Aktuális projekt: Prológus - A nagy nyári várólista csökkentés projekt

A könyv rövid történetről nem lehet érdemben írni, hiszen nem egy összefüggő cselekménysorozatról beszélünk, hanem egyrészt a szerző, másrészt az általa kiválasztott emberek sorsáról esik szó egy-egy fejezetben. Talán nem is én tudom a legjobban kifejezni ezt, hanem Malala, úgyhogy idéznék tőle egy kicsit, hogy miért szerepel a műben több történet az övén kívül:

A saját történetemet azért mondtam el, hogy tisztelegjek azok előtt a lányok előtt, akikkel találkoztam, és azok előtt, akikkel soha nem fogok találkozni. Itt az ideje, hogy az ő történeteiket is meghallgassuk. Az az igazság, hogy a saját történetemet már nem szeretném újra és újra elmesélni. Inkább igyekszem a jelent megélni, és a jövőre koncentrálni. Viszont tudom, hogy az embereket érdekli. Ha pedig ezzel elérem, hogy a felém irányuló érdeklődésből a többi menekültnek is jusson, akkor szívesen megteszem. Ahhoz az embercsoporthoz tartozom, amelyik kénytelen volt elhagyni az otthonát. A történeteink pedig átívelik az egész Földet.

Illetve azért írta meg a könyvet, mert

"... túlságosan sokan nem értik, hogy a menekültek is átlagos, hétköznapi emberek."

Malala kezdi a sort azzal, hogy leírja az ő történetét, hogy hagyták el a Szvát-völgyet, az esemény előtt lévő időkben a településükön a növekvő félelmet, ahogy egyre inkább beszivárgott az életükbe a háború és végül a megtámadásának történetét röviden és nem hatásvadász módon. A lényeg az, hogy hogyan élte meg a történéseket. Az ő része egyfajta bevezetőként szolgál a többiekéhez, illetve próbálja ezekkel a történetekkel kiegészíteni a tudásunkat és megosztani a világgal a borzalom többféle arcát. A többi hölgy meséjénél szintén felbukkan még és egy rövid bevezetőben mondja el, hogyan találkoztak és érződik rajta, hogy mennyire nagyra tartja a beszélgetőpartnereit. Többek között a kötetben helyet kap egy testvérpár története, akik szétválasztásuk után külön utakat jártak be: az egyikük vízummal, a másikuk a nehezebb módon próbált biztonságot találni, de olvashatunk önkéntesről is, vagy olyan lányokról, nőkről, akik próbálják megváltoztatni a környezetük gondolkodását és igyekeznek másokon segíteni. A történetek szörnyűségén keresztül pedig kiviláglik a remény egy jobb életre. Mindegyikük története más valamiben, de a közös pont az embertelen körülmény, amiben helyt kell állniuk. Ebben a szörnyű környezetben küzdenek azért, hogy ne vegyék el tőlük a tanuláshoz való jogukat, vagy harcolnak egy jobb életért.

"Mindig megdöbbenek azon, hogy az emberek mennyire magától értetődőnek tartják a békét. Én mindennap hálát adok érte."

Mi az amit tud adni ez a kötet számunkra? Én kedvelem az olyan történeteket, amik a valóság egy-egy szeletét mutatják be és a Nincs más út ilyen. Szörnyű állapotok uralkodnak a világ bizonyos részein és mégis, kevesen képesek ezzel szembenézni és inkább arra hallgatnak, amit bizonyos erők készen elénk tárnak, elfelejtkezve arról, hogy mindannyian emberek vagyunk vágyakkal, álmokkal és célokkal. Nos ebben elég erős ez a könyv, mert egy olyan személy a szerzője, aki megjárta a poklot és erős maradt és aki meg akarja mutatni a nyugati világnak (is), hogy mi történik a Föld azon részén, ahonnan ő jött.

Végig éreztem, hogy Malala személyisége erős, ez a mondatain keresztül észlelhető igazán. Ő az a csendes, de megingathatatlan kőszikla ellenálló erő, akiről képes vagyok elhinni, hogy megváltoztatja a világot. Ugyanez a csendes erő a leírására is igaz, hiszen ahogy fentebb már utaltam rá, nem hatásvadász, nem él üres frázisokkal és ezért nem a sokkolás és a megdöbbentés a célja. Tárgyilagos marad és a legfontosabbakat mondja el mindenféle véresebb részlet nélkül, ezért olvasás közben én ha nem is sokkolva, de szomorúan faltam a sorokat, néha pedig kifejezetten nehéz volt vele haladni főleg a tudat miatt, hogy ez ténylegesen a jelenünkben történik. Sajnálom és közben bennem van az, hogy drukkoljak az ügyért, amelyre Malala és még sokan mások az életüket tették fel. Az ilyen típusú könyvek fontosak abban, hogy szembenézzünk a valósággal, segítik az emberjogi kérdések tárgyalásának és kezelésének fejlődését és növelik az empátiát, a tárgyi tudással együtt. Úgyhogy igen, fontosnak tartom a Nincs más út c. művet és nagyon szomorú vagyok, hogy kevesen olvassák, sokkal több figyelmet érdemelne!

"Sokak szerint a menekülteknek csupán két dolgot szabad érezniük: hálát a befogadó ország iránt és megnyugvást, hogy biztonságban vannak. Akik ezt gondolják, azoknak fogalmuk sincs, hogy milyen érzelmek kavarognak valakiben, amikor mindent hátra kell hagynia."

Tehát összességében egy egyszerű stílusban megírt történetgyűjteményről van szó, amelyben Malala többedmagával mesél az életéről, küzdelméről és próbálja felhívni ügyükre a figyelmet. Szerintem ezt jó lenne, ha minél többen olvasnák, mert nagyon fontos témát tárgyal és egyáltalán nem színes, amerikai stílusban, hanem csendesen, de rejtett erővel telve. Úgyhogy ajánlom, ezt mindenkinek olvasnia kéne! Nem ígérem, hogy kellemes lesz az utazás, de ezek a történetek megérdemlik a figyelmet.

Az empátia mindennek a kulcsa.

Köszönöm, hogy elolvastad!