Emma Cline: A lányok 

Radclyffe Hall: A magány kútja 

Scott Bergstrom: Kegyetlenség 

Joanne Ramos: A Farm 

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája 

Sara Collins: Frannie Langton vallomásai 

Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány

Boris Vian: Tajtékos napok

David Sax: Az analóg bosszúja

- Májusban olvastam -

Amikor először megfogalmazódott bennem az, hogy nem fogok tudni mindenről írni a blogon, akkor ezt a könyvet olvastam és továbbra is ez az érzésem, mert azt hiszem, hogy erről a kategóriáról, vagyis az önsegítő könyvekről, már mindent leírtam, amit lehet az Örökölt sorsnál még akkor is, ha az különleges élmény és nagyon jó olvasni és a kategóriájának a királynője. A Wabi Sabi sem rossz, sőt talán a Top 5-ben lenne, ha rangsorolnom kéne, mert éreztem rajta, hogy a szerző örömmel és hozzáértéssel nyújt a témához (ellentétben a Lagommal) csak egy baj van vele. Illetve nem is vele, hanem a körülményekkel: már fogalmam sincs miről olvastam. Illetve ugyanazok a mondatok hangzanak el benne, mint a kategória többi művében és bár én szeretem az ismétléseket és ebben kell is, de így meg mit tudok még írni, amit máshol nem írtam le, vagy mondtam el? Plusz a rosszkor rossz helyen olvasás tipikus esete állt fent nálam: nem tudtam figyelni a mondatokra. Úgyhogy elengedtem, nem húzom le a könyvet csak ezért, mert nem érdemli meg.
A Fénytörések egy fájó pont nekem, mert szeretni akartam, de nagyon nem tudtam. Voltak jó részei, de számomra két sarkalatos vonása kinyírta az élményt. Ennél szebben nem tudom írni és sajnálom azt, hogy engem nem tudott elvarázsolni. A folytatásokat is előveszem majd egyszer, de már csak könyvtárból és nem biztos, hogy írok róluk bővebben.

>> Posztom róla. <<