tűnt a műfaj megfelelőjének és nagyon bennem volt Picoult Egyszerű igazság könyve, szerintem kísértetiesen hasonlít arra, és folyamatosan annak a világa jutott eszembe a szereplők egyszerű életmódja miatt. Amikor pedig elkezdtek virágnyelven beszélni a karakterek a helyzetükről vagy amikor a szülések voltak és a nők megsiratták a lányaik születését, kezdtem rosszul lenni az éledező felismeréstől, de nem mertem hinni a saját gondolataimnak, mondom, biztos, hogy én értem rosszul. Eljátszottam a kötet közepéig ezt, majd az egyik lány - Amanda - szálánál lettem igazán piszkos a tudattól és a bizonyosságtól - ez olyan teher, amely rámragadt. A regényben később ugye kerek-perec ki lesz ez mondva és ha valaki még nálam sokkal szkeptikusabb, lehet hogy csak annál a résznél jön rá, bár hiszem, hogy később is ugyanakkorát üt az egész, így legalább megspóroltam magamnak a döbbentettel vegyes hasbarúgást.
,,Szép lenne, ha mindig nyár lenne, de nincs. És soha nem is lesz. A fagy eljön és véget vet a nyárnak, és nekünk haza kell menünk. Egyébként halálra fagynánk, vagy éhen halnánk. Házasságra kényszerítenek minket, akár szeretnénk, akár nem."
Sokáig azt hittem, hogy a mű tartja azt a vonalat, amit én A vörös sátor mű sajátjának elképzeltem, legalábbis ilyesmire várok (még nem olvastam), tudniillik csak a női oldallal foglalkozik a szerző a végig, időnként van egy-két kikacsintás, de nem jellemző rá a férfiak szemszöge vagy akármilyen velük kapcsolatos gondolat, van egy-kettő, de azok aranyat érnek. Mégis végig megmarad női regénynek, főleg, amikor látni lehet az anyák és a lányok közötti kapcsolatot, sok gyermeknél feltűnik ez (jó persze nem mindenkinél) ami szép, az viszont szomorú, hogy nem tudnak védelmet adni... vagy dühítő? 

Kapcsolódó zene és miért? Mert
,,I am the chosen, I am the guardian..."
(a klipnek más a története, itt a dalszöveget néztem csak)

Janey
Már írtam, hogy három kedvencem van a sok színes személyiséget felvonultató szereplői sorból, hiszen sokuknak megismerhetjük a gondolatait, mégis három kiemelkedő volt számomra közülük: Amanda, a szomorú lány és a körülmények megszenvedője. Őt a történetéért kedveltem nagyon és miatta kellett leraknom a könyvet több hétre... vele szemben Janey egy lázadó alkat, okos és összerakja a képet hamar, ezért bírtam nagyon. A harmadik lány, Vanessa, valamilyen szinten a főszereplője ennek az egész őrületnek, olvasott, ravasz és nagyon tetszettek a részei, de főleg az, ahogyan szemléli a világot. Tudós alkat és kíváncsi az Óvilágra, ahol régen tüzek gyúltak és elmúlt az élet a Földről.

A Lányok csöndje egy erős, fojtó mű, elborzasztó és utoljára ennyire a Rovásembernél feszengtem, emellett nincs benne sok cselekmény, az atmoszféra és a háttér a lényeg, erre épít a szerző és ezt teszi nagyon jól. Kislányokra jellemzően történnek a dolgok (romlatlanul még és őszintén, egy kicsit bárdolatlanul), de a szándék és a szabadságvágy ott van mindannyiukban (ezzel pont tudtam azonosulni, volt az életemben egy olyan szakasz, amikor én is ezzel küzdöttem, de ez már elmúlt). A könyv apró elemeket tesz furcsává, diszharmóniát komponál és zavaros érzéseket kelt. Nem fogom egyhamar elfelejteni és nehéz volt elolvasnom, de nem bánom, hogy megtettem, hiszen megmutatkoznak a jellemek benne: olyan lányok bizonyulnak bátornak, akikről senki sem gondolta volna (még ők sem) és olyanok maradnak a fenekükön, akikről meg én nem gondoltam volna, hogy ezt fogják tenni és ez a mű tele van elfojtottsággal, az olvasó szinte megsavanyodik tőle.

Ajánlom azon olvasóknak, akik szeretik a komolyabb történeteket, főleg a disztópia jellegűeket, de készüljön fel mindenki, itt nincs kegyelem; korosztály szintjén a 18 feletti olvasóknak, főleg nőknek.

,,Rá kell ébrednie, hogy a fájdalom folyadék."



Ítéletem:
Nagyon tetszett








Erősségek:

- a hangulata, a világa
- az egyeduralom itteni története

Gyengeségek:

- nem tudok belekötni semmibe, talán a férfiak oldala hiányzott kissé, engem érdekeltek volna az ő gondolataik is (jó persze benne volt páré, de többet igényelnék)
- a miértek, rengeteg a miértem, de a spoiler mentesség megvédése érdekében nem kérdeztem rá semmire, viszont ezek a kérdések nem hátrányként jelentkeznek, csak én vagyok kíváncsni

Évszak:

- nyáron tökéletes lehet, de mivel ősszel is játszódik egy kicsi, ezért nyár vége, ősz eleje a legtökéletesebb időpont az olvasásra

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:

A regény az Athenaeum kiadó gondozásában lát napvilágot 2018. januárjában.

Az írónő további, magyarul megjelent kötetei:
-

Hasonló regények:

Rovásember, Örökké a tiéd, Egyszerű igazság



- Egyéb -




A rovatom megszüntetése mellett döntöttem, mármint úgy, hogy különálló cikksorozatként létezzen. Egyszerűbb, ha minden értékelés végén megosztom a külföldi borítókat na meg az arról szóló véleményem. Az eddigi részeket itt találod.

Három angol és egy portugál

Négyféle borítót találtam, abból három angol egy pedig portugál nyelvű megjelenés. Nekem a legjobban az első tetszik, igazából ez illik a legjobban a történethez és mindig szeretem, ha a kiadók kiemelik, ha egy lány dacol, ez pedig itt tökéletesen visszajön, a borítómodell szeméből árad a lázadásra való hajlam. A második, a portugál, a hegyet, mint áthághatatlan akadály típusú jelképet használ, míg a harmadik virágokat. A lányok a rózsák tövisekkel? Végülis, lehet, de ennél már sokkal érdekesebb az utolsó kép, ahol a modell a levegőben van és nem egyértelmű, hogy lebeg vagy zuhan. Látom még a nyarat, elég jó kis szimbólum lehet ez, ha jól értelmezem, a nyár fontosságát akarják ezzel kihangsúlyozni.

A győztes:


Nekem ez jön be a legjobban.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -