Aktuális projekt: Prológus - A nagy nyári várólista csökkentés projekt

"Csak egyvalami tűnik el ebből a világból. És cserébe egy nap életet kapsz."

A történetünk kezdetén narrátorunk megtudja, hogy agydaganata van és emiatt kevés hátralévő idővel rendelkezik innentől kezdve ezért döbbenten, hatalmas fejfájások közepette poroszkál haza, hogy otthonában újabb sokkoló felfedezés várja: maga az Ördög. Az entitás úgy néz ki, mint ő, ám viselkedésében mégis sokkal másabb és a vidámsága sem gátolja meg abban, hogy furfangos alkut ajánljon emberünknek, vagyis azt, hogy egy-egy dolog eltűnéséért a főszereplő élete meghosszabbodik egy-egy nappal. A narrátorunk ebbe belemegy, de nem lenne ez pokoli alku, ha nem lenne csavar benne...

Egy szót sem szóltam, csak átöleltem a macskámat. Meleg volt, és puha. Kellemes tapintású. Átöleltem, ahogy szoktam, mintha mi sem történt volna, s most, hogy erre visszagondolok, úgy érzem, ez maga volt az élet.

Tetszett az alapötlete, a cselekménye és a tárgyalt témái közül egynéhány. Az alapötlet ugye nagyon érdekes és mivel iszonyúan régóta érdekelnek az elmúláshoz kötődő kötetek, nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mivel tud sarokba szorítani a regény. Azon nem gondolkodtam el, hogy én mit törölnék a világból, de néha okozott egy-két töprengősebb pillanatot. Ehhez kapcsolódóan a cselekménye szintén tetszett, lekötött, de igazából arra voltam a leginkább kíváncsi, hogy mi az, amit képes eltüntetni a világból emberünk, meddig megy el? Ezután elkezdtem kissé vizsgálgatni az Ördög karakterét és azt, hogyan vezeti át narrátorunkat ezen az egészen, majd már arra gondoltam, hogy mindez csak egy képzelgés. Hogy valójában nincs ott a túlvilági hatalom és hogy főszereplőnk így néz szembe az elmúló életével. Erre persze nincs bizonyíték, de pár percig elszórakoztam ezzel a teóriával és tetszett, hogy ez a könyv ilyen gondolatokat is képes volt kiváltani belőlem.

A harmadik erősségnek pedig bizonyos témák bemutatását tartom. Nagyon izgalmas volt számomra az idővel kapcsolatos, vagy a macskákkal összefüggő párbeszéd és az is, amit az emlékezetről ír. Általában minden egyes eltűnő tárgyhoz kapunk egy-egy hosszabb filozófiai részt, meg néha egy-két kisebb diskurzust más témáról, amik között lehet találni érdekesebb gondolatokat, még akkor is, ha néha túl soknak, töménynek vagy hidegnek hat ezek tárgyalása. Jó is, meg nem is, de mivel a pozitív részhez írtam, ezért inkább efelé döccen a mérleg nyelve.
Továbbá tetszik a fricska a tízes listák felé és ez szintén hordoz egy olyan üzenetet, hogy mi az amire valójában vágyunk és nem a nagyobb élvezeti dolgok kihagyását fogjuk megbánni a halálos ágyunkon, hanem azt, hogy az apróbb, személyesebb tettek nem kerültek előtérbe. Emiatt eléggé bús hangulata van, az eltűnt dolgok pedig nagyítóként helyeződnek élete egy-egy kisebb pontjára, megmutatva annak a bánnivaló életdarabnak a részletességét.

"Mindegyik név valójában jel. Azt gondolná az ember, bizonyára valamilyen viszonyban voltam velük, de tulajdonképpen azzal a számtalan emberrel, akik megtöltik a mobilom névjegyzékét, sohasem volt semmiféle kapcsolatom."

A szereplők azok, akik semlegesek maradtak nekem Káposztát kivéve, akiért sokáig aggódtam, nehogy eltűnjön, ahogy a cím is ígéri... szóval a főszereplő és az Ördög halványra sikerültek, sőt a narrátor inkább unszimpatikusra, az üres életével együtt. A túlvilági lényünk pedig hát... ő semmilyen, pedig érdekelt volna a személye. Tudom, hogy nem az Ördög (Alohának nevezte el a szereplőnk), szóval nem Aloha élete itt a lényeges, de egy kicsivel több fantasy elemnek nem mondtam volna nemet, meg nem is mondanék most sem.

Semlegesnek tartom még azt, hogy mennyire nem foglalkozik főszereplőnk a dolgok eltüntetésének következményével. Ez azért került ide, mert jó hogy van egy kevés belőle, az pozitív, de mégsem foglalkozik vele annyit amennyi engem érdekelt volna és emiatt jutott eszembe a fenti "Vajon mennyire hihetünk a narrátornak, mennyire valós minden?" teóriám. Plusz mindent az ő életén keresztül látunk és az pedig nem engedi meg a globális vizsgálatot. Kár érte.

Egyébként kezembe véve a könyvet első körben a minimalisztikus stílusa tűnt fel és csak utána az, hogy milyen vékony kötetről van szó. 144 oldal és először rossz érzésem támadt emiatt, mert hát az nagyon rövid és elég komoly témákról szól és úgy voltam vele, hogy nem biztos, hogy ennyi oldal elég lesz ahhoz, hogy engem megérintsen.

Második pillantásra, vagyis mikor elkezdtem olvasni, sem éreztem magam jobban ennél, mert nem igazán tetszett a stílus és valamiért nehezen rázódtam bele a kötet világába. Egyrészt sokszor éreztem azt, hogy a párbeszédek nem kapcsolódnak, mindkét szereplő csak elbeszél egymás mellett a semmibe és emellett egy-egy téma túl röviden tárgyaltra sikeredett, ráerősítve a kuszaság jellemzőre még egy pontértékkel.

A regény közepénél jött egy kisebb enyhülés, ott már elkezdtem élvezni azt és éreztem, hogy belehúz a világába, hogy aztán az utolsó húsz - harminc oldal elveszítsen teljesen. Így pedig a könyvvel kapcsolatos legrosszabb félelmem vált valóra, mert valószínűleg ez az oka annak, hogy nem annyira érintett meg a történet, mint vártam tőle. Jó, persze a komoly hangnem és a halál közelsége félelmet és ijedtséget váltott ki belőlem és a szokásos negatív érzéseket, de ezt nem a kötet teszi, hanem a téma, mert ezt bármi kiváltja, ami a halállal foglalkozik, de specifikusan nem éreztem semmit azokhoz kapcsolódóan, amiről a regény szól.

Persze akadnak benne érdekes gondolatok és mondatok, a cselekmény sem volt unalmas, de az érzelmi részek elmaradásáért 3.5 pontot adok a regénynek. Ez persze nagyon szubjektív egy vélemény, mert lehet, hogy más olvasónak eszébe sem jutna ilyen elvárásokkal ülni a kötet elé és élete legjobb könyvélménye lesz, szóval ahogy máskor, úgy most is arra buzdítok mindenkit aki idáig elért a poszt olvasásában, hogy olvassa el a regényt és beszélgessünk róla.

"Ahhoz, hogy valamit kapj, valami mást el kell veszítened."

Tehát összességében nem örültem az elidegenítésnek és annak, hogy nem fogott meg érzelmileg a regény, pedig nagyon szerettem volna, hogy megtegye. A felvetett témái érdekesek és néhányat ki tudok emelni csúcspontként, de sok benne a csapongás és a párbeszédek sem tűnnek összefüggőnek. Viszont az üzenete elég jó a tartalmas életről és azokról a dolgokról, amik kevésbé láthatóak egy ember életében, de mégis a legfontosabbak, amit csak későn tud értékelni. Úgyhogy végül mégiscsak pozitívan zárom az értékelést és ajánlom, ha kíváncsi vagy egy életútra, ahol a megbánásból rakták ki a macskaköveket.

Köszönöm, hogy elolvastad!