Értékelés | Egymást váltani egy teljesen őrült helyen

Josh Malerman művészete egyáltalán nem ismeretlen számomra, mert a Madarak a dobozban c. művét kétszer is olvastam és nagyon tetszett az áthallásos üzenete arról, hogy a külső erők úgy dobálnak minket, ahogy akarnak és hogy csak madarak vagyunk egy dobozban az életünk pedig semmi más csak tapogatózás a sötétben. Adtam, nagyon is. Második körben A végzet tébolyult kereke került elő a listámról, amit viszont tervezek még egyszer újraolvasni, mert azt talán még nem sikerült rendesen dekódolni, de az nagyon bennem van, hogy mennyire szürreális az egész történet. Ezután így, harmadikként került fel az olvasottjaim közé a Ház a tó mélyén és nem folytatódott a szerzővel való ismerkedésem rosszul, na de nézzük meg pontosan miért gondolom ezt! 

Figyelem! A bejegyzés tartalmaz egy fontos aspektust, amit spoileresnek tartok (még akkor is ha nem tartalmaz cselekményleírást). Ha még olvasás előtt vagy és nem akarsz tudni túl sokat a kötetről, akkor megkérlek, hogy előbb a könyvet olvasd el és ha érdekel, hogy mit pötyögtem nagy szerényen itt, ezen a platformon, akkor visszavárlak szeretettel! Sajnos enélkül nem lehet beszélni erről a műről, ez elengedhetetlen. 



Szerző: Josh Malerman
Illusztrátor: -
Sorozatcím (kiadói): Fumax Thriller
Sorozatcím: -
Cím: Ház a tó mélyén
Eredeti cím: A House at the Bottom of the Lake
Eredeti megjelenés: 2016
Kategória: fantasy, horror, ifjúsági, misztikus, romantikus
Fordító: Rusznyák Csaba
Oldalszám: 160 oldal
Kiadó: Fumax Kiadó
Megjelenés: 2017
Ár: 2.200 Ft

Fülszöveg:

Mindketten tizenhét évesek. Mindketten félnek. Mégis mindketten igent mondanak. 
Tökéletes első randinak tűnt: végigkenuzni az ikertavakon, szendvicsekkel és sörrel a hűtőládájukban. Ám a két tizenéves, Amelia és James felfedeznek valamit a víz felszíne alatt, ami örökre megváltoztatja az életüket. 
Két emelet. 
Egy kert. 
És a bejárati ajtó nyitva áll. 
Egy ház a tó mélyén. 
A fiatalok egyetlen szabályhoz ragaszkodnak: nem kérdőjeleznek meg semmit. Így teljes természetességgel veszik birtokukba ezt a mesés otthont. Persze, hogyan is létezhetne egy ilyen lenyűgöző hely ellenszolgáltatás nélkül? Ez túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. Miközben Amelia és James lépésről lépésre felfedezik a házat és egymást a hullámok között, egy örök igazság könyörtelenül bebizonyosodik: 
Attól, hogy egy ház éppen üres, még nem biztos, hogy senki sem lakja.




    

A bejegyzések képei itt találhatóak.

Aktuális projekt: Prológus - A nagy nyári várólista csökkentés projekt


Két főhősünk Amelia és James a történet elején ismeretlenek egymás számára és mindkettejüket meglepi az a tény, hogy a fiú elhívja randira kenuzni egy alig ismert tóra a lányt, aminek a lényege pont az, hogy kevesen látogatják, így kettesben lehetnek a gyönyörű tó vizén ringva. Amelia igent mond és a randi megvalósul, sikeresen eljutnak ahhoz a bizonyos második tóhoz, amikor felfedeznek egy harmadik tavat, amire nagy nehezen átevickélnek. Az a hely nem olyan szép, mint az előzőek, ám egy nagyon furcsa dolgot rejt, mégpedig egy házat a víz alatt. Ezt látva lemerülnek és elhatározzák, hogy többször visszatérnek és megpróbálják annyira megismerni a helyet, amennyire csak lehetséges. Ám valószínű, hogy nem ez életük legjobb döntése...

Engem a szerző neve mellett a borító fogott meg igazán, nagyon szépre és hangulatosra sikeredett, emellett számomra borzongató egy kissé. Ránézve, azzal a nyitott ajtóval, ami a sötétbe nyílik és bármi rejtőzhet mögötte, egy bennük élő ősi félelmet szólít meg, úgyhogy telitalálat... a horrorrajongóknak, de nem árul el semmit a szimbolikáról, ami még meghúzódik a regényben. Ezzel nincs semmi baj, csak szerintem ez lehet a magyarázat arra, miért várja szinte mindenki a zsáner egy erős hangulatú, keményebb vonalas képviselőjét.


Az első oldalak nosztalgiával töltöttek el, mert régen imádtam kenuzni. Ezzel együtt sajnos nem indult jól a kapcsolatunk a regénnyel (ismeretlen elhív kenutúrára és fel sem merülhet senkiben, hogy ebből baj lesz például), de ahogy megtalálják a tavakat, átkapcsolt bennem valami és már csak a ház érdekelt, na meg a kapcsolatuk.

A szereplő párosunk olyan édesen aranyosan csetlik-botlik, hogy nem lehet őket nem kedvelni és drukkolni, hogy könyörgöm éljék túl az egészet (ha már horror a kötet)! Egyszer az egyikük, másszor a másikuk gondolatait láthatjuk és ez általában zavar, de az olvasásomkor nem ez történt, legalább tudtam, hogy mi zajlik bennük. Mert ennek ez a lényege. Az azelőtti dolgokból, múltból nem sokat mutat meg velük kapcsolatban, mert a hangsúly nem a múlton és az abból következő eseményeken van - illetve, ha igen, azt megmutatja a könyv - hanem azon, hogy éppen akkor mit élnek át együtt és hogyan. És itt jön be a regény másik értelmezése, a szerelem. A kezdet kezdetétől fogva ott szerepel a lapokon az áthallása ennek az elemnek és számomra plusz élményt adott, na meg alapból emiatt van értelme az egész történetnek!

"Nem teszünk fel olyan kérdéseket, hogy hogyan került a ház a tó fenekére, vagy hogy miért van bebútorozva. Nem firtatjuk, hogyan és miért működik."


Arra is gondoltam, hogy többféleképpen lehet értelmezni akár ezt a ház = szerelem egyenletet, mégpedig úgy, hogy az épület maga a kiváltó ok és nem annak a szimbóluma. Mert a közös titok, az, hogy van egy olyan tulajdonsága a másiknak, amit ismersz, amitől ő több lesz, mint más, a kiváltó ok a szerelemre és ahogy egyre mélyebbre merülnek és egyre több szobát fedeznek fel, úgy zúgnak egyre jobban a másikba... a közös titkok pedig még inkább összehangolják őket, de közbe is jöhet valami, ami ezt megzavarhatja azt. A harmadik tavat pedig mindenki csúnyának találja, pedig ez kettejüknek rejti a legnagyobb csodát, vagyis itt a belső értékek hangsúlyozódnak. Tetszik, hogy ilyen kérdéseket fel lehet tenni az olvasás közben / után, mert ilyesmi töprengést hoz ki az emberből.

Egyébként nekem a hangulattal sem volt igazán bajom, mert a borzongató szintet eléri még így is. Akad benne néhány jelenet, ami a kategóriába eléggé beleillik és bár a kötet nem ezt tartja végig, mégis egy-kettő olyan érzékletes, hogy szabályosan izgultam a karakterekért. Az egész regényre végig jellemző ez a feszültség, nálam legalábbis erősen előjött és tűkön ülve vártam a végét, meg hogy meg tudjam mi ez az egész. Nem is igazán kellett sokáig várnom, mert a rövidség okán hamar az utolsó oldalakon találtam magam és addig meg komolyan alig vártam, hogy végre megtudjam, mi van abban a házban és miért ilyen furcsa! Azon kívül, hogy a víz alatt van. Már az is elég cringe. Erre mondjuk olyan magyarázatot nem kapunk, amilyet mindenki vár, de nekem pont emiatt tetszik igazán. Nem mintha a Madarak a dobozban kötet végén azt kapnánk, amit várunk... azt hiszem ez már a szerző védjegye.


Tehát összességében szerintem ez egy olyan könyv, amihez a megfelelő idő kell, mert anélkül akkor valószínűleg nem fog tetszeni (én is kétszer kezdtem neki). A ház és titkai nagyon izgalmas kérdéseket hordoznak, Malerman érdekfeszítően írta meg a felfedezés jeleneteit, számomra ezek és a kettős értelmezés együtt adtak egy nagyon különleges élményt, de ez sajnos nem fog mindenkinek tetszeni. Ajánlom, ha nem riadsz meg a szürreális dolgoktól, a mágikus realizmustól és ha kíváncsi vagy, milyen az, ha egy horrornak titulált regényt máshogyan értelmeznek és ez pontosan hogy néz ki. Számomra nagy újdonság volt, még úgy is, hogy ez a harmadik olvasottam a szerzőtől. Úgyhogy ajánlom.

Egyet biztosan írhatok: Malerman nem hétköznapi logikával ír, mert nem mindig lehet egyből rájönni, hogy mit szeretne igazán elmesélni és erre a legjobb példa ez a kötet.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Ítéletem:
Tetszett

5 / 4.5 pont

Ajánlott évszak az olvasásra a borító színei alapján:
❥ nyári

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:
(A Fumax Kiadó oldaláról, 1.750 Ft, 20%-os engedménnyel.)


Lesd meg őket is!

0 megjegyzés