,, - Te folyton ilyen nagy bajba kevered magad?

- Szeretek úgy gondolni magamra, mint egy kellemesen összetett egyéniségre."

Vigyázat spoileres az első részre! (A szerelmi szálat tekintve.)

Lehet, hogy a fentiből úgy tűnik, hogy én ezt a könyvet hű de imádtam, ami valamilyen szinten igaz, de azért voltak ott nemszeressem részek dögivel, na jó egyetlenegy hatalmas problémám volt: a rossz működés angol megfelelőjének első három betűje... MALfunction. Itt arra gondolok, ahogy a srác tesz és vesz, tökéletesen jellemzi ez őt. Na de ne szaladjunk ennyire előre, a kötetben nem mindig kívántam azt ennek a fiúnak, hogy hagyják valahol a Zóna közepén, védtelenül, a kis szörnyikék támadásainak kitéve... volt, amikor semlegesen álltam hozzá vagy legalábbis nem hibáztattam annyit... kb az első pár oldalon... sajnos nem volt hosszú életű.

Az első oldalak egyébként meglepően jóra sikerültek, annak a fényében, hogy az első részt keserű szájízzel tettem le és úgy voltam vele, hogy 
1. úgyis utazás lesz ez a rész, halálra fogom unni és 
2. Bardugo nem fog tudni meggyőzni arról, hogy érdemes vele foglalkozni, de elég nagyot tévedtem... annyira, hogy ha nem lett volna benne az, amivel a következőekben negatív címszó alatt foglalkozni fogok, akkor nagyon nagy fanatikusává váltam volna a szériának és lehet, hogy még a szerzőnek is. Az írónőnek van érzéke a mesékhez, olyan jól tudja őket elregélni és a The Witch of Duva regényben felvázolt népmesei vonal  visszaköszön ebben a műben, úgyhogy már ezért megérte olvasni.

Komolyan! 

Nem, nyugi nem zúgtam bele.

Variációk Éjúr témára

De ekkora egy rohadékról, ilyen mézes-mázos beszédű kígyóról régen vagy nagyon kevésszer olvastam és imádtam azt, hogy ő ilyen és hogy ennyire izgalmassá tette ezt a könyvet! És tudjátok mi történt még? 

Azt akartam, hogy Alina elbukjon és együtt tegyék tönkre az egész világot! 

Bár ehhez a lány szintén kellett, nagyon izgalmas volt a benne lezajló folyamat, annyira, hogy konkrétan számomra a regény másik erőssége ő, az pedig külön tetszett, ahogy megpróbál tenni a dolgokért és nemcsak várni, hogy egy felképelnivaló herceg megmentse vagy hogy bábként használják. Elolvastam az első részről írt értékelésem és anno idegesített az, hogy lassan fogta a dolgokat, akadt némi hisztije azt hiszem, meg úgy összességében az egy szóval kifejezett véleményem róla a meh volt. És most? Lehet, hogy tolta az önsajnáltatós kontentot (nem tűnt fel mondjuk ha volt ilyen), de nekem nagyon bejött az ahogyan megpróbálta feldolgozni az első rész történéseit, na meg az ahogyan az Éjúrhoz hozzááll, gondolkodik és fordítva, a közös jeleneteik a könyv csúcspontjai. Dinamikus és sötét, végre! Általa a szerző körbejárja a másság és a magány részét egy kicsit, az utóbbihoz kötődik a mű legerősebb mondata: ,,Mert akkor én is egyedül lennék." Ez most nagyon megérintett engem, nem vártam ilyet Bardugótól, respect!

Vele szemben Malról nem tudok sok jót mondani, mivel a srác csak a fenti gondolat útjában tengődik és vergődik, na meg a romantika oltárán próbálná feláldozni azt és a vágyaimat, illetve a türelmem (az lenne a főáldozat). Ez a srác csak arra jó, hogy a szerző be tudja hozni azt az idióta YA sablont, ami ennek a műfajnak a sajátja, pedig sokkal jobb lenne ez a széria, ha ezek ketten nem lennének szerelmesek, vagy ha csak testvéri / baráti kötelékek fűznék össze őket, de nem. Sajnos Mal miatt az egyébként gyászoló lány, elfelejti ezt az érzést és inkább arra koncentrál, kinek tetszhet a sráca és előkapja a paklijából a zöldszemű szörny kártyát, hogy egy jól irányzott idézéssel lenullázza a táblán lévő "türelmem"-nek elnevezett szörny életpontjait, röviden nem szerettem. Minek ez így bele? MINEK?! 

Annyira szépen elment a politika és a játszmák, na meg a szentek irányába az egész sztori, nem kellett volna ez a picsogás ide... értem én, hogy a srác miért fontos, de nem szeretői körben simán betöltené a funkcióját (ami ugye nem az, hogy hősszerelmes státuszban legyen), tehát ez a szál lényegtelen és felesleges. Szerintem.

,, - Még szép, hogy féltékeny vagyok. Azt hittem, én fogom megütni őt."

Viszont kapunk az izgalmas Éjúr mellé érdekes karaktereket például Sturmhondot és Nyikolajt, mindkettőt ugyanannyira bírtam, egyszerűen zseniálisak. Kedveltem a hideg gondolkodásukat és a politikai játszmákat, amikbe belecsöppennek, na de a Grisa-társadalom sem semmi, szintén hoznak egy színes foltot a történetbe, persze ettől nem ismerjük meg jobban a világot (ezt sajnáltam)... na jó egy kicsit tágult (pl. a napimádókkal), de legalább jelenlétükkel nem elvesznek belőle. Ez a rész többnyire egy előkészület a háborúra - a tervezgetés, a politikai intrikák és a vihar előtti csend ideje.

- Kapcsolódó zene -

Két éve tudom igazán mit jelent a zene megnyugtató és életmentő ereje, úgyhogy újításként mindegyik poszthoz hozok egy-egy (vagy több) klipet, számot. Nemcsak LoL lesz (bár elég sokszor fognak szerepelni a zseniálisságuk miatt) és igyekszem mindegyikhez megmagyarázni miért és melyik részénél gondoltam a számokra:

Alina gondolatait és változását olvasva jutott ez a szám (és a klip) eszembe, nézzétek meg! A zenében az ütős résznél gondoltam inkább a lányra (a meg nem értettsége miatt):

Ítéletem:
Tetszett

Erősségek:

- Éjúr, Alina, Nyikolaj, Sturmhond

Gyengeségek:

- Mal, szerelmi szál

Évszak:

- télen erősen ajánlom

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:

A sorozaton kívül nem jelent meg a nyelvünkön műve.

A rovatom megszüntetése mellett döntöttem, mármint úgy, hogy különálló cikksorozatként létezzen. Egyszerűbb, ha minden értékelés végén megosztom a külföldi borítókat na meg az arról szóló véleményem. Az eddigi részeket itt találod. (A magyartól eltérő borítókat veszem alapul.)

Köszönöm, hogy elolvastad!