Értékelés | Szembekerülni önmagaddal



Szerző: Eszes Rita
Illusztrátor: -
Sorozatcím (kiadói): Vörös pöttyös
Sorozatcím: -
Cím: Rókatündér
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Kategória: urban fantasy, ifjúsági, romantikus
Fordító: -
Oldalszám: 296 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2018
Ár: 2.999 Ft



Fülszöveg:
Ha igazán szereted, elengeded? 
Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit. 
Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát. 
Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától. 
Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást. 
Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét? 
Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban? 
És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?


Az alábbi projekthéten veszek részt az értékeléssel:


Ez az értékelés a Prológus a TBR csökkentés projekt keretén belül lát napvilágot, ahol mindenféle várólistás történettel foglalkozunk, annak érdekében, hogy ne dőljön ránk a polc a sok olvasatlan kötet miatt, amit azon tárolunk. Számomra pedig most jött el az ideje annak, hogy értékeljem a Rókatündér c. regényt.


    


Szeretem Japánt és a hozzá kapcsolódó dolgokat úgymint kultúra, anime, rajzstílus, földrajz, történelem, szokások, nyelv stb és stb, ezért amikor láttam, hogy Eszes Rita írónő ebbe az országba és a kicunék világába helyezi a karakterét, hatalmas lelkesedéssel raktam a várólistámra a regényt, hiszen ez a két témakör engem mindig érdeklődéssel tölt el. Japánt az animék miatt szerettem meg, annyira, hogy egy évig tanultam az egyetemen a nyelvet és nem sokra emlékszem, csak arra, hogy nehéz volt megtanulni a hiragana és katakana jeleit, a kanjinál meg kiégtem és Ahri pedig az egyik kedvenc midesem a LoL-ban, aki pedig egy kicuneszerű lény bár a figyelmem nem a játék keltette fel a lények iránt, hanem a Mennyei dallamok manga, amiben szintén rókadémonokról van szó. Úgyhogy minden adott volt ahhoz, hogy ezt a kötetet olvasni akarjam, bár elsőre, amikor láttam a fülszövegben, hogy a szereplő inkább kedves és aranyos, mint vérengző, kicsit elgondolkodtam vajon fogom ezt a történetet szeretni? Ahri után lesz-e olyan kicune, akit tudok kedvelni és mennyire kerül közel hozzám Midori?

Blood Moon Ahri
fanart / skinterv
A történet szerint Midori egy kicune (rókatündér), akit nagyanyja az unokája jövője érdekében Tacsimacsiból Oszakába küld. A látszat fenntartása miatt részt kell vennie a csereprogramban, ahol úgy kell viselkednie, ahogyan azt az idelátogató külföldi diákoktól elvárják. A lány alapvetően csendes és kerüli a feltűnést, úgyhogy ezzel nincs semmi baj, viszont újdonsült barátját, Tristant ámulatba ejti a város bája és ebből a főhősünket sem akarja kihagyni. A lány pedig igyekszik nem hazavágyni és továbblépni a plátói szerelmén, Akirán, aki eddig őt csak rókaalakban látta. Az új környezet ennek ellenére beszippantja és kap egy esélyt az élettől, hogy megtapasztalja, milyen az, ha az embernek - vagy esetében kicunénak - barátai lesznek.

Nem is tudom igazán, hogy vártam-e bármit is a regénytől, de egy biztos, erőszakot nem és azt nem is kapunk. Kétszer kezdtem neki a Rókatündér olvasásának először ősszel, de akkor letettem, mert más projektre választottam olvasnivalót és mert annyira lassú volt a cselekmény fonalának sodrása és annyira nehezen haladtam vele, hogy le kellett rakjam egy kis időre, mert nem sikerült ráhangolódnom. Így, amikor már kifújtam magam a sok pörgős sztori után, elővettem és sikerrel jártam, el tudtam feledkezni azokról az elvárásokról, amiket a vizsgaidőszak ró az emberre. Időközben elő-előszedegettem a művet, mert egy nagyon szép kiadásról van szó, bár full rózsaszín, én mégis képes vagyok szépnek látni, pedig kiráz a hideg a színtől, annyira nem szeretem sokszor. A cseresznyefa és a modell azt ígéri, hogy egy hamisítatlan japán történet található a lapokon és ez nagyon is így van.

Először - a lassú cselekményvezetésen kívül - arra figyeltem fel, hogy mennyire részletesen mutatja be Eszes Rita a lakosok életét. Japánban van valami különleges, ami szinten minden animében érződik és ezt a szerző vissza tudja adni, ami miatt elkezdtem gyanakodni arra, hogy az írónő járt az országban és élt ott egy ideig. Ebben nem tévedtem. A hagyományok és a modernség kettős arca ebben a könyvben is létezik és bár nekem inkább a Rotarys csereprogram dolgai nyújtottak sok-sok újdonságot, de mindent jó olvasni, ami az országról, illetve helyzetünkben Oszakáról szól. Midori sok helyszínen jár, amiket a szerző bemutat, de sokszor éreztem úgy, hogy a cselekmény rovására megy ez. Félreértés ne essék ezzel kapcsolatban, jó olvasni ezt a regényt, mert az apróságok, amiket a hölgy megírt vagy akár a kimondott szép mondatok, akár a beszélgetések mind mind érdekesek és kellenek bele, de így az egész olyan érzetet kelt, mint egy nyugodt tó kívülről: a felszín hallgat, de a mély aktív és erre bizony rá kell hangolódni. Úgy érzem Eszes Rita inkább érzéseket és hangulatokat szeretett volna átadni, de abban is biztos vagyok, hogy többen többféleképpen értelmezzük a leírtakat, nekem így sikerült. Erre ráerősítenek a használt kifejezések, amelyet nagyon szerettem és emiatt gondolok mindig arra, hogy Midori érzelmei Akira iránt olyanok, mint a tenger, de például a könyv az apróságaival fog meg igazán és erre példa az, hogy Midori úgy gondolja, egy olyan lánnyal jóban kell lennie, aki nevének jelentése a korall, mert ő szereti a tengert. Engem leginkább ezek fognak/fogtak meg. Úgyhogy aki előkapja ezt a kötetet, annak bizony fel kell készülnie arra, hogy a cselekmény lassú. Nagyon is az. Viszont szépen átadásra kerül az milyen kívülállónak lenni egy olyan hazában, ahova tartoznia kéne és milyen falakat emel a titok közé és az emberek "normális" világa közé.

KDA Ahri fanart
A hétköznapi Japán bemutatása mellett pedig a kicune világ törpül el és nem vagyok abban olyan biztos, hogy ez véletlenül történt. A "sima" emberek számára ezek a természetfeletti dolgok bár áthatják a kultúra egészét, nincsenek előtérben. Ott vannak, imádkoznak az istenekhez, néha a kicunék beleszólnak más életébe, de mégis ez egy rejtett világ, amelynek tagjai nem fedik fel magukat mindenki előtt. Ennek érzékeltetésére az írónő azt választhatta, hogy mi olvasók is érezzük így - mármint azt nézve, hogy mi az, amit tudnunk kéne a világról és mi az, ami ténylegesen átadásra kerül. Szükség lenne arra, hogy ismerjük mi a rókadémonoknál a farok számának jelentése és mi ez a jó-rossz (zenko-jako) oldal. Ez utóbbi magyarázott, előbbi nem igazán és pár részes - kb. 30 - Narutós pályafutásom után sem tudom, hogy mit jelent, ötleteim vannak mondjuk ezzel kapcsolatban és ez az infó sosem került elém, szóval egyszerűen hiányoltam. Jó lett volna legalább egy magyarázó lábjegyzet... félreértés megint ne essék, ez nem hiba, csak számomra tűnhet kevésnek, de hát olyan nagy baj, ha a szerző elérte, hogy még jobban érdekeljen a műve természetfeletti vonala?

Az egyedi hangvételű regény sok témát jár körbe, de főleg Midori életét látjuk bőven. Általa jelenik meg az elveszettség érzése, ahogyan két világ között reked és hogy milyen külföldinek lenni a saját hazájában, illetve az ereje kibontakozásának kérdése, hogy meddig és hogyan mehet el, de inkább, hogy meddig akar elmenni - ez az érdekesebb. Engem továbbá a másokkal való kapcsolata fogott még meg, ezek érdekeltek igazán. Midori igazán kedvelhető személy és nagyon szerettem olvasni a motivációiról és a mások felé fordulásának módjáról és az aranyos esetlensége sem teszi őt idegesítővé és a fejlődéséről szintén jó olvasni. Aminek ezeken kívül örültem, az a mellékkarakterek színessége volt. Tristant egyszerűen lehetetlen nem kedvelni és a többiek szintén okoznak pár felejthetetlen pillanatot.

Viszont néha azt éreztem, hogy nem értem, mit szeretne a szerző átadni, mert vagy túl kevés az információ és ezért egy mondatot sikerült teljesen máshogy értelmeznem az olvasás során, mint ahogy kellett volna, vagy olyan, ami számára természetes és az olvasóknak nem az. Például az elüldözéssel kapcsolatban támadt egy gondolatom, amit nem vagyok hajlandó annyi kidolgozott apróság mellett hibának gondolni: mi van akkor, ha visszajönnek? Biztos vagyok benne, hogy Eszes Rita tudja a választ, ez csak nekem nem jött át ilyen szépen.

Tehát összességében ez egy egyedi hangvételű, de nagyon lassú cselekményű regény, ahol a főhős egy kicune az ezzel járó erővel és helyzetekkel együtt. A szerző nagyon jól bemutatja hogyan működik egy ilyen csereprogram, milyen Japánban élni és a kifejezésmódjai, a csak rá jellemző látásmódja szintén érdekes, a mélyben pedig pár kérdést hagy kavarogni és végül örvényként láttatni az olvasóval. Szerettem olvasni, bár nem tökéletes az élmény, de annyira örülök, hogy egy ilyen nem tipikus YA került a boltok polcaira és remélem, hogy a szerzőtől még olvashatok, mert ahogy látom a különlegességekből nem igazán fogyott ki.

Úgyhogy ajánlom, ha szeretnél elmerülni Oszaka világában, ha inkább a problémák érdekelnek, mint a cselekmény és kíváncsi vagy mit tud mesélni egy magyar hölgy az országról. Megéri, érdemes kézbe venni.



Ítéletem:
Tetszett

5 / 4.5 pont

Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket / jellemző rá:
kicune / rókadémon
❥ Japán

Kedvenc szereplő:
-

Ajánlott évszak az olvasásra:
❥ tavaszi, akkor tudom a leginkább elképzelni

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:
(A Könyvmolyképző oldaláról, -20%-kal, 2.519 Ft)

A mű a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2018-ban és 2019-ben a második, változatlan utánnyomása.

Galéria



 

Köszönöm, hogy elolvastad!



Lesd meg őket is!

0 megjegyzés